Somogyi Hírlap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-03 / Vasárnap Reggel, 5. szám
2002. FEBRUÁR 3. ARCKÉP A Mester és rajongói Uhrin Benedek leginkább egy olyan üstököshöz hasonlítható, amely már több százszor elhaladt fölöttünk, de csak a legutolsó alkalommal vettük észre. Kevesen tudják ugyanis, hogy a nemsokára 80. életévét betöltő Mester - így hívják a rajongói - már ifjúkora óta kacérkodik a hírnévvel. Amatőr színjátszóként kezdte, majd színpadi szerzőként próbálkozott - meglehetősen kevés sikerrel. Az éneklésre azért adta a fejét, mert senkit sem talált, aki a dalait előadta volna. Uhrin Benedek két éve végül mégis befutott sztár lett: fiatalok százai csápolnak koncertjein, az interneten pedig külön oldalt nyitott a nevét viselő klub. A koros előadó csak azt sajnálja, hogy mindez nem korábban következett be. Nagy álmát azonban még megvalósíthatja, s ez nem más, mint egy koncert a Petőfi Csarnokban. Uhrin Benedek Született: 1922. március 21. Családi állapota: elvált Végzettsége: raktárvezetői esti iskola DOal: raktárosként Jó munkáért” miniszteri elismerő oklevél 1978-ban H Uhrin Benedek End- rődön kezdte a pályáját mint mezőgazdasági segédmunkás. Hét testvérével együtt szülei szerény gazdaságában dolgozott, ám a nehéz fizikai munka mellett már akkor is vonzotta a kultúra. Egy helyi amatőr színjátszótársulat tagjaként főleg operettekben lépett a világot jelentő deszkákra, saját bevallása szerint legemlékezetesebb alakítását A dohányon vett kapitáhy című szovjet darabban nyújtotta. Színészi tehetségének kibontakoztatását a második világháború akadályozta meg: be kellett vonulnia.- A határvadászokhoz kerültem - emlékezett vissza a Mester. - Ekkor már 1943-at írtunk. Igazi ütközetben nemigen vettünk részt, csak hátráltunk az oroszok elől. Később eltalált egy aknaszilánk, akkor félvittek Budapestre, a Szent János kórházba. Uhrin Benedeket itt érte Budapest ostroma. Hiába próbált eltűnni, a szovjet csapatok elfogták és „má- lenykij robotra” vitték. Moszkva mellett húzott le három évet, mire végre hazajöhetett. Ekkor a Magyar Optikai Művek segédmunkása lett, később azonban előrelépett a ranglétrán: raktáros lett. Kulturális elhivatottságát azonban itt sem tagadta meg: belépett a vállalat énekkarába, s tevékeny részt vállalt a színjátszócsoport működésében is. Moliére, A fösvény című darabjában inast játszott, a Légy jó mindhalálig színpadi adaptációjában pedig ő volt az iskola- igazgató.- Ekkor már írtam is - mondta a sztár. - Három- felvonásos vígjátékokkal próbáltam szerencsét, de hiába adtam oda mind a három művemet Szinetár Miklósnak, sajnos egyiket sem fogadta el. Ekkoriban találkoztam Romhányi Józseffel, aki azt tanácsolta, hogy talán ki.sebb terjedelmű alkotásokkal sikeresebb lennék. Hát így kezdtem tíz-tizenöt perces jeleneteket írni. Beküldtem ezeket az akkori szatirikus hetilaphoz, a Ludas Matyihoz, illetve a Vidám Színpadhoz. Mindet visszaküldték. Ha másoknak nem is, Uhrin munkatársainak azért feltűnt kollégájuk alkotói vénája. Egyszer meg is tréfálták.- Elváltoztatott hangon felhívtak, s azt mondták, hogy a Nemzeti Színház titkárságáról keresnek - emlékezett vissza a Mester. - Azt üzenték, hogy Major Tamás igazgató úr felfigyelt rám, illetve a műveimre, és találkozni szeretne velem. Nos, másnap a megbeszélt időpontban ott voltam a Nemzetiben, a titkárságon azonban csak néztek, hogy mit akarok ott. Mivel Major Tamás épp nem volt benn, kerítettek egy rendezőt, már nem tudom, ki volt, csak arra emlékszem, hogy valamilyen Dénesnek hívták. Neki mondtam, hogy engem ide hívtak, s hogy erre az alkalomra, külön az igazgató úrnak írtam is egy verset. No, erre kivitt a színpadra, s megkért, hogy szavaljam el azt a költeményt. Amikor befejeztem, a rendező azt mondta, hogy színészként egyelőre még nem tudnának alkalmazni, de díszletmunkásként igen. Később pedig akár kisebb szerepekről is beszélhetünk. Boldogan jöttem el, hiszen - bár már tudtam, hogy a kollégáim tréfáltak meg - azért mégiscsak ajánlatot kaptam a Nemzeti Színháztól! Másnap persze a munkahelyen mindenki engem figyelt, de nem törődtem velük. Viszont cserébe valamennyi gonoszkodó kollégámról írtam egy-egy gúnyverset... Ez volt az én bosszúm. Uhrin Benedek végül is nem fogadta el a kínálkozó lehetőséget, a felesége beszélte le róla. Mármint az első. Merthogy tőle később elvált. Mint mondta, világnézeti különbségek ékelődtek kettejük közé. Második neje saját bevallása szerint egy igazi parasztlány volt. Vele azonban csak két-három napig tartott a románc.- Úgy gondoltam, hogy vidékről jött menyecskeként majd dolgos lesz, segít a ház körül. Ám ő azzal kezdte, hogy nem óhajt főzni. Na jó, mondtam erre, akkor majd a konyhában én leszek az úr. Ám a hölgy a ház körüli teendőkben sem jeleskedett, így aztán végül elváltak útjaink. A Mester életében a következő jeles időpont 1982. Ekkor született meg a mára klasszikussá vált dal Rebekáról, a megtévedt pulilányról. Ezt a számot két másikkal együtt beadta a könnyűzenei műveket elbíráló sanzonbizottsághoz, s a testület úgy döntött: a hírnévhez vezető úton nem áll Uhrin útjába. Akadály azonban volt így is. Az első például az, hogy ki énekelje a slágert?- Sajnos egyetlen előadó sem vállalta, hogy el- énekli a dalomat - idézte fel a húsz éve történteket a szerző. - Pedig még a Magyar Rádióba is elmentem. Ám ott azt mondták, hogy ők nem kényszerít- hetnek arra senkit, hogy daloljon. fgy adódott, hogy végül hosszas vívódás után maga Uhrin Benedek vállalkozott a mű közvetítésére. Ezzel azonban egy kicsit előreszaladtunk az időben, holott a sztárrá válás rögös ösvényén haladva történtek azért még érdekes dolgok a Mesterrel. A nyugdíjazása után ugyanis ismét szerencsét próbált a Vidám Színpadnál.- Bementem Szenes Ivánhoz, és leadtam neki körülbelül huszonöt humoros jelenetet. Ő akkor azt mondta, menjek viszsza egy hét múlva. Visz- szamentem, beszélgettünk, s kiderült, hogy az írásaim közül egy sem felelt meg. Mondtam is neki, ehhez már hozzá vagyok szokva... Annyi hozadéka azonban volt ennek a beszélgetésnek, hogy Szenes szólt a nézőtéri ügyelőknek, s ettől fogva Uhrin Benedek ingyen látogathatta a színház előadásait - afféle továbbképző jelleggel. Néha maga Szenes is odaült mellé, s együtt vitatták meg a darab koncepcióját, dramaturgiáját. S közben biztatta a szerzőjelöltet, hogy írjon továbbra is. A Mester pedig hallgatott rá.- Egyszer láttam a televízióban egy riportot arról, hogy miért van annyi törött tojás. A nyilatkozatokból az derült ki, hogy a dobozok kicsik, a tyúkok pedig nagyot tojnak. Na, ez beindította a fantáziámat! írtam egy jelenetet arról, hogy a tyúkok és kakasok hogyan szövetkeznek a probléma megoldására. Amikor ezt a Vidám Színpadhoz bevittem, Szenes Iván azonnal elfogadta. Sőt: nemcsak ezt, hanem az összes addigi írásomat is. Sokáig úgy nézett ki, hogy megtört a jég: Uhrin Benedek szerzőként felkerült a készülő új kabaré szórólapjaira, még a Pesti Műsor beha- rangozójában is megemlítették. Ám végül az utolsó pillanatban ismét kiszorult a műsorból.- Tudom én, hogy miért történt mindez - jelentette ki a Mester. - A fővárosi szerző urak megijedtek attól, hogy ha én megjelenek, akkor ők majd nem tudnak megélni. Kijárták hát, hogy engem kiszorítsanak. Még Bodrogi Gyula, a színház igazgatója is azt mondta: higgyem el, nem rajtuk múlott. Uhrin Benedek azonban ebbe a kudarcba sem roppant bele. A már említett Rebeka című dal hanganyagával járta a kisebb kereskedelmi televíziókat - mellékelve természetesen színpadi műveit is -, ám mindenhol ajtót mutattak neki. Mígnem egyszer csak csoda történt.- A Zenit televízióban nemhogy tetszettek a dalaim, de egyenesen azzal fogadtak, hogy videó- klipet akarnak velem forgatni - emlékezett vissza a sorsfordító momentumra a Mester. - Azt hittem, nem jól hallok. Akkor, 1999-ben el is készült a felvétel, lement, majd a tv2 is készített velem egy interjút. Nemsokára három fiatalember keresett fel. Tőlük tudtam meg, hogy az interneten már óriási rajongótáborom van. Uhrin Benedek szerint a fiatalok elsősorban a szépséget értékelik a műveiben. Úgy véli, optimizmust sugárzó dalai életre szóló tanulságokat fogalmaznak meg.- Én a szövegben kifejezem magam. Nem is- métlek három mondatot harmincszor, mint oly sokan. A Mesternek eddig négy lemeze jelent meg, ám mégsem elégedett. Albumainak bevételéből ugyanis eddig vajmi keveset profitált. Állítja, hogy a vele szerződött kiadó feketén terjeszti a műveit, mert így nagyobb haszonra tehet szert. Mint mondta, épp a napokban szeretné kenyértörésre vinni a dolgot.- Megmondom nekik, hogy vagy adják ki a lemezeimet, vagy fizessék ki a jogdíjat - dohogott. - De az teljes képtelenség, hogy a megjelent albumaimból öt hét alatt csak ötszáztizenöt darab kelt el! Egyéb tekintetben Uhrin Benedek elégedett. A siker nem változtatta meg, maradt, aki volt. Fénykép például mindig van nála: ha összefut valamelyik rajongójával, azonnal dedikálja.- Csináltattam háromezer darabot, belekerült nyolcvanezer forintba, de nem sajnálom. Az újságírók felé is nyitott vagyok. Elvégre a hírnév kötelez. A Mester nemcsak a fotóit, hanem időközben megjelent könyvének valamennyi példányát előre dedikálja. Emiatt különös versengés is támadt az internetes klub tagjai között: ki tud olyan példányt szerezni, ami még nincs aláírva... Tavaly körülbelül harminc fellépése volt - köztük a legnagyobb a Pep- si-szigeten. Egy kisebb színpadra osztották be, de így is legalább ezer fiatal tombolta végig a dalait. A koncert végén pedig fiatal lányok tódultak fel hozzá.- Öleltek, csókoltak - merengett el a szép emléken a sztár. - Ilyenkor mindig csak azt sajnálom, miért nem lettem sikeres húsz évvel ezelőtt. Az énekes minden felkérést elvállal, de két nagy álma még beteljesülésre vár. Az egyik, hogy a Petőfi Csarnokban adhasson koncertet.- Rajongóm van bőven, s szeretném-egyszer őket összegyűjteni. Nem valamiféle kultúrházban, hanem egy igazi sport- csarnokban! A nagy óhaj másik fele régebbi keletű.- Jó lenne, ha el tudnám adni a műveimet egy színháznak. Higgyék el, abból nem egy, de két komplett kabaré is kijönne. Nem politikai, hanem igazi, népi kabaré! Ha ez sikerülne, igazán boldog lennék. D. T. Bergendy István szerint Uhrin Benedekből az alternatív fiatalok csináltak sztárt. Bár szerinte az, amit az idős ember művel, csak abból a szempontból alternatíva, hogy az általa nyújtott produkció a zene alternatívája.- Sohasem szerettem, ha a környezetemben bárkiből gúnyt űztek - mondta Bergendy. - Számomra az nem humorforrás, ha egy macska farkára konzervdobozt kötnek, s szegény állat vinnyog meg nyüszít. Persze vannak, akik ezt roppant jópofának tartják. Uhrin Benedek esetében is erről van szó: néhány elvakult és sznob illető számára ennek az embernek a fogyatékosságai borzasztó mulatságosak, s emiatt még népszerűsítik is őt. Emlékszem, már 1974-ben a térdüket csapkodva mutattak nekem a rádióban néhány Uhrin-felvételt. Én ezt már akkor sem tartottam viccesnek, mint ahogy nem tudok nevetni egy sánta vagy egy púpos emberen sem. VuJItyTvrtko volt az, aki 2000. május 18-án, a tv2 Napló című műsorában bemutatta az akkor még ismeretlen Uhrin Benedeket. Az adás utáni napokban az előadónak legalább kétezer műsoros kazettája kelt el, holott előtte éveken át legfeljebb néhány százat sikerült értékesítenie.- Némileg én is felelős vagyok azért, hogy azt, ami hirtelen rászakadt, ő esetleg nem tudta feldolgozni - jelentette ki a riporter. - Egyébként megkockáztatom, hogy amikor Uhrin Benedek feltűnt, szükség volt rá. Akkoriban ugyanis a playback- zenekarok arattak. S jött egy bácsi, aki ugyan borzasztó hamisan énekelt, de legalább őszinte volt. Azóta olvastam és hallottam, hogy újabban kiket perel, hogyan tárgyal... Ha erre gondolok, csak azt mondhatom: sajnálom, ami vele történt. Egyébként nem szeretném őt megítélni, s azt sem tudhatjuk, milyen feszültségek halmozódtak fel benne az évek során. Szántó Péter kommunikációs szakember Susan Sontagot, a neves amerikai író-filmrendezőt idézte, aki szerint a tömeg- kultúrában vannak olyan jelenségek, amelyek annyira irtózta- tóak, hogy már esztétikai minőséget képviselnek.- Emlékezhetünk Frank Zappa üres lemezére, vagy Friderikusz Sándor hófehér lapokat tartalmazó könyvére. Ezek azonban tudatos akciók voltak, míg Uhrin Benedek részéről ez nem az. A rajongói persze tisztában vannak ezzel, s ők bátorítják az idős embert. Van ebben valami összekacsintó polgárpukkasztás, s talán maga Uhrin Benedek is sejtheti, hogy nem mindegyik rajongója igazi. Amúgy a jelenség azért nem lenézendő, mert annak idején a lakodalmas rockot is jobbára azért vásárolták az emberek, hogy jót nevessenek rajta. Emlékszem, Lagzi Lajcsi még a Sugár üzletközpont előtt árulta a kazettáit. Ma pedig meg lehet nézni, hol tart...
