Somogyi Hírlap, 2001. december (12. évfolyam,280-303. szám)

2001-12-30 / Vasárnap Reggel, 52. szám

10 ★ APÁK ÉS FIÚK * 2001. december 30. a Hertha új kabalája A Hertha mai sztárja, ifjabb Dárdai Pál már gyerekkorában a labdával kelt és feküdt. Édesapja, idősebb Dárdai Pál kénytelen volt szabadidejében is a gyerekkel passzolgat- ni, holott ő munkaidőben is a labdát haj- kurászta, tudniillik a Pécs elsőosztályú focistája volt. így a Dárdai család min­dennapjai főképp a labdához igazodtak, aztán meg főleg, amikor megszületett Pali öccse, Balázs. Dárdai a Hertha egyik meghatározó játékosa lett- Minden karácsonykor volt labda a fa alatt - mesélte az apa. - Pali kétévesen már meg­szállottként játszott ve­le. Nem túlzók, reggel­től estig képes volt ker­getni. Miután Balázs megszületett, ő is jött velünk a játszótérre fo­cizni. Ám amíg mi Pali­val passzolgattunk, ad­dig ő tücsköt-bogarat ke­resett a fűben. Balázs ak­kor kezdett érdek­lődni, amikor Pali hozta haza a kupákat és az érmeket. Dárdai apuka közel 300 NB I-es mérkőzést játszott és 70 gólt szerzett. Pécsett a szurko­lók kedvence volt. Ennek ellenére úgy véli, fia, Pali jóval többre vitte.- Én csak a B-váloga- tottságig jutottam, ő már rég megelőzött. Nélküle mikor kezelhettem volna Dieter Hoenessel vagy Franz Beckenbauerrel? A berlini díszpáholyban ismernek és úgy tartják, hogy szerencsét hozok a csapatra. Ezt a Bayern München elleni si­ker óta mondogatják, a né­met újságok írtak is róla. Pa­li sztár lett a Bundesligában. Annak idején sokat mondo­gattam neki: a gólpassz is fontos, de csak akkor le­hetsz sztár, ha meccset el­döntő gólokat szerzel! Pali egyébként ellent­„Nélküle mikor kezelhettem volna Dieter Hoenessel vagy Franz Beckenbauerrel?” mond apjának, szerinte még sokat kell dolgoznia ahhoz, hogy az „öreg” szintjére érjen.- Mikor lesz nekem olyan jobb lábam, mint neki? - pa­naszkodott a Hertha közép­pályása. - Apunak remek rú­gótechnikája volt. Nekem még korántsem sincs olyan. Érdekes, hogy hiába a Bundesliga, hiába a váloga­tottság, az ifjabb Dárdai Pali mellett még mindig simán el­sétálnak a járókelők a pécsi utcákon.- Apu nagyon népszerű. Ha bemegyünk egy áruház­ba, előre köszönnek neki és engem csak azért ismernek meg, mert fel­tételezik, hogy a fia vagyok. Lassan ez lesz Berlinben is. A Bayern-mecs- csen a Ran összefoglalójában percekig mutatták, és a kommentá­tor arról beszélt, hogy ő a Hertha új kabalája. (szabó) Fradisták helycseréje Pölöskei Gábor lett Garami József mellett a Ferencváros egyik pályaedzője. Garami másik segítője Keller József, aki játékosedzőként tölti be ezt a funkciót. A Pölöskei távozása miatt üresen maradt BKV Előre NB I B-s kispadjára lapunk információja szerint Mucha József, az FTC volt válogatott középpályása, a zöldek egykori edzője ül. Mucha korábban a Siófok trénere volt, ám helyére Csank Jánost nevezték ki. Vagyis szép lassan véget ér a ferencvárosi körforgás. Még egy hír a zöld-fehérek háza tájáról: néhány órával lapzárta előtt mentették fel tiszt­ségéből a Fradi utánpótlás-igazgatóját, Vincze Gézát, aki korábban az FTC első csapatának, s a Haladásnak is élvonalbeli trénere volt. Az, hogy ki lesz Vincze utódja, nem tudni, egyelőre az ’50-es, ’60-as évek legendás Fradi-játékosa, dr. Orosz Pál látja el ezt a funkciót, (gyenes) TA 1—> 1— 1— wrrr I d. I » KZL HANGSEBESSÉGGEL! Meghallgathatja leendő párja üzenetét! Válaszolhat rá, vagy felmondhatja saját hirdetését! TALÁLJON TÁRSAT MÉG MA! 06-90-230 720 A hívás dija 99 FN-áfa/perc+ó Ff+áfa kapcsolási díj. Axol Springer-Budapesl Kiadói Kfl. Aodiotex 1539 Bp,, Pf:591.Tol.: 488 -5515 KÖ7VPtí¥pttP' Kézbe vették a sorsukat I m mi n_s| K-rnJV ML. EL-ffii JS m A papa Szegeden játszott az el- zott és a Vasas ki is választotta, ám - Mennyire nehezítette meg a ^ ™ ™ ® ső osztályban és iunior váiotía- ódd akkor költöztünk Németország- dnleát. hoev az ön fia? Családi vállalkozás: Zürichben együtt kommentálták az atlétikai eseményeket A magyar média történetében egyedülálló esemény volt, amikor az idei Golden League-sorozat legrangosabb állomását, a zürichi atlétikai versenyt Gyulai István és Gyulai Miklós közvetítette a Sport 1-en. Vé­letlenek persze nincsenek: tekintve, hogy kettejük életútjának íve negyedszázadnyi különbséggel ugyan, de igen hasonló görbét ír le, így tulajdonképpen törvényszerű volt a nagy találkozás, legfeljebb a hely és az idő volt kérdéses. Gyulai Ist­vánt, mielőtt a Magyar Televízió Sportosztálya meghatározó egyénisége lett, 20-szoros magyar bajnokként és Univer- siade-győztesként ünne^ pelték, majd a tévében eredeti stílusával, iskola­teremtő közvetítéseivel szerzett elévülhetet­len érdemeket. Sőt: messze földön elismert tekintélye révén a Nemzetközi Atlétikai Szö­vetség főtitkárának választották, s évtizede Monte-Carlóban dolgozik. Miklós az atyai nyomásnak engedve 18 évesen kezdett atlétizálni {„Most szépen le- viszlek a Honvédba, és nem fogsz nekem csavarogni, de vigyázz, mert ellenőrzőm, hogy jársz-e edzésekre!"- szólt anno szenior Gyulai), s néhány hónap múlva kiderült, hogy a gének sem estek messze a szülőktől (a mama 800 méteren Eb-bronzérmes atléta volt). Ilyenformán Miklós is állt a magyar bajnokokat megillető dobogó legfelső fokán (200 méteren fedett és szabadtéri csempion, 27-szeres válogatott, 60 méteren csúcstar­tó). Nemzetközi rekortánon a sevillai vb-n aratta legnagyobb sikerét, s noha a négyszer százas váltó a nyolc közé jutott, ő sérülés miatt nem indulhatott a fináléban. Aztán Sydneyben is szerepelt (na jó, ott feledhető eredménnyel). Fiam, te vagy a főnök, azt csinálom, amit mondasz” A papa Szegeden játszott az el­ső osztályban és junior váloga­tottságig vitte. Fia, Tamás túl­tett rajta, hiszen a Dunaferrel bajnoki címet nyert és tagja a kézilabda-válogatottnak. Az idősebb Mocsai, Lajos viszont edzőként halmozza az érmeket, a hölgyekkel nyert már olimpiai ezüstöt és Eb-aranyat, koráb­ban a fiúkkal lett vébé máso­dik. No, és mellékesen itthon és külföldön a klubcsapatokkal is halmozta a medáliákat, köztük egy BEK-győzelemért járó trófeát is.- Pedagógus lévén nem akartam a gyermekeimben megvalósítani a saját álmaimat. Se le, se rá nem be­széltem őket a kézilabdára - kezdte a visszaemlékezést a női válogatott kapitánya, Lajos. Az otthon légköre azonban döntő lehetett Tamás elhatározásában. Pedig eleinte foci­zott és a Vasas ki is választotta, ám épp akkor költöztünk Németország­ba. 10-11 éves volt, s a Fortuna Köln is „szemet vetett” rá, de nem akart kollégiumba költözni és elszakadni a családtól. Egy nap azzal állt elő, hogy kézilabdázni szeret­ne. Megkért, hogy segítsek neki és megtanítottam a sportág alapjaira. Szakmai kapcsolat is kialakult ket­tőnk között, a nagyszerű élményeket adó külön edzések során.- Ma is ad tanácsokat?- Ha megkérdez, elmon­dom a véleményemet, de sajnos az utóbbi időben rengeteg munkám van, így csak kevés mécs­esét tudtam megnézni. A kritika he­lyett viszont a jó dolgokat emelem ki, mert a pozitív gondolkodásban hiszek. Jó szellemű játékosnak tar­tom, csak túlságosan becsületes, egy kis lazasággal még sokat fejlődhet.- Mennyire nehezítette meg a dolgát, hogy az ön fia?- Lehet, hogy volt, aki mellőzte emiatt, de nem jellemző. Bízom benne, hogy a teljesítménye alapján ítélik meg és nem miattam.- Mennyit változna az életük, ha egy csapathoz kerülnének?- Nehezebb a saját gye­rekkel együtt dolgozni, vi­szont jelentős pluszt is ad­hat ez a különleges hely­zet. A gyereknek motiváci­ót jelenthet az apjáért való küzdés. De ez kölcsönös felelősséget is jelent. Hi­szem, hogy tárgyilagosan tudnék együttdolgozni a fiammal. Szétvá­lasztanánk a munkahelyi és a csalá­di életet, otthon nem lenne téma a szakma. Németországban már ját­szott nálam, persze akkor még na­gyon fiatal volt. Szívesen lennék új­ra az edzője. Schiller Zsolt Időközben azonban merész pályakorrek­ciót hajtott végre, s a bobpályán tűnt fel: „Ha Jamaicának lehetett olimpiai bobcsapa­ta, nekünk miért ne lehetne?"- szegezte sa­ját mellének a kérdést Miklós, majd a ’94-es év egy társával együtt már Lillehammerben találta: a duó 28. lett. A „karrier” újabb állo­mása ’98, Nagano: a négyre bővült magyar csapat Japánban is helytállt. Sőt: a két hó­nap múlva Salt Laké Cityben esedékes olim­pián is indulnak a srá­cok! Vagyis: Miklós a század második felé­nek egyetlen olyan ver­senyzője, aki téli és nyári olimpián is in­dult! Ezek után nem cso­da, hogy a sport mel­lett választott szakmája, illetve apja egykori foglalkozása között is rokon vonásokat fedezhettünk fel: junior Gyulai ugyanis '96- ban a magyar Eurosport adásaiban tűnt fel. Atlétikát, téli és extrém sportokat kommen­tált, majd tavaly a Sport 1-hez szegődött, in­nen már csak néhány hónap választotta el őket a történelmi „médiaeseménytől". „Fiam, te vagy a főnök, azt csinálom, amit mondasz"- adta ki az ukázt Gyulai Ist­ván Zürichben. „Apám a legfőbb kritiku­som, a pályán és a mikrofon előtt is, úgy­hogy kicsit tartottam a közvetítéstől, de azt hiszem, végül jól megoldottuk a fela­datunkat”- emlékezett Zürichre Miklós. Ar­ra, hogy élete szerves részévé vált az apjával való állandó összehasonlítás, ekképp rea­gált: „Ebből a szempontból nem szerencsés a pályám, ám ha úgy nézem, hogy nálunk igen magas a mérce, akkor azt mondom, hogy mégis nagyon szerencsés vagyok. De mit lehet ilyenkor csinálni? Az ember nem választhatja meg az apját..." Karl Luíz A Mészöly név megint szép lett Mészöly Kálmán elég magasra rakta fiainak a lécet. A két srácnak, Kálmánnak és Gézá­nak szinte a lehetetlennel kel­lett megbirkózniuk, amikor arra adták a fejüket, hogy apjuk példáját követve focistának állnak. Mert a faterról bizony napokat tudnának mesélni a régivágású Vasas-drukkerek, de még azok is, akik a „Szőke Szikla” becenévvel illetett bek- ket csupán válogatott mezben látták becsúszni. Az öreg korának egyik legjobb hátvédje volt, Garrincha-, Tostao- és Eusébio-kaliberű csa­tárok tértek ki az útjából vagy ha nem, akkor azzal szembesültek, hogy miért is szőke szik­la a Szőke Szikla.- Futballberkekben jó csengésű név a Mészöly - büszkélkedett az apa -, amit ke­mény munkával értem el. Amikor a fiaim fo­cizni kezdtek, reméltem, hogy a névnek meg­felelően teszik és nem hoznak rá szégyent. Az első fiú, Kálmán kapusnak adta a fe­jét, míg Géza inkább az apa babérjaira tört és védőnek állt. A kapus a Vasasban kezdett, majd a Pénzügyőrben folytatta, apja szerint jóval több volt benne, mint amit végül elért.- Szerencsétlen volt. Sajnos az akkori utánpótlás edzője nem megfelelően foglal­kozott vele, pedig tehetséges kapusnak tartották. Azóta ugyanezen problémával küszködünk, hiszen a gyerekekkel még mindig nem törődnek rendesen, csak be­szélünk róla. Géza más eset, ő hála isten­nek jó edzőhöz került. Akkoriban ritkán vol­tam velük, nem abajgattam őket, két évig külföldön dolgoztam, aztán itthon a Vasas­nál, így ezen a pályán mindent maguknak kellett elérniük. Géza végül válogatottságig vitte és légi­ósként Franciaországban, Koreában és Cip­ruson is játszott.- Mindenki látott benne fantáziát. Rá­adásul az a vád sem érhet, hogy én toltam alá mindent. Illovszky Rudi bácsinál volt elő­ször kezdő a Vasasban, Mezey Gyurinál pedig a válogatottban. Nehéz lehetett neki ezzel a névvel, de ezt az Albert vagy a Gellei család ugyanúgy elmesélheti... Géza nem is tagadja: valóban akadtak nehézségek. Bár gyorsan hozzáteszi, olykor előnyét is élvezte a Mészöly névnek.- Fele-fele arányban élveztem előnyét vagy szenvedtem hátrányát a Mészöly névnek - mérlegelt Géza. - Amikor 18 évesen beke­rültem a Vasasba, sokan szívták a fogukat, hogy biztos az apja miatt. Később - az azonos poszt miatt is - a faterhoz próbáltak hasonlít- gatni és sokan fanyalogtak. Az eleje nehéz menet volt. Miután lecsengett a „kis” Mészöly-láz, amikor már a szurkolók sem piszkálták a faterral, akkor egy újabb, bár a hazai viszo­nyokat ismerve prognosztizálható nehézség adódott.- A kilencvenes évek elején apu lett a szö­vetségi kapitány és behívott a válogatottba. Természetesen azonnal megtámadták, hogy a családi szálak miatt tette, pedig előtte már szerepeltem Mezey Györgynél is. Végül bebi­zonyítottam, hogy nem véletlenül válogatott be: 1993-ban Franciaországban én lettem a második legjobb légiós, és akkor Verebes Jó­zsef is behívott. Jelenleg Kálmán bátyámmal az NB l/B-ben szereplő Fótot irányítjuk. Itt aztán végképp nem piszkálhatnak, mindent magunk csinálunk! Szabó Tamás Szikla: tölcsért csinálok a kezemből ( i I !

Next

/
Oldalképek
Tartalom