Somogyi Hírlap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-18 / 41. szám

\ 6. OLDAL A L M A N A C H - 2 3 4 2002. Február 18., Hétfő ^ VISZ HIVATAL MINDENNAP A polgármesteri hivatal címe: 8681 Visz, Rákóczi út 32. Tel.: 85/3^-028 Héttőtől csütörtökig reggel 7-től 16 óráig, pénteken 7-től 12 óráig van nyitva. A KÖZSÉG KORFÁJA A lakosság lélekszáma: 224 6 évesnél kisebb: 11 6-17 éves: 32 18-60 éves: 131 60 évesnél idősebb: 50 TIZENÖTMILLIÓS KIADÁS Több mint 15 millió forint az ön- kormányzat idei kiadása, s ezt a várható 13,8 millió forint be­vétel nem fedezi. A legtöbb pénzt a Látránnyal és a szom­szédos településekkel közös körjegyzőség, iskola és óvoda fenntartására fordítja az önkor­mányzat. A működési költség és a szociális juttatások folyósí­tása is tetemes összeggel ter­heli a költségvetést. A bevétele az idén először nem fedezi a legszükségesebb kiadásokat sem, így az önkormányzat önhi­báján kívül kiegészítő állami tá­mogatásra szorul. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓ A község legnagyobb foglalkoz­tatója az önkormányzat: három alkalmazottja van és négy köz­hasznú munkása. A helyi vállal­kozók, háztulajdonosok egy-két embernek adnak munkát, a többi napszámba jár a gyümöl­csösökbe, szölőkb^. ÉPÍTMÉNYADÓ: 1,2 MILLIÓ A legtöbb adót a külföldi és ha­zai nyaralótulajdonosok fizetik, a falu 105 lakóháza közül ugyanis 30 az üdülő. A képvi­selő-testület 2000-ben vezette be az építményadót; ez már 1,2 millió forintot jelent a költ­ségvetésben. Iparűzési adóból csak 70 ezer forint folyik be. NÉPSZERŰ A KISFRÖCCS Egy vegyes- és egy italbolt van a községben, ezeket is nehe­zen tartja el a falu. A vegyesbolt óvatosan rendel a legszüksége­sebből is. Kenyér általában egy­fajta van, húst a látrányi hentes­től hoznak; csak az olcsóbb cikkeket tudják eladni. Az ital­boltban a legtöbben kisfröccsöt kérnek, reggelente azonban a tömény ital - rum, konyak, ve­gyes pálinka - is fogy. A falu­beliek leginkább fehérbort isz­nak, hetente háromszor ha elő­fordul, hogy valaki vöröset kér. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: GÁLDONYI MAGDOLNA FOTÓK: MÁRTON LÁSZLÓ BÜSZKÉK A VISZIEK A FALUHÁZRA. A központban álló faluházat 1993-ban építették; itt van a pol­gármesteri hivatal, az orvosi rendelő is. Ez az épület jelképezi a visziek összefogását és falufejlesztő tevékenységét. Legutóbb bevezették a gázt, jó a telefonellátás, s minden utcában van egészséges ivóvíz. Korszerűsítették az utakat is, s Phare-támogatással rendezték a belterületi vizeket. Most a szennyvíz- csatornázást készítik elő a szomszédos településekkel összefogva. Visz részt vesz kistérségi fejlesztések- ben, mert ez az egyetlen lehetőség a falu fejlődéséhez. ___________________________ j* A falu legifjabb lakói Sándorné Bencével és a kis Dáviddal Most nyolc hóna­pos Varga Dávid Ákos, a község legfiatalabb pol­gára. Testvére, Varga Bence Ta­más hároméves, és egy ideig ő vi­selte ezt a címet. A két kíváncsi te­kintetű kisgyerek édesanyja Kecs­kemétről költö­zött a faluba. A szerelem hozta ide öt éve. Meglá­togatta a nagyma­máját, s így is­merkedett meg a férjével. Varga Sándorné most együtt él a férje szüleivel, és jól érzi magát, azt mondja, vissza nem menne a nagyvárosba. Tudatosan tervez­ték meg a családot is; úgy szá­moltak, ha nagyobb lesz a két kisfiú, akkor ő, az édesanya majd könnyebben vállal munkát. Ke­reskedelmi és középfokú számí­tógépes képesítése van. Ehhez természetesen a közlekedési vi­szonyokon is kellene egy kicsit javítani, mert a gyerekek is ingáz­nak majd az óvodába, iskolába.- A gyermekek számára esz­ményien jó környezet ez a falu - mondta az édesanya. - Gyakran kisétálunk a játszótérre, a focipá­lya mellett is van egy, mi is oda járunk. így ismerkedünk meg a fiatalokkal. S a farsang is jó lehe- tőséget kínál a találkozásra. * Messze földön híres csárda Vészesen fogy a népesség Viszen évről évre kevesebb az állandó lakos; tavaly 236 lelket számláltak, ma már csak 224-et. így a közterhek viseléséhez az önkor­mányzat minden évben kevesebb állami hoz­zájárulást kap. S nemcsak ez aggasztja az em­bereket, hanem az is, hogy elöregszik a falu. Előre látható volt, hogy az idén már hiányos lesz a költségvetés - hallottuk Hujder Ferenc polgár- mestertől. Tartott is tőle. Sok többletkiadást okozott a minimálbér emelése, és az állami hoz­zájárulás sem követi az inflációt. Mindez sújtja a néhány száz lelkes kis települést, ahol helyben nincs orvos, nincs posta sem. Attól fél, hogy ki­hal a falu. - Sokba kerül az oktatás is - mondta Kovács János mezőgazdasági vállalkozó -, erre nem elég a normatíva, így az önkormányzatnak évente egyre többet kell hozzátenni. A betelepülő külföldiek után sem jár állami normatíva. A polgármester elismeri, hogy a falu fekvése, környezetének szépsége vonzza őket. Míg korábban 5-600 ezer forintért is megkaptak egy-egy portát, ma már ötmillió forintért veszik meg a házakat, s helybelieknek esélyük sincs ar­ra, hogy versengjenek a pénzes vevőkkel. Pulai János szakács számolja az ujján: most is három ház áll üresen. Az idősek kiöregszenek vagy a közeli városokban letelepedett gyermekeikhez költöznek. Pulai Jánosáé kereskedelmi vállalko­zó jól tudja, egyre több terhet kell vállalniuk az állandó lakosoknak. Az önkormányzat félmilliós kinnlevőséget nem tud behajtani. Látszólagos ellentmondás, hogy eközben rohamléptekkel fejlődik a telepü­lés. Beszélgetőpartnereim sorolják az utóbbi évek fejlesztéseit. Egybehangzóan állítják, hogy a nyolcvanas évek közepe volt a fordulópont: azóta kiépült a telefonhálózat, a vízvezeték, a gáz. Elkészült a faluház, a sportpálya, rendbe tették az utakat. Az időre tehető azonban a BB leépítési hulláma is. Viszt ez a leghátrányosab­ban érintette, mert a falu lakoj sainak a 70 százaléka ott dol­gozott. Pulai János a munka- nélküliség okát abban is látja, hogy kevés a szakképzett fia­tal. Kettészakadt a falu, sokan nem tudják megragadni az esé­lyeket. Kovács János mégis azt mondja, nem vonzza a Bala- ton-part. Rádpusztáról költö­zött ide, s gazdálkodik. Ezer szállal kötődik a faluhoz a Pulai házaspár is. S remélik, hogy majd a gyerekek sem vá­gyódnak el innen. Ma az a kérdés, hogy kihal- e a község vagy az év egy ré­szében néptelen üdülőfaluként él tovább? Erre nehéz volna biztató választ adni. Pulai Já- nosné próbálkozott a szobaki­adással, de aki betér, legköze­lebb visszajön és házat vásá­rol. S a falu állandó lakosainak anyagi erejük sincs a falusi tu­rizmus megteremtésére. Ko­vács János hozzátette: attól fél­nek, hogy hamarosan lesznek olyan utcák, ahol már csak egy­két idős ember marad. Hujder Ferenc megemlítette, itt is van termálvíz, de a hasznosítására kevés az esély. Egy osztrák nemrég fejezte be a rezidencia építését, s most árulja. Az ön- kormányzat a szomszéd tele­pülésekkel összefogva igyek­szik a kerékpárút kiépítésével a turistáknak is vonzóvá tenni a települést. A parkerdőt a tulajdonosokkal összefogva alakít­hatnák. ■ Amerikás magyar építette 1911-ben a kúriát. Dobák László tette híres­sé az elmúlt tíz év­ben, s nemcsak Amerikában. Pün­kösdtől iskolakez­désig itt randevúz­nak az asztaltár­saságok. Ez a 3 hektáros különle­ges világ őrzi az évszázadok pa­raszti hagyomá­nyait. Több ezer tárgya felbecsül­hetetlen kincs. Hangulatos a csárda, sok baráti társaság találkozóhelye Nincs is a világon olyan ország, ahol ne hallott volna vala­ki a 90 éves Viszi Csárdáról. Dombok veszik körül, a völgy­ben patak, a patakon híd. Tavasz­tól őszig minden csupa virág, zöld. A csárda különböző helyi­ségeiben 250-350 vendéget tud­nak leültetni. Új divat, hogy ro­mantikus kör­nyezetben tart­ják az esküvőt. Kijön ide az anyakönyvveze­tő és a pap is az ifjú p4r igénye szerint. Március­tól fogadják az asztaltársaságo­kat, s érettségi és vállalati talál­kozókat is tartanak itt. Harminc vendégnek kényelmes szállást nyújtanak. S a lovas vendé­geknek sem kell továbbállniuk, mert 12 lovat is elszállásolhatnak a tágas istállóban. S a csárdának saját őrzött parkolója van, ahol elférnek a buszok is. Magyaros hidegtálakat, ma­gyaros svédasztalt terítenek a be­térőknek. Kívánságukra Dobák László főz, mert a törzsvendégek bi­zony megérzik, ha más csinálja a több­nyire egytálételt. Sokan visszajárnak a jó kakaspörköltekért vagy a ke­mencében sütött finomságokért. A pincében érlelt jó borokért. A csárda élő múzeum, évszá­zadok paraszti kultúráját őrzi minden szegletében. A több ezer tárgyat, bizony, több nap alatt sem lehet végignézni egyvégté- ben. A A Viszi Csárda telefonszáma: 85/327-076 Megkérdeztük a viszieket: milyennek szeretnék látni a községüket tíz év múlva? Ha a fiatalok maradnak, nem öregszik el a falu Szabó Ervinné háztartásbeli: - El tudnám képzelni, hogy a jövő­ben állandó mun­kahelyem lesz. Valószínűleg a Ba- laton-parton talál­nék állást, és telje­sen mindegy, hogy milyet. Itt, helyben semmi­lyen lehetőség nincs, és nem tartom valószínű­nek, hogy a következő tíz évben lesznek munkahelyek. Konyhán szoktam dolgozni nyaranta vagy takarítok; szívesen vállalok bármi­lyen munkát, csak legyen mit. El­költözni pedig nem akarok, mert szeretek itt élni-. Nagyon szép ez a falu, nyugodt, csendes hely. Per­sze ha akarnék sem tudnék elköl­tözni innen, mert a családunknak nincs rá anyagi fedezete. Szűcsné Spekler Klára háztar­tásbeli: - Csak a nyári idényben tudok elhelyez­kedni. Sokat vál­tozott a falu az utóbbi években: új faluházunk van, és nem kell sárban gyalogol­ni. Az óvoda hi­ányzik, de nincs valós esély a fenntartására, mert kicsi a falu. Ilyen anyagi körülmények között pedig a családok sem vállalnak több gyereket. Előfordulhat, hogy néhány év múlva németül be­szélünk még a hivatalban is, mert annyi a külföldi háztulaj­donos. Előre nem tervezek; örü­lök, hogy nevelhetem a gyerme­kem, van fedél a fejem fölött, és napról napra meg tudunk élni. Salamon Barbara tanuló: - úgy látom, hogy az önkormányzat­nak szívügye a gyerekek sorsa, ezért figyel rájuk. Támogatja őket a tankönyv megvá­sárlásban, a gyer­meknapon és mi­kuláskor is. Úgy képzelem, hogy a következő tíz évben elvégzem a kereskedelmi iskolát; szeretnék leérettségizni, mert ez már köve­telmény. A szakmámban szeret­nék dolgozni, mert szeretem az embereket. Ha a faluban tudok majd segíteni, megteszem: kirán­dulást szervezek a gyerekeknek vagy bált rendezünk a szülők­nek. Kiskorom óta itt élek, és örülnék, ha lenne a fiataloknak klub, szórakozóhely a faluban. Tóth László vendéglátó-alkalma­zott: - Lellén dolgozom a Mc Donald'sban. A bogiári kertészeti szakmunkáskép­zőben végeztem. Nem szeretnék el­költözni innen, mert itt születtem; azt hiszem, hat lóval sem tudná­nak innen elvontatni. Tíz év múl­va? Lesz állásom, szeretem a ke­reskedelmet. Szeretnék leérettsé­gizni, talán lesz rá időm a munkám mellett. Családot szeretnék alapíta­ni, persze ehhez pénz is kell, mert a szülőkkel nem lehet egy házban lakni, hárman vagyunk testvérek. Haza is adok pénzt. Tíz év múlva, remélem, elérem a célom, s nem­csak külföldiek költöznek ide, mert az a falu végét jelentené. Somodari Gyuláné nyugdíjas: - Itt születtem, itt élt a családom is, csak a lányom költözött Lellére. Elégedett vagyok a faluval, engem nem bánt senki. Nekem már nin­csenek túlzott igényeim. Az utóbbi években a faluban is nagyobb lett a kénye­lem; bevezették a villanyt, a vizet, a gázt, s telefont kaptunk. Szere­tem az itteni népet, mindenki ismer mindenkit. A kenyeret itt szoktuk megvásárolni, de ha gyógyszerért kell menni, akkor a fontosabbakat ott vesszük meg. Engem nem za­varnak a külföldiek sem, jól megva­gyunk egymás mellett; csak az za­var, hogy elköltöznek a fiatalok és elöregszik a falu. ______________■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom