Somogyi Hírlap, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-08 / 260. szám

2001. November 8., Csütörtök N Y U G D í J A S 0 K 11. OLDAL Mégis lesz juttatás Idén több alkalommal is foglal­koztunk nyugdljasoldalunkon a 267/2000. (XII. 26.) számú kor­mányrendelettel, amely juttatást állapított meg egyes tartós szabadságvesz­tést elszenvedettek - így az 56-os elítéltek, az úgynevezett „málenkij robotra” hurcoltak, il­letve a recski táborban fogva tartottak - részé­re. Ha a szabadságelvo­nás a három évet meg­haladta, 20 ezer, ha az öt évet 30 ezer, ha a tíz évet, 40 ezei lonnt havi juttatást helyezett kilátásba a kor­mányrendelet. Sajnos, kevesen élnek már azok közül, akiknek a juttatás járna, néhány tucat kérelmet azért Somogybán is kitöltöttek a jogosultak. A Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének tagjai kö­zül mintegy húszán küldték el beadványukat az ügyeket elbírá­ló Nyugdíjfolyósító Igazgatóság­nak. Túlnyomó többségük eluta­sító végzéssel érkezett vissza. Az érthetetlen döntések után dr. Bors István, a somogyi szövetség titkára dr. Mátrai Márta ország- gyűlési képviselő közreműködé­sét kérte: vizsgáltassa meg, miért értelmezi másként a kormány­rendeletet az elbíráló Nyufig, mint a juttatásra jogosultak. A Fi­desz MPP frakcióigazgatója párt­ja szakértőihez továbbította a pa­naszt. Többen megfel­lebbezték az elutasító határozatot, s a bíróság az esetek szinte mind­egyikében a kérelme­zőnek adott igazat. A Fidesz szakértői is arra a következtetésre jutottak, hogy a kor­mányrendelet végre­hajtása során jogértel­mezési gondok merül­tek fel, ezért Szájer Jó­zsef frakcióvezető levélben kez­deményezte Orbán Viktor mi­niszterelnöknél a rendelet ponto­sítását.- A frakció figyelembe vette az érintett szervezetek véleményét, s a további jogviták elkerülése és a meghurcoltak nyugdíj-kiegé­szítésének minél gyorsabb meg­adása érdekében fordultunk a kormányhoz. A tartós szabad­ságelvonást elszenvedettek jutta­tásáról szóló rendelet még az idén a Minisztertanács ülésének napirendjére kerül - hangsúlyoz­ta a panasz orvoslásában jelen­tős szerepet vállaló dr. Mátrai Márta kaposvári országgyűlési képviselő. __________________■ Sz eretni kell az életet Magyaratád Vendégek jártak Magyaratá- don. Négy nyugdíjasklub lá­togatott el a településre, hogy a napi gondokról megfeled­kezve szórakozzanak, szóra­koztassák egymást. Horváth Árpádné, a vendéglátó nyugdíjasklub vezetője elmondta: - A donneriak most jár­nak nálunk először, a többiekkel rendszere­sen találkozunk. Eze­ket a találkozásokat nagy szeretet, és az egymás iránti megbe­csülés jellemzi. Baráti kapcsolatok alakulnak ki, sokszor az utcán azt sem tudjuk ki köszönt ránk, annyi ismerős van már. Mindegyik klub külön műsorral készült, nagyon fontos, hogy valahol megmutathassák magukat, ez életerőt ad a nekik. A Jutái nyugdíjasklub vezető­je, Farkas Lászlóné szerint na­gyon sokat jelent az idős embe­rek életében a barátság. - Sokat tanulunk egymástól, rengeteg ta­pasztalatot szerzünk. A legfonto­sabb a megértés, hogy meghall­gatja egyik a másikat, és próbá­lunk egymásnak segíteni. Ha nem volna a klub, csak szürke hétköznapok lennének az éle­tünkben. Rózsa Ibolya a kaposvári Szi­getvári utcai idősek klubjának ve­zetője örül annak, hogy Magyaratádon is barátokra talál­tak: - Az idős embereknek na­gyon fontos, hogy társak között legyenek. Fontos a társas kapcso­latok ápolása. Ezért kerestük meg az atádiakat is. Láttuk az egyik csodálatos előadásukat ar­ról, hogy az életet szeretni kell. Ünnep egy ilyen össze­jövetel. A Toponári nyugdí­jas-egyesület vezetője, Horváth Károlyné is megerősítette, hogy mindennél többet je­lent a barátság, ebben a mai zaklatott világban felüdülést jelent egy ilyen találkozás. Wág- ner Józseftől, a megyei szakszervezet nyugdíjas vezetőjé­től megtudtuk, hogy a Somogy megyei nyugdíjasmozgalom az országban a legjobb. - Ilyen lelkes vezetőkkel lehet jól dolgozni. Egy jó polgármester, aki némi pénzt is hajlandó áldozni, és egy agilis ve­zető, ez a legfontosabb a nyugdi- jasmozgalomban. Sok esetben az önkormányzatok is anyagi gon­dokkal küszködnek, a nyugdíjas­kluboknak keresni, kutatni kell azokat a vállalkozókat, akik eset­leg tudnak segítem, akik átérzik, hogy milyen fontos a nyugdíjas- klubok szerepe. szarka Ágnes Emlékezetes október után Dáridó este fél nyolckor a kaposvári sportcsarnok színpadán, az egész napos program után a fáradságnak nyoma sincs Mozgalmas, eseménydús időszakon vannak túl a somogyi nyugdíjasok. Az idősek hónapjában szin­te minden település megtartotta a maga ünnepsé­gét, a megyei önkormányzati hivatal, a szociális in­tézmények hálózata, Kaposvár önkormányzata, a megyei nyugdíjasszövetség rendezvények hosszú során köszöntötte az időseket. Átnyújtotta a tiszte­let őszi virágcsokrát a Nők Kaposvárért Egyesület is. Naponta féltucatnyi meghívó érkezett szerkesz­tőségünkbe, bizony csak töredékének tudtunk ele­get tenni. Legtöbben a megyei szövetség tizedik születésnapján rendezett sportcsamoki gálán vet­tek részt, közel kétezren voltak tanúi a somogyi nyugdíjasklubok igényes műsorának. A legmegha- tóbb minden bizonnyal a kaposvári idősek klubja­inak ki mit tud?-ja volt, nyolcvan-kilencven éves emberek verseltek, daloltak ifjonti hevülettel. E két esemény képeivel emlékezünk a somogyi nyugdí­jasok nagy októberére. _____________________■ A kaposvári Liget kórusa, átlagéletkoruk 79 év FO TÓ: LÁNG A bő szüret ünnepe hétszergörbén A dél-somogyi hétszergörbe men­tén fekvő települések utcáit kisbí- rók járták végig, hogy a lakosság­gal tudassák: szüreti mulatság ké­szül, amelyre elvárnak mindenkit. Porrog, Porrogszentkirály és Porrogszentpál lakói felkapták a fejüket a hír hallatán, mert évtize­dek óta nem volt hasonló rendez­vény, mint azt Kuczkó Józsefné, a Gyöngyvirág Nyugdíjas Klub ve­zetője elmondta: éppen ezért gon­doltak arra, hogy felélesztik a régi hagyományt. S a klub lázas szer­vezésbe kezdett... Feldíszített, fel­szalagozott lovas kocsik, hintó és traktor gördült végig a három fa­lun, tele jókedvű, nótázó embe­rekkel. Időnként megálltak és újabb dalra fakadtak, a cigányasz- szonyok jósoltak, mások pogácsá­val, jaorral kínálták az utca bá­mészkodó népét. Nem hiányzott a bíró és a felesége sem a menetből: a települések háziorvosa, dr. Sík József és párja vállalta a cseppet sem könnyű szerepet, mert felada­tuk nem csak abból állt, hogy az első kocsi bakján üldögéljenek. Az esti Gyöngyvirág műsorban két ci­gányasszony osztozkodott a kö­zös urán, s amikor már minden ér­vük elfogyott, arra kérték bíró ura­mat, tegyen törvényt köztük. A fergeteges műsor igazi jó hangula­tot teremtett a hajnalig tartó szüre­ti bálhoz, amelyben Csányi József, Porrogszentpál polgármestere is ropta a táncot, s elmondta: min­denki örömére meglepően sok embert vonzott a mulatság, köszö- net érte a Gyöngyvirágnak, v. a. Hírek ELŐADÁS. Az idősügy helyze­te az új évezred küszöbén cím­mel dr. Iván László professzor, miniszteri biztos, az Idősügyi Tanács társelnöke tartott elő­adást hétfőn Kaposváron. Az eseményről jövő heti nyugdíjas­oldalunkon részletesen beszá­molunk. MÚZEUMI SÉTA. A kaposvári egyesület tagjai ma a rómahegyi Rippl-Rónai múzeumot látogat­ják meg. Találkozó délután há­romnegyed 2-kor a 15-ös busz indulási helyén. VASAS-TALÁLKOZÓ. A Vasas Nyugdíjasok november 19-én, hétfőn délután 2 órakor tartják szokásos évi találkozójukat Ka­posváron, a Bajcsy-Zsilinszky utcai METESZ-székház nagyter­mében. GYŰJTÉS. A Nyugdíjasok Balatonföldvári Egyesülete októ­ber végén kétnapos gyűjtést ren­dezett a környékbeli nagycsalá­dosok és az igali speciális iskola tanulói és szülei számára. A je­lentős mennyiségű adomány­ból, a téli holmikból jut egy ár­vízkárosult gergelyugornyai öz­vegynek is. IDŐSEK ÜNNEPE. A gyéké nyesi gondozóházban a napok­ban köszöntötték az időseket. A mintegy száz nyugdíjast a pol­gármester köszöntötte, majd a helyi óvodások és iskolások és a helyi Margaréta Nyugdíjas Klub tagjai szórakoztatták a megje­lenteket. (va) KÖSZÖNET. Somogygesztiben a közelmúltban tartották meg az idősek napját, a falu több mint száz hatvan évnél idősebb lakó­ját vásárlási utalvánnyal ajándé­kozta meg az önkormányzat. Ezen a találkozón búcsúztak el a Kaposvárra költöző Kanozsai Tamásné körzeti ápolónőtől, ti­zenkét éves lelkiismeretes mun­kájáért Marton Rudolf polgár- mester mondott köszönetét. DALOSTALÁLKOZÓ. A Nyug díjasklubok és Idősek Életet az Éveknek Országos Szövetsége ma tartja a fővárosban az ének­karok és népdalkörök országos bemutatóját. Mint a szövetség vezetőitől megtudtuk, tizenhá­rom megye képviselői lépnek színpadra, somogyi szereplő ez­úttal nem lesz a bemutatón. OLDALSZERKESZTÖ: KATONA CSONGOR Táncot vittek Környére Nagyatád Tardoskedd testvérkapcsolata ré- A nyugdíjas-találkozóra nem­vén hívtak meg bennünket - csak Nagyatád hírét, a városról Messze vitték a város hírét az Őszi mondta Óh László, az egyesület szóló kiadványokat és ajándéko- Napfény nyugdíjas-egyesület tag- vezetője. - A tardoskeddi nyugdí- kát is elvitték, de nagy sikerű és jai. A lelkes csapat ezúttal jasokkal jó barátságban vagyunk sok versenyt megnyerő táncos- Kömyén aratott nagy sikert az évek óta. A közös rendezvény al- dalos műsorukat is bemutatták, idősek világnapján szervezett kaimat adott, hogy ismét talál- Új kékfestőruhájukban mutatták nemzetközi nyugdíjas-találkozón, kozzunk, mert nem tehetjük túl be a nagyatádi lánytáncot és a so- - A rendezvényre a szlovákiai gyakran a nagy távolság miatt. mogyi párost. _____________ml Nó tás kedvű öregúr Berzence Dergez János, a berzencei idősek otthonának lakója ki- lencvenegy éves korát meghazudtoló hangerő­vel zendít egyik nótáról a másikra. A beszélgeté­sek pillanatnyi szüneté­ben is dalra fakad, nem kell gondolkodnia, hogy mit énekeljen, mint mondta: számát se tudja hány, de biztosan több száz nóta van a fejében.- Nagyanyám sokat énekelt, ő tanított engem is. Ha nem úgy szólt a nóta, ahogy neki tetszett, rám pirított. Elég volt egyszer-két- szer meghallgatnom, akár rádió­ból, akár élőben valakitől, már megjegyeztem, s máig emlékszem rá, pedig sose írtam le. Szokták tő­lem kérdezni: hogyan nem felej­tem el? Hát persze, hogy nem fe­lejtem el, hiszen mindig énekelge­tek. Néha citerázni is szoktam, csak úgy magamnak. Régen volt cimbalmom, szerettem azt is, de eladtam - em­lékezett az öregúr. A nyugdíjas Ki mit tud?-olúiak rendszeres fellépője megyei első he­lyezéssel is büszkélked­het.- Az 1940-es évek­ben, levente koromban, nagy énekkara volt a fa­lunak. Később már ke­vesen maradtunk, de a falusi ren­dezvényeken mindig felléptem, énekeltem, citeráztam. Csak az bánt, hogy most már nem na­gyon hívnak, pedig mennék, ha nem vagyok beteg - mondta az idős férfi, majd hozzátette: hama­rosan lesz a nyugdíjas-találkozó, azon azért ott leszek és énekelek ám! VARGA ANDREA Kétszer lobbant fel a szerelem Bécsben született, a legboldogabb időszakát Nagyatádon, legkeserve­sebbet pedig Ungváron töltötte. Néray Lajos, a barcsi otthonház egyik lakója regényes életét szíve­sen meséli.- Nagyatádról mindig a fiatalsá­gom jut az eszembe. Nagyon jól szervezett ifjúsági élet működött; színpadi előadástól a táncmulatsá­gig volt ott minden - mondta a 92 esztendős Néray Lajos. - Életem nagy szerelmét is ott ismertem meg. Katonatisztként a nősülés gondot okozott, mell nyolcvan- ezer pengő kauciót kellett volna le­tenni, de a hölgy keresetéből erre nem futotta. A hadnagy Néray La­jos 1939-ben Ungvárra került. Hangján még ma is érződik, hogy a szörnyű emléktől nem tud sza­badulni. - Március „idusán” az Ung patakban fürödtem, mikor egy tüzérségi gránát repeszdarabja eltalált - mondja. - Harmincévesen a szemem világa veszett oda. Nem volt könnyű legyőzni a fájdalmat, a megpróbáltatást. Elfogadtam a sor­som, de ebben nemcsak önura­lom, akarat, hanem az isteni erő is közrejátszott. Úgy érzem, így va­kon is hasznos tagja voltam a tár­sadalomnak. Lajos bácsi szívében nyugalomra lelt, s az életkedve is visszatért, amikor fél évszázad után ismét rátalált régi szerelmére.- Ismerősömmel egy emeleten lakott Atádon. Tőle tudtam meg, hogy nem lett asszony a lányból - mosolyodott el. - Először csak le­veleztünk egymással; papírra ke­rültek az emlékek, a mai helyze­tünk... Végül 1981-ben kötöttünk házasságot, s hat éve költöztünk a barcsi otthonházakba. Etelka néni sajnos három éve örökre itt hagyta élete egyetlen szerelmét. Lajos bácsi napjai még­sem telnek ma­gányosan. So­kan felkeresik személyesen vagy telefo­non.- Tagja va­gyok a vakok és gyengén- látók szövetsé­gének. A bibli­otéka gazdag Braille-írásos köny­veit gyakran veszem kézbe. Szíve­sen magnózom, hallgatom a regé­nyeket, útleírásokat. Évtizedekig leveleztem német barátaimmal. A sorstársaim azonban meghaltak, ma egy 103 éves debreceni bará­tom maradt, vele rendszeresen tar­tom a kapcsolatot. Az írásom is, a járásom is már bizonytalan. Hiába, elfáradtam, pihenni kell, jólesik az ebéd utáni szunyókálás - mondta búcsúzóul. GAMOS ADRIENN Bográcsparti Csurgó A csurgói gondozási központ két idősek klubjának tagjai pap- rikáskrumpli-főző versenyre hívták ki egymást. A nyugdíja­sokból négy csapat verbuváló­dott, a versenyzők egyéni ízek­kel bolondították meg az egy­szerű alapanyagot. A zsűriző Rádics Lászlóné aljegyzőnek mégsem okozott gondot a rang­sorolás: négy első helyezettet hirdetett. Közben a 45 nyugdí­jas mókás ügyességi játékok­ban versenyzett. Múmiát teker­tek wc-papírból, csokit szabadí­tottak ki a liszthalmok alól és fi­gyelték, hogy mikor pottyan a földre a táncoló párok homloka közé ékelt alma. A jókedvű tár­saságot a csípős délutáni időjá­rás kergette be az alsoki Zis tó partjáról, de mindannyian ko­moly fogadalmat tettek: tavasz- szal nem hagyják ki a visszavá­gók _____________________**.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom