Somogyi Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-22 / 68. szám

2002. Március 22., Péntek A L M A N A C H 0 4 5 7. OLDAL Panziót épít a dombtetőre Fogadó épül a dombtetőn. Aki innen csak egyszer is lenéz a lan­kák alján levő falura, ismét visz- szakívánkozik, hogy újra gyö­nyörködjék a megkapó látvány­ban. A halastavak és erdők övezte település páratlan szépséget kínál a városi embernek. Csire István út­törő munkát végez: panziót épít. Sokan kétkedve fogadták az ötle­tét. S hogy mennyire nem könnyű az első szálláscsináló dolga, arról sokat mesélhetne a vállalkozó.- Egy százévesnél idősebb ház áll a telken, melléképületekkel. Idővel szeretnénk felújítani, de most egy kétszintes, 25 személy elszállásolására alkalmas új épü­letet készítünk: most a falazás ad munkát - mondta Csire István. - Amint elkészül a fogadó, gondol­kodhatunk azon, milyen progra­mokat kínáljunk a vendégeknek. Közel az ágneslaki arborétum és a Kotró, így nem hiszem, hogy gon­dot okozna, csak ügyesen kell me­nedzselni. Sokan vágynak a heti munka után csendre, kikap­csolódásra; biztos vagyok benne, hogy lesz igény a panzióra, per­sze, nem rögtön. Nagymarton még nagyon sok kihasználatlan lehetőséget tartogat - tette hozzá -, csak élni kell vele. ■ Nagyasszony a polgármester A település nagyasszonya címet az ősszel nyerte el Csire Istvánné. Azok pályázhattak az elismerésre, akik kimagaslóan sokat tettek a fa­lujukért. - Mindig közösségi em­ber voltam - mondta. - Huszon­két évig dolgoztam a tejipari válla­latnál, szakszervezeti munkát vé­geztem, s kineveztek Csurgó vá­ros szakszervezeti főbizalmijának is. Ügyes-bajos dolgaikkal bátran fordulhattak hozzám az emberek. Segítettem a lakáshoz jutásban, rendeztem a nyugdíjügyeiket, üdülési beutalókat. Kezdeménye­zésemre alakult meg a Somogyért, Csurgónagymartonért Egyesület; ez az egyik legnagyobb sikerünk. Csire Istvánné most az önkor­mányzat élén tevékenykedik. ­Polgármester­ként is azon vagyok, hogy előbbre jus­son a falu. Igyekszem megragadni minden pályá­zati lehetősé­get, s próbá­lom segíteni a tanácsaimmal nemcsak a fiamat, de a többi kez­dő vállalkozót is. Nyilván előfor­dul, hogy hiába a rengeteg ener­gia, mégsem sikerül, de ilyenkor sem szabad visszarettenni. Van­nak pillanatok, mikor úgy érzem, vissza kellene fogni magam, de nem tudok másmilyen lenni. ■ Öreg szövőszék a padláson Példás rendben sorakoznak a szőttesek Nagy Sándomé öreg szekrényében. Bordó és kék mintás abroszok, tö­rülközők, vászonlepedők idézik a múltat, amikor még minden házban a lányok szőtték a stafírungot. A ko­rosabb vásznakat madarak, kecses őzek és finom virág­minták díszítik, ezek már százévesek, s Nagyné öreg­anyjának keze munkáját őr­zik. A gyerekeknek nem kel­lettek, így Nagyné sokat el­ajándékozott vagy eladott a régi szőttesek közül. A csa­lád öreg szövőszéke is a pad­láson porosodik; alkatrészeit megrágták az egerek, he­lyenként szinte csak a vastag pókháló tartja össze.- Nem lesz ebből már szö­vőszék. Esetleg ha a faluban összeszednénk a hiányzó része­ket, fölújíthatnánk, de ahhoz ná­lam is idősebb asszonyra volna szükség, aki tudja, hogyan kell el­igazítani, mert ahhoz már a ko­rombéliek sem értenek - mutatott az egykor szebb napokat látott da­rabolna a 74 éves asszony, majd a szerepüket kezdte magyarázni. - Forgó, dorong, nyüst és borda; Nagy Sándorné: Ezt még az öreganyám készítette nem volt egyszerű a szövés... Nya­ranta, mikor nem értünk rá, darab­jaira szedve a szövőszéket fölvit­tük a padlásra, de télen mindig le­hoztuk. Sokat szőttem régen, in­kább házi fonalból - tette hozzá. - Itt épül velünk szemben a múze­um, már hívtak, hogy tanítsam szőni a fiatalokat. Ha lesz egy jó szövőszék, el is vállalom. ■ BÜSZKESÉGÜK A KÖZÖSSÉGI HÁZ. Hét éve augusztus 20-án adták át a falu új közösségi házát, és ebben kapott helyet a polgármesteri hivatal, az orvosi rendelő, valamint a könyvtár és a hagyományőrző szoba, s itt tartják a különböző rendezvényeket is. Az épület előtt áll Dávid Jánosnak, a falu költőjének a szobra és egy, a gyöngyösbokréta-mozgalomra emlékeztető női alak. Csurgónagymarton ugyanis az 1930-as években a környéken elsőként kapcsolódott be a hagyományápoló mozgalomba. __________■ Ka nyargós út visz a dombok közé bújó kis fa­luba, amely fölé a XIX. században emelt refor­mátus templom magasodik. Beljebb takaros házak sora. A csendet csak néha töri meg a fű­rész hangja vagy a kutyaugatás, néptelen a fő­utca is. Dologidő van, mondta a kertkapuban álló asszony: a fiatalok munkában vannak, az öregebbje a szőlőbe ment. Traktor fordul ki az egyik udvarból, a tüzelőnek valót hozta az erdőről. Vaskos fiatalember ugrik le a gépről. Peterdi Zsolt alig két hónapja lett családi gazdálkodó, de - mint mondta - vállal talajmunká­kat és fahordást is. - Megvan ennek a gazdálkodá­si formának az előnye, de így sem egyszerű. Igaz, a mezőgazdaság mindig bizonytalan volt - tette hozzá. Mint kiderült, a szüleivel összefogva 38 hektár földet - szántót, gyümölcsöst, rétet - mű­vel, négy anyakocát tart, s malacokat hizlal, van 295 birkája és lova is. - A tehenektől hamarosan megválunk; nagyon lekötik az ember idejét. Ne­héz volt a múlt év, és a disznónak nincs ára. A bir­katartás kevésbé bizonytalan, jobban megéri, mint a malachizlalás. A régi akolt azonban kikezd­te az idő, töredeznek a gerendái, s ezért újat kell építeni. Ha a területfejlesztéstől kapunk egy kis tá­mogatást, úgy gondolom, elkészíthetjük - sorolta a gondokat. Megtudtuk: géplakatosnak tanult, de jobban szeret gazdálkodni, s így a maga ura lehet. Keskeny út vezet a temető mellett a csurgói ha­tárba. Egy öreg ház mellett fűrészgép sivít. - Hó­virágszedéskor fedeztük fel a családommal ezt az elhagyatott építményt, megtetszett a gép is; meg­vettem, s felújítom - áll meg szusszanásnyi pihe­nőre Fábián Tamás, a tulajdonosa. - Egyelőre a gazdáknak meg vállalatoknak fűrészelek, de ké­szítettem már magaslest is. Idővel szeretnék kész­árugyártással, esetleg összerakható nyaralóházak és kerti bútorok készítésével foglalkozni. Itt, a kö­zelben alakítják ki a szabadidős tavat, s gondo­lom, lesz rá kereslet. Most csak az épületet te­szem rendbe és az elszívórendszert építem ki, az­tán jön a többi fejlesztés, mert nagy lehetőséget látok a fű­részüzem­ben - ava­tott be a ter­veibe. Idős asz- szony áll az egyik kapu­ban. Itt min- denkinek rendezett a birtoka, el­hagyott ta­lán ha kettő akad - állí­totta. - Ha­mar gazdá­ra találnak itt az eladó porták erősítik meg mások is. A csurgói Csalló Zoltán 1990-ben vásárolta az öreg házat, és nagyon szépen felújította. Elmondta: Nagymartonban nőtt föl, itt élnek a barátai, s ide húzza a szíve.- Mindennap itt vagyok; harminc kecském meg tíz birkám van, s persze a gidák és a kisbárá- nyok is. Régebben disznót hizlaltam, de ahogy esett a felvásárlási ára, váltottam, most kecskét tartok, és csak egy kocám van. A gyerekeimnek ízlik a kecsketej, s nagyon egészséges. Túrót ké­szítünk belőle, próbálkoztunk már a sajttal is. A tej javát eladjuk; néhanap elkel tíz liter is. Nyáron sok a munka, s bizony elfáradok. Tavaly száz má­zsa szénát gyűjtöttem össze - mondta Csalló Zol­tán. S nem titkolta: egyre többet gondolkodik azon, hogy családostul Nagymartonba költözik, egyelőre azonban Csurgóhoz köti őket a munka­hely és az iskola is. - Pedig mennyivel olcsóbb volna a cserépkályhában fával fűteni - sóhajtott -, mint a vezetékes gázt fizetni.________________■ Peterdi Zsolt nagy lehetőséget lát a juhokban CSURGÓNAGYMARTONI OLVASÓINKAT KÉRDEZTÜK! MENNYIRE SZERETIK FALUJUKAT, S MILYENNEK KÉPZELIK A JÖVŐJÉT? Szép a község, s mindenki bízik a fejlődésben Füstös Ferencné nyugdíjas: - Soha nem kívánkoztam el innen. Csaknem fél év­százada, az 1956- os forradalom után kerültem ide Por- rogról. Szeretek itt lakni, mert csen­des, nyugodt falu. Akadnak gondok, de ha a családban előfordul, miért ne lenne a falu­ban is? Helyben nincs munkale­hetőség, a családom is Csurgóra jár. Mert aki akar, az talál munkát a környéken. Jó polgármesterünk van, a falu is sokat szépült. S örü­lök annak, hogy végre nálunk is megalakult a nyugdíjasklub; még betegen is elmentem az énekkar­ba énekelni, és mindenkit erre biztatok. Hogy van-e jövője en­nek a falunak? Már hogyne lenne. Ifj. Vollár Istvánné ápoló: - Sze­retek is, meg nem is itt élni. Koráb­ban Csokonyavi- sontán, Nagyatá­don laktam, meg­szoktam, hogy van orvos, gyógy­szertár, helyben a posta, több üzlet. Nincs autónk, így nem egyszerű, ha ha a gyereknek orvosra van szük­sége. Viszont jó a levegő, s a fiunk játszhat az udvaron, tarthatunk kutyát, macskát, amire panella­kásban nem volt lehetőség. Az a legnagyobb gond, hogy megválto­zott az emberek egymáshoz való viszonya, korábban mindenki kedvesebb, barátságosabb volt. Van jövője Nagymartonnak, szép és gondozott ez a falu, s hamaro­san panzió és múzeum is épül. Belovári Sándor képviselő: - Itt születtem, és igen szép a falu kör­nyéke, nagy erdők övezik, így tiszta a levegője, errefelé nincs környezet- szennyező üzem. A közeli arborétu­mot is nagyon sokan látogatják. Eddig megoldat­lan volt Nagymartonban a szenny­víz elhelyezése, de hamarosan megkezdik nálunk is a szennyvíz­csatorna-rendszer építését, s két éven belül megoldódik ez a prob­léma is. Fiatalok is szép számban élnek itt, ők meg a középkorúak serénykednek legjobban a rendez­vények szervezésében. Bízom benne, hogy ez később sem válto­zik, hiszen fejlődik a falu, s jöttek vissza fiatalok már a városból is. Özv. Vollár Istvánné szociális gondozó: - Szeretem Nagymar­tont, hiszen már 32 éve itt élek. Is­merem az embe­rek örömét és a gondjait is; egész­ségügyi dolgozó­ként vérnyomást mértem, injekci­óztam a betege­ket, három éve pedig az önkor­mányzat foglalkoztat szociális gondozóként. Sajnos, kevés a fia­tal; kevés a munkalehetőség, leg­többen Csurgón találnak állást, de ott is egyre kevésbé, és nem egy­szerű a bejárás sem. A fiam is csa­ládostul visszaköltözött ide; most gazdálkodik, mint mások. Bízom benne, hogy van jövője a telepü­lésnek; készül a csónakázótó, és Ágneslak is vonzza a turistákat. Kiss Ferencné vállalkozó: - Csaknem húsz éve itt lakom; itt nőttek föl a gyere­keim, s mindenkit ismerek. Gyakran megszólítanak az utcán; kérdezik, hogy vagyok, s ez nagyon jó. Mun­kalehetőség, saj­nos, nincs, de ha beindul a baromfifeldolgozó, hat­nyolc embert foglalkoztat, és ez jelentős ekkora faluban. Van jövő­je is, ezt bizonyítja, hogy visszajött néhány fiatal, s ha továbbra is ilyen igyekvő polgármesterünk lesz, fejlődik a falu. Van falubu­szunk, s hamarosan megszépül a játszótér is. Mindenki éli a maga életét, nemigen foglalkozik má­sokkal, de ha baj van, a nagymar- toniak segítenek egymásnak. ■ CSURGÓNAGYMARTON FOGADÓNAP PÉNTEKEN A polgármesteri hivatal elme: 8800 Csurgónagymarton, Pető­fi utca 47. Az ügyfeleket minden héten pénteken fogadják 16.30- tól 17.30 óráig. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 220 Hatévesnél fiatalabb: 18 6-18 éves: 28 19-55 éves: 84 55-60 éves: 40 60 évesnél idősebb: 50 MINDEN FILLÉR SZÁMÍT Csire Istvánné polgármester öt másik település vezetőjével együtt ünnepélyes keretek között tegnap irta alá a Csurgó és kis­térsége szennyvízberuházás elin­dításáról szóló okiratot. így az ön­kormányzat csaknem egymillió forintot költ az idén a szennyvíz­vezeték építésére, s a következő két évben is tetemes kiadással jár a beruházás. Az idén 33 millió 473 ezer forintból gazdálkodhat­nak, s tízmillió forintot szántak fej­lesztésre. Hamarosan megkezdik a falumúzeum építését, ez 6,3 millió forintba kerül; a munkát a megyei területfejlesztési tanács 2,8 millió, a kulturális örökség minisztériuma 200 ezer forinttal támogatja. A költségvetésben 4,4 millió forint a forráshiány. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓK A kis faluban a legnagyobb fog­lalkoztató az önkormányzat: hét embernek ad munkát. A nagy- martoniak többsége Csurgón dolgozik, helyben csak a csur­gói áfész-coop vegyes- és ital­boltja, valamint három vállalkozó foglalkoztat egy-egy embert. HÁZI TEJET ISZNAK Egy vegyes- és egy italbolt van a faluban, azonos nyitvatartási idővel: reggel 8-tól 10-ig és 16-19 óráig, de ha sok a vevő, akár félórával is későbbre toló­dik a záróra. A boltos csak hét végén rendel tejet, mert a te­héntartó gazdák ellátják a csalá­dokat friss, a boltinál olcsóbb házi tejjel. Télen kevés felvágott fogy, hiszen disznóölés után minden ház padlásán ott van a szalonna, a kolbász, ám amint kezdődnek a tavaszi munkák s a háziasszonyoknak kevesebb idejük marad főzésre, újra meg­nő a kis bolt forgalma. Párizsi, virsli és lecsókolbász, nyaranta a jégkrém áll a népszerűségi lis­ta élén, sörből leginkább a Tallé- rost és a Koronát veszik. Boruk van a gazdáknak. S reggelente egyre kevesebben térnek be az italboltba, hogy röviditallal indít­sák a napot. Fogkrémből szinte mindig az Amodentet veszik a nagymartoniak, édességből pe­dig most a csokoládényuszit. AZ OLDAL CIKKErT ÍRTA: VARGA ANDREA FOTÓK: VARGA GYÖRGY Kecskék, juhok a domboldalon

Next

/
Oldalképek
Tartalom