Somogyi Hírlap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-03 / Vasárnap Reggel, 5. szám

2002. FEBRUÁR 3. ARCKÉP A Mester és rajongói Uhrin Benedek leginkább egy olyan üstököshöz hason­lítható, amely már több százszor elhaladt fölöttünk, de csak a legutolsó alkalommal vettük észre. Kevesen tud­ják ugyanis, hogy a nemsokára 80. életévét betöltő Mester - így hívják a rajongói - már ifjúkora óta kacér­kodik a hírnévvel. Amatőr színjátszóként kezdte, majd színpadi szerzőként próbálkozott - meglehetősen kevés sikerrel. Az éneklésre azért adta a fejét, mert senkit sem talált, aki a dalait előadta volna. Uhrin Benedek két éve végül mégis befutott sztár lett: fiatalok százai csápolnak koncertjein, az interneten pedig külön oldalt nyitott a nevét viselő klub. A koros előadó csak azt saj­nálja, hogy mindez nem korábban következett be. Nagy álmát azonban még megvalósíthatja, s ez nem más, mint egy koncert a Petőfi Csarnokban. Uhrin Benedek Született: 1922. március 21. Családi állapota: elvált Végzettsége: raktárvezetői esti iskola DOal: raktárosként Jó munkáért” miniszteri elismerő oklevél 1978-ban H Uhrin Benedek End- rődön kezdte a pályáját mint mezőgazdasági se­gédmunkás. Hét testvéré­vel együtt szülei szerény gazdaságában dolgozott, ám a nehéz fizikai munka mellett már akkor is von­zotta a kultúra. Egy helyi amatőr színjátszótársulat tagjaként főleg operettek­ben lépett a világot jelen­tő deszkákra, saját beval­lása szerint legemlékeze­tesebb alakítását A dohá­nyon vett kapitáhy című szovjet darabban nyújtot­ta. Színészi tehetségének kibontakoztatását a má­sodik világháború akadá­lyozta meg: be kellett vo­nulnia.- A határvadászokhoz kerültem - emlékezett vissza a Mester. - Ekkor már 1943-at írtunk. Igazi ütközetben nemigen vet­tünk részt, csak hátrál­tunk az oroszok elől. Ké­sőbb eltalált egy akna­szilánk, akkor félvittek Budapestre, a Szent János kórházba. Uhrin Benedeket itt érte Budapest ostroma. Hiába próbált eltűnni, a szovjet csapatok elfogták és „má- lenykij robotra” vitték. Moszkva mellett húzott le három évet, mire végre ha­zajöhetett. Ekkor a Magyar Optikai Művek segédmun­kása lett, később azonban előrelépett a ranglétrán: raktáros lett. Kulturális el­hivatottságát azonban itt sem tagadta meg: belépett a vállalat énekkarába, s te­vékeny részt vállalt a szín­játszócsoport működésé­ben is. Moliére, A fösvény című darabjában inast ját­szott, a Légy jó mindhalá­lig színpadi adaptációjá­ban pedig ő volt az iskola- igazgató.- Ekkor már írtam is - mondta a sztár. - Három- felvonásos vígjátékokkal próbáltam szerencsét, de hiába adtam oda mind a három művemet Szinetár Miklósnak, sajnos egyiket sem fogadta el. Ekkoriban találkoztam Romhányi Józseffel, aki azt taná­csolta, hogy talán ki.sebb terjedelmű alkotásokkal sikeresebb lennék. Hát így kezdtem tíz-tizenöt perces jeleneteket írni. Beküldtem ezeket az ak­kori szatirikus hetilap­hoz, a Ludas Matyihoz, illetve a Vidám Színpad­hoz. Mindet vissza­küldték. Ha másoknak nem is, Uhrin munkatársainak azért feltűnt kollégájuk alkotói vénája. Egyszer meg is tréfálták.- Elváltoztatott hangon felhívtak, s azt mondták, hogy a Nemzeti Színház titkárságáról keresnek - emlékezett vissza a Mes­ter. - Azt üzenték, hogy Major Tamás igazgató úr felfigyelt rám, illetve a műveimre, és találkozni szeretne velem. Nos, másnap a megbeszélt idő­pontban ott voltam a Nemzetiben, a titkársá­gon azonban csak néztek, hogy mit akarok ott. Mi­vel Major Tamás épp nem volt benn, kerítettek egy rendezőt, már nem tu­dom, ki volt, csak arra emlékszem, hogy valami­lyen Dénesnek hívták. Neki mondtam, hogy en­gem ide hívtak, s hogy er­re az alkalomra, külön az igazgató úrnak írtam is egy verset. No, erre kivitt a színpadra, s megkért, hogy szavaljam el azt a költeményt. Amikor befe­jeztem, a rendező azt mondta, hogy színész­ként egyelőre még nem tudnának alkalmazni, de díszletmunkásként igen. Később pedig akár kisebb szerepekről is beszélhe­tünk. Boldogan jöttem el, hiszen - bár már tudtam, hogy a kollégáim tréfáltak meg - azért mégiscsak ajánlatot kaptam a Nem­zeti Színháztól! Másnap persze a munkahelyen mindenki engem figyelt, de nem törődtem velük. Viszont cserébe vala­mennyi gonoszkodó kol­légámról írtam egy-egy gúnyverset... Ez volt az én bosszúm. Uhrin Benedek végül is nem fogadta el a kínál­kozó lehetőséget, a fele­sége beszélte le róla. Mármint az első. Mert­hogy tőle később elvált. Mint mondta, világnézeti különbségek ékelődtek kettejük közé. Második neje saját bevallása sze­rint egy igazi parasztlány volt. Vele azonban csak két-három napig tartott a románc.- Úgy gondoltam, hogy vidékről jött menyecske­ként majd dolgos lesz, se­gít a ház körül. Ám ő az­zal kezdte, hogy nem óhajt főzni. Na jó, mond­tam erre, akkor majd a konyhában én leszek az úr. Ám a hölgy a ház kö­rüli teendőkben sem je­leskedett, így aztán végül elváltak útjaink. A Mester életében a következő jeles időpont 1982. Ekkor született meg a mára klasszikussá vált dal Rebekáról, a megté­vedt pulilányról. Ezt a számot két másikkal együtt beadta a könnyű­zenei műveket elbíráló sanzonbizottsághoz, s a testület úgy döntött: a hír­névhez vezető úton nem áll Uhrin útjába. Akadály azonban volt így is. Az el­ső például az, hogy ki énekelje a slágert?- Sajnos egyetlen elő­adó sem vállalta, hogy el- énekli a dalomat - idézte fel a húsz éve történteket a szerző. - Pedig még a Magyar Rádióba is elmen­tem. Ám ott azt mondták, hogy ők nem kényszerít- hetnek arra senkit, hogy daloljon. fgy adódott, hogy végül hosszas vívódás után ma­ga Uhrin Benedek vállal­kozott a mű közvetítésére. Ezzel azonban egy kicsit előreszaladtunk az idő­ben, holott a sztárrá válás rögös ösvényén haladva történtek azért még érde­kes dolgok a Mesterrel. A nyugdíjazása után ugyan­is ismét szerencsét pró­bált a Vidám Színpadnál.- Bementem Szenes Ivánhoz, és leadtam neki körülbelül huszonöt hu­moros jelenetet. Ő akkor azt mondta, menjek visz­sza egy hét múlva. Visz- szamentem, beszélget­tünk, s kiderült, hogy az írásaim közül egy sem fe­lelt meg. Mondtam is ne­ki, ehhez már hozzá va­gyok szokva... Annyi hozadéka azon­ban volt ennek a beszél­getésnek, hogy Szenes szólt a nézőtéri ügyelők­nek, s ettől fogva Uhrin Benedek ingyen látogat­hatta a színház előadásait - afféle továbbképző jel­leggel. Néha maga Szenes is odaült mellé, s együtt vitatták meg a darab kon­cepcióját, dramaturgiáját. S közben biztatta a szer­zőjelöltet, hogy írjon to­vábbra is. A Mester pedig hallgatott rá.- Egyszer láttam a tele­vízióban egy riportot ar­ról, hogy miért van annyi törött tojás. A nyilatkoza­tokból az derült ki, hogy a dobozok kicsik, a tyú­kok pedig nagyot tojnak. Na, ez beindította a fantá­ziámat! írtam egy jelene­tet arról, hogy a tyúkok és kakasok hogyan szövet­keznek a probléma meg­oldására. Amikor ezt a Vi­dám Színpadhoz bevit­tem, Szenes Iván azonnal elfogadta. Sőt: nemcsak ezt, hanem az összes ad­digi írásomat is. Sokáig úgy nézett ki, hogy megtört a jég: Uhrin Benedek szerző­ként felkerült a készülő új kabaré szórólapjaira, még a Pesti Műsor beha- rangozójában is megem­lítették. Ám végül az utolsó pillanatban ismét kiszorult a műsorból.- Tudom én, hogy mi­ért történt mindez - jelen­tette ki a Mester. - A fővá­rosi szerző urak megijed­tek attól, hogy ha én meg­jelenek, akkor ők majd nem tudnak megélni. Ki­járták hát, hogy engem kiszorítsanak. Még Bod­rogi Gyula, a színház igazgatója is azt mondta: higgyem el, nem rajtuk múlott. Uhrin Benedek azon­ban ebbe a kudarcba sem roppant bele. A már emlí­tett Rebeka című dal hanganyagával járta a ki­sebb kereskedelmi televí­ziókat - mellékelve ter­mészetesen színpadi mű­veit is -, ám mindenhol ajtót mutattak neki. Míg­nem egyszer csak csoda történt.- A Zenit televízióban nemhogy tetszettek a da­laim, de egyenesen azzal fogadtak, hogy videó- klipet akarnak velem for­gatni - emlékezett vissza a sorsfordító momentum­ra a Mester. - Azt hittem, nem jól hallok. Akkor, 1999-ben el is készült a felvétel, lement, majd a tv2 is készített velem egy interjút. Nemsokára há­rom fiatalember keresett fel. Tőlük tudtam meg, hogy az interneten már óriási rajongótáborom van. Uhrin Benedek szerint a fiatalok elsősorban a szépséget értékelik a mű­veiben. Úgy véli, optimiz­must sugárzó dalai életre szóló tanulságokat fogal­maznak meg.- Én a szövegben ki­fejezem magam. Nem is- métlek három mondatot harmincszor, mint oly sokan. A Mesternek eddig négy lemeze jelent meg, ám mégsem elégedett. Albumainak bevételéből ugyanis eddig vajmi keve­set profitált. Állítja, hogy a vele szerződött kiadó feketén terjeszti a műveit, mert így nagyobb ha­szonra tehet szert. Mint mondta, épp a napokban szeretné kenyértörésre vinni a dolgot.- Megmondom nekik, hogy vagy adják ki a leme­zeimet, vagy fizessék ki a jogdíjat - dohogott. - De az teljes képtelenség, hogy a megjelent albumaimból öt hét alatt csak ötszáz­tizenöt darab kelt el! Egyéb tekintetben Uh­rin Benedek elégedett. A siker nem változtatta meg, maradt, aki volt. Fénykép például mindig van nála: ha összefut valamelyik rajongójával, azonnal dedikálja.- Csináltattam három­ezer darabot, belekerült nyolcvanezer forintba, de nem sajnálom. Az újság­írók felé is nyitott vagyok. Elvégre a hírnév kötelez. A Mester nemcsak a fo­tóit, hanem időközben megjelent könyvének va­lamennyi példányát előre dedikálja. Emiatt különös versengés is támadt az internetes klub tagjai kö­zött: ki tud olyan pél­dányt szerezni, ami még nincs aláírva... Tavaly körülbelül har­minc fellépése volt - köz­tük a legnagyobb a Pep- si-szigeten. Egy kisebb színpadra osztották be, de így is legalább ezer fiatal tombolta végig a dalait. A koncert végén pedig fiatal lányok tódul­tak fel hozzá.- Öleltek, csókoltak - merengett el a szép emlé­ken a sztár. - Ilyenkor mindig csak azt sajnálom, miért nem lettem sikeres húsz évvel ezelőtt. Az énekes minden fel­kérést elvállal, de két nagy álma még beteljesü­lésre vár. Az egyik, hogy a Petőfi Csarnokban adhas­son koncertet.- Rajongóm van bő­ven, s szeretném-egyszer őket összegyűjteni. Nem valamiféle kultúrházban, hanem egy igazi sport- csarnokban! A nagy óhaj másik fele régebbi keletű.- Jó lenne, ha el tud­nám adni a műveimet egy színháznak. Higgyék el, abból nem egy, de két komplett kabaré is kijön­ne. Nem politikai, hanem igazi, népi kabaré! Ha ez sikerülne, igazán boldog lennék. D. T. Bergendy István szerint Uhrin Benedekből az alternatív fiatalok csináltak sztárt. Bár szerinte az, amit az idős ember művel, csak abból a szempontból alternatíva, hogy az általa nyújtott produkció a zene alternatívája.- Sohasem szerettem, ha a környezetemben bárkiből gúnyt űztek - mondta Bergendy. - Számomra az nem humorforrás, ha egy macska farkára konzervdobozt kötnek, s szegény állat vinnyog meg nyüszít. Persze vannak, akik ezt roppant jópofá­nak tartják. Uhrin Benedek esetében is erről van szó: néhány elvakult és sznob illető számára ennek az embernek a fogya­tékosságai borzasztó mulatságosak, s emiatt még népszerűsí­tik is őt. Emlékszem, már 1974-ben a térdüket csapkodva mu­tattak nekem a rádióban néhány Uhrin-felvételt. Én ezt már ak­kor sem tartottam viccesnek, mint ahogy nem tudok nevetni egy sánta vagy egy púpos emberen sem. VuJItyTvrtko volt az, aki 2000. május 18-án, a tv2 Napló című műsorában bemutatta az akkor még ismeretlen Uhrin Bene­deket. Az adás utáni napokban az előadónak legalább két­ezer műsoros kazettája kelt el, holott előtte éveken át legfel­jebb néhány százat sikerült értékesítenie.- Némileg én is felelős vagyok azért, hogy azt, ami hirtelen rászakadt, ő esetleg nem tudta feldolgozni - jelentette ki a ri­porter. - Egyébként megkockáztatom, hogy amikor Uhrin Be­nedek feltűnt, szükség volt rá. Akkoriban ugyanis a playback- zenekarok arattak. S jött egy bácsi, aki ugyan borzasztó hami­san énekelt, de legalább őszinte volt. Azóta olvastam és hal­lottam, hogy újabban kiket perel, hogyan tárgyal... Ha erre gondolok, csak azt mondhatom: sajnálom, ami vele történt. Egyébként nem szeretném őt megítélni, s azt sem tudhatjuk, milyen feszültségek halmozódtak fel benne az évek során. Szántó Péter kommunikációs szakember Susan Sontagot, a neves amerikai író-filmrendezőt idézte, aki szerint a tömeg- kultúrában vannak olyan jelenségek, amelyek annyira irtózta- tóak, hogy már esztétikai minőséget képviselnek.- Emlékezhetünk Frank Zappa üres lemezére, vagy Friderikusz Sándor hófehér lapokat tartalmazó könyvére. Ezek azonban tudatos akciók voltak, míg Uhrin Benedek ré­széről ez nem az. A rajongói persze tisztában vannak ezzel, s ők bátorítják az idős embert. Van ebben valami összekacsin­tó polgárpukkasztás, s talán maga Uhrin Benedek is sejtheti, hogy nem mindegyik rajongója igazi. Amúgy a jelenség azért nem lenézendő, mert annak idején a lakodalmas rockot is jobbára azért vásárolták az emberek, hogy jót nevessenek rajta. Emlékszem, Lagzi Lajcsi még a Sugár üzletközpont előtt árulta a kazettáit. Ma pedig meg lehet nézni, hol tart...

Next

/
Oldalképek
Tartalom