Somogyi Hírlap, 2001. december (12. évfolyam,280-303. szám)

2001-12-29 / 302. szám

2001. December 29., Szombat H É T V É G E 9. OLDAL A könyveiben élő író Néhány éve jelent meg a tévé képernyőjén. Beszélgetős mű­soraiban szinte soha nem mo­solygott, csak kérdezett: jó­kor, jókat. Mégis a nézők mil­liói rajongtak érte. Közben ki­derült: széppróza-, forgató- könyv- és szövegíró. Vámos Miklóssal kaposvári könyvbe­mutatóján beszélgettünk.- Próbáltam Vámos Miklósból felké­szülni. Egy közös ismerősünkhöz fordultam, aki azt mondta, hogy korrekt pasas, szeret teniszezni, de nincs körülötte semmi. Vámos Mik­lóssal tényleg nem történik semmi?- Ha valaki rólam akar megtudni valamit, akkor elegendő elolvasnia a könyveimet. Azokban - töredé­kesen bár - be benne van az éle­tem, az egyéniségem, és az is, hogy miféle karakter vagyok. A baj csak az, hogy abban a fajta prózában, amit művelek, az önéletrajz elemei ugyan megtalálhatók, de összeke­verve más emberekével. Aki egy az egyben megpróbál behelyettesíte­ni, talán vakvágányra jut. De a lé­nyeg bennük van.- Zenész, író, forgatókönyvíró, tévés személyiség. Mindegyik egész és mindegyik más embert kíván. Melyik az igazi?- Nem tudom, hogy van-e igazi. Én úgy tartom, hogy többféle em­bereszmény van. Az európai civili­záció embereszménye nagyon könnyen leírható, mert az a lénye­ge, hogy mindenkitől azt várják, hogy azzal foglalkozzon, amit a legjobban tud. Ha valakiről kiderül- hatéves korában -, hogy ügyesen zongorázik, akkor azt várják el tőle, hogy csak ezzel foglalkozzon, évről évre jobban. Ha ezt teszi, minden­ki nagyon elégedett lesz, csak eset­leg a zongorista nem. Ezzel szem­ben egyes keleti filozófiai rendsze­rek pont az ellenkezőjét vallják: mindig azzal érdemes foglalkozni, amit a legkevésbé tudunk. így le­szünk teljes emberek.- Azt mondják, az igazán profik határidőre írnak, az amatőrök ih­letből1 És Ön?- Úgy rendeztem be az életemet, már egész fiatalon, hogy soha ne le­gyek kénytelen írni. Lengyel József javasolta, hogy ne adjam fel ke­nyérkereső foglalkozásomat, hogy ne legyek kénytelen írni, mert a kényszer az igazi irodalom halála. A tanácsát egész életemben betar­tottam. Elvégeztem a jogi kart, majd elhelyezkedtem a filmgyár­ban dramaturgként. Tanítottam az Egyesült Államokban, alapítottam a könyvkiadót, s amikor ebbe bele­fáradtam, elkezdődtek a tévéműso­rok. Mindig volt a szépprózán kívül megélhetésem. így határidőt én ed­dig még csak magamtól kaptam.- Könyvei közt van filozofikus re­gény, novelláskötet, családregény. Szándékos a stílushalmozás?- Ilyen típus vagyok. A világiro­dalomban is két világosan megkü­lönböztethető írótípus van. Az azon a hang­szeren játszik egész életében. Nagyon jó író, de öt gépelt so­rából meg le­het ismerni. A másiknak pe­dig minden munkája más. Én ez utóbbi tí­pus vagyok. Soha többet nem fogok, nem is próbá­lok olyat írni, mint az Apák könyve, mert ez már meg­január 29-én született Budapesten. Az ELTE jogi karán 1975-ben végzett Utána 1992- ig az Objektív Filmstú­dió dramaturgja, majd 19954g az Ab Ovo Ki­adó igazgatója. 1990- Ig az USA-ban ösztön­díjas. Szépiró. for­gatókönyviró. Ma is kapható könyvei: A New York - Budapest metró, Anya osak egy van. 135 lehetetlen történet, Bár, Apák könyve. Filmjei: Csók anyu, Szamba. Ám­bár tanár úr. van. Most vala­mi mást akarok kipróbálni.-Ezamáslehet, hogyismétate- levízióval kapcsolatos?- Beszélgetős műsort már nem szeretnék készíteni.- Pedig a nézők nagyon várják.- Lehetséges, de úgy érzem, hogy a tévéműsorhoz sztár kell. Hazánkban van száz megasztár, ők - illetve csak 99, mert sajnos az egyik én vagyok - járnak műsorról műsorra. Olyan az egész, mint egy vándorcirkusz. Ebben már nem ér­demes részt vennem, eljárt felette az idő. Nagyon szívesen készítenék amolyan régi fajta portréfilmet a társadalom kiemelkedő alakjairól. Erről folynak beszélgetések a Ma­gyar Televízióval. Kereskedelmi té­vében nem szeretnék dolgozni, nem vagyok odavaló. Nehezen tu­dom elképzelni, hogy valakivel be­szélgetek a hulló őszi falevelekről, s negyed óra múlva jön a szárnyas betét. Nem akarom, hogy meg­mondják, hogy milyen öltönyben legyek, milyen partikon kell megje­lennem. Nekem, ha van tévés jö- vőm, az az MTV-hez kapcsolódik.- Mennyire népszerűsíti a köny­veit a tévésztárság?- A tévés népszerűség miatt csak egyetlen kötetet lehetne eladni. Nekem pedig ez már az ötödik könyvem a tévéműsoraim óta, és mindegyiket nagy példányszám­ban adják el. A dedikálásokon is ta­pasztalom, hiszen az emberek hoz­zák a többi könyvemet is. Jelenleg hat kötetem kapható. Sok más vá­gyam magyar prózaíróként nem le­het... SZARKA ÁGNES Somogyi ifjak Körösi nyomában A siófoki Bánfi Balázs Miklós és a szőlősgyörö- ki Törcsi Levente Balázs két hónap alatt bejárta azt az útvonalat, amelyen Körösi Csorna Sándor 1819-ben indult Tibetbe. Sikerült életben ma­radniuk a polgárháború dúlta területeken. Bé­késebb környezetben; öt egyetemen előadást tartva népszerűsítették a magyar kultúrát. Hetvenkét nap alatt járta be a nagy utat az Eötvös Lóránt Tudományegyetem két hallgatója. Tibet felé busszal, vonaton és terepjáró gépko­csival utaztak 12 ezer kilométert, haza a Delhi- Moszkva-Budapest repülőgép járattal jutottak.- Most látjuk csak, hogy Körösi Csorna Sándor milyen viszontagságokon mehetett keresztül csak­nem két évszázaddal ezelőtt - mondta Bánfi Balázs Miklós. - Százszor annyit szenvedhetett, mint mi, hiszen gyalog tette meg az irdatlan távolságot, s té­len kelt át az ötezer méter magas hágókon. Különös érzés volt a sírja előtt állni Darjeelingben. Az emlé­ke viszont még él; több szerzetessel beszélgettünk s valamennyien ismerték a nevét s tudták, hogy mivel foglalkozott. Jártunk Calcuttában az Ázsiai Társaság épületében, ahol valaha dolgozott, láttuk a szobáját és az általa összeállított tibeti-angol szótár eredeti ki­adását. Jelentős személyiségként tartják nyilván, ezért is fogadtak bennünket is roppant szívélyesen. A két Somogy megyei fiatalember sok akadályt leküzdött az út során. Csak a célt ismerték, ahová el kívántak jutni, amúgy nem terveztek előre. To- vábbutazási lehetőséget, szállást is végig menet közben kerestek. Törcsi Levente Balázs mongol szakon tanul, beszéli a tibeti nyelvet, s az angol mellett arabul is elboldogul; kommunikálni így hát tudtak. S ismert volt előttük, hogy gyarmati szabá­lyok szerint szabad csak enni; azt, amit meg lehet hámozni, vagy megfőznek. Inni csak palackos vi­zet szabad. Minden olcsó és igényteleh; a vendég­házban mocskos az ágynemű és sok a rovar, de hi­deg vízben lehet zuhanyozni. Számoltak azzal is, hogy a pénzük jelentős részét kénytelenek lesznek baksisként szétosztogatni. Az iraki határon példá­ul száz dollárt kértek tőlük egy formális Aids-teszt kötelező elvégzéséért s csak a fizetés után enged­ték be őket az országba. Szerencsére voltak támo­gatóik, mint a külügyi tárca, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, az egyetem hallgatói ön­Kőrösi Csorna Sándor őshazakutató, nyelvtu­dós, a tibetológia megalapítója, 1784-ben szüle­tett Kőrösön, s 1842-ben halt meg az indiai Dardzsilingben. Latin, görög, német, francia, szerb, szlovén, horváti héber, perzsa, arab és török nyelven beszélt. A németországi Göttingen egyetemén tanult ösztöndíjasként, ott hallotta ta­nárától, hogy a magyarok valószínűleg a régi kí­nai évkönyvekben gyakran szereplő ujguroktól származnak. Hazatérve lemondott a felajánlott, jól jövedelmező tanári állásról, s útra kelt. Ka­landregénybe illő körülmények között jutott négy év alatt a himalájai királyság fővárosába, Lehbe, ahol rádöbbent, hogy az óriási hegyek miatt nem tud tovább menni Belső-Ázsia felé. A brit indiai kormány megbízottja felismerte rendkívüli képes­ségeit s beajánlotta az uralkodó udvarába. Meg­tanulta a tibeti nyelvet, árpaliszttel kevert, jakvajjal ízesített teán élve gyűjtötte a szavakat, majd megfeszített tempóban dolgozva szótárt készített. Munkája révén vált lehetővé a buddhizmus esz­merendszerének és kultúrájának addig rejtélyes világa az európai műveltség számára. 1842-ben újra útra kelt, hogy eredeti célját valóra váltva megtalálja a magyar őshazát. Észak-Bengália mocsaraiban azonban megkapta a maláriát és meghalt Dardzsilingben. Síremlékére 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi Ist­ván róla mondott, méltató szavait vésette rá. Bánfi Balázs egy tibeti imazászlóval Törcsi Levente felvételén kormányzata, valamint a Somogy megyei önkor­mányzat. Az ötlet tavaly nyáron fogant meg a fiúkban. Bánfi Balázs Miklós felvételizett az ELTE tibeti sza­kára s a felkészülés során nagyon megragadta Körösi Csorna Sándor személyisége, rendíthetetlen- sége. Továbbá szerette volna a szinte kizárólag Nyugat-Európa kultúrája felé forduló magyarság fi­gyelmét kelet felé fordítani. Törcsi Levente Balázs indokai is hasonlók; ő a keleti kultúrában szeretett volna elmélyülni s Körösi Csorna Sándorról első kézből benyomást szerezni. Magyarországról is ke­veset hallanak a messzi ázsiai tájakon, ezért vállal­ták, hogy az ottani egyetemeken előadásokat tarta­nak. A Szíriái Aleppóban, az iráni Teheránban és Meshedben, a pakisztáni Iszlámábádban és az indi­ai Benáreszben nagyszámú hallgatóság érdeklődött a messziről érkezett fiatalok mondandója iránt.- Az ázsiaiak kiváncsiak és közvetlenek - mond­ta Bánfi Balázs Miklós. - Idegenek is meghívtak bennünket az otthonukba teázni és vacsorára. Pél­dául több irakitól kaptunk a hazaérkezésünk óta kedves, érdeklődő levelet. Itthon előadásokat tar­tunk majd több helyen is diavetítéssel egybekötve, amelyeken az élményeink elmesélése mellett sze­retnénk eloszlatni a keleti emberekről általában is­mert pontatlan, kedvezőtlen képet. Kerültek persze az úton veszélybe is. Afganisz­tánt például kikerülték, mert két nappal az Ameri­kát ért terrortámadás után, szeptember 13-án akar­tak belépni az országba Pesavárnál, de akkor már csak kifelé engedték a közlekedést a határőrök. Az európai ember ritka, ezért feltűnő errefelé. Ezért sokan megszólították őket.- Találkoztunk tálibokkal; ők megkérdezték honnan jöttünk. Amikor megtudták, hogy Ma­gyarország nem iszlám, fejcsóválva mondták: csak egy igaz isten van, s az Allah - emlékezett Bánfi Balázs Miklós. - Egyébként India Kasmír ál­lamában kerültünk a legnagyobb veszélybe; ez régóta polgárháborús terület, mindennaposak a katonai támadások. Az egyetlen járható utat majdnem minden reggel aláaknázzák. A 300 kilo­méteres útszakasz minden kanyarjában állt egy katona, közülük nyolcat-tízet minden héten lelő­nek. A városokban valamennyi utcasarkon ho­mokzsákos géppuskafészkekben strázsálnak az egyenruhások. A szállásunkon éjszakánként is hallottuk a puskalövéseket, gránátrobbanásokat. Mi megúsztuk... czene attila Ligeti, az újra felfedezett szobrász Hiányt pótol az a mű, amelyet Prohászka László, a neves művészettörténész írt Ligeti Miklósról, a múlt század szobrászművészéről. A kötet érdekessége, hogy kiadója a szobrász unokája, Ligeti Gá­bor, a balatonlellei Kapoli Múzeum és Galéria vezetője. Ha Ligeti Miklós Anonymus szob­ra egy párizsi téren állna, akkor ma Rocfinhoz hasonló, világhírű szob­rászként tartaná számon a művé­szetpártoló publikum. 1901-ben, 30 évesen képviselte Magyarorszá­got a Velencei Biennálén, s az Anonymus szobor kismintáját már a kirakodáskor megvették az ola­szok, mert Dante alakját látták ben­ne. Az ma is a Dante Múzeumban van. Ligeti egyébként párizsi tanul­mányai során találkozott Rodinnal és lelkesedett érte. Azonban ő ízig­vérig magyar szobrász, ahogy uno­kája mondta, amolyan század eleji Krúdy-figura volt. S ahogy az ná­lunk lenni szokott, méltatlanul el­feledtük, bár az utóbbi években sorra kerülnek vissza a közterüle­tekre szobrai. Csakhogy ő Erzsébet királynét és Rudolf főherceget min­tázta, mondhatni bejáratos volt a felsőbb körökbe. Azt is kevesen tudhatják már, hogy a Rudolf fő­hercegről készült szobra hosszú ideig Balatonfenyvesen állt, mint vadász. Ligeti Gábor, aki sosem talál­kozhatott nagyapjával, szobrai, plasztikái, rajzai kiállításával ápolja emlékét a leilei Kapoli-ház egyik termében. Aki betér a múzeumba, két világgal is megismerkedhet: a somogyi pásztorfaragások hagyo­mányaival és a múlt század nagy alakjaival különleges technikai tu­dással megmintázott szobrokon. Érdekes találkozás ez az unoka számára, mert megtalálhatta a nagyapját és hozzájárulhatott a magyar művészettörténet gyarapí­tásához a könyv kiadásával, termé­szetesen a család segítségével. Azt mondta, amikor tíz éve a múzeum élére állt, tudta, hogy egyszer lesz egy könyv. Most jött el az ideje. Li­geti Miklós egyébként nemcsak a Rudolf főhercegről készült szobor révén köthető a Balatonhoz. Sze­mélyesen is járt Lellén. Az egykori Farkas-villa egy Kandó nevű festő­művészé volt, aki a századfordulón szívesen látta vendégül a pesti mű­vészeket. Ligeti volt köztük az, akit az arisztokrácia és a művészvilág is elfogadott. Jó példa erre a Nagy Endre kabaré, amelyben a Kossuth Feri lakája című kupiét énekelték. A jobb körök kíváncsiságát nagyon furdalta a kupié szövege, de a ka­baréba nem illett beülniük. Úgy ol­dották meg ezt a kényes helyzetet, hogy Ligeti mű­termében rendezték be a színpadot és az úri társa­ság ott megnézhette az előadást. Prohászka László tollá­ból a múlt század elejének izgalmas művészvilágát és egy rendkívül tehetséges embert ismerhetünk meg Ligeti Miklósban, aki 1944-ben bekövetkezett haláláig a Képző- és Ipar- művészeti Társulat elnöke volt. Utolsó útja sem volt szokványos. Amikor a Ke­repesi temetőben sírjához kísérték, a Keleti pályaud­vart bombázó repülők többször szétrebbentették a gyászolókat, majd a gé­pek távoztával folytatták az útjukat... _______ o.w. „Er ős várunk, a nyelv” (Kosztolányi) Csalnak-e a nyelvészek? A napokban valaki megkérdez­te tőlem: - Hová tüntetik a nyel­vészek a harmadik mással­hangzót az ilyen toldalékolt szavakból: sakk+val, toll+val, rossz+vá? Vagyis miért nem így írjuk ezeket a szavakat: „sakkkai”, „tolllal”, „rossszá”, esetleg így: „rosszszá”? Első pillantásra logikusnak látszik a kérdés, de csak első­re, mert a jó nyelvérzékkel ren­delkező honfitársainknak bi­zonyára nem jutna eszébe a fenti esetekben három mással­hangzót írni egymás mellé. Rá­adásul, sokan 'tudják, hogy a magyar nyelv helyesírási alap­elvei közt ott található az egy­szerűsítő írásmód elve, amely­nek alapján helyesírásunk né­hány esetben ésszerű egyszerű­sítést alkalmaz. A néhány eset közül most koncentráljunk a fentiekre, amikor a toldalékolás következtében egymás mellé kerülő három azonos, mással­hangzót jelölő betű kerülne egymás mellé, amely idegen a magyar nyelvtől, így ezt a betű­csoportot kettőzöttre egyszerű­sítjük! Ezért írjuk a fenti szava­kat így: „Barátom már gyer­mekként megismerkedett a sakkal. ” vagy: „A dolgozatot tol­lal kell írni!”, „Senki sem szüle­tik rossznak, rosszá a rossz világ tesz.” Minderre a magyarázat is egyszerű: nyelvünkben a kiejtés időtartama szerint csak rövid és hosszú mássalhangzók vannak. Az előbbit egy, az utóbbit kettő­zött betűvel jelöljük. Nincs vi­szont ot nho szú mássalhang­zónk, amelyet három azonos betűvel jelölnénk. Az előbbi szavakon kívül még nap- sok olyan szó van a ai nyelvben, amelynek a végere hosszú mássalhangzót jelölő kettőzött betű kerül. Ve­lük kapcsolatban is az egysze­rűsítő írásmódot kell alkalmaz­nunk! Lássunk néhány példát: „A bankban nem pénzzel, ha­nem csekkel fizetett.”, „Az ulti­ban pirossal ütött, nem mak­kal. ”, „Egy váratlan trükkel megnyerte a játszmát.”, „Nyilas Misi elégedett volt a nagy pak­kal. ”, „Nehezen bánt el az osz­tályban a fegyelmezetlen klik­kel. ", „Ezzel a viccel senkit sem nevettetett meg.”, „Nem a ki­sebb szobában, hanem a na­gyobban köszöntötték a kará­csonyt.”, „A jobból és a többől választott a fogadáson.”, „Eüty- tyel hívta fel magára a figyel­met.”, „A síkos úton orra bu­kott.”, „A bíró a vádlottól kérde­zett.”, „János Bernadettől kért csókot, Mariannái sétált.” stb. Ezek után, úgy gondolom, bárkiben felmerülhet a kérdés: Hogyan kell ezeket a szavakat elválasztani? Melyik a helyes: sakk-kai vagy sak-kal, toll-lal vagy tol-lal, rossz-szá vagy rosz- szál Természetesen az utóbbi alak a helyes, azaz a hosszú mássalhangzót jelölő kettőzött betűt két rövidre kell bontani: csek-kel, mak-kal, trük-kel, nagyob-ban, job-ból, füty-tyel, or-ra, vádlot-tól, Marian-nal stb. Az összetett szavak határán azonban megőrzi nyelvünk a három mássalhangzót, csak kö­tőjelet kell tennünk közéjük: sakk-kör, csekk-könyv, futball- labda, balett-táncos, hossz-szá­mítás, össz-szövetségi, toll-le- gyező, makk-kávé stb. Végül kívánok minden ked­ves olvasómnak, azoknak is, akik e cikkel nincsenek kibé­külve, valamint mindazoknak, akik eddig is megtiszteltek ér­deklődésükkel; nemcsak bol­dog újévet, hanem boldog új évet egyaránt! (Azaz nemcsak január 1. napját, hanem 2002. évet!) MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom