Somogyi Hírlap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-03 / 2. szám

10. OLDAL N Y U G D í J A S O K 2002. Január 3., Csütörtök fl HI Gyűlölködés helyett szeretetet Az élet mérhetetlen eldurvulásának vagyunk megdöbbent szemlélői. Ta­nult emberek vad indulattal támadják, szidalmazzák politikai, szakmai, üzleti, újabban hitbeli ellenfeleiket. Dani, az ártatlan csöppség örökbefoga­dása kapcsán a poklok sötét bugyrai fakadnak fel. A szeretetüket temető családok házát kirabolják a szívfájdító végtisztesség alatt. Az idős emberek egymás megértő társaságát keresik, vagy silány tévésorozatok előtt meren­genek, egy hamis világ illúziójában lelve menedéket. Ilyen kegyetlen harc­ban kell ezután élnünk? Kihalt az emberekből a jóérzés? Elfeledtük Pál apostol bibliai levelét: Ha pedig szeretet nincs én bennem, semmi vagyok? Mit tehetünk a gyűlölködés ellen? Az idősek lelkének jó ismerőit kértük, osszák meg gondolataikat olvasóinkkal a gyűlöletről és a szeretetről. Dr. Blaskovich Erzsébet, a budapes­ti MÁV-kórház osztályvezető főorvo­sa, az Idősügyi Tanács tagja, Teréz Anya Világi Rendjének magyaror­szági képviselője: „Mit tehetünk a gyűlölködés ellen?”- a választ a főcím már megadja, és mindannyian tud­juk is: „Szeretet a gyűlölködés he­lyett!” Miért kell er­ről mégis beszélni? Miért nem a szeretet uralkodik? Miért a durvaság, a kíméletlenség, az agresszió, a terrorizmus jellemzi világunkat? Mert nem ismerjük a Szeretetet. Az orvostudomány is kutatja, és nemcsak a viselkedés-lélektan területén- ahol régóta ismert, például, hogy a szeretetteljes környezet pozitív szemé­lyiségstruktúrát eredményez, mely szá­mos idegrendszeri és pszichés betegség ellen védettséget jelent -, hanem a bel­gyógyászati kórképek vonatkozásában is. Kimutatott tény, hogy a szeretetkap- csolatok sérülése az immunrendszer csökkent működését eredményezi, és ez a legkülönbözőbb betegségekhez ve­zethet a fertőzésektől a rákig. A tudo­mány tehát deklarálja, hogy a szeretette olyan mértékben van szükségünk, mint a vízre, levegőre, táplálékra vagy egyes életmentő gyógyszerekre, de re­ceptre sajnos nem írható fel, mestersé­gesen nem állítható elő! Mi a Szeretet? Kitől kaphatnánk jobb választ, mint Kalkuttai Teréz Anyától, aki a Szeretet Misszionáriusai Rendet éppen azért alapította, mert tudta, hogy az emberiség elsősorban a szeretetlen- ség miatt szenved. Ahol nincs szeretet, betelepszik a gyűlölet. És a gyűlölet pusztít testileg, lelkileg, kívül és belül. A Szeretet: nem érzelgés, könnyes mosoly, ölelgetés vagy szép szavak ára­data, hanem áldozatvállalás. Milyen jól tudja ezt a gyermeke betegágya mellett virrasztó anya, az éjt nappallá téve csa­ládja boldogulásáért küzdő apa. Ám ma már ez sem természetes. Még gyerme­künk mosolyánál is fontosabb pillanat­nyi kényelmünk! Hogyan tudnánk ak­kor az evangéliumi szeretetet gyakorol­ni: az éhezőt megetetni, a ruhátlant fel­öltöztetni, a hajléktalant befogadni, pe­dig érzelmileg se kell kötődni egyikük­höz sem, csak saját jövedelmünk, időnk, energiánk egészen kis részéről kell lemondanunk a Szeretet jegyében. Nem tudjuk megtenni. Kibúvót kere­sünk: a koldus az adományt elissza, idős édesanyánk a kórházban úgyis el­felejti, hogy meglátogattuk, egyébként sem ismer meg bennünket, és így to­vább. A legtöbben meg is kérdezzük: miért jó ez nekem, velem ki törődik, ér­tem ki tesz bármit is? Ám ha legyőzzük is önzésünk, lustaságunk és közönyünk minden fortélyát, és önzetlenül jót te­szünk másokkal, büszkeségünket nem tudjuk legyőzni: aki minket megbán­tott, aki a mi vélt vagy valós érdekeinket megsértette, annak, jaj! Megbocsátani, soha! Eluralkodik szívünkön, agyun­kon a gyűlölet. Pedig a Szeretet: feltétel nélküli, a történteket nem emlegető tel­jes megbocsátás. Rég elfelejtettük már, vagy nem is hallottuk talán soha, hogy amit egynek teszünk a legkisebbek kö­zül, azt a megfeszített és harmadnapra feltámadott Szeretetnek tesszük, aki gyilkosaiért így imádkozott: „Atyám bo­csáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!” Ehhez persze hinnünk kell Istenben. A Szeretet: hit. Teréz Anya szavaival: „A hit gyümölcse a sze­retet, a szeretet gyümölcse a szolgálat, a szolgálat gyümölcse a béke.” Béke a szí­vünkben, béke családunkban, béke a vi­lágban. Mivel is kezdődik ez a jól ismert Teréz Anya vers? „A csend gyümölcse az ima, az ima gyümölcse a hit”. Tehát kezdjünk el imádkozni. Meglepetten ta­pasztaljuk majd, hogy Isten meghallgat minket. Ha meghallgat, léteznie kell, és hitünk bizonysággá válik. Első imánk egy Miatyánk legyen el­lenségeinkért! Pont azokért, akik a leg­többet ártottak nekünk, akik elüldöz­tek, megaláztak, becsaptak és kifosztot­tak minket. Akikért legnehezebb lesz el­mondani ezt az imát, de érdemes! Az ima meghozza a hitet, a hit pedig a sze­retetet. Jézus így tanít: „Imádkozzatok ellenségeitekért és kérjetek rájuk áldást! Próbáljuk meg! Ő tudja, hiszen Ő a Sze­retet. Dr. Lamperth Mónika, Kaposvár vá­ros országgyűlési képviselője (MSZP): Meggyőződésem, hogy a kérdés: - ki­halt-e az emberek­ből a jóérzés? - köl­tői. Kaposvár város országgyűlési kép­viselőjeként min­dennapi munkám során azt tapaszta­lom, hogy az embe­rekből nemcsak hogy nem halt ki a jóérzés, de maguk is hajlandók tenni egymás megértése, se­gítése érdekében. Egy friss példa erre: karácsony előtt a Nők Kaposvárért Egyesülettel közösen 1200 ajándékcso­magot adtunk át meghitt műsor kereté­ben a város különböző pontjain a legin­kább rászomló - főként nyugdíjas - em­bereknek. Torokszorító érzés volt, ami­kor szemmel láthatóan nehéz körülmé­nyek között élő emberek ajánlották fel élelmiszercsomagjukat olyan ismerő­süknek, akik szerintük erre még inkább rászorulnak. Ezeknek a bensőséges ün­nepségeknek a résztvevői az ajándéknál is fontosabbnak érezték a törődést és szeretetet, amire mindenkinek szüksé­ge van. Persze riasztja az embereket és félel­met kelt, ha gyűlölködést lámák és ta­pasztalnak. Szerintem mindenkinek a maga lehetőségei szerint kell tennie ez ellen. Nekünk, politikusoknak az a dol­gunk, hogy személyes példamutatással a legkeményebb politikai versenyben is kulturált, érveken alapuló vitát folytas­sunk. A vad indulatok, a gyűlölködés meg­osztja a társadalmat. Akkor lesz egysé­ges a magyar nemzet és az segíti elő kö­zös boldogulásunkat, ha azt keressük a másikban, ami összeköt és kölcsönösen megpróbáljuk megérteni azokat az ér­veket is, amelyek elválasztanak ben­nünket. Dr. Mátrai Márta, Kaposvár ország- gyűlési képviselője, a Fidesz-MPP frakcióigazgatója: Pál apostol egy má­sik levelében így fo­galmaz: „A szeretet nagylelkű, jóságos, a szeretet nem irigy­kedik, nem kérke­dik, a szeretet nem fuvalkodik fel.” A kisgyermek megfo- gantatásának pilla­natában és édes­anyja méhében rendelkezik mindezek­kel, ártatlan gyermekként továbbviszi ezeket magában. De a környezetében észleltek hatására szinte észrevétlenül belopódzik szívébe az irigység, a harag, ami felnőtt korára már gyűlölködéssé válhat. Sajnos a mai világunkban alig van remény arra, hogy ne így történjen. Az első drága, más által irigyelt játé­kok birtoklása, verseny az iskolai, majd munkahelyi előmenetelért, a javakért, vélt vagy valós igazáért mind-mind tom­pítja a szeretet érzését. Néhány éve felfigyeltünk e jelenség­re. Ma már egyre többet beszélünk róla. Az emberiség történelmében e kettős­ség jelen volt a világ minden táján, így hazánkban is. Erről nem beszéltünk, de nem csak erről nem volt szabad véle­ményt nyilvánítanunk. Hamis képet lát­tattak velünk, hamis érzéseket keltettek bennünk. Fájdalmas e kettősség felis­merése. Alig múlt el szeptember 11-e, a terro­rizmus barbár, brutális akciójának nap­ja. Ártatlan emberek ezrei haltak meg. Ha volt valami, ami felszíthatta ismét a gyűlölködés lángját, ez a merénylet kö­zéjük tartozott. Fél a világ. Döbbenetes a felismerés, bárkit bárhol érhet tragé­dia... és ma már félelemből is gyűlölkö­dünk. Van erre orvosság? Éppúgy nincs, mint az értelmetlen rágalmazásokra, egymás tudatos lejáratására, megalázá­sára. Mindegyik egy tőről fakad. Az irigységből, a másik megbecsülésének hiányából. A mai politikai stílus és hangnem na­gyon közelít ehhez. Ma már nem szá­mít, ha a gyermekek, a családok, az időskorúak támogatása minden eddigit meghaladó. Csak az számít, minél han­gosabban és vadabbul hangozzék a „nem”. Minél látványosabbak legyenek az. ellenkező vélemények. Sokszor az sem számít, ha éppen a támogatásra szorulók a vesztesek. Nem az érték a mérték. Alig talál megértésre, hogy megbecsülésre méltók azok, akik erejü­ket nem kímélve küszködnek boldogu­lásukért, s munkájuk mellett gyerme­keket nevelnek. A látványos akciók szervezőinek vagy a mindig nemmel szavazóknak is van szeretet a szívükben, de kifelé ke­ménynek, rendíthetetlennek kell látsza­niuk. Ha esetenként szívük szerint cse­lekednének, megváltozna a róluk alko­tott kép. Az odamondogató, kemény, harcias stílust, a gyűlölködés társadal­mat rongáló hatását felválthatná a közös gondolkodás, a jobbítás együttes szán­déka. Ezek lehetnének a első lépések a szeretet felé. Idős és fiatal együtt szenved a gyűlöl­ködéstől. Szerte a világban az új év kez­detén fogadkoznak, hogy másképp lesz ezután. A világ mégsem változik. E ket­tősség tartósan megmarad, talán csak a szakadék mélyül. Az én érzéseimben csakúgy, mint Pál apostol levelében a hit, a reménység és a szeretet közül a szeretet a legféltet­tebb. De nem adom fel a reményt sem. Ez legyen olyan kincs, mely mindannyi­unk elérendő vágya nap mint nap. Szerencsére sokan vagyunk olyanok, akik tudjuk, hogy a szeretet, az össze­tartozás és a bizalom érzése is a csalá­dokban születik. Csak a családok mele­gében érhető el, hogy a szeretet és a hit mécsese ne aludjon ki és jelezze mind­annyiunk számára, hogy ezek nélkül életünk csak sivár és értelmetlen lehet. Juhász János, Somogy Megye Köz­gyűlésének tanácsnoka, a Megyei Idősügyi Tanács elnöke: Mi, idős emberek, szenvedő tanúi, oly­kor részesei va­gyunk a bevezető­ben vázolt sajnála­tos jelenségeknek. Nehéz elviselnünk, pedig a mi lelküle­tűnket súlyos meg- próbáltatások edzették. Gyermek­korunk emléke a nagy család, a sze­génység, majd a háború, a bombázás, a front, ártatlan emberek elhurcolása, a megszállás, aztán a diktatúra, amely az értelmiséget és a szorgalommal vagyont gyűjtőket földönfutóvá, a felnövő fiatal nemzedéket alattvalóvá, hitetlenné tet­ték, már akit lehetett. A társadalmi tudat átformálásához nem elég tíz esztendő. Átestünk a de­mokrácia minden gyermekbetegségén, keveseknek a gátlástalan vagyongyűj­tés, sokaknak az elszegényedés idősza­ka volt ez az évtized. Tévésztár lett a rabló, a korrupt tisztviselő. Az eszmék letisztulása és az erkölcsi értékrend helyreállítása - az oktatásban, a politi­kában, a tudományban, a művészetek­ben, a hitéletben, az üzleti világban - nagyon lassú folyamat. Nekünk, régi erkölcsökön nevelke­dett időseknek túl kell élni, át kell vé­szelni ezeket az éveket, tenni a dolgun­kat, jóra oktatni az arra fogékony gyer­mekeket, fiatalokat, segítem a beteg kor­társainkat, támogatni a szociális gondok között élőket. Próbáljon minden idős ember megbékélni a világgal, de tegyük meg apró lépéseinket, hogy jobb le­gyen. Otven éve, házasságkötésünkkor Pál apostol idézett igéjét kaptuk lelké­szünktől útravalóul. Elkísér a sírig. Biza­kodom, hogy egyszer rendbe jönnek a dolgok, mert a jót akaró emberek van­nak többen. Bánffy Lőrincné, a Kőröshegyi Nyug­díjas Egyesület elnöke: A szeretet az Isten, és aki szeretetben él, Istenben él és Isten őbenne - írja Szent János apostol első levelében. Nélkü­lözhetetlen kin­csünk, a szeretet végtelenül egyszerű szó. Annyi jelző ta­padt rá azonban, és annyi bűnt követtek el a szeretet jegyé­ben, hogy mára igazi értéke megkopott. Tiszta a szülői szeretet, mert az isteni szeretetből való részesedés önzetlen, megbocsátó, személyre szóló és aláza­tos. A szétesett családokban olyan káro­sodás éri a gyerekeket, ami később sem­mi mással nem pótolható. Vagyonnal, gazdag ajándékokkal sem. Eszembe jut­nak régi karácsonyok: milyen csillogó volt az a fenyő, a szeretettel fényesített alma, dió, a magunk csomagolta kocka­cukor, amit díszítésül a fára akasztot­tunk. A közösen elénekelt karácsonyi dalok, a friss kalács illata, nagyapám nyugodt baritonján a köszöntő jókíván­ság, s ahogy meghatottan átöleltük egy­mást. A szerény kis ajándéknak annyira örültünk, hogy még az ágyba is ma­gunkkal vittük. És boldogok voltunk mi, gyerekek is, hogy egy verssel, rajz­zal, kézimunkával örömet szerezhet­tünk. Nem számított az érték, annál többet a szívbéli jó szándék. Ma az aján- déközönnel lelkiismeretünk hangját nyomjuk el, az elmulasztott időt, törő­dést akarjuk pótolni. Nem a drága hol­mikra van szükség, hanem a család me­legére, békéjére. Ezt pedig csak azok a szülők képesek megadni, akik gyer­mekként maguk is részesültek ebben a kincsben. Boldogan látom, hogy egyre több fiatal jár templomba. Örülök, mert Isten házában, visszatér lelki békénk, felismerjük saját gyarlóságunkat, esen- dőségünket. Tegyük szívünkre kezün­ket: mi mentesek vagyunk minden rossztól? Nincs haragosunk, nincs ben­nünk olykor gyűlölet? Mindig, mindent, mindenkinek megbocsátunk? Ez utób­bi, a megbocsátás a legnehezebb, pedig e nélkül nem várhatunk mi sem szerete­tet. Valamikor Isten félelme, a vallás er­kölcsi parancsai visszatartották az em­bereket. Nem voltak bűntelenek, de meggondolták, mit tesznek. Tisztelték és segítették egymást. Pedig akkor is voltak gazdagok, voltak szegények. Most a lelkünk szegény. Az idősek még emlékeznek az intelmekre, kis falvak­ban ismeretlen mellett sem mennek el köszönés nélkül, ha összejönnek, együtt sírnak, nevetnek, segítik és istá- polják egymást, s már nem is olyan ma­gányosak. Pedig őket sem kímélte az élet, mi mindenen mentek keresztül! A legjobb gyógyír a szenvedő szívnek, ha felebarátját vigasztalhatja, szeretheti, és annak szenvedésében osztozik, mert ezáltal saját fájdalmát érzi kisebbnek. A szívünket kell kitárni, hogy szeretetet tudjunk adni és kapni. Üszögi-Bleyer Jenő országgyűlési képviselő, az Idősügyi Tanács alel- nöke, a Nyugdíjasok Országos Szö­vetségének elnöke: A karácsony mindig a családi összetar­tozás, a megbékélés és a szeretet ünne­pe. Ilyenkor tudatosul minden érző em­berben, hogy a szeretet a legnagyobb dolog a világon, és cselekedeteinket en­nek jegyében kell irányítani. Jó lenne, ha ilyenkor minden család együtt ünne­pelne és a szeretet és megértés tenné meghitté, csillogóvá az ünnepet. Sajnos a világban, és helyenként ha­zánkban is más kép fogad minket. A nagy rohanásban kevés gondot fordí­tunk arra, hogy egy- egy órára megáll­junk, érzéseinket és gondolatainkat megosszuk mások­kal. Néha pedig elég lenne egy őszinte, meleg szó, egy kézfogás arra, hogy kisimuljanak a ráncok, leszárad­janak a könnyek. Az elmúlt tíz év véleményszabadsá­ga nagyon sokszor szabadossággá vált. A kulturált véleménynyilvánítást a gyű­lölet hangja, a hántás, a sértés váltotta fel. Ez nem jó, nem helyes, bántó. Tudatában vagyok annak, hogy poli­tikusok és nem politikusok hazánk fel- emelkedését kívánják, de ez nem hatal­maz fel senkit arra, hogy ellenséges hangon, durva eszközökkel bélyegez­zük meg egymást. Hazánkban évszá­zadok óta békében éltek és élnek ki­sebbségek tagjai, különböző vallások hívei. Az elmúlt időszakban nemegy­szer olyan megnyilvánulások jelentek meg, melyekkel népcsoportok és sze­mélyek önérzetét sértették. Ez elfogad­hatatlan. Most, az új év kezdetén mentsünk át valamit a karácsonyi hangulatból, és próbáljuk egymást szeretettel megérteni hazánk jobb jövője érdekében. „Én szeretnék hinni és hittel élni. Szeretnék mindig remélni. Szeretném, ha boldogság venne körül, s látni azt, hogy minden ember örül. Szeretnék se­gíteni a bajbanlévőknek és pénzt adni a kéregetőknek. Szeretnék örülni más örömének és tapsolni a más sikerének.” Mihalovits Ervin, az Idősügyi Tanács tagja, a Nyugdíjasok Országos Kép­viseletének elnöke: Közelednek az or­szággyűlési válasz­tások. Elkezdődött a parlamenti pártok versengése a vá­lasztók szavazatai­ért. Kezdetét vette a kampány, amely­ben esetenként sár­dobálás, kultúrálat­lan durva hang­nem, a kirekesztés, a gyűlölet jelei is megmutatkoznak. A Nyugdíjasok Or­szágos Képviselete mint pártsemleges társadalmi szervezet, nem vállalhat részt a gyűlölködésben, és nem műkö­dik közre a választási kampányban. Ér­dekeltek vagyunk viszont a közélet tisz­taságában, az értelmes, érvelő politikai kultúrában, a gyűlölködő, durva hang­nemű viszálykodások, oktalan támadá­sok elkerülésében. A múltban vájkálás helyett a jövőbe nézünk. Társadal­munkban az utóbbi időben felerősöd­tek a kirekesztő, gyűlölködő megnyil­vánulások, mindez károsan befolyásol­ja a társadalom, benne az időskorúak és nyugdíjasok hangulatát, amit tovább ront a széles körben elterjedt bűnözés, a közélet hangnemének eldurvulása. Ezért sorstársainkban terjed a közöny és a félelem. Szervezetünknek is nagy a felelőssége abban, hogy fellépjünk a gyűlölet, a kirekesztés ellen, hogy mindnyájan félelem nélkül élhessünk! Támogatunk ezért minden olyan civil kezdeményezést, amely ezen a helyze­ten változtatni akar. Működjünk együtt a negatív jelenségek leküzdésében, a társadalmi közmegegyezés megterem­tésében, ami feltétele az Európai Unió­ba való sikeres bekapcsolódásunknak is. Nem engedhetjük meg, hogy a kö­zelgő választások miatt kibontakozó kampány, a hatalmi pozíciók megszer­zéséért folytatott küzdelem, maga alá temesse a haza iránti közös felelőssé­günket. Az ilyen légkör a biztosítéka annak, hogy a közelgő választásokon a mindig fegyelmezett és aktív nyugdí­jas társadalom többsége részt vegyen. Országos képviseletünk és tagszerve­zetei érdekeltek abban, hogy a nyugdí­jasok valamennyien menjenek el vá­lasztani. Legyenek részesei a döntés­nek. Szavazatukat arra adják, akik a közjót szolgálják és a legmarkánsab­ban fejezik ki érdekeiket. Oldalszerkesztő: Katona Csongor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom