Somogyi Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-06 / 234. szám
10. OLDAL HÉTVÉG E 2001. Október 6., Szombat Programajánló Nagyatádon a művelődési ház kiállítótermében ma és holnap még megtekinthető a berzencei „Szeretet” Szociális Otthon lakóinak kiállítása. Ugyanitt pénteken nyílt a kolozsvári festőnő, Botár Edit ak- varelljeiből tárlat. Szántódpusztán, a Siotour Rt. Idegenforgalmi és Kulturális Központban két festőművész, Török András Mátyás és Kopátsy Sándor közös kiállítása látható. Ugyanitt holnap délelőtt lovasbemutatót tartanak, s aki elég bátor, maga is nyeregbe szállhat. A balatonlellei Kapoli Múzeum és Galériában idősebb és ifjabb Kapoli Antal népi fafaragómesterek munkáit és Ligeti Miklós szobrait láthatják az érdeklődők. Szintén Lellén, a városi művelődési házban Afrika életébe tekinthet be az, aki megnézi a Húsz év Afrika szívében című kiállítást, amely gróf Somssich Pongrácz magán- gyűjteményéből ad válogatást. Szentjakabon az apátság területén a „Kereszt” című tárlatot te- kinthetik meg az érdeklődők. ■ Ruttkaiés Latinovits A ház címmel Ruttkai Évára és Latinovits Zoltánra emlékező fotókiállítás nyílik szombaton Budapesten, a Vígszínházban. A tárlaton helyet kapott felvételek a színészpár életébe engednek bepillantást: a képek a II. kerületi Keselyű utcai házban, Ruttkai Éva egykori nyaralójában készültek. Latinovits Zoltán, a színészkirály 1976 júniusában, Ruttkai Éva, a tündérkirálynő 1986 szeptemberében hunyt el. A Vígszínház, a Ruttkai Éva-em- lékszoba, a Duna Televízió, a Magyar Távirati Iroda Rt és a Magyar Fotográfusok Háza együttműködésében létrejött kiállítás egy hónapig tekinthető meg a Szent István körúti színházban. ■ Orvosok határok nélkül Napjainkban szinte már csak a nyelvtudás hiánya és a család tarthatja vissza az egészségügyben dolgozókat a külföldi munkavállalástól. A kivándorlás - még ha csak átmeneti időre is szól - egyes kórházakban szinte teljesen ellehetetlenítheti a gyógyító munkát. A zömmel nálunknál fejlettebb államokba vándorlók a legmagasabban kiművelt szakemberek közül kerülnek ki, ami tovább rontja az itthoni ellátás minőségét. Bár az utánpótlást is leginkább a határon túlról, Erdélyből és a Kárpátaljáról, illetve az arab államokból remélhetjük, az ott képzett orvosok diplomájának honosítása és az eltérő viszonyokhoz való szakmai alkalmazkodás sok időt, energiát emészt föl. A magasan kvalifikált munkaerő iránti külföldi igényt példázza a kaposvári kórházból Németországba szegődő dr. *Orbán Péter. A gasztroen- terológiára szakosodott sebész a PhD-jét is kint szerzi meg és csak reménykedhetünk, hogy a mintegy tízszeres bér nem csábítja el végleg. Dr. Gimesi Mihály főigazgató szerint, ha nyitottak az elvándorlás lehetőségei, az itthon is nagyobb kockázattal jár. Még akkor is, ha az önálló munka- vállalás feltételei nem könnyűek: meg kell szerezni az uniós licencet. A hazánkban munkát vállaló külföldieknek pedig - a jogi szabályozás hiányában - bizonytalan a szakvizsga megszerzése. Ennek ellenére úgy véli: ez a tendencia előbbre hozza az egészségügy konszolidációját. Kórházukban a napokban egy albán, a közelmúltban négy erdélyi és legalább 10 arab orvos vállalt munkát belgyógyász-, fertőző-, gyermek-, intenzívterápiás- és röntgenorvosként, valamint baleseti sebészként. Az orvoshiány miatt katasztrofális helyzetbe került nagyatádi kórház orvosigazgatója, dr. Nowtny Zita hiába keres magyarázatot arra, hogy az egészségügyi kormányzat a természetes elvándorláson kívül miért éppen azokat a szakmákat támogatja a külföldi munkavállalásban, melyek itthon is a leginkább hiányoznak. Mint mondta: az aneszteziológusoknak mintegy a negyede nyugdíjas, a patológus állásoknak pedig a fele nincs betöltve, de kevés a radiológus, gyermekorvos, belgyógyász szakorvos is. Utánpótlásban pedig nem reménykedhetnek. Ennek ellenére jelenleg is közel 600 orvos norvégiai munkavállalását támogatják. Nagyatádon korábban tíz, jelenleg hét - öt Romániából, 1 Ukrajnából és 1 az arab államokból - érkezett orvos dolgozik. A Francia Köztársaság Foglalkoztatási és Szolidaritási Minisztériumának felkérésére 500 hazai kórházban, egyenként 50 személyre kiterjedően végzett felmérés szerint -, mely az uniós csatlakozást követő külföldi munkavállalási igényt mérte föl- a nagyatádi kórházban megközelítőleg a kérdezetteknek a fele döntene a vándorbot mellett. Annak ellenére, hogy közülük tíznek van hasznosítható nyelvtudása. Kaposváron az ötven kérdőívből 47-et küldtek vissza, de még nem tudni, milyen igénnyel, míg Siófokon 23 - zömmel szakdolgozó - jelezte külföldi munkavállalási igényét. Marcaliban most értékelik a kérdőíveket. Bár tőlük orvos nem, csak egy nővér ment külföldre, a folyamatos orvoshiány- főként belgyógyász és gyermekorvos - miatt hazánkban végzett szerb, szír és szudáni szakembereket is foglalkoztatnak. Dr. Borsos Sándor főigazgató szerint is a létszámhiány teszi tönkre a kórházakat. A siófoki kórházból négy - egy gyermek-, két intenzívterápiás- és egy sebészorvos vállalt nemrégiben fizetés nélküli szabadsága terhére munkát Ausztriában. Közülük egy végleg kint is maradt - tudtuk meg dr. Varga Ferenc főigazgatótól, aki mindezt - bár átmeneti zavart okoz - természetes folyamatként értékeli. Az átlag 30 év körüli orvosok ugyanis olyan szakmai többlettel térnek haza, melyet itthon kamatoztathatnak. Az anyagi többlet pedig a családon is segít. A magyar orvosok kivándorlása szerinte ugyanakkor a jogalkotók számára is jelzés kell legyen: béremeléssel megtartható a minőségi munkaerő. Ezt erősítette meg dr. Kéki Kálmán, a MOK Somogy megyei elnöke, aki szerint a ciklus elején poszton lévő miniszterük a bérlista ötödik helyére kívánta emelni az orvostársadalmat. Ennek ellenére még ma is az utolsó előttin kullognak. Ez a bérezés pedig csak a Kárpát-medence magyarok lakta területeiről érkező, a hazai medicinában még járatlan orvosoknak nyújt az otthoninál jobb anyagi lehetőséget. Az eredmény kétszeresen is kételyeket ébreszt, hiszen a határon túl élőknek is a legképzettebb szakemberek hiányával kell majd számolniuk. A 2003. január elsejétől esedékes szabad orvoslás sem képzelhető el ugyanakkor a megfelelő anyagi pozíciók nélkül. ___________ várnai ágnes A nyelv már nem akadály A 907 praktizáló somogyi orvos közül 153-nak van angol, német, román, olasz, francia, orosz és latin nyelvekből jórészt középfokú nyelvvizsgája. Hivatalos nyelvvizsga nélkül ugyan, de ennél sokkal többen beszélnek egy-egy idegen nyelvet. Fekete István másik arca Ismeretlen ismerős Szeptember elején sugározta a televízió az Aranypáva című filmet, amelyet 1943 őszén rögzítettek celluloidszalagra Fekete István forgatókönyve alapján. A laikus néző elgondolkodhatott azon, vajon a történet kitalálója megegyezik-e a népszerű természetíróval? Bizony, ugyanarról a személyről beszélhetünk, szó sincs két azonos név véletlen egybeeséséről. Ilyen esetben felborulhat egy ismert íróemberről kialakult világkép. Az ifjúsági regényírók sorába beskatulyázott irodalmár sokoldalúságáról alig tud a közvélemény. Játékfilmjei, drámatöredékei és irodalmi esszéi nem igazán pub- likus anyagok. Ezt a hiányt próbálja ellensúlyozni egy vadonatúj kiadvány, amely Az ismeretlen Fekete István címmel jelent meg egy szegedi kiadó gondozásában. Sánta Gábor szerkesztette a tanulmánykötetet, amelyben nemcsak elemzéseket találunk az életpálya eddig feltáratlan kincseiből, hanem „megszólal” maga az író is egy székfoglaló megemlékezés, illetve néhány irodalmi témájú írás erejéig. Évtizedeken keresztül méltatlanul bánt a szerzővel az irodalom- kritika, a spenótként becézett magyar irodalomtörténet meg sem említi a nevét. Nem véletlenül panaszkodott elkeseredettségében a már befutott író Veres Péternek 1970-ben keltezett levelében: „ ... a hivatalos kritika alig vagy semmit nem foglalkozik írásaimmal.” Az ismeretlen Fekete István whm A tanulmányok lelkes készítői éppen ezt a korábbi kirekesztettséget kívánják feloldani harminc év távlatából. Gazdag forrásanyagra támaszkodva tárják fel az író munkásságának feledett darabjait, drámáit, forgató- könyveit és vadásztörténeteit. Továbbá újfajta megközelítésben vizsgálják az igazi irodalmi startot jelentő állattörténeteket, a fél évszázadon át tiltott Zselléreket, a közkedvelt ifjúsági regényeket (Tüskevár, Téli berek) és a Tíz szál gyertya című elbeszélésfüzért. Hiánypótló ez a küllemében is tetszetős könyv, mert egyszerre kap kézhez az olvasó irodalom- történetet és legendáriumot az alkotó másik énjéről. így joggal számíthat mind nagyobb érdeklődésre a Fekete István rejtettebb művészi világa iránt érdeklődők körében. A szegedi kutatók rangos társai a Fekete-kultusz méltatóinak: az évente emlékfüzettel jelentkező dombóvári kulturális egyesületnek, a kiadatlan írásműveket rendre közzétevő ajkai irodalmi társaságnak. Ne feledjük, hogy az író nevével fémjelzett centenáriumi pályázatot somogyi tanár nyerte meg egy zalai és egy miskolci pályázóval együtt. Ha úgy tetszik, az életmű mélyreható feltárásában a megyék is vetélkednek, persze jó értelemben. Nemes célt szolgálva, hogy Fekete István ismeretlen oldala közismert legyem______ BANDA ZOLTÁN é E ső dobolt a háztetőkön. Monoton hangja s az ereszek csurgása, mint örökös folyam, lassan hátára vette. Körötte szürkeség, mintha felettük nem is lenne ég, csak az ónos felhők reménytelensége. Azott madarak gubbasztottak a sárguló lombok között, s a lassan pergő leveleket mint hónapokat és éveket züllött kártyások tékozolnák el. A park fáinak ágai leeresztve, fáradt karokként csepegtek, s közöttük a nedvességtől fénylő törzsek dideregtek. Ézsiás összébb húzta kabátját. Cipője orrára levél ragadt, amint az avarban lépkedve ment előre. Meg kell találnia a gyémántszemű madarat, mert ha a közelgő hidegben magára marad, vége lehet a szebbik világnak. A leszálló fehérség majd mindent betakar, s ki tudja, lesz e még kikelet a feslő lombok alatt. Meg- megállt. Arcát eső mosta, amint vizsgálta az őszi ágakat. Oly csodálatosak voltak, milyeneket csak a Mindenható ecsetje adhat. A fanyar illatot mélyen beszívta, mert az időnek múlása széppé varázsolja a múltat. De akárhogy is kutatta, az ázott madarak szemei nem csillantak. A gyémántszemű tán messze szállt, bomló zöld levelű tavaszi fán, egy más világban bontogatja szárnyát. S bizonyára így van ez rendjén - gondolta. Mert itt, már csak a deres határ, ami várna rá... A hegy fölött aranylottak a napsugarak, és csillámlott a víztükör. A zöld még ölelte a tájat a bólogató fák karjai között. A szélben hullámok szaladtak a tavon, s a hajó orra öbleikbe bukott fehér tarajt vágva, hogy újra felemelkedjen, s ringjon tova. A vásznak dagadtak, s a széljelző pertlis lobogása mint óriáscincér sírt a csobbanásokban. Nézte a lányt. Kreol testén elolvadt a napsugár, s szeme kékje ha rátévedt, mint lépre ment madárt, nem eresztette. Keveset beszéltek. Elég volt egy tétova érintés, kész regény. Tudta, hogy búcsúzni kell, mert az álmok örökké nem tartanak.- Naplementekor a lila felhők mögül ezüstgályán eljő majd érted a Csónakos - mondta Ézsiás. A lány hátra vetette fejét, haja vállát betakarta, és karja, mint embernyi hárfának húrja, hátrafeszült a tatnak.- Nem akarom... végre rád találtam... - felelte. Ézsiás meghúzta a kötelet, nyikorgott a csigasor, s csattogott a vászon, míg újra megnyugodott, s csak a szél zizegése hallatszott a sodronyok között.- A tölgy nem ölelkezhet rózsával - mondta halkan.- S ha mégis?- Tán egy másik világban, ahol megszűnik az idő... A lány karjait lába köré fonta s állát térdére nyugtatta, s szeme kitágult. Ézsiás úgy érezte, a végtelen, örvénylő kékség beszippantja és sziporkázó csillagok közt repül egyre magasabbra.- Te mondtad, eljő a Csónakos - mondta a lány. - Miért ne szállhatnál te is az ezüstgályára, feledve ezt a világot?- Mert tudom, hogy a gyémántszemű madarak, nem csak engem boldogíthatnak... Erős szél támadt. Megdöntötte a hajót, s a habok surrogva peremén szaladtak. Nyikorgott az árboc, s belül ledőlt egy pohársor, zörögve hullottak a mosogatóba. Aztán Szélúrfi ahogy jött, tova száguldott, s a víz megnyugodott. Hiába kereste a lányt. Helye üres, csupán ezüstporos. S fent, az árbockereszten, egy színes tollú madár próbálgatta szárnyát. Lenézett rá. Gyémántszeme csillant, amint felemelkedett a magasba. Egyre feljebb, amerre a nap nyugodott. A lila felhők mögül lassan előbukkant a Csónakos. Egyenesen feléje tartott. A z eső elállt, és a sárga lombok között megjelent a napsugár. Bátortalanul megszólalt egy madár. Trillája hazugság - gondolta Ézsiás. Tavasszal van annak-helye, ha eljő a kikelet. Őszi park felett ökörnyál dukál, s avarfüst a keretek alján. Mégis várjuk, hogy megcsaljon ez a világ. Ropogott a hó a lába alatt, fehéren szikrázott minden a téli napsütésben. A kora délelőtt, egyébként is biztató, hogy történhet még valami jó, amiért érdemes volt hajnalodni. Ment a téren át a templom felé. A magas tornyok egyene'sen az ég felé, tetejükön kettős keresztek fürödŐszidőn tek a kékségben. S a bejárat feletti színes rozetta mintha egy megfagyott, összekuporodott szivárvány várna jobb napokra. Miközben lenyomta a nagy rézkilincset, melynek cirádái megkoptak az évszázadok alatt, arra gondolt, vajon miért ide hívta a lány. A templom nem evilági találkahely. De mindegy, hogy hova, csak láthassa és érinthesse. Sosem kérdezte, miért. Ment volna, tán a pokol tornácára is, ha úgy akarná. A színes ólomüvegű ablakokon beszökött a fény, és elterült a márványon. Felszaladt az oszlopokon, megakadva az akantuszokon. A tabemákulum aranyos ragyogásában az angyalszárnyak rejtették a titkot. M egállt a faragott szenteltvíztartó mellett, s megérintette benedvesített kezével homlokát. A fakult piros szőnyeg, mint csendes folyam, a barna padsorok között mutatta az utat. Körülnézett, s a vaskos oszlopok között meglátta a lányt a mellékhajóban, Szent Teréz kis oltáránál. Ott térdelt az előpad- sorban, homlokát összefont kezére hajtva. Körötte senki, csak a főhajóban fejkendős nénike morzsolgatta olvasóját. Megdobbant szíve, mint mindig, amikor meglátta. S ha tehette, szaladt is eléje, hogy minél előbb karjaiba zárja. De most csendesen, illendőn indult feléje. S a padsorba oldalazva lépkedett, még melléje térdelhetett. Válluk összeért, és érezte a másik melegségét. Szemben a faragott kis oltár, s felette a sötét tónusú olajkép. A fekete fő- kötős szent kezében rózsafüzér és feszület, féloldalt nézett le rájuk, saruja alatt egy csillag. Oldalt a vörösen pislákoló örökmécses alatti vázában fehér kálafe- jek virítottak. Ézsiásnak rossz érzése támadt. A kinti napfényes derű a templomban lassan megfagyott. Szájuk előtt fehér leheletpamacs. A távolban a nénike felállt, s kopogó léptei lassan elvesztek a bejárati ajtó nyikorgásában.- Hallgatlak - suttogta Ézsiás.- Azért ide hívtalak, mert e szent hely a tanúm, életem egyik legnehezebb elhatározására jutottam - felelte a lány.- Az lesz a sorsom...- mondta Ézsiás, fejét lehajtva. A sekrestye ajtaja kinyílott. Skapuláré- ba, kezeit ujjaiba rejtve, jött az atya, s térdet hajtva az oltár előtt ment hátra a karzat lépcsőjéhez. Hallatszott, mint nyikorog léptei alatt, amint egyre feljebb haladt. Aztán az orgona fújtatója nagyot szusszant. Felcsendültek a csodálatos dallamok. Mintha üveglécek a levegőben egymásnak ütközve csiholnák a hangszilánkokat. Betöltötték a kupolát, s leöm- löttek a térre, beterítve a hajókat. Ézsiás felemelte fejét, és úgy érezte, mintha az árból nézne a part felé. A szent arcát kutatta, várta a biztatást, a jelet, merre van az a sziget, ahol végre megnyugodhat.- El kell, hogy hagyjalak...- mondta a lány nagyon lassan.- Megértem, hisz az évek sokasága mi köztünk van...- Nem - vágott szavába a lány. - Régóta vártalak, s az évek borostyána gyönyörű koszorú...Apám, ki nekem mindennél többet jelent, nagyon beteg. Az orgonába bariton vegyült, a Missa Latina hangjai. Szállt a Páter Noster e quia tuum est regnum. Átölelte vállait.- Tehetek valamit?- Az én dolgom...- mondta a lány. - Felajánlottam, ami nekem a legkedvesebb, azt áldozom fel, hogy meggyógyuljon... S ez te vagy, egyetlenem...- Mit mondhatnék - sóhajtotta Ézsiás. - Ha ez segít, úgy legyen... Felállt, és elindult a kijárat felé. Eltűnt a derűs napfény, a hótakaró tompán derengett a háztetők gerincén. Felettük varjak fekete serege károgva örvénylett. Hideg szél támadt, behatolt a gallérja mögé. Érezte, szemébe melegség gyűlik, s megindul borostáján lefelé. A szélfuvallat belekapott a fák színes koronáiba. Megkavarta, s hátára vette a sárguló leveleket, és szórta széjjel mint bőkezű adakozó kincseit. A virágágyások és kavicsos sétányok egyformák lettek, takaróik a levelek. Ézsiás meglátta padját a park végében. Odáig ritkán sétáltak az emberek, hacsak ifjú párok nem, kik szívesen rejtőznek. Most üres volt, sehol egy lélek, mint nem messze tőle, a vadkókusz alatt egy emberke. Letelepedett. Karját az összefirkált, s faragott támlára fektette. Szeme megakadt az új karcolaton. Még friss volt, a szikkadt piros festék nyomán lepattog- zott. Egy otromba szívben GSL, nyílvesz- szővel tűzve. Aztán a tekintete a fiúcskára tévedt. A fa alatt ült, előtte két tégla, s azok közt törte a vadkókusz rovátkáit, kemény héját. Fején avítt sapka, s felöltőként egy felnőttzakó, derekán madzaggal, ujjai felhajtva. Koszlott, foltos nadrágszárából kilátszó meztelen lábain szakadt edzőcipői. Ézsiás amint nézte, hogy majszolja a fekete dióbélszerű étket, megdobbant a szíve. Olyan furcsán ismerős. Felállt és elindult feléje. A gyerek nem zavartatta magát, amint megállt előtte. Újra lesújtott a fél tégla a kemény héjra, miközben letörött széléből a szilánkok szétszóródtak.- Megfázol a vizes fűben - mondta Ézsiás. A gyerek megvonta vállát, aztán felnézett. Arca maszatos volt, és egy rakoncátlan hajtincs a síid alól kilógott.- Éhes vagy? - A fiúcska bólintott.- Tán nincsenek szüleid? - Megrázta fejét, miközben mondta.- Csak néném...- Hogy hívnak?-Bence. Ézsiás lehunyta szemét, és belül érezte, hogy ég a lelke. Mily régen nem hallotta ezt a nevet, kimondani sem volt szabad. Kinyújtotta karját a fiúcska felé.- De jó, hogy végre megtaláltalak... A gyerek felállt, s engedelmesen megfogta kezét. Érezte, hogy belül a feszültség oldódik, s melegség járta át szívét. Indultak hazafelé. A pergő lombok közt már nem kutatta a gyémántszemű madarat. Tudta, örökre elrepült a szebbik világba. UJKÉRY CSABA * t I < I
