Somogyi Hírlap, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-23 / 273. szám

2001. November 23., Péntek A L M A N A C H 2 0 9 7. OLDAL Szentborbástól messze van a világ Négy évtizedig teljes elzártságban élt Szentborbás. A határsávban fekvő kis település alig fejlődött, megközelíteni is csak engedéllyel lehetett. Van tehát mit pótolni, de a feltételek ma sem sokkal job­bak. Bár a határőrizet enyhült, attól a falu még peremtelepülés maradt. A távolság ugyanaz, s nem javult az utak állapota.- A periférián vagyunk; teljesen kiesünk mind az ország, mind a SZENTBORBÁS PÉNZE Szociális támogatásra intézményfenntartásra Költségvetés 11,1 millió forint megye vérkeringéséből. A legkö­zelebbi város Szigetvár és Barcs; mindkettővel igen kevés a közös érdekünk - mondta Dudás Já- nosné polgármester. - Nincs munkahely, s elmennek a fiata­lok. Öregszik a falu, s csökken a lélekszáma; nem túl biztatóak a kilátások. Mindent megteszünk azonban, hogy itt tartsuk a fiata­lokat, támogatja a falu az otthon- teremtésüket. Nem akarunk más kis települések sorsára jutni. Szentborbás a lehetőségek­hez képest szépen fejlődik. Jár­dát, buszmegállót, temetői utat építettek, felújították a ravatalo­zót, és emlékművet emeltek a hősi halottak tiszteletére. Különö­sen jó év volt az 1994-es, mert ak­kor egyszerre épült meg a vízveze­ték és a templom. Mindkettőt a fa­lu védőszentjének, Szent Illésnek a napján avatták föl.- Evekig hiába igyekeztünk tá­mogatást nyerni a vezetékes vízre, s közben tartalékoltuk rá a pén­zünket. 1993-ban végre sikerült annyi támogatást nyerni, hogy a lakosoknak semmibe nem került a vízvezeték és az önkormányzat­nak is maradtak forrásai. Ebből a megmaradt pénzből tudtuk meg­építeni a templomot. Nemcsak az országhatár, ha­nem a megye szélének közelségé­től is szenved Szentborbás. - Úgy is el lehet vágva egymástól két szomszéd település, ha út köti össze őket - mondta a polgármes­ter. - Csak öt kilométerre van tő­lünk a baranyai Felső-szentmár­ton, de köztünk húzódik a megye­határ. Ez pedig elég, hogy az autó­buszok visszaforduljanak. A so­mogyi buszok nem mennek át, a baranyaiak pedig nem jönnek ide. Évtizedek során sem sikerült elér­nünk a két tömegközlekedési tár­saságnál, hogy erre a gondra meg­oldást találjanak. Pedig a két falu több szállal kapcsolódik egymás­hoz, rokonok, barátok élnek a szomszédban. Ezzel nemcsak őket zárják el tőlünk, hanem Sely- lyét és Pécset is, míg a szentmárto- niak elől Barcsot meg Csokonyavisontát. Ha mi a bara­nyai városokba akarunk utazni, ak­kor át kell bicikliznünk vagy gyalo­golnunk a szomszéd faluba, és ott szállhatunk csak buszra. S a szent- mártoniaknak is ugyanezt kell ten­ni, ha valamelyik somogyi telepü­lés az úti céljuk. Csak egy kis jó szándék kellene, hogy ez a gon­Dudás Jánosné polgármester dunk megoldódjon. Nemcsak ké­nyelmet nyernénk vele, hanem ta­lán néhány munkahelyet is, hiszen könnyebbé válhatna a bejárás a ba- ranyai településekre. __________■ Ri tkábban szól a harang Zömmel idősek járnak a temp­lomba, az évek során azonban sok hűséges hívet eltemettek. Mára kevesen maradtak, talán ezért is szól ritkábban a harang temetésre. A felsőszentmártoni plébános havonta egyszer tart misét 30-35 hívének.- Hét éve szentelték föl a templomot, azóta egy esküvőt éd több keresztelőt is tartottak a fa­lai között - mondta Detelics György harangozó. A pap mindig magyarul miséz, de közben sok­szor horvátul énekelünk. Min­den évben szerveznek zarándok­utakat is a ka­tolikusoknak. Pünkösdkor Máriagyűdre mentek a hí- 'vek, a nyáron pedig többen eljutottak a horvátországi Medugorjéba. Nagyon sok külföldi keresi föl ezt a kegyhelyet; sokan sírnak ott nagy bánatuk miatt, és foga­dalmat téve mezítláb mennek föl a hegyre, a templomba._______■ Kőrisből faragja a kaszanyelet Ritkán törik el a kasza- és kapa­nyél, de jobb is, mert ilyen hideg­ben még a kutyát sem zavarják ki - tréfálkozott Borbás László. A 83 éves ezermestert nemcsak a kör­nyéken ismerik, de még Debre­cenben is. A gazdák csak őt kere­sik; rendesen megjavítja a szer­számokat.- Az asztalosmunkát a kosár­fonó üzemben tanultam, ahol a kerti bútorok vázát készítettem - mondta. - Azóta nagy fába vág­ják fejszéjüket a falumbeliek, mindig engem keresnek meg. Jól jön egy kis pénz a nyugdíj mellé. Az Alföldre is kértek már tőlem kaszanyelet. Főként kőrisfáből készítem, az a legtartósabb. A téli napokat Borbás László a meleg szobá­ban tölti. - Szeretem a szépirodal­mat - mondta -, most éppen Mikszáth re­gényét olvas­tam, A Noszty fiú esete Tóth Marival cí­műt. Különben kedvelem Afrika és főleg Egyiptom művészettörté­netét is. Ilyenkor van időm elég, hogy olvasgassak. Reggel meg es­te megnézem a tévé hírműsorait. Nem is szeretek már a faluban járni, mert bántja a fülemet a mai fiatalok csúnya beszéde. ______■ Él ete összeforrt a faluéval Tótújfaluból nősült Szentbor- básra Jankovics József 1956-ban, s azóta részese a falu minden lé­nyeges eseményének. - A leg­büszkébb arra vagyok, hogy nyolc évig a polgármester jobb­keze voltam, s hogy temploma van a falunak, benne van az én munkám is - mondta. Fiatalon a téeszben dolgozott, rakodómun­kásként, odahaza pedig hat tehe­net tartott. - Mindig voltak álla­taink, az utolsó lovamat éppen három hónapja adtam el. Betöl­töttem a 71. évemet, egyedül nem győztem a munkát. Két fia van. Örül, ha megláto­gatják, de semmi pénzért nem költözne hozzájuk. - Aki elmegy a gyerekeihez, tíz évvel rövidíti meg az életét. Ennyi idősen már ragaszkodni kell a helyhez, ahol az ember leélte az életét. Nyűg lenne a gyerekeknek is. Sosem vágytam el innét; laktam Pécsen is, de nem tetszett. Itt bárkihez fordulok, mindenki ismerős, se­gítik egymást az emberek. Ke­mény, de jó életem volt Szent­borbáson. Si­keres ember­nek mondha­tom magam, hiszen min­den úgy ala­kult, ahogy elterveztem; egyedül a fe­leségem ko­rai halála bánt. Nagy kár, hogy az apró falvak egyre lehetetlenebb helyzetbe kerülnek - vallja Jankovics Jó­zsef. A lakosság öregszik, s a vá­rosiak hétvégi házaivá és cigány­lakásokká válnak az egykori szép parasztporták. - Borbáson talán most megáll ez a folyamat azzal, hogy a Dráva fölszabadult. Én az 56-os tevékenységem mi­att csak 1984-ben mehettem le először a partra, ma pedig már kikötőket építenek és turistákat várnak. Ebből talán a mi falunk­nak is lesz némi haszna. Ráférne az itt élőkre, hogy jobban alakul- jon a soruk. _______________■ Az oldal.elkészitését a szentborbási önkormányzat támogatta Virágkosárkák a horvátoknak Most a fáskosarat viszik; nemrég ötvenet fontam horvát megrendelésre. Odakinn jóval többen ke­resik, mivel nincs, aki ezzel foglalkozna. Na­gyobb a munka becsülete is, többet adnak érte mint a magyarok - mondta Bogdán Géza, aki ko­sárfonással egészíti ki a nyugdíját. - Ősszel a ku­koricatöréshez kell a legtöbb kosár. Ilyenkor nem szívesen vesződöm vele, mert a nagy hideg­ben törik a vessző, s olyankor nem lehet jó mi­nőségűt készíteni. A mutatós virágkosarakat többnyire névnap­ra, születésnapra fonja. A minap azonban fölke­reste egy horvátországi virágüzlet vezetője, hogy készítsen háromezer darabot. - Sajnos, nem tud­tam vállalni ezt a megrendelést - mondta. - Hi­szen ilyen díszes kosár készítéséhez már nem fűzvesszőt használok, hanem amerikai nemes vagy holland sárga vesszőt. S ilyet a közelben csak Irmapusztán találok, de ott is csak mutató­ban. Lehet, hogy tavasszal mégis belevágok a munkába; odaldnn Horvátországban nézek jó minőségű vesszőt. ■ Most legtöbben az erős, fáskosarat keresik Melittát két nyelven becézik Már hárman vannak; Melitta nemsokára öt hónapos lesz, és anyja ideje nagy részét vele tölti. Borbás Jánosné szeren­csés, hogy olyan családba ke­rült, ahol valóban van otthona.- A szomszéd községben, Felsőszentmártonban laktam; a férjemmel egy kétújfalusi bálban találtunk egymásra - mondta. - Ötévi együttlét után úgy döntöt­tünk: összeházasodunk. Büszkék voltunk, hogy az új templomban elsőként fogadtunk egymásnak örök hűséget. A fiatalasszony virágkötőnek tanult, mégis a kereskedelemben helyezkedett el. - Két-három éve föllendült a horvát bevásárlóturiz­mus, ez kapóra jött. Jól beszélem a nyelvet, és elhelyezkedtem egy barcsi üzletben. A férjem is talált munkát, hegesztőként dolgozik. Együtt élünk az anyósomékkal; ők horvátul, mi pedig magyarul beszélünk a picihez. Amíg segít­ségünkre lesznek, nem szeret­nénk elköltözni ebből a csöndes kis faluból. Hogy vállalnak-e még gyerme­ket? - Mi hárman vagyunk testvé­rek, szeretnénk, ha idővel lenne testvére Melittának is - mondta az édesanya. - Néha azonban jól­esne egy kis kikapcsolódás; régen voltunk bálban, már csak a szép emlék miatt is jó volna újra el­menni. ■ A megye legdélibb vállalkozása A megye legdélibb vállalkozása Esze Emőéké. Ezerszer könnyebben boldogul­nának, ha az ország belsejében dolgozna a cég. - Kevesebb volna a szállítási költ­ség, s könnyebben találnánk képzett munkásokat - mondta Esze Ernő. - Évek­be telt, amíg kialakult a mai csapat. Még­sem akartuk máshová telepíteni az üze­met. Kevés a munkahely ezen a vidéken; mi maradna, ha mindenki szedné a sátor­fáját? A Dráva-parti faüzemben a rönkökből egyebek közt kerítéselemet, intarziapar­kettát készítenek. A parkettát főleg Olasz­országba viszik, a többi terméküket hazai és horvát piacra. Az ő parkettájuk van a pécsi önkor­mányzat tanácskozótermében, az egyedi mintájú Esze-kerítéslécek pedig még a horvát tengerparton is láthatók. Most ké­szítik elő a kerti ülőgarnitúra gyártását. A fát maguk dolgozzák fel a fűrészeléstől a termék utolsó simításáig. Azt mondják, csak így éri meg. Néhány éve még 26-an dolgoztak az üzemben, de 50 százalékos leépítésre kényszerültek a minimálbér- emelés miatt. Most ismét a fejlesztésen gondolkodnak, mert úgy tetszik, sikerül megegyezni az egyik barkácsáruházlánc vezetőivel. Tervezik a szárítókapacitás növelését, hat-nyolc dolgozó fölvételét.- Fejleszteni szeretnénk, de ez csak támogatással sikerülhet - mondta Esze Emőné. - Élni akarunk a Intarziaparkettát is készítenek az üzemben; ezt Olaszországba szállítják Széchenyi Terv adta lehetőségekkel. Halmozottan hátrányos helyzetű ez a térség, és mi itt teremtünk munkahelyeket. __________ __ ____■ A G ONDOS GAZDÁK A község irányítója és fejlesztő­je az önkormányzat. A polgármester: Dudás Já­nosné. Az alpolgármester: Pavle- kovics János. A képviselő-testület tagjai: Papp Gyuláné, Prisztács Attila, Schender Gabriella és Vízvári József. A körjegyző: dr. Szalóky Ildikó. A plébános: Bacsmai László, ■ Szentborbás A település már a tatárjárás előtt lé­tezett, első írásos említésénél jóval korábban Is lakott volt ez a terület. IX. Gergely pápa 1232-ben kelt le­velében úgy említette a települést, mint ahol Szent Barnabás tiszteletére szentelt kápolna áll. Ezt jóval koráb­ban. 1216 előtt építették. Az említett levél egyébként azt adta tudtul, hogy Szentborbás lakosaitól a zágrábi püs­pök jogtalanul szedte be a tizedet. A falu nevét 1324-ben Zenthbarrabásnak írták. Akkor is, később is a zselicszent- jakabi apátság volt a gazdája. Az 1536-os adatok szerint nagyságban csak Darány és Istvánéi versenyezhe­tett Szentborbással. ám a falu a hó­doltság Idején a XVII. században telje­sen elpusztult. Csak 1757 után telepí­tették újra. katolikus horvátok költöz­tek ide. A község legrégibb pecsétjét 1788-ban használták. Kikötő a Dráva-parton A szentbor­bási vízmes- terháznál nyilvánították nemzeti park­ká 1996-ban a Duna és a Dráva men­tén fekvő ter­mészetvédel­mi területet. Az akkori kör­nyezetvédelmi miniszter, Baja Fe­renc itt szögezte ki a táblát, amely jelzi a Duna-Dráva Nemzeti Park létrejöttét. A borbási kikötőhely és vízmesterház ma a nemzeti park tulajdona, kutatóházként haszno­sítják. Fenyősi László, a természet- védelmi kirendeltség vezetője el­mondta, hogy a térségben gyak­ran tartanak növény- és állattani felmérést, ilyenkor hosszabb időt töltenek itt a kutatók. A vízmester­ház pedig konferenciák és értekez­letek színhelye, s emellett szíve­sen látják a kirándulókat is. Az egyik épületet alkalmassá tették vendégfogadásra, s nemrég tábor­helyet alaldtottak ki a ház körül. - Egyre növekszik a térség idegen- forgalma, ezért arra törekszünk, hogy igazi pihenőhellyé alakítsuk ezt a helyet - mondta a kirendelt­ségvezető. - Az itteni kikötő a Barcs és Drávaszabolcs közti ha­jóút egyik állomása, s itt áll meg a barcsi sétahajó. Ezekben a hetekben fogtak hozzá, hogy megoldják az ivóvíz- ellátást. Gond van a hozammal és a víz minőségével is. A létesít­mény gazdái alapos vizsgálat után döntenek, hogy vastalanítót épít- senek-e ide vagy új vízvezetéket. ■ AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: GAMOS ADRIENN, NAGY LÁSZLÓ FOTÓ: BÉRES FERENCNÉ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom