Somogyi Hírlap, 2001. december (12. évfolyam,280-303. szám)

2001-12-14 / 291. szám

6. OLDAL 2001. December 14., Péntek S 0 W 0 Y I T A J A K RINYAÚJLAK. Vendégházat ala­kítanak ki az egykori tsz-irodából Rinyaújlakon. Az öreg irodaépü­letet átalakítják s felújítják; az épület nagysága eléggé behatá­rolta, hogy mire használható. Az egyik lehetőség a vendégház ki­alakítása volt. Tíz turistát fogad­hat majd, elsősorban a visontai termálfürdő vendégeinek kínál­nak szállást, (ni) POTONY. A legnagyobb feladat a polgármesteri hivatal rendbeté­tele volt az idén. Szétfagyott, s beázott a tető, a 24. órában javí­tották meg. Csaknem egymillió forint támogatást nyert erre az önkormányzat, a teljes költsége 2,1 millió forint volt. Ami még az idén belefért a költségvetésbe: a temetői út burkolása és a közvilá­gítás korszerűsítése, (ni) DARÁNY. Szeretné vonzóbbá tenni a település arculatát a da­rányi önkormányzat. Ehhez par­kosítást terveznek, pihenőhelyet és táborhelyet alakítanak ki. Mindezt egyebek között azért tartják fontosnak, mert az ősbo­rókással szomszédos faluban idegenforgalmi terveket dédel- getnek. (ni)____________■ Csalódott tolvajok SZENTBORBÁS Olyan sok szegény ember él Szentborbáson, hogy rendre hop­pon maradnak a besurranó tolva­jok. Ahhoz képest viszont túl gyakran fölkeresik a falut. A leg­több áldozat azonban olyan nincs­telen, hogy a betörő nemegyszer üres kézzel távozott a házból. Mindössze két olyan lopást emle­getnek itt, mikor károsodott a gaz­da, de azt mondják: a legeredmé­nyesebb tolvaj sem talált ötezer fo­rintnál többet a kirámolt szek­rényben. Pedig ugyancsak dör­zsöltek a betörők, rendszerint nyugdíjfizetés után tűnnek föl. S még így sem jön össze nekik na­gyobb fogás, hiszen a kis nyugdíj­ból már hónap elején alig marad, ha bevásárol az ember és megve- szi a gyógyszereket. ________ill. BA BÓCSA APRÓ KÉZMŰVESEI. Kézművesműhelyt hoztak létre a babócsai iskolában; minden héten más mesterséggel, érdekes tevékenységgel ismerkednek a nebulók. Legutóbb a kosárfonást, a héten pe­dig a csuhébabák készítését sajátították el. Januárban halászhálót szőnek majd és gyertyát öntenek. Ke­rámiát is készíthetnek a gyerekek, hiszen égetőkemence is van a kastély udvarán. A műhelyt Zomboriné Gaál Borbála vezeti, de minden foglalkozásra hív vendéget is: minden szakmában annak a mestere segít eligazodni a gyerekeknek._____________________________________________________fotó; bacher dóra Asszony létére túltesz a halászokon Drávaszentes Gaál Vendelnén kívül talán nincs is még egy asszony a Drá­va mentén, aki ismerné a ha­lászháló-készítés tudományát. Még az apjától tanulta. Tőle kapta hozzá a hálókötő tűt is, ma is azzal köti a hálót. Nemcsak ez az egyetlen férfimes­terség, amihez Gaál Vendelné ért.- Apám Vízvárról származott, nagy halász és horgász volt világ­életében. Egy darabig ő volt a halá­szok elnöke is - mondta. - Bár volt fiútestvérem, mégis engem tanított meg a hálókészítésre. A bátyámat nem érdekelte, engem igen. Még pálinkát főzni, fát fűrészelni is szí­vesen tanultam. A mai napig ma­gam fűrészelem a fát. Mindent megtanultam, gondolva, hogy any- nyival is többet érek. Varsát is tu­dok készíteni. Nem sokkal bonyo­lultabb az egyszerű hálónál: fönt szűkíteni, lefelé szaporítani kell a szemet. Fiatalon, alig 25 évesen tanulta mindezt. Utána nemigen volt alka­lom, hogy használja a tudományát.- Mindössze egyszer kellett a ke­zembe vennem a tűt: a férjemnek készítettem egy kiemelőhálót. Mert nemcsak apám és bátyám, de a fér­jem is nagy horgász volt. Mondtam is mindig: hová tettem az eszem, amikor hozzámentem, hiszen so­sem szerettem halat pucolni. Gaál Vendelné 78 évesen egye­dül él, jó egészségben. - Úgy lát­szik, túléljük a férfiakat; mifelénk sok az özvegyasszony. Talán azért élünk tovább, mert képesek va­gyunk mértéket tartani. Talán egyedül csak a munkában nem. Három gyereket nevélt föl. Mint mondta, nem is érti, hogy miért magas a vérnyomása, hiszen áldott jó gyerek mindhárom. - Öregségé­re tudja meg az ember, hogy mi­lyen szülő volt, mert azt kapja visz­Ma is az apjától kapott tűvel köti a halászhálót sza a gyerekeitől, amit annak ide­jén nekik adott. Én sok szeretetet igyekeztem adni, és most ezt a me­legséget kapom vissza mindegyi­küktől. NAGY LÁSZLÓ Kútba rejtett szentgyörgyi múlt Homokszentgyörgy Homokszentgyörgy múltjának ki­tartó kutatója Vámosi Ferenc. Ne­véhez fűződik az az expedíció is, amit a falu egykori harangjainak a felkutatására szerveztek. Sajnos, nem jártak sikerrel. - Máig él Szentgyörgyön az 1500-as évek­ből származó legenda, amely sze­rint a török katonák elől a falu ak­kori kútjába rejtették a templom harangjait. Azóta is tartja magát a hit, hogy ott kell keresni a haran­gokat. Megpróbáltam ennek utá­najárni - mondta. - A régi öregek­től tudtam, hogy hol keressem. Jól emlékeztek, mert a kút kávájá­ból négy elemet sikerült megtalál­nunk. Megpróbáltunk leásni, de csak háromméternyire jutottunk le, mivel nagyon laza volt a talaj. Attól lehetett tartani, hogy felbo­rul a munkagép. Azóta nem pró­bálkoztunk újra, bár a harangok megtalálása a mai napig el nem múló mániám maradt. A megyei régészek is megállapították, hogy a feltevéseinknek van alapja, azt a területet érdemes volna feltárni. A szentgyörgyi múltkutató sze­rint nem csak itt találnának régé­szeti emlékeket. - Gazdag múltja van a falunak, gyakran elegendő csupán egy méterre leásni, s már­is előkerülnek cserepek, kancsó- töredékek - tette. - Elég jól beha­tárolható az is, hogy merre kelle­ne kutakodni. A falu valaha má­sutt volt. A törökök fölégették, de ma is jól kivehetők az egykori tel­kek halmai. n. l. Mint a kerék küllő nélkül Darány- Helye van, ára azonban nincs a gabonának. Aki tárolja, az veszít vele. A hitelt nem tudjuk törlesz­teni, ezért el kell adnunk a ter­ményt - mondta id. Vérti Árpád, aki fiával együtt gazdálkodik Darányban. Sokévi tapasztalata alapján ál­lította: az állattartás ma jóval ke­vesebb hasznot hoz, mint koráb­ban. így Vértiék növénytermesz­tésre szakosodtak; először bur­gonyával próbálkoztak, később pedig a kukorica lett földjükön a legfontosabb növény.- Egy öreg MTZ-traktorra már nem lehetett gazdaságot alapozni- mondta a gazda. - A pénzhiány azonban nagy akadály a fejlesz­tésben. Olyan ez, mintha a kerék­ből kiesnének a küllők. Tavaly kölcsönt vettünk föl, és belevág­tunk a gépek vásárlásába. Ezt az évet meg nem jegyezzük a sike­res esztendők közé; örülünk, hogy a pénzünknél vagyunk. A legnagyobb területen kukoricát termesztettünk. Nyomott a gabo­na felvásárlási ára, de muszáj túl­adni rajta, hogy törleszthessük a hitelt. Rá vagyunk kényszerítve. Pedig örömünket is leljük az álla­tokban; saját szükségletünkre ugyanis tartunk sertést, szarvas- marhát. Valaha minden portáin tartottak tehenet. Ma már nem, mert sok munkával jár. Sokan nem is dolgoznak; csak sírnak a segélyekért, és az önkormányza­tot fejik... _________GAMOS ADRIENN A Drávához jár haza a költő Barcs-Kastélyosdombó Sok szál köti a somogyi Drá­va vidékhez Barcs János költőt. Még a nevét is innét választotta. Nemrég rokon­látogatóban járt Barcson és Kastélyosdombón. A falu­ban lakik a testvére és an­nak családja.- Bár Budapest közelé­ben, Tökölön lakom évek óta, ide jövök haza - mond­ta. - Azt gondoltam, hogy ha nyugdíjas leszek, majd gyakrabban jöhetek. Ma már látom, ez csak álom volt. Ma is sok helyre hív­nak, a könyveimet készítem elő, és egészen a közelmúl­tig lapot szerkesztettem. Most készül a Lila Bádog cí­mű regényem, s nemrég je­lent meg Hangszerek címen egy kétnyelvű kötetem. Rendhagyó művész Barcs Já­nos, aki ökölvívóként-kezdte, és 17 évesen feleségül vett egy 15 Barcs János költő Kastélyosdombón éves lányt. A mai napig együtt vannak M. Bakos Máriával. Nemrég közösen írtak és adtak ki háborús-szerelmes regényt. N. L. Elköltözne Istvándiból ISTVÁNDI A nyugalom reményében jött, mégsincs egy nyugodt perce a zömmel cigányok lakta települé­sen. Boldizsár Gábor 42 év után tért vissza Németországból; a ro­konság hozta Istvándiba. Még­sem fogadták örömmel, s a mai napig úgy érzi, idegennek nézik a helybeliek.- Már megbántam százszor, hogy három éve itt vásároltam házat - mondta teljesen újjávará­zsolt otthonában. - Jószerivel csak pár órára megyek el a falu­ból, amíg Szigetváron bevásáro­lok. Eközben is lopva méreget­nek. Egyik alkalommal a tűzifát vitték él az udvaromról, máskor szerencsére csak lábnyomukat hagyták ott. Több mint négymil­lió forintot költöttem a ház felújí­tására; eladni azonban nem tu­dom, pedig szívesen elköltöznék már Baranyába. Sokan betéved­nek ugyan, rácsodálkoznak a la­kásomra, majd továbbmennek. Boldizsár Gábort vonzza Szi­getvár, a kisváros hangulata. S fő­leg az, hogy Neunkirchenben, hasonló adottságú helyen élt több mint 40 évig. - Több isme­rősöm is van, ott szeretnék letele­pedni - mondta. - Amikor 56-ban elhagytam az országot s Görcsönyt, a falumat, odakint egy teljesen új világ fogadott. Most négy évtized múltán meg­próbálok itthon újra beilleszked­ni egy számomra szinte ismeret­len társadalomba, gamos adrienn Ml A KEDVENC FILMJE? Velünk megnézheti! A tempóval most videót nyerhet! Gyűjtse össze két egymást követő, december 14-ÉN És 21-ÉN MEGJELENŐ TEMPÓBÓL A KIVÁGANDÓ SZELVÉNYT, MAJD MINDKETTŐT KÜLDJE VISSZA A KÖVETKEZŐ CÍMRE: 7627 PÉCS, Engel J. U. 8. tempó apróban ÓRIÁS! v Keresse az újságárusoknál! Bioterményen él a bolhói gazda Bolhó Nem kell sokat költenie orvosságra a bolhói Gyurokovics Ferencnek és feleségének, jó egészségnek örvendenek mindketten. Azt mondják: részben annak köszönhetik, hogy már évek óta csak a maguk termesztette bioterményeket fogyasztják.- A rendszerváltás évében tértünk át a vegy­szermentes gazdálkodásra - mondta Gyurokovics Ferenc. - Mindent így termesz­tünk, még pétisót sem adunk neki. Ha jó a föld, vegyszer nélkül is kineveli a növényt; csalánlén kívül mással nem permetezünk. A 800 négyszögöles kertben kukoricát, krumplit, káposztát termesztenek, mellette 50 négyzetméteres üvegházban és 300 négyzet- méteres fólia alatt nevelik a hagymát, salátát. A bolhói gazda 82 éves, de róla senki meg nem mondaná, hogy ennyi idős.- Sokat sportoltam, mindig vigyáztam a kon­díciómra. Néha túlzásba is vittem: például ami­kor 30 fokos hidegben elgyalogoltam Sztáling­rádig. Aztán az is hozzátar­tozik az egészséges életmód­hoz, hogy sosem jártam kocsmába, mindig a magam borát ittam. Olvastam, hogy az Alzheimer-kór ellen két orvosság van a francia orvo­sok szerint: az iskolázottság és a bor. Egy pohár bor cso­dákat tesz az ember szelle­mével. Ehhez tartom ma­gam. Van egy fotója, együtt fényképezték le Losonczi Pállal. Csak ők ketten élnek már a képen levők közül: az egykori államfő és a bolhói gazda. ___________- Az utcában már én va- Gyurokovics Ferencnek: Gyönyörű paprika terem vegyszer nélkül is a fóliasátorban gyök a korelnök, de a faluban hálisten él még nálam idősebb - kommentálta a korát. Gyurokovics Ferenc is, a felesége is Bolhón született.-- Sosem vágytunk máshová, szeret­tünk itt élni - mondta az asszony. - Régen nagy élet volt itt, a faluban; sajnos ma már egy bálhoz elegendő fiatal sincs Bolhón. NAGY LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom