Somogyi Hírlap, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-07 / 259. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 2 0 8 2001. November 7., Szerda Csatornázás híján csak iszapbirkózás Szentbalázs Először az 1332-es pápai tizedjegyzék említi Sanctus Blasius nevét. Valószínű, hogy korábban is lé­tezett, s azo­nos a szentjakabi apátság alapítása­kor 1068-ban jegyzett Szent-Balázs- egybáza faluval. A XV. század közepé­től Szerdahelyi Csepeli János. Dersfty Márton. Somi Mihály és Dersfty Far­kas birtoka. A törők időkben a mohá­csi szandzsákhoz tartozott, majd az Esterházy családé lett. 1691-ben mindössze három házat írtak össze, a XVIII. század elején már 14 családot. Számottevő volt a fejlődés 1770 körül. Az I. világháborúban 26 katona esett el, emléküket márványtábla őrzi a templom falán. A népesség gyarapodá­sával lendületesen fejlődött a község, de ezt feldúlta a II. világháború. Hadi célokra elvitték még a templom nagy­harangját is. A községben 1946-ban gyulladt ki először a villany. 1947-ben jött létre a földműves-szövetkezet. 1951-től már két tanítója volt az isko­lának. 1952-ben alakították az első té- eszt. és 1960-ban készült a járda. Az egyutcás zselici település arculata ma előnyére változik. Bár folyamatos a fejlődés Szentbalázson, a látványos beruhá­zások a múlt század utolsó évtize­dében készültek el. Az átfogó bel­vízrendezés hiánya azonban idő­szakonként megoldhatatlan gondo­kat okoz. Kis-Bank Lajos több mint húsz éve - először tanácselnök­ként, a rendszerváltás után mint polgármester - vezeti a települést.- Mit sikerült megvalósítani?- Jelentősek a változások a ki­lencvenes évek elejétől. 1993-ban megépítettük s átadtuk az iskola tornatermét, 1994-ben a gáz beve­zetésével majdnem teljesen kom­fortos lett a falu. Az évtized közepé­re pedig megoldottuk a telefon­összeköttetést is - mondta Kis- Bank Lajos. - Hiányzó járdaszaka­szokat és utakat építettünk, mind­egyik szilárd burkolatú. A faluházat részben tatarozni kellett, részben átépíteni. A szennyvízhálózat van hátra. Most zajlik az előkészítése; a pályázat eredményét az év végére várjuk. Kaposvár és környéke tíz te­lepülésének egyike vagyunk. Pályá­zati pénz mellett jelentős lakossági és önkormányzati hozzájárulás is kell a megvalósításához.- A teleház működik?- Két éve hoztuk létre, ám a So­mogy Megyei Munkanélküliekért alapítvánnyal nem jött létre az együttműködés. Úgy ítéltük meg, jobb ha elválnak az útjaink és az egész teleházprogramot új alapo­kon indítjuk el. Nyertünk kétmillió forintot - most kötünk szerződést -, s abból berendezzük és újra mű­ködtetjük.- Hol találnak munkát a helybe­liek?- A munkanélküliség, sajnos, minket sem került el. A legnagyobb foglalkoztató az általános iskola és az önkormányzat. A lakosság egy része Kaposvárra jár dolgozni. Az erdészet itteni telepét árulja. Ez a kéthektáros terület alkalmas a fafel­dolgozásra, talán az új tulajdonos munkahelyeket is teremt.- Mit nem sikerült megvalósíta­ni?- A belterületi vízrendezés hiá­nya a legnagyobb gondunk. Na­gyon szép itt, a Zselic kapujában, de a környék tartogat meglepetése­ket. Egy nagyobb nyári zápor már nehézségeket okoz. Olyankor a fa­luban összeszedjük az iszapot, a téglát, az elsodort hordalékot. A 66- os főúton nemegyszer 50 centis víz hömpölyög. Tűzoltómunkát vég­zünk, de ez kevés a megnyugtató rendezéshez. Nincs szennyvízcsa­torna, a lezúduló víz megtölti és ki­mossa a szikkasztógödröket, ez pe­dig környezetvédelmi szempontból is elfogadhatatlan.- Sokan szeméttelepnek nézték az erdő alját.- Már nem hordják ide a szeme­tet; a mezőőr rendszeresen ellenőr­zi a területet. A viszonylag érintet­len és tiszta környezetet nem en­gedjük szennyezni; az érték, s meg kell őrizni. Van egy kis halasta­vunk, s egy tanösvény mentén megmutathatnánk a Zselic jellegze­tes növényeit. A volt kaposvár-szi- getvári vasút nyomvonalán meg­épülő kerékpárút révén pedig job­ban megismernék a környéket is. Kis-Bank Lajos polgármester- Milyen lesz a jövő?- Bizakodó vagyok; remélem, hogy a szennyvízberuházás elké­szülte után a vidékfejlesztés során megoldjuk a vízrendezést. ■ Tánckedvelő aprók, edzett diákok Hiányzik a továbbképzés A r-w -\nEAlrliikr\41 árvlrf^ritnTn tAmn l/nr\n,7Am m FnV\l" Kézműves szakkör, néptánc, újságírás, számítógép, sulinet és zeneiskola. A diá­kok a bőség zavarával küz­denek, hogy melyik szabad­idős elfoglaltságot válasszák. Az iskolában minden adva van az értelmes időtöltésre.- Százhetven diák jár hoz­zánk a környező falvakból - mondta Gelencsér István igazgató. - Hét település tart­ja fenn az iskolát. Pénzgond­jaink nincsenek, itt nemcsak 13., hanem 14. havi bért is kapnak a pedagógusok. A technikai dolgozók pedig - ugyanúgy, mint a tanárok - megkapták a bérfejlesztést. Az iskola nyolcosztályos, sőt van egy fejlesztőcsoport­ja is. - Tizennégy ilyen tanu­lónk van, lassúbbak a többi­nél. Két év alatt azonban eb­ben a csoportban elérhetik a többiek szintjét. A tanter­vűnkben szerepel a német- nyelv-oktatás is. A kötelező órákon kívül sok szak­körünk van: a kézművesben agyagoznak, kerámiát és tűzzománcot is készíthetnek. Az alsósok legjob­ban a néptáncot kedvelik, a felsősöket jobban érdek­li a számítógép vagy az újságírás. Minden diákot évente kirándulni viszünk, függetlenül a szülők anyagi helyzetétől. Az évi egy kirándulás minden diákunknak jár. Szellemük mellett eddzük a testü­ket is; hat éve adták át a tornatermet, s ekkora küz­Szívesen agyagoznak a gyerekek a kézműves szakkörben dőtér ritka a falusi iskolákban. Emellett úszni is megtanítjuk a gyerekeket. Állandóan foglalt a tornaterem, hiszen tanítási időn kívül ide járnak Gödrétől Fonóig a profi és amatőr sportolók is. Az ide járó diákok a mai kornak, a XXI. századnak megfelelő iskolába járhatnak. Diákjaink megállják a helyüket a felsőbb iskolákban. Nincsenek hátrány­ban. Sőt, kapnak annyi pluszt, melyekre sokszor a városi iskolákban sincs lehetőség. _____________■ Tö bb a gazdátlan és gazos telek Az idei gyümölcstermés végve­szélybe sodorta a szeszfőzdé­ket. A szokásos mennyiségnek talán a negyedét főzték. Ottjártunkkor éppen vegyes gyümölcsöt. - Csak jó minősé­gű, válogatott, hullott gyümölcs­ből lesz jó pálinka. Cukrot azon­ban nem szabad hozzátenni - mondta Gálosi Ferenc, aki tizen­öt éve főzi a cefrét. - Évente egy­re kevesebbet hoznak. Több a gazdátlan, gazos telek a hegyen, és egyre drágább a főzetés. Amit mi bérfőzésben előállítunk, nem kerülhet kereskedelmi for­galomba, csak a gazda ihatja meg. Fokozatosan csökken a mennyiség, s ez az év is nagyon rossz: elfagyott a gyümölcs. Vál­lalkozásban üzemeltetjük a szeszfőzdét, a költségek maga­sak, s alig van bevétel. A pálinka, mint mondják, 45-50 fok között a legjobb. így érvényesül legjobban a gyü­mölcs íze, zamata. Van, aki a torokkaparósabbra, nagyobb szeszfokúra főzeti, de az sem le- het több 55 foknál. ■ AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: SZARKA ÁGNES FOTÓ: GYÖRGYFALVI ZITA Szarvashús pirított gombával Agancsok, agyarak az étterem fa­lán: egy vadászélet állomásai. A Fenyves panzió tulajdonosának, Szukics Józsefnek szenvedélye a vadászat, az étterem pedig a vad­ételeiről híres.- Azt főzik a konyhán, amit ön lőtt?- Nem. Amit lövök, azt le­adom, a konyhán vásárolt vad­húsból készítjük az ételeket. A vállalkozásomba 1990 júniusá­ban kezdtem; a cserénfai krossz- pálya adta az ötletet. Nerh csalód­tunk. A versenyek idején sok ven­dégünk volt. Előfordult, hogy há­rom nap alatt elértük az egész ha­vi forgalmunkat. Utána a hollan­dok fedezték föl a települést és az éttermet, majd egy hullámvölgy után jöttek az amerikaiak. Most újra hullámvölgyben vagyunk. Nyáron jobb a helyzet, a tél min­dig nehéz. Ilyenkor a vadászok jönnek, néhány motoros, és be­köszönnek a régi törzsvendégek is. Szarvasból készült ételeink és a fácánleves a specialitásunk. Kedvelik a vadászpecsenyénket, a szarvast áfonyával, burgonya­krokettel, a pörköltet és a szarvas­húst pirított gombával. Tizenhat embert tudunk el­szállásolni összkomfortos szo­bákban. Ha a munkám engedi, az erdőt járom. A vaddisznó a kedvenc vadam, mert ravasz és kiszámíthatatlan. Az idén tizen­egyet sikerült elejtenem, köztük egy majdnem tizennyolc centis agyarút. Alig maradt el a bronz­éremtől. A másik kedvencem a szarvas. Egy szép agancsú bika még vár rám valahol az erdő mé- lyén, ____________ ■ Af rikába vinné a gabonát Néhány éve még lovakat, tehene­ket, bikákat tartott Papp Gyula. Nem az életkora, hanem a tejipar megszűnte miatt hagyott föl a tar­tásukkal.- Hetvenévesen hagytam ab­ba. Kaposváron felszámolták a tejipart, megszűnt a tejbegyűjtés; nem hordom át Kaposgyarmatra, mert messze van. Pedig naponta 120 liter tejet vittem a csarnokba. A feleségem is értett az állatok­hoz; ugyanúgy fejt, mint én. Tűz­rőlpattant asszony volt. Több mint tíz éve temettem el. Most öt hízóm van, az egyik hamarosan ellik. A többit megesszük; nagy a család, unokáim és dédunokáim vannak. A kárpótláskor vissza­kaptam húsz hektár földet, tízet még bériek hozzá, vettünk trak­tort, gépeket. A fiam tűzoltó szá­zados volt, ma nyugdíjasként el­ső osztályú traktoros. Termeltünk az idén ezer mázsa búzát s ugyanannyi kukoricát. Nem éri meg gazdálkodni; nincs ára a ga­bonának. Nem értem, hogy a nagyokosok miért nem oda mennek, ahol el tudnák ad­ni. Afrikában pénz is van, mégsem vi­szik oda. A pi­henést, szóra­kozást a tévé, az újság adja. Naponta elol­vasom a Somogyit, hetente egy- szer pedig a Szabad Földet. ■- Az autóklubnál dolgoztam, majd 1992-ben önálló lettem - mondta Erdő Attila autószerelő. - A Trabanttól a Mercedesig, az öreg keleti autóktól a fiatal nyuga­ti gépkocsiig mindenhez kell érte­ni. Helybeliek is hozzák javíttat­ni az autót, s jönnek a városból is. Vannak visszatérők is, megbíz­nak bennem. Ma a bizalom az egyik legfontosabb dolog. A falu­ban most kezdik kicserélni az au­tókat, s egyre több a fiatal évjára­tú gépkocsi. Más egy nyugati au­tó belseje, komolyabb, és na­gyobb figyelmet kíván. Folyama­tosan képezem magam; többlet- tudást csak a szaklapokból sze­rezhetek. Szervezett továbbkép­zés nincs, senki sem fogja össze a szakma dolgozóit, az iparosokat. Pedig biztosan lenne rá igény. A fejlettebb nyugati autók jelentős elektronikája nemegyszer okoz fejtörést, és kénytelen vagyok be­lenyúlni, ha ott a baj. A szakszer­vizek javítják az autókat, de elő­fordul, hogy a környéken romlik el, és nekem kell kimennem sze­relni. Valamennyit érteni kell hozzá, hogy legalább kárt ne okozzak. ■ Egészséggyilkos szokások aHat falu 1810 lakosának az egészségére vigyáz dr. Debreczeni Tibor háziorvos. Körzetében sok az ízületi megbetegedés, a magas vérnyomásos és a cukorbeteg.- Hiába kardoskodunk az egészséges táplálkozás mellett, nem tudunk hatni a betegekre. A pénztelenség és a megszokás nagy úr. Hízókat vágnak, zsírral főznek. Az étolaj drága. Pedig már javasol­tam, hogy, adják el a zsírt az ellen­ségüknek és az árán vegyenek olajat. Hat éve végezzük a kolesz­terinszűrést, évente kétszer. A fia­talokra jobban lehet hatni, ők visz- szajönnek, s jobban megfogadják a tanácsaimat is. Ha ezek és az elő­írt diéta nem segítenek, akkor jön a gyógyszer. Faluhelyen, ahol szőlőhegy is van, jobban fogy a bor. Az emberek egész nap kint dolgoznak a telken, jobban esik nekik a fröccs, mint a víz.- A napi egy liter bor elfogyasztása a városban alkoholizmus. Aki vi­szont reggeltől estig a szőlőben dolgozik és megiszik egy liter bort két liter szódával, nem tekinthető annak. A fiataloknál alkalmanként előfordul az alkoholfogyasztás, és sajnos, időnként a drog is. Inkább csak virtusból, kíváncsiságból pró- bálják ki a kábítószereket. _____■ Ba rackfából nem lesz bútor Rendőr voltam, közben elkezdtem faragni. Hasznos elfoglaltság, a sa­ját bútoraimmal rendeztem be a la­kást, magam faragtam az ajtófélfá­kat is - mondta Baranyai Sándor. - Eleinte csak a magam szórakozta­tására készítettem, de ahogy gyara­podott a szerszámkészletem és a tudásom, jártam a népművészeti vásárokra is. Ma már nem vonz a zsűriztetés. Amikor elkezdtem, 30- an voltunk, ma egy-egy ilyen alka­lommal háromezren. Megváltoz­tak a kereskedelmi viszonyok, s egyre nehezebb a piacon maradni. Azon gondolkodom, hogy ez a hattyúdalom. Ami alapanyagom még van, feldolgozom, s utána ab­bahagyom. A nyugdíj-kiegészítést most a gyümölcstermesztésből próbálom megoldani. Három hek­táron mintegy 7-800 barackfa, 200-250 dió, néhány szilva, alma­fa, epres van, ez adja a munkát és a szórakozást. Ötéves a kert, most kezdenek termőre fordulni a fák, meglesz a munkám gyümölcse. Egy elhagyott, ugaron tartott terü­letre telepítettük a gyümölcsöst. Baranyai Sándor az utolsó székek egyikével Nagyon sokan segítettek: barátok, ismerősök. A kamarától és az FM- hivataltól is kaptam támogatást: anyagit, erkölcsit és szakmait egy­aránt. A szabadidőmet a gyümöl­csös határozza meg: ami marad, az a hét unokámé és most még a faragásé. Az unokák rajonganak a fáért, ezt legalább sikerült beléjük oltanom. ■ Az oldal összeállítását támogatta a szentbalázsi önkormányzat A GONDOS GAZDÁK A polgármester: Kis-Bank Lajos. Az alpolgármester: dr. Horváth Jenő. A képviselő-testület tagjai: Francz Gyula, Páhi Tivadar, Szukics József és Tukoráné Somogyvári Anikó. A körjegyző: Gerstnemé dr. Kiss Ildikó. Az általános iskola igazgató­ja: Gelencsér István. Az óvodave­zető: Dechy Erzsébet. A háziorvos: dr. Debreczeni Tibor. A védőnő: Horváth Lászlóné. A plébános: Kiss József. u | SZENTBALÁZS PÉNZE Tartalék, felhalmozás | Átadott 4 w pénzeszközök^^--^"™'^— / / 14 7 \ / 86,5 / * \ Személyi V /7 n™*7 i Szociális I yK kiadás ~ Dologi kiadás ilizmi 127 ■Iliié tirlit |

Next

/
Oldalképek
Tartalom