Somogyi Hírlap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-03 / Vasárnap Reggel, 5. szám

2002. FEBRUÁR 3. SZTÁROK Bródy: hét év Bródy János immár ötödik szólólemezét jelentette meg, s hogy ez sok vagy kevés 21 év alatt, ezt ő azzal intézi el, hogy nem túl termékeny szerző. S egyébként is annyi dolga volt az utóbbi hét évben, többek között rengeteg koncert, leginkább egyedül, egy szál gitárral, hogy nem tudott át­menni az utca másik oldalára sem. S a régi dalok is hosszú életűek. Nemrégiben egy súlyos műtéten is átesett, de szin­te már nyoma nincs, mielőtt találkoztunk, több hosszt leúszott a közeli uszodában. ■ - Hét évig senki nem mondta, hogy ilyen idők­ben kellenek az új dalok? Bródy: - Sok koncertem volt, de a közönség sose szólt vissza, hogy még mindig a régi dalokat éneklem, s úgy tűnik, ezek hosszú életűek. Nekem viszont a huszon­egyedik század beköszöntő­vel már hiányoztak az új da­lok, pedig a helyzet nem vál­tozott. Kevesebb az illúzió, több az élettapasztalat. Most már tudom, hogy a legszebb ígéretek, a legbiztonságo­sabb sikerreceptek és a leg­hatásosabb boldogságpiru­lák sem fogyaszthatok koc­kázatok és mellékhatások nélkül. A nyolcvanas, kilenc­venes évek fordulóján azt hittem, Magyarország job­ban kihasználja a történelmi esélyt, hogy magunkra ma­radtunk, és függetlenül, sza­badon dönthetjük el, milyen életet akarunk élni.- Az egészséged rendben van? Szörényi-Bródy: szent a béke Bródy: - Ha hinni lehet a diagnózisnak, újabb ötven évre generáloztak bioló- gialiag. A lelkem persze azért háborog, bár túl vagyok a nagy megrázkódtatáson. Ed­dig is tudtam, hogy az élet véges, legfeljebb nyomatéko­sabban élem át, hogy több van mögöttem, mint előt­tem. így aztán fontosabb minden perc, minden óra és minden dal, amiben meg tu­dom magam fogalmazni. A cigiről is le akartam szokni. Egyébként attól nem vagyok eltiltva, s nem gondolom, hogy ez a legnagyobb méreg. A lemezbemutató turnét is jól bírom, sőt a sike­re segít, hogy visz- szatérjek a normális kerékvágásba. Kitűnő fiatal zené­szek játszanak ve­lem, Éry Balázs bil­lentyűs volt a lemez zenei producere, s ő tehet róla, hogy olyan jól szól a lemez. Valódi zenészek játszanak valódi hangszereken, komputert csak elvétve használtunk.- Nemrégiben vidáman kezeltetek Szörényi Leven­tével, tehát szent a béke? Bródy: - A nagy nézetelté­rések után újra együtt is dol­gozunk. Az Esztergomi Nyá­ri Fesztiválon újra bemutat­ják a Veled, uram! című rock­operánkat, ami az István, a Király folytatása, és persze azon vagyunk, hogy jó elő­adás szülessen. Egyébként az Illés zenekar tagjaival idő­ről időre leülünk egy sörre.- A gyerekeid gyakran látnak? Bródy: - Nem tudom, ők mit mondanának, egyéb­ként hetente kétszer-három- szor együtt vagyunk. Oko­sak, szépek, bontogatják a saját személyiségüket, és azt hiszem, jól viselik a szülei­ket. Szerencsére nem a ze­nei világban keresik a helyü­ket. Én pedig nem szoktam megterhelni őket a saját pá­lyám örömeivel, gondjaival. Inkább csak arra tanítom őket, hogy nem kell mindent bevenni, ami könnyen emészthető, és hogy min­den látszat csal, de nem minden csaló látszik.- Zenéket sem ajánlasz nekik? Bródy: - Más az ízlésük. A fiam a komputerzenét szereti, Luca a kemény rockot, míg a legkisebb a punkot. Az irodalom felé viszont terelem őket, hogy olvassanak is. A Kis herce­get és a Micimackót termé­szetesen már rég elolvas­ták. Egyébként volt egy le­mez, amit ajánlottam nekik nemrégiben, Halász Judit Varázsfuvola albumát. • Dalia László hírek Magyar operalemez amerikai sikere ■ Amerika legjelentősebb opera-folyóirata, a Metró- politan Opera News egy fiatal magyar zeneszerző, | Fekete Gyula tavaly megjelent operalemezét dicsé­ri. A CD-n hallható egyik mű az Erkel-díjas zene­szerző Római láz című kamaraoperája. Fekete el­mondta, hogy újabb művét, az Eörsi István libret- ( tójára A megmentett város címmel írt egyfelvoná- | sós operát 2002. október 26-án mutatja majd be | a Magyar Állami Operaház. Eszem a gesztenyét : ■ Szécsi Margit Eszem a gesztenyét című meséjét mu­I tatja be a Budapest Bábszínház február 10-én. A .Vagányokkal” harcban álló, víg kedélyű cirkuszi | muzsikus, Gitáros Fülöp régi kedvelt történetét Len- | gyei Pál, az Árgyélus királyfi és más klasszikus dara- § bök rendezője alkalmazta bábszínpadra. Muzsikus­ról lévén szó, a verses, zenés játékot szinte végig- j éneklik a színészek. A dolog pikantériája, hogy a ze­neszerző a „konkurencia” Kolibri Színház ismert popos direktora, Novák János. Bárdy Ózzál „hidalja” betegségét | ■ Bárdy György szívbántalmai miatt saját felelősségé­re, de orvosi felügyelet mellett folytatja a Hídember című Széchenyi-filmben a vele készült jeleneteket. Mondja, nem szeretné, ha azok kárba vesznének, s így okozna fennakadást a történelmi mű munkála­taiban. Betegsége ellenére még a vígszínházi Ózban is játszik, amiről pedig úgy véli, hogy jót tesz neki a gyerekek reagálása, nevetése. Egyetlen fájdalma, § hogy az imádott teniszt viszont csak legfeljebb nyár­ra engedélyezik számára az orvosok. I Csákányi Eszter vámpírkísértése | ■ Csákányi Eszter a Szent György és a sárkány le- 1 gendájáról szóló darabban egy értelmi fogyatékos j királylányt alakít, amihez ritka szuggesztív külsőt J alakítottak ki számára. Hogy minél kifejezőbb le- I gyen a figura, arcát sápadt babásra maszkírozták, § s félelmetes vörös kontaklencsét is kapott a sze- mére. „De úgy látszik, inkább a mai gyerekek öt- letesek - meséli -, Pelsőczi Réka kolléganőm kis­fiának az előadás után az volt az első reakciója, hogy adjam kölcsön a kontaklencsét, mert a far­sangi bálon vámpírnak szeretne beöltözni..." %■> mm mmmsmmmsmmm mmmm mm Mozi: felpergőben ■ Lesz még magyar film, s olyan, amelynek hősei egyszerűen és hazugságok nélkül győznek - kö­szöntötte Szabó István Oscar-díjas rendezőnk a 31-én nyíló 33. Magyar Filmszemlét. A mustrán február S-ig 30 játék-, 16 kísérleti és kisjátékfilm, valamint 35 dokumentumfilm versenyez. Elhang­zott, hogy a filmalkotások finanszírozásában a kormányzati támqgatás végre megelőzi a film­alapítványét. A magyar film amúgy is felpergőben van: tavaly sem mutattak be több alkotást, mint 2000-ben, a nézőszám mégis 20 százalékkal nőtt. Most több játékfilm kerül terítékre, és ismét meg­nőtt az érdeklődés az elsőfilmesek munkái iránt. Ami az „öregeket” illeti, a megnyitón Életmű-díjat kapott Csőke József és Ember Judit dokumen­tumrendező, Schuller Imre rendező-operatőr, Gera Zoltán színművész, és Köllő Miklós drama­turg-stúdióvezető. Ümberto Rossi filmkritikus ez alkalomra szer­kesztett Illúziók és Valóság című tanulmányköte­te a magyar filmművészet egy teljes évtizedéről szól: a ’90-es évek alkotásait fogja csokorba. A ta­nulmánykötet célja a magyar filmek olaszországi népszerűsítése. A kötet kiemelten foglalkozik Szabó István, Jancsó Miklós Tarr Béla és Szász János munkásságával. S. T. Jávor, a szívtipró ■ Egy kacér, hetyke bajusz, hatvanhét filmfőszerep. Csak ennyi lenne a 100 év­vel ezelőtt született drámai bonviván, Jávor Pál? „A Szegedre szerződött szerel­mes színész, aki egy spa­nyol kalandor jellegzetes és nagy intelligenciával meg­játszott alakjával, mint biz­tató ígéret indul el a pesti pályán” - írta róla egy kriti­kus 1928. szeptember 8-án. Az Athenaeum 2000 kiadó és az író, Bános Tibor jóvoltából a századik születésnapra, a Pasaréti út 8. alatti háza emléktábla-avatásának idejére teljes kép kerekedett a „szívtipró” Jávorról. Jávor számára a be­csület, a hazaszeretet, a bátorság, az üldözött mű­vésztársak segítése nem színészi szerep volt. így a nyilas hatalomátvétel után letartóztatták, Sopronkő­hidára majd Németországba hurcolták. 1946-ban fél­éves vendégszereplésre indult az USA-ba, amelyből 12 évnyi távoliét lett. Hazatérte után ismét a Nemze- ü Színház szerződtette, de betegsége miatt már nem lépett fel. 1959. augusztus 14-én halt meg Buda­pesten. (síp-) Sándor: Szécsi nincs meg még... ■ Játékfilm készül Szécsi Pálról. Az ötlet „szülőany­ja”, Pataki Ági egykori top­modell, producer, Sándor Pált kérte fel a film meg­rendezésére. Míg január­ban az ötlet, s egy he­venyészett forgatókönyv szintjén képlékeny volt minden, úgy most több tudható a májusban kez­dődő filmforgatásról.- A főszereplőnek, míg Ágiék le nem szerződtetik, még nincs neve - taglalja Sándor Pál. - A nagypapá­ja viszont már biztosan Ga­ras Dezső lesz. Alaposan meg fogjuk öregíteni, 80 éves lesz a történetben. A főszereplő barátját, akivel együtt tisztítják az ablakokat, mert ipari alpinisták, Rudolf Péter játssza majd. Péterrel utoljára akkor dolgoztam, mikor a főiskolát elvégezte: ra­gyogó Szerencsés Dániel volt. Feleségének, Nagy Kálózy Eszternek meg a humorát is szeretem. Ennyit a főbb sze­replőkről, a forgatókönyvet különben még mindig formál­juk a pályanyertes Egressy Zolival, s eddig hét filmem írójával, Tóth Zsuzsával. Úgy tűnik, reményeim most betel­jesülhetnek, hogy 15 év után ismét csinálhassak egy nagy- játékfilmet. Az utolsó ugyanis a Miss Arizpna volt. Azóta az LGT történetét feldolgozó, a Jancsó- Makk Károly és jó­magam alkotta hármas Sze­ressük egymást gyerekek szkeccsfilmen kívül csak producerkedésből állt az éle­tem. Vártam, hogy megszülessen egy olyan történet, ami a 10-20 évvel ezelőtti rólunk szól. S most már a Palika munkacím után a film címe is fix: Jó hülyének lenni? (sipka)- Egész életemben nagy formátumú figurákat, hősöket játszottam, de mára megszűntek az ilyen lehetőségek. Megszűnt a szerelem, megszűnt az „anyaszínház”, meg­szűnt a film, a televízió. Megszűnt az állandóság, el kell vállalni bármilyen bolondozást, bármit, hiszen meg kell élni! - ecseteli a lehangoló helyzetet Koncz Gábor. Egy régivágású macsó ■ A Budaörsi Játékszínben Steinbeck Édentől Keletre cí­mű művének mai bemutató­ján Konczot nemcsak mint Adam Traskot, a parádés gárda egyik főszereplőjét lát­hatjuk viszont, hanem ren­dezőként is bemutatkozik.- Úgy érzem, több van bennem, még sokkal több. Ezeket a pluszenergiákat most a rendezésre fordítot­tam. Nem idegen tőlem a do­log, hiszen Kassától Székes- fehérvárig vagy harminc he­lyen műveltem már. A kü­lönbség csak annyi, hogy egyik sem volt ősbemutató. Mindig volt mihez viszonyí­tani, nem kellett fejest ugra­ni. így könnyen ment a Bo­lond lány, a Hálószoba­komédia. Ugyan igazi műfa­jom a tragikomédia volt, pél­dául a Kakukkfészek, mert az érzelmek, amik kitörölhe- tetlenek, ma is éppoly érvé­nyes emberi értékek, mint nyolcvan évvel ezelőtt. Ami­re a gyakorlatban nagyon ké­nyes vagyok. Például nem bí­rom a háztartásban a rendet­lenséget. Úgy érzem, akkor bennem is rendetlenség van. Sokan nem szeretnek azért, mert absztinens vagyok. Nem vetem meg az olyan kollégákat, akik a fe­szültséget mértékletesen oldják alkohollal, jómagam szerencsés vagyok, hogy azt a sportban tudom leve­zetni. Viszont munka köz­ben mástól is elvárom, hogy ne igyék. Kell nekem a feszültség, hogy lessem a partnert, hogy jön a végszó rendesen vagy sem!... Koncz Gábor szigorú el­vei ellenére a cigiről viszont csak ötödszöri nekirugasz­kodásra tudott leszokni.- Ennek is már vagy hat éve. A tapasztól kezdve a gyógyszerekig már mindent bedobtam, amikor egy orvos have­rom elvett egy szép szőke, sokkal fiatalabb nőt, nagy bagós volt, s a képem­be törölte, hogy az nem is férfi, aki nem tud leszokni a cigiről. Ez annyira felbőszí­tett, hogy aztán már egyetlen cigit sem vettem a számba... A „macsó” Koncz mindig is büszke volt a sportra.- Először is tisztázzuk, hogy nálam a macsóság nem kellemetlen létforma, vagy hátrányos szerepskatu­lya. Modornak mondanám inkább. Gabin, Lemon, Brando is csak azt tudja ad­ni, amilyen. Belőlem soha nem lesz Nemecsek vagy Puck a Szentivánéji álom­ban. Időjá­rást, vagy rossz vicce­ket sem fo­gok monda­ni valamelyik „kertévében”. És nem bírom a nyakra- főre idétlen beszélgetős mű­sorokat sem. Pedig most ez járja: mindenki beszélget mindenkivel. Én csak az emberábrázolást szeretem. Azt tanultam, azt szeretem. De vissza a sportra. Ma a sportban egy kicsikét muszáj van. Minden harma­dik nap lovaglom csak le a lovaimat. Ám ha lehet, elő­adás után kimegyek másfél órára hozzájuk. A rendezés idején szerettem volna elvo­nulni egy magaslesre, mert a vadászat is örök szerelem, de most csak azért, hogy magam legyek gondola­taimmal. Márciu5ban vi­szont még mindig találok helyet Ausztriában, ahol síelhetek, mert az a harma­dik minden. Ide már tudnak követni a lányaim is. Nyá­ron pedig a vízisíben part­nerek. Tekla már nagy, kül- kervállalat vezetője, de Re­gina, a „kicsi” színésznő lesz. Egyelőre én tanítom, nem engedem idegen ke­zekbe. Egyedül énekelni ta­nul másnál, mert az az egy valahogy kimaradt az éle­temből. Sipka Tamás „Időjárást vagy rossz vicceket sem fogok mondani”

Next

/
Oldalképek
Tartalom