Somogyi Hírlap, 2001. december (12. évfolyam,280-303. szám)

2001-12-24 / 299. szám

10. OLDAL KARÁCSONY 2001. December 24., Hétfő fel BUM Szabadon az élet tiszteletére Az emberi élet kioltásának tilal­ma biológiailag nem épült be a személyiségünkbe, csak az önvé­delem. Ezért adódhatnak olyan szélsőséges helyzetek - amelyek az állatvilágban a mindennapi szükséglet kielégítése szempont­jából természetesek -, hogy élet­ben maradásunk érdekében akár embertársaink életére is törhe­tünk - mondta dr. Boldizsár Fe­renc pszichiáter főorvos. A ne ölj! erkölcsi parancsa, akárcsak a bib­liai társadalomban, ma sem vo­natkozik mindenkire. Némelyek feljogosítva érzik magukat arra, hogy bizonyos esetekben - ilyen a fenyegetettség érzése - a tiltás el­lenében is cselekedjenek, ölje­nek. Bin Ladent még el sem fog­ták, de már az a dilemma: kivé­gezzék vagy meghagyják az éle­tét. Az erkölcsöt azonban nem keverhetjük össze a pszichiátriá­val. Mert bármennyire megválto­zik is egy pszichiátriai beteg sze­mélyisége, az nem változtat az eredeti erkölcsi felfogásán. Csak konkrét esetben - így a csecse­mőgyilkosságoknál - lehet mérle­gelni az élet ellen vétő lelki álla­potát. A kitervelt gyilkosság és az elmezavarban elkövetett ember­ölés - amikor a személy képtelen felmérni tettének a következmé­nyeit - azonban egyaránt előfor­dulhat. A liberalizált társadalom nagyobb játékteret enged más ember rovására az önérvényesí­tésnek, ezért napjainkban több az agresszió, a gyilkosság. Az em­berélettel kapcsolatos erkölcsi magatartásunkban azonban alap­vetően meglevő személyiségünk a döntő. Ezt formálhatjuk, erősít­hetjük többek között a hit által. Az orvos kötelessége a gyógyí­tás és - amennyire lehetséges - a fájdalom enyhítése. Ettől az elvtől eltérni nem lehet, még gyógyítha­tatlan betegség vagy veleszületett rendellenesség esetében sem - vallja dr. Nagy Márta anesztezio­lógus főorvos. - Az eutanázia, az­az egy beteg életének a szándé­kos befejezésére irányuló cseleke­det, még ha a saját kérésére tör­ténne is, ellenkezik az orvosi hit­vallással és esküvel. Magyaror­szágon az érvényes jogszabályok az aktív és a passzív eutanáziát sem teszik lehetővé. A beteg olda­láról nézve a magyar jog az élet­mentő beavatkozás elutasítására sem ad lehetőséget. A közvetlen életveszélyben levő betegnél pe­dig még az érintett beleegyezése sem szükséges annak az elvégzé­séhez. Nekünk, aneszteziológu­soknak és intenzív terápiás orvo­soknak a műtéti érzéstelenítésen és fájdalomcsillapításon kívül fel­adatunk az életveszélyben levő betegek életfontos szervei műkö­désének a fenntartása, illetve he­lyettesítése, valamint az újra­élesztés. Mivel valamennyi olyan beteget újraélesztünk, aki életve­szélyben van, nem nézzük, hogy mi a betegsége, hanem igyek­szünk fenntartani és megtartani az életfunkcióit. Hozzánk nem, vagy csak ritkán kerülnek olyan gyógyíthatatlan rákos betegek, akiknek életét meghosszabbítaná az intenzív terápia, hiszen ez in­kább a szenvedéseik meghosz- szabbítását jelentené. Ezért ritkán kerülünk ilyen döntési helyzetbe. A személyes véleményem pedig az: egyetlen embernek sincs joga elvenni a másik ember életét. Mint orvosnak kötelessége életé­nek az utolsó időszakát úgy meg­könnyíteni, hogy emberhez mél­tóan, méltósággal fejezze be az életét. Van azonban még valami, ami­ről nagyon fontos, hogy beszél­jünk: az öngyilkosságról. A leg­jobban és a legegyértelműbben az az ember nyilvánítja ki élete befejezésének szándékát, aki ön­nön életére tör. Az ő életét is - na­gyon sokszor - sikerrel próbáljuk megmenteni. S akik életben ma­radnak, majdnem 90 százalékban megbánják, amit tettek, és a tör­téntek ellenére ragaszkodnak az életükhöz. Igen kevés olyan ön­gyilkossal találkoztam, aki ne ezt tette volna, akár csak olyan hoz­zátartozókkal, akik ne ragaszkod­tak volna szerettük bármilyen áron való életben tartásához. Ezért mindig úgy kezeljük a bete­geket, mintha lenne rá esélyük. Talán az élet hozta úgy, hogy so­ha nem kerültem olyan helyzet­be, amikor egy életmentő műszer hiánya vezetett volna a beteg el­vesztéséhez, mert mindig volt va­lami megoldás. A jog nem ad el­igazítást ilyen esetekre. A megol­dás a mi a felelősségünk. Dr. Szörényi Péter fiatal szakor­vos ugyancsak az élet egyszeri és megismételhetetlen, csodálatos voltával szembesít. - Hippokra- tész volt az első orvos, akinek az élet védelmében megfogalmazott szabályait az egész orvostudo­mány átvette és egyetemessé tet­te. Már ő is elítélte az eutanáziát, akárcsak az összes világvallás. Ezzel szemben az élet értékére hívta fel a figyelmet, melyet a szakmai elveken túl önmagunk­nak is megfogalmazunk. Napjainkban, amikor a szerv­funkciókat már mesterségesen is pótolni tudjuk, ismételten fölme­rül az eutanázia kérdése. Az or­vostudomány azon lehetősége azonban, hogy a klinikai halál ál­lapotában újra tudjuk éleszteni a beteget, az élet megmentésére irányul.- Nálunk, nőgyógyászoknál az abortusz és az eutanázia kérdésé­ben merül fel a Ne ölj! erkölcsi parancsa - mondta dr. Prievara Ferenc Tibor szülész-nőgyógyász főorvos. - Bár magam is sokáig el­végeztem ezeket a műtéteket, egy idő után úgy gondoltam, hogy számot kell vetnem magammal, és nemcsak a vallásom parancsá­ra elzárkóztam ettől a beavatko­zástól. 1993 óta azonban már a jog is biztosítja annak a lehetősé­gét, hogy az orvos megtagadja az abortuszt. Hárman éltünk ezzel, vezetőként azonban továbbra is biztosítanom kell az ilyen műté­tek elvégzéséhez szükséges kö­rülményeket. Kollégáim tisztelet­ben tartják az elveimet, a betegek pedig elfogadják. Az aktív eutanáziát szinte min­den orvos elutasítja. A passzív eu­tanáziának azonban, amit inkább „terminális palliatív mediciná­nak” neveznék, úgy érzem, helye van a munkánkban. Szebben úgy mondanám: tisztességesen el kell kísérni a beteget az élet utolsó óráiban. Ez számomra azt is je­lenti, hogy értelmetlen, csak a szenvedés meghosszabbítására irányuló beavatkozásokat nem szabad végezni. várnai áones Káin bűne elkísér „Hallottátok, hogy a régiek azt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állít­sák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állít­sák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. /Mt 5,21-22/” Káin bűne a történelem kezdete óta az egyik legsúlyosabbnak számit, s bár fejlődött a világ és a technikai forradalom soha nem képzelten, az eredendő bűn következménye végigkíséri az emberiséget. Az élet szent, egyszeri és megismételhetetlen. Elvenni a másét, ez igazolható ugyan, de jóvátehetetlen. A vesztőhely árnyéka az emberi lélek legsötétebb kontúrja, és hányszor éltek vissza a joggal, nem­csak a barbárnak nevezett korban is? Az élet fény, mely szemünkben él, s ebben minden benne foglaltatik az első pillantástól az utolsóig. Tengernyi bánat, némi öröm, néha bol­dogság. Mindenkinek a magáé, születésétől a halálig. Az élet érint­hetetlen. S aki ezt megszegi, egyszer számot kell adnia róla, s hi­szem, hogy nemcsak a földi bírónak. Ezért hát a parancs, a mózesi idők óta: ne ölj! Óvd az életet! S nemcsak az emberét. Mindenét, ami ezen a gyönyö­rű földön kegyelemből kisarjadhatott. S mint ahogy az írás figyelmez­tet, ne tarts haragot! Oly rövid az idő, ami adatott. Legalább ilyenkor, advent idején, jó lenne egymással megbékélni. dr. ujkérycsaba Az árva is tiszteli szüleit Megértő lehetsz szüleid hibája iránt is, tisztelettel nézhetsz idős emberek barázdált arcába. Szíve­sen tartózkodsz családod köré­ben; nem kell lenézned az egy­szerű rokont sem. Ha engem sze­retsz, szabad lehetsz a gyengéd szeretetre. Nem mehetett haza Vállig érő haját, szakállát befújja a hó; csak amikor megrázza magát, derül ki, hogy nem a Mikulás. Sió­fok központjában az üzletház előtt hányja el a havat, hogy a boltból boltba siető bevásárlók el ne csúsz- szanak. Cserébe a kazánházban al­hat éjszakánként. Laci 48 éves, haj­léktalan. Családjából egyedül neki jutott ilyen sors.- Több mint tíz éve már, hogy meghalt előbb apám, azután az anyám; teljesen kiborultam, és in­ni kezdtem - meséli. - Megismer­tem belülről a nagyatádi pszichiát­riát, a tabi szociális otthont, a töröcskei elvonót, a segesdi elfek­vőt... No, itt azért még nem tartok, és megszöktem. Laci három évig nem beszélt az apjával, pedig akkor még együtt volt a család. - Apám párttitkár volt- folytatja. - Tanácsi akadémiára jártam, s KISZ-iskolába; a beszéd- technikát Endrei Judit tévébemon­dótól tanultuk, a külpolitikát pedig többek közt Hóm Gyulától. Egy idő után azonban kértem a párttag­ságom törlését. Utána három évig haza se mehettem, ha apám otthon volt. Mikor nyugdíjas lett, s beteg, engedett a szigora... Évente gyalog fölkerekedem, és virágot viszek a szüleim marcali sírjára. Hogy miért gyalog megyek? Ráérek.- A család kitagadta, amióta az utca az otthona? Jobban esik a szenteste magányosan?- A bátyám, aki magas rangú rendőri vezető, egyszer értésemre adta: árt a karrierjének, hogy én ilyen vagyok - feleli. - Van egy öcsém, egy rendes nagynéném; azt hiszem, én csak zavarnék náluk. Szenteste? Remélem, szakad majd a hó, és akkor előveszem a lapá­tom. Békés ünnep? Nálam ez a bé­kés siófoki kiskocsmákat jelenti, ahol olcsón mérik a kisfröccsöt. Béke van szívükben- A gyerekeink nehezen tudták el­viselni, hogy a szeretetotthonba kerültünk; nekünk kellett nyugtat­gatni őket sokáig, hogy öregsé­günkre itt van a legjobb helyünk. Inkább eltűröm, hogy vén trotyli- nak hívjanak itt, mintsem hogy nyűg legyek a családomnak - vall­ja a 89 éves Tóth János. 78 éves fe­leségével együtt a siófoki gondozá­si központban lakik. Tóthék fia kölcsönt vett föl, hogy kifizethesse idős szülei he­lyett azt a hárommillió forintot, amibe az apartman használati joga került. - Szegény fiamat ezért na­gyon sajnálom - árulja el Tóth Jánosáé. - Jobban mi már nem le­szünk; én két bottal járok, a férjem hadirokkant. A gyerekeinknek meg annyi a dolguk; hogyan vár­hatnánk el, hogy még bennünket is ápoljanak? Itt, az otthonban megvan mindenünk, s ami a leg­fontosabb, sok szeretetet kapunk. Mi magunk döntöttük el, hogy kis Bolyai utcai házunkból ideköltö­zünk életünk hátralevő részére. Fájt a szívünk, de már megbékélt, mert nekünk itt jó. A gyerekek is gyakran fölkeresnek, legtöbbször a lányunk, és mindig megkérdik, mire van szükségünk... Nem hibáztat- Nem hibáztatom a szüléimét, in­kább sajnálom őket - bocsátja elő­re Gábor. 26 éves, és kicsi korában került állami gondozásba. Anyja méghalt, apja él, de nem érdekli a gyerekei sorsa. Öttiket az állam ne­velte föl. Gábornak évek óta rendes állása van, most a siófoki Ezüstpart hotel konyháján kisegítő. A fizeté­séből - ez 42 ezer forint - és az ár­vaellátásból spórolni is tud; terve­zi, hogy majd benevez a fiatalok­nak épülő bérlakásokba a fecske­szállóban.- Gábor értékes ember, megbe­csülik a munkahelyén, s ezt szü­lői segítség nélkül érte el. Az inté­zetben kapott annyi útravalót, hogy megáll a maga lábán - véli Monori Csabáné családgondozó, aki folyamatosan tartja vele a kap­csolatot. Gábor felkarolja kisebb testvéreit; nyaranta elhozza őket a Balatonra, most pedig karácsony­ra ajándékkal lepi meg őket. - Rengeteg szeretetet ad, próbálja pótolni a szülőket - teszi hozzá a családgondozó. - Ám még neki is szüksége volna arra, hogy kapjon. Lelki táplálékra. Sajnos, a család- segítő sem pótolja a családot. Ezért arra készülök, hogy felkuta­tom a bátyját, akivel nem tartja a kapcsolatot. Gábor elárulja: ennek ő nem igazán örül. Inkább azt derítené ki, hogy miért is kellett őt (őket) inté­zetbe adni. Erre keresi a választ, de megint hozzáteszi: egyáltalán nem hibáztatja a szüleit. __fónammre Is ten gyertyája (Babits Mihály) Engem nem tudtak eloltani: élek és itt vagyok, itten! Pedig nagy világ-szelek elé emelted hős, vak, kicsi gyertyád - mit akarsz velem, Isten? Inog a láng már és tövig ég bölcs, szent, konok kezeidben. - S új szelek jönnek, fattyu-vihar, vakarcspoWok szégyerHuvalma - mit akarsz velem, Isten? Szégyen-szél fattyu-lehellet is zord annak, aki mezítelen: gyötörni tud, eloltani nem, míg viaszom csöppig kisírom - mit akarsz velem, Isten? Miért tart magasra nagy tenyered? és milyen éj vize zúg lenn, hol sisteregve kiszenvedek ha majd kegyetlen beledobsz, hogy körmödre ne égjek, Isten? Ugyanúgy választunk évezredek óta „Szabad lehetsz kísértő gondo­latoktól, nem kell, hogy érzéke­id rabja légy. Életed a hűségben teljesedhet ki, nem kell ldtör- nöd, mint valami fogságból... Felismerheted, hogy a nemisé­get és a szerelmet is ajándék­ként kínálom neked, nem vo­nok meg tőled semmit, ami szép, ezért hát nem kell kerülő- utakon hajszolnod a gyönyört.” Vajon nőknek és férfiaknak is egy­aránt könnyedén betartható-e a ha­todik parancsolat? A másik: Nem?! című, nagy sikerű könyv szerzőjé­vel, dr. Arató Mihállyal kerestük a választ a kérdésre.- Sartre szerint a szabadság iga­zi megéléséhez el kell köteleznie magát az embernek. Valóban nem jelent béklyót a hűség?- A személyiségtől függ. Három nagy csoportra oszthatjuk az embe­reket. Vannak a könnyen, nyíltan is­merkedő és gyorsan kötődő embe­rek s vannak a tartózkodók, akik fél­nek az elutasítás kudarcától; a har­madik csoportba a habozok és a bi­zonytalanok tartoznak. Tény, hogy elsősorban a férfiak között találha­tók olyanok, akik a párkapcsolatot csapdaként élik meg. Úgy érzik, hogy nincs menekvés, végleg elkö­telezték magukat. A tudomány mai állása szerint mindez biológiailag meghatározott. A nők és a férfiak is máshogyan élik meg a hűséget.- Ez azt jelenti, hogy más a hű­ség mércéje a két nemnél?- Másra vagyunk genetikailag beprogramozva. A mai ember lát­szólag sokat változott az idők fo­lyamán, de a lényeg, hogy évezre­dek óta ugyanúgy választunk. Az evolúció szelektált, s az erősebb, a magasabb, a^ biztonságot nyújtó férfi győzött. Őket választják a nők, s a fiatal, termékeny, nőies és von­zó nőket választja a férfinép. Most, hogy már elvileg nem olyan fontos a fizikai erő, az anyagiak is előtér­be kerültek. Ugyanakkor a férfi po- ligám tulajdonsága mit sem válto­zott. Egyetemistákat kérdeztek ar­ról, hogy jövőre hány nemi part­nert szeretnének. A fiúk átlagban nyolcat mondtak, a lányok egyet. A nő számára sokkal fontosabb az ér­zelmi hűség, a férfi számára vi­szont a fizikai hűtlenség nem fel­tétlenül lelki folyamat.- A családkutatók szerint a világ azon munkálkodik, hogy az embe­rek elnuigányosodjanak. Úgy tet­szik, hogy a konzumhedonizmus- ból a nők is egyre jobban kiveszik a részüket. A látszat csal?- Igen, mert mindig a kicsi cso­port a hangos. A nagy tömeg általá­ban nyugodt. Van a nőknek egy ki­csiny csoportja, amely férfias tulaj­donságokkal van megáldva vagy megverve. Ez a hangos egy száza­lék előszeretettel nyilatkozik a száz százalék nevében, de a többiek nem akarnak a traktorvezetésben, vagy a komputerprogramozásban versenyezni a férfiakkal. Ők válto­zatlanul szépek és gyengédek akar­nak lenni, azaz jó anyává és fele­séggé akarnak válni. S itt elérkez­tünk a család szerepéhez, amely a legfontosabb egy későbbi párkap­csolat kialakítása szem­pontjából. Itt látja a gyer­mek azt a mintát, amit követni tud. Nem vélet­len, hogy az elvált szü­lők gyerekei sokkal na­gyobb számban válnak el.- Egyre többen vá­lasztják az élettársi kap­csolatot. Ez csak nyitott­ságot jelent, vagy a há­zasságtól való visszarette- nést?- Lehet, hogy megle­pő, de a próbaházassá­gok sok éve után kötött házasságok sokkal gyor­sabban és gyakrabban mennek csődbe. Mikor legalizálják a kapcsolatot, kényelmesebbé válik az addigi fokozott elvárá­soknak való megfelelés. A hirtelen házasságok sem igazán szerencsések, mert a szerelem olyan izgalmi állapot, amelyben a józanság elvész. Tehát a szerelmi Dr. Arató Mihály Ka­posváron született 1948-ban. A pszicho­lógia professzora, akadémiai doktor. Hét évig tanított az USA és Kanada öt egyetemén. Több tu­dományos publikáció­ja. könyve jelent meg, a legutóbbi a Másik: Nem?! címmel Őt gyermeke van. házasságok nagy része sem végződik sikerrel. Aztán van a régi típusú, vagyoni alapokon nyug­vó házasság, ezt persze elítéljük, de nem hagy­hatjuk teljesen figyelmen kívül. Észre kell venni ugyanis, hogy a válások nagy része a férfi anyagi helyzetének romlása mi­att következik be. Ugye, itt megint előjön a bizton­ságos gyermeknemzés igénye a nők részéről.- Akkor melyik az ideá­lis párkapcsolat?- Keleten ma is a meg­közelítőleg azonos anyagi helyzetű, hasonló gon­dolkodású párok kelnek egybe. A szülők' persze rábólintanak, hiszen ha­sonló környezetből jött hasonló gondolkodással a partner. S a tapasztalat az, hogy ezek a fri­gyek jól működnek hosszú távon ÍS. TAKÁCS ZOLTÁN t é I 4 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom