Somogyi Hírlap, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-06 / 258. szám

6. OLDAL ALMANACH 1 7 0 2001. November 6., Kedd ® A GONDOS GAZDÁK A polgármester: Horváth József. Az alpolgármester: Péter Já­nos. Álképviselő-testület tagjai: Ary Árpád, Horváth Géza, Lakics László, Lukács Aurél Ist­ván, Pallós József és Szalai Jó­zsef. A jegyző: Horváth Krisztián. A háziorvos: dr. Debreczeni Tibor. A gyermekorvos: dr. Ferenczy Júlia. Az állatorvos: dr. Matavov- szky László. ________________■ La kópark a népesség növekedéséért Uj, emeletes házak emelkednek Sántoson. Utakat építettünk, korszerűsítettünk - mondta Horváth József polgármester. Négy éve irányítja az önkormányzati munkát. Bízik a fejlődésben, hi­szen látszik a jólét a Zselic kapujában épült kis településen.- Két éve adtuk át a felújított kato­likus templomot; nemzetközi összefogással készült el - mondta Horváth József. - A régi imaház he­lyén kialakítottuk a községi könyv­tárt; ehhez pályázati pénzeket is felhasználtunk, és a Nemzeti Kul­turális Örökség Minisztériumának könyvtárpártoló pályázatán elsők lettünk, s egymillió forintot kap­tunk. - Mit fejlesztettek?- Leköveztük a sportpályához vezető utat, s így egyúttal három külterületen élő család közleke­dési gondját is enyhítettük. A kül­területi útjainkat állandóan kar­ban kell tartani, s kétmillió forin­tért korszerűsítettük a ravatalo­zót. Ezenkívül játszóteret építet­tünk, parkosítottuk a központi te­ret, a hivatal meg a művelődési ház környékét otthonosabbá tet­tük. Kistraktort vettünk, télen ha­vat takarítunk vele, máskor ka­szálásnál, fuvarozásban vesszük hasznát. S bevezettük az otthon- ápolási szolgálatot is.- Mi a legnagyobb gondjuk?- Ha több eső esik, a víz elönti a falut. Az elhárítás, a megelőzés vé­gett azonban csak a legszüksége­sebb munkára van pénzünk. A gond teljes megoldásához negy­venmillió forintra volna szükség. A csapadékelvezető árkok egy részét már lebetonoztattuk, s az idén a Mayer-horhót is rendbe tesszük. A belterületi vízrendezés megoldásá­ra folyamatosan pályázunk.- Mit tesznek a fiatalokért?- Igyekszünk bővíteni a számí­tógépes ismereteiket; ehhez van számítógépünk és helyiség is. Már országos versenyen is szép sikert értek el az iskolásaink. Konditer­met rendeztünk be nekik. Minden évben elvisszük őket - a középko­riakat is - kirándulni. Jártak már Ópusztaszeren, Villányban, Har­kányban, s megtekintették Szege­den a szabadtéri játékok egyik elő­adását. Az idősekre is külön figye­lünk, népszerű a nyugdíjasklub­juk.- Ki tudják-e használni a pá­lyázatok adta lehetőségeket?- Ebből élünk. Évente mintegy harminc pályázatot adunk be. Már csak a szennyvízcsatorna kiépítése hiányzik, a Kaposvárt és környé­két magába foglaló tíz település egyike vagyunk az ISPA-pályáza- ton. Év végére várjuk a döntést Brüsszelből. Szociális bérlakások építésére is készek a terveink, a kezdés ideje a Gazdasági Miniszté­rium pályázatának eredményétől függ. Utcák, járdák felújítására is pályázunk; egyik kérelmünket most bírálják el. Fejlesztjük a köz­ségi könyúárt is, az internet eléré­sére alkalmas, hat számítógépes egységet pályázati segítséggel épít­jük ki. Az önerő előteremtése a gond, ezért esetenként hitelt is föl­veszünk.- Milyennek látja a jövőt?- Most készül a falu rendezési terve, s ezzel megalapozzuk a fej­lődését. A belterületen mára el­fogytak a telkek, ezért fogtunk most lakópark kialakításába. A Ka­Horváth József polgármester posvárt elkerülő út érinti Sántost is, így még egyszerűbb lesz a város elérése. Reméljük, több család köl­tözik majd ide, s így jelentősen nő a lakosság száma is. ■ Sárit os A faluról csak a török hódolt­ság után van­nak adataink. Egy 1703-as összeírás sze­rint puszta volt. s Feste­tics Pál birto­ka. Később a fele Esterházy Pál tulaj­donába került. A falu legrégebbi ré­sze a Magyar - ma Fö - utca. itt fő­leg az 1700-as években betelepült né­metek laktak. A falunak 1870-ben 590,1910-ben 692 lakosa volt. 1941- ben 509,1996-ban 622. Az utóbbi ne­gyedszázadban megváltozott a község arculata, az 1970-es évek elején le­bontották az utolsó zsúpos házat, majd a kockaházakat is többszintes, teraszos, erkélyes épületekké alakí­tották. Iskolája, óvodája nincs a falu­nak. a gyerekek Szentbalázsra és Ka­posvárra járnak. Kevés a mezőgazda­sági művelésre alkalmas területe is. A rendszerváltáskor a szövetkezeti tagok többsége az rt-be vitte a föld­jét. néhányan bérbe adták. A munka­képes lakosok többsége Kaposváron dolgozik. Sántos alvófalu lett. s dol­gozik itt néhány fuvarozó és szolgál­tató vállalkozó is. Betegápolás otthon A felszerelésre pályázatom nyert pénzt az önkormányzat, s aztán megszervezték az otthonápolási szolgálatot. Ennek 1997 óta Orosz Béláné a vezetője.- Munkánkat a jogszabályok szigorúan meghatározzák. A há­ziorvosokkal kötöttünk szerző­dést, az ő rendelkezésük alapján dolgozunk. Egy ideig az önkor­mányzat, ma már az egészség- pénztár állja a költségeket. Olyan idős betegeket látunk el, akik szakápolásra szorulnak, így csökkentjük a kórházi keze­lés idejét. Egyebek között sebel­látást, infúzióbekötést, fájda­lomcsillapítást végzünk nyol­cán, a szakápolókon kívül van fizioterápiás dolgozónk is. A fi­zetés azonban olyan kevés, hogy rajtam kívül mindenki má­sodállásban dolgozik. Idős vagy mozgásukban súlyosan korláto­zott emberekhez járunk, s a la­kásukon végezzük a kezelést. Naponta látogatjuk őket, így nem kell utazniuk, kórházi vá­róban ücsörögniük. A jogsza­bály meghatározza: naponta négy-öt beteget láthatunk el, ne­hogy a sok vállalás rontsa a mi­nőséget. A betegek, az idősek megszerettek bennünket, örül- nek ennek a lehetőségnek. ■ AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: SZARKA ÁGNES FOTÓ: GYÖRGYFALVI ZITA Isten házáért dolgozik A kórháztól ment nyugdíjba Balogh Györgyné. A férje húsz éve meghalt, négy gyereke közül már egyik sem lakik a szülői házban, bár hűek marad­tak a faluhoz. Hat unokája és két dédunokája van. A nyugdíjazás után úgy érezte, nem tud mit kezdeni a rászakadt szabadsággal, s tizenhat éve vállalta a templomi szolgálatot.- A munkámért kapok egy kis pénzt. Elvégzek mindent, amit a templomban és a ravatalozóban kell: takarítok, cserélem a virágokat. Mosom, va­salom az oltárterítőket, s járom a falut, beszedem az egyházi adót, segítek a plébános úrnak. Gyö­nyörű a templomunk, igazán boldogság itt dol­gozni. Ezt a munkát csak tiszta szívvel és hittel szabad végezni. Hinni kell Istenben, ha az ő há­zában szolgál az ember; ettől teljes az életem. A mi falunkban sok ember jár templomba: vasár­nap a misén vagy egy-egy nevezetes ünnepen mindig megtelik a templom. ________________■ Ve rsek kosárfonás közben Több mint harmincöt évig dolgo- A mai napig fonok kosarat. Mikor zott a honvédségnél Fehér Géza. november elején a dér megcsípi a Volt anyagbeszerző és raktáros, fűzfát, egy szellő lekotorja a leve­könyvelő és gépíró, s ha úgy hoz- leit, akkor jön el az én időm; ta a sorsa, még kazánfűtő is. A ezekkel már nem kell vesződ- nyugdíjazása után szeretett bele nőm, s így könnyebb a munka, a kosárfonásba. Fehér Géza másik szenvedélye- Sokat ültem a kosárfonásért, az irodalom, a vers. Ügyeletes No, nem a börtönben... Állva versmondónak tartják a nyugdí- azonban nem lehet csinálni, eh- jasklubban. Nagyon szereti Pető- hez ülni kell. Láttam másokat, fit, Vörösmartyt és Aranyt, hogyan hajlítják, fonják a vesz- - Mindig szerettem a verseket, szőt, s megtetszett; gondoltam, Fiatal koromban írtam is: lako- kipróbálom a kézügyességemet, dalmas rigmusokat, köszöntőket, Ha a mesteremnek megfelelt a de próbálkoztam lírai köl- munkám, az már elismerés volt. teményekkel, dalokkal is. A ma­Német piacon is kelendő gépek Lassan húsz éve, hogy Horváth Géza vállalkozó lett. Először for­gácsoló- és esztergályos munkát végzett, majd bővítette a céget. Több mint tíz éve kezdték a me­zőgazdasági gépek gyártását. Három éve bérmunkában a láng- és plazmavágással is foglal­koznak. Egy éve pedig új ter­mékkel, a traktorra szerelhető villás emelővel és ennek külön­böző munkaeszközeivel léptek piacra.- Kétszemélyes vállalkozás­ként indultunk, ma húsz em­bert, köztük tíz helybelit foglal­koztatunk. A vállalkozás folya­matos beruházást igényel, szinte mindent visszaforgatunk - mondta Horváth Géza. - A gép­kocsik is a vállalkozást szolgál­ják, s nem a kényelmünket. Elő­ször a termékeinknek kellett pia­cot találni, mert hiába jó, ha csak a polcokon porosodik. Ország­szerte és határainkon túlra is dol­gozunk; értékesítő partnerünk Németországba szállítja a gépeinket. Odakint kere- vadkant és egy szép bikát is lőttem már. Kint, az er- sik, mert jó a minőségük, és olcsóbbak vagyunk a dőn tudok csak kikapcsolódni. Sokszor nem is külföldi vetélytársainknál. Szinte minden időt itt azért megyek ki, hogy lőjek valamit, hanem hogy töltök a telepen. Egyetlen hobbim a vadászat; több egy kissé szabaduljak az állandó pörgésből. ■ Alaposan ellenőrzi Horváth Géza hőbbről) és munkatársa szállítás előtt a készterméket gam szomorú élményei ad­tak ihletet, és versben val­lottam szerel­met a kedve­semnek is. Egy kiadó is megkeresett, hogy antoló­giában meg­jelentetne né­hányat,de aztán nem jött össze a kötet. így a verseim a fiókban maradnak, s továbbra is csak a magam gyönyörűségére írok. ■ Balogh Györgyné nagy szeretettel és gondosan végzi a munkát Egymásra utalt klubtagok Öt éve irányítja a nyugdíjasklubot Fehér Tibomé. Az energikus fiatal- asszonyt már kezdetben megsze­rették a klubtagok. - Harmincöt az állandó tag, s a rendezvényektől is függ, hányán jönnek össze. A klub­ban tévéznek, újságot olvasnak, az asszonyok hímeznek, közben meg­beszélik a gondokat. Előadásokat is szervezünk; népszerűbbek az egészségvédelemről szólók. Énekkaruk is van; sokuknak fel­üdülés a próba, a fellépés. A klub tag­jai naponta egyszer meleg ételt is kap­nak, s aki kéri, annak házhoz viszik.- Ápolási díjjal vagyok otthon a beteg kislányommal, •kiegészítés­ként vállaltam ezt a munkát - mond­ta Fehér Tibomé. - Már a gyes idején látszott: jól kijövök az emberekkel. Kellett, valaki, aki összefogja az idő­seket, s belevágtam. Egyre többen jöttek; úgy érzem, megszerettek. Az idősek érzékenyebbek, és igénylik, hogy meghallgassák őket. Ehhez tü­relem kell. Fontos, hogy érezzék: számít, amit mondanak. Mindent megbeszélünk a klubban. Van, hogy ők adnak tanácsot, máskor pedig én. Egymásra vagyunk utalva. ■ Méhekkel Amerika útjain Kevés méhésznek adatik meg, hogy a világ másik felén szerezzen ta­pasztalatokat. Rajna Ferenc e kivéte­lek egyike: a mezőgazdasági mi­nisztérium pályázatával került Amerikába, s másfél évet töltött egy vándorméhészetben. Kicsit bele­kóstolt a kinti munkamódszerekbe.- Kétféle méhészkedés van Ame­rikában. Van aki teleltet, de aki iga­zán komolyan csinálja, az vándorol. Hatalmas az ország, télen délre mennek a méhcsaládokkal, fölkere­sik Floridát, Texast vagy Kaliforniát, így kettős a haszon. Mi 1500-2000 családdal vándoroltunk. A méz ár és a minőség hasonló az itthonihoz, bár nem termelnek fajtamézet. Az uniós csatlakozás nagy kihí­vás a méhészeknek is. Szigorúak az előírások, s ezeknek egyebek kö­zött a régi eszközök, pörgetők nem felelnek meg.- Nemcsak az idősebb mé­hészeknek, ha­nem nekem is vannak olyan eszközeim, amiket az uni­óban nem fo­gadnak el. Pénzkérdés az egész. A ma­gyar méhészek is tudják, hogy mit kellene vásárolniuk vagy kicserélni, csak a keretek szűkek. Ami beren­dezést, eszközt ott kint használ­tunk, az legalább százmillió forintot ér. Elképzelhetetlen, hogyan te­remtsük elő. Hazánkban talán egyetlen méhésznek sincs több ezer családja. Nekem százegyné- hány méhcsaládom van. _______■ Zö ld energiával az unióba Lakics József története tipikus magyar sikertörténet. Egy ga­rázsból indult egy szál eszterga­paddal, és 18 év alatt Európa legnagyobb szélerőmű-generá- torgyártója lett. Az uniós államokban az áram 8-10 százaléka úgynevezett zöld áram, amit vagy napelemmel, vagy széllel fejlesztenek. A Lakics kft gyártja Eu­rópában a legtöbb szélerőmű-gene- rátort. Lakics József szerint a világ­szerte látható propelleres „bigyók” 99 százalékát ők készítették.- Különleges munkát kaptam 1983-ban: a honvédségnek kellett egy nagyon karcsú, hosszú mene­tes orsót vágni. Rádióteleszkóp emeléséhez használták. Ezzel kez­dődött a vállalkozás; ma két telepen 118 embert foglalkoztatunk. Közép- vállalattá lettünk; termékeink 95 százalékát Nyugat-Európába szál­lítjuk. A véletlen hozta a szélerőmű­vet. Egy osztrák társaság keresett gyártót; először csak a megmunká­lás volt a fel­adatunk, végül átvettük a teljes folyamatot. A zöld energia nem olcsó, mert igen nagy a szélerőmű­vek beruházási költsége, de tel­jesen tiszta, és a környezetvé­dők is elfogadják. A cég sikerének titka az állandó fejlesztés. - A kelet­kezett jövedelmet mindig visszafor­gattuk. Állandóan korszerűsítünk, s rengeteget költünk a gépekre, de az oktatásra és a minőségbiztosítási rendszerre is - mondta Lakics Jó­zsef. - Nagyon készülünk az uniós csatlakozásra - hazánk megítélése nagyon jó, az ipari exportunk na­gyon elszaladt -, azt kell folytatni, amit eddig csináltunk. Folyamatos fejlesztés, oktatás, jó kapcsolat, ha­táridő és minőség: ez ad biztos jö- vőt és megélhetést. ■ Az oldal elkészítését a Lakics Kft, Horváth Géza vál­lalkozó, valamint a sántosi önkormányzat támogatta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom