Somogyi Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-29 / 252. szám

6. OLDAL 2001. Október 29., Hétfő A GONDOS GAZDÁK A polgármester: Radanics Lász­ló. Az alpolgármester: Tompa Boldizsár. A képviselő-testület tagjai: Ábrahám Istvánná, ifi. Dobos Jenő, Halászi Attiláné, Kulcsár Zoltánná, Lukács Károly, Sobomá dr. Szálteleki Margaráta. A körjegyző: Berták Katalin. Az iskolaigazgató: Nagyné Visnyei Mária. Az óvodavezető: Vargáná Unger Lilla. A háziorvos: Sobomá dr. Szálteleki Margaráta. A gyógyszerész: Lukács Károly. A református lelkész: Zajzon Ist­vánná. A plébános: Csatlós István. Falugazdász: Lampérth János, m Nemesdéd Először 1329- ben említi okle­vél Ded nevét. Az 1700-as években már használták a „nemes" előta­got: akkor hét klsnemesi család élt a községben. A falu 1818-ban és 1826-ban leégett, ez­után épült újjá mai helyén, a régi köz­ség helyétől mintegy két kilométerre. V. Ferdinánd király évi négy vásártar­tási joggal mezővárosi rangra emelte. A község meghatározó nemesi család­jából 1846-ban Stephaich Richárdot választották főszolgabíróvá, s az akko­ri szokás szerint Nemesdéden tartot­ták a közgyűléseket. Az egykor élénk gazdasági és kulturális életű település a XIX. század első felében volt a leg­népesebb. lélekszáma meghaladta az 1800-at. A község legrégebbi építésze­ti emléke az 1765-ben épült reformá­tus templom. A katolikusok az 1800- as évek végén emelték első templomu­kat, a ma is állót pedig 1943-ban. Je­lentős épület az egykori Stephaich- kúria, az önkormányzatnak helyet adó régi malomház és Hegedős Imre 200 éves háza. A község lakosainak száma jelenleg 817, egyharmada cigány. Könyvvé írott emlékezet A falu élő emlékezete Mátics Jó- zsefné. A 76 éves tanítónő korát megcáfoló frissességgel kutatja a régi egyházi, családi iratokat, s könyvbe foglalta a község történe­tét. - Örömet leltem benne, és ér­dekes, hogy mennyi minden vál­tozott. Kevesen tudják, hogy az el­ső katolikus templomot a refor­mátusok építették, büntetésből - mondta. - Három asszony ugyan­is árokpallót csinált a fakereszt­ből; ebből egyházi per kerekedett, s akkor kötelezték őket erre. A ré­gi iskola mellett állt a kis temp­lom, 1942-ben bontották el; egy darab azonban megvan a lépcső­jéből. Őrzöm a családi birtok pin­cekulcsait is, pedig nyoma sincs már a szikeleti tanyának. Akkori­ban 150 hold szőleje volt a köz­ségnek, s apám, a főszámvevő volt a szőlőbirtokosság vezetője. ] Szívesen jöttek szőlőért a borke­reskedők. Híres volt a dédi vásár, még Székesfehérvárról is lábon hajtották ide a disznókat. Min­denféle mesterember árulta a por­tékáját. A régi vásártér helyén most a kis bolt áll. Másutt volt a temető is. Itt egyszer találtak egy kőtömböt; azt beszélik, sok ezüst­pénz volt abban a kőben, de csak kettőt adtak be a veszprémi püspök- ségnek, és most is ott őrzik. ■ AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA ÉS FOTÓZTA: BÍRÓ MÁRIA Nemesdéd múltjára építik a jövőt Százötven éve Nemesdéden tartották a megyei közgyűlést - állít­ja Radanics László polgármester. S bár az egykori járásbírósági székhelynek ma koránt sincs ilyen nagy tekintélye, ennek a csöndes kis falunak a múltján kívül is van mivel büszkélkednie.- Hol tart most a falu? Mire jutottak a rendszerváltás óta?- Nagyon fontos, hogy a lakos­ság életfeltételei meglegyenek - hangsúlyozta Radanics László. ­NEMESDÉD PÉNZE Személyi juttatás Költségvetés 103,2 millió forint ...........—.......... " Sz ép és nyugalmas ez a falu, s őrzi régi értékeit. Sokat jelent, hogy van helyben lakó orvosunk, gyógyszer- tár is, rendezettek a közintézmé­nyek és a közterületek. Az összekö­tő út elkészültével megszűnt a köz­ség zsáktelepülés-jellege, a tömeg- közlekedés is jó a városok felé. Né­hány hónap múlva ideér a vezeté­kes gáz is. Nemrég sikerült felújíta­ni a kultúrházat, rendbe tettük a te­metőt és a ravatalozót, pályázati pénzen vettünk új kommunális munkagépet. Hamarosan befejező­dik az egykori járásbíróság épületé­nek a felújítása, már kétmillió fo­rintot költöttünk rá a Nemzeti Kul­turális Örökség Minisztériumának támogatásával. Ez a 220 esztendős épület lesz a faluház; helyet kap benne a nagy közösségi terem, a Radanics László polgármester helytörténeti múzeum s a címerte­rem. A református egyház is épített új közösségi házat, nemsokára ez is elkészül. Arra is büszkék va­gyunk: úgy gazdálkodott és fejlesz­tett az önkormányzat, hogy nem kényszerültünk hitel felvételére.- Mi most a legnagyobb gond?- A gyümölcstermesztés válsága. Százakat érint a termelőszövetke­zet tönkremenése is, ahol három éve tart már a felszámolás. Bizony­talan a jövő, nincs munkalehető­ség, s ezért nem maradnak itt a képzett fiatalok. Öregszik a lakos­ság, már a negyede nyugdíjas. Több külföldi vett itt házat, de emi­att felszökött az ingatlanok ára, s helybéli fiatalnak különösen nehéz lett az építkezés. Minden törekvé­sünk ellenére sem tudtunk itt rend­őrt letelepíteni, pedig a lakosság igényli a közbiztonság javítását is.- Milyen fejlesztést terveznek?- Hiányzik még egy szilárd bur­kolatú járda a temetőig; ezenkívül szeretnénk korszerűsíteni a közvi­lágítást és megoldani a szennyvíz- elhelyezést. Az önkormányzattal arra törekszünk, hogy javítsuk a la­kosság életkörülményeit, az infrast­ruktúrát, s egyre több fiatal találja meg a számítását Nemesdéden. ■ Kígyó a boton- Sokféle munkából éltem, de nem a faragásból. Pedig talán ez az egyetlen, amit szívből csiná­lok - állítja Szarka János. Egye­di díszítésű faragványaiért az idős mestert messzi földről is keresik. - Nem tanított senki a faragásra: ellestem a mesterek­től. Bizsókot is magam csinál­tam. S azt vésem a fába, ami eszembe jut s a legjobban tet­szik. Ha elkészül egy-egy, elké- regetik az ismerősök, mint a fű­szertartó polcot is. Kéri az asz- szony, hogy csináljak másikat, nem lehet azt elkapkodni. Fa­ragni csak kedvvel lehet, mérge­sen meg muszájból nem megy. Két olyan munkám van, amitől nem válók meg soha. Az egyik az a kígyóval díszített juhász­kampó, aminek a bárányfejes fogantyúját is magam öntöttem ki. A másikra, az ökölvégű, ke­mény somfabotra meg azért van nagy szükségem, mert arra tá­maszkodom... ■ Templomot öltöztet hímzéseivel A legszentebb ünnepek fényét és meghittségét emelik Balázs Sándomé szépséges kézimunkái. Hófehér, áttört csipketerítői nemcsak a somogyi templomokat díszítik, hanem még Győr egyik templomát is a dédi hímzőasszony öltöztette ün­neplőbe.- A kézügyességemet a családból örökölhet­tem, és a kedvet is, mert takács volt a dédapám, az apám pedig kádár. Kisiskolás voltam még, ami­kor a nővéremtől eltanultam a gépi hímzést, mi­kor a hímzőtanfolyamra járt. Szeretek mindenféle kézimunkát a kötéstől és horgolástól a különféle hímzésekig, de legkedvesebb nekem az áttört var­rott csipke. Ezt nem lehet elrontani és kijavítani. A legnagyobb munkám az a majdnem hétméte­res, áttört madeiracsipkés oltárterítő, amit a berzencei plébániatemplomba rendeltek - mutat­ta a maga tervezte minta rajzát Balázs Sándorné.- Ma már a mindennapokon nem divat a hímzett ruha és a terítő. Régen megélhetést is adott a ké­zimunka, de szívem szerint egyik darabot sem adnám tovább - mondta Balázs Sándorné. - Az­előtt a lányaimnak varrtam, mindenből kettőt, most meg a kis unokámnak szánom a legszebb hímzéseket. Neki varrtam azt a kis hímzett dísz- ruhát is, ami mind között a legkedvesebb. ■ Balázs Sándorné legjobban az áttört hímzéses kézimunkát kedveli Kosárfonásból sem lehet megélni- Ősszel veszik a kosarakat, más­kor nemigen lehet eladni - állítja Németh Béla. Elismert mestere a hagyományos vesszőfonásnak, s a környéken egyedül ő köt külön­leges, egyenes oldalú kosarakat is. A lakosság mintegy harmada cigányt de rajta kívül senki nem űzi már a régi mesterséget.- Kanász volt az apám, tőle ta­nultam a szíjjártást meg az ostor­fonást is. Ezt ma már csak dísz­nek használják, Csurgón kiállítá­son is bemutatták a munkáimat - mondta Németh Béla. - Sok for­télya van a vesszőfonásnak, és nem lehet könnyen megtanulni. Magam főzöm a fűzvesszőt, s kü­lönféle fahamuval festem, hogy épp olyan legyen a színe, ami­lyennek akarom. A cserfa sárgát meg tiszta zöldet is színez, attól függően, hogy meddig marad a lében. Régen így festették a ru­hát is. Akkor aztán megkötöm a vesszőt tojásos- vagy fáskosár­nak, meg krumpliszedőnek, aho­gyan kérik. A bevásárlókosár fogy a legjobban, most is rendelt ötöt az egyik német. De nincs már olyan ke­reslet, hogy meg is lehetne élni belőle. Többet hoz­nak az alkal­mi munkák. Nyolc gyere­kem van, de egyiket sem érdekli a ko­sárfonás. Csak az egyik kis unokám akarja, hogy megtanítsam rá. Ki tudja, hátha egyszer ez lesz a mestersége... ■ Brit tévéstúdió a falusi portán Öten egyetlen szobában Horváth Julianna ötödmagával él a falu legutolsó házában. Alig pár éve ér itt véget a falu. Korábban másfél kilométerrel odébb volt a határ: a ma már Varászlóhoz tartozó, patak utáni utcáig húzódott Nemesdéd. Omladozik a vakolatlan kis ház. A gondozatlan udvaron néhány tyúk kapirgál, s három kutya lustálkodik.- Nehéz itt a megélhetés, nincs állandó munkám se nekem, se a pá­romnak - mondta Horváth Julian­na. - Amikor lehet, napszámba me­gyünk vagy fenyőgallyat, gyógynö­vényeket gyűjtünk. A hársvirág sze­dése érte meg az idén legjobban, de abból sem tudtam egy kis tartalé­kot félretenni. A ház tatarozására sem jut pénz, hát még az építésre. Pedig igencsak szűkén vagyunk a három gyerekkel egyetlen szobá- ban meg a konyhában. _______■ Az alma növelte a hírnevét Nagyság szerint is osztályozzák az almát A dédi körtének nincs párja a pesti kofák szerint. A gazdák figyelmes fajtaválogatásával márkanévvé nemesült az itt termő Alexander-körte. Híres a falu a kiváló almáról is.- A téeszvilág előtt nem volt itt hagyománya a gyü­mölcstermesztésnek - emlé­kezett Böröcz Ottó, aki félhek­táros almáskertjében a leg­újabb fajtákat termeszti. Az egykori iskolaigazgató évtize­dekig vezette a kertbarátkört is. - A 60-as években kezdő­dött a kertbarátmozgalom; a dédi gazdák egymástól és az ide hívott professzoroktól ta­nulták meg a termesztés csín- ját-bínját. Eleinte megesett, hogy egy hónap alatt kipusztí­tottak háromszáz méhcsalá­dot, mert nem hitték el, mennyire kell a rovarbeporzás. Akkornz iskolaudvar körtefájának egyik ágát beborítottuk szúnyog­hálóval, hogy a méhek ne férjenek a virágokhoz. Volt nagy meglepe­tés, mikor azon az ágon egyetlen körte sem termett. Idővel megszerezték a tudást, gyarapodtak a gyümölcsösök. S több ezer tonna almát, körtét szállítottak külföldre is. Most alig a tizede terem, pedig leg­alább száz család foglalkozik ve­le. A valaha biztos megélhetést adó gyümölcstermesztés hanyat­lik a sok költség meg fagykár mi­att. A fiatalokat sem vonzza a családi kertészkedés, és félő, hogy nem lesz folytatása ennek a szép hagyománynak.________■ Cs aládias kisiskola Negyvenegy dédi háznak külföldi a gaz­dája. Aki közülük a legmesszebbről jött és alighanem a legtávolabbra viszi el a falu hírét, valójában sohasem volt itt idegen. Jakabfl József: A munkám a hobbim; nem is tudnék meglenni enélkül- Tizenkét éves koromig Varászlón nevel­kedtem, azután Angliába vetett a sors; az lett az otthonom, ott alapítottam családot - mondta Jakabfi József. - A három gyere­kem kicsit érti, de nem beszéli a magyart. Mikor felnőttek, gyakrabban jöttünk visz- sza a feleségemmel, eleinte csak nyaralni. A szülőházamat megvette egy német, így Déden vásároltunk egy kis portát. A bal­esetem után fel kellett adnom a londoni számltógépüzletemet, s úgy döntöttünk, megfordítjuk az életünket: ez a csendes, nyugodt vidék lesz az állandó lakhelyünk. A brit élet akkor költözött Nemesdédre, amikor házába telepítette teljes stúdiófel­szerelését és számítógépeit, s az internet és az elekt­ronika segítségével innét végzi ezentúl szokásos vá­gómunkáját is a londoni tv-nek.- Az angliai munka szempontjából semmi hátrá­nya nincs annak, hogy itt lakom; megvan minden technikai lehetőség, hogy ellássam a munkámat ­tette hozzá. - A munkám a hobbim, nem is tudnék enélkül meglenni. Még a karácsonyi ajándékom is ez lesz: építek a kert végébe egy nagyobb stúdiót, hogy éppúgy lehessen filmezni és zenélni, akár Londonban. Ennek a feleségem is örül, mert nem zavarom tovább a lakásban. ■ Száz éve még háromszor ennyien éltek Nemesdéden. Két malom, gabonakereskedő és számos ipa­ros dolgozott a jómódú települé­sen, s még húsboltból is hét várta a vásárlókat. Nem meglepő, hogy külön volt jó hírű iskolája a refor­mátusoknak, a katolikusoknak és a zsidóknak. Fényes múltját ma is őrzi a Kónyi János huszár strázsa- mester felvilágosodás kori, híres író nevét viselő dédi iskola, tanu­lóinak a száma azonban megfo­gyatkozott Mostanra csak az ásó tagozat maradt, a felsősök Vésére járnak.- Összevont osztályaink nin­csenek, s jól fölszerelt, kényelmes és kivételesen családias iskolai kö­rülmények között tanulnak a ki­csik - mondta Nagyné Visnyei Má­ria igazgató. - Ez az erőssége mind az isko­lának, mind az óvodának. S nagy szük­ség is van er­re, mivel a fa­luban sok a felzárkózta­tást igénylő, szociálisan is hátrányos helyzetű gyer­mek. A tósdiákok száma szeren­csére nem csökken; 43 tanulónk s köztük 15 elsősünk van. A község fejlesztési terveiben is figyelnek a gyermekintézmé- nyelae. Hamarosan új ebédlőt és konyhát alakítanak ki az óvoda helyén, annak pedig a mostaninál nagyobb és korszerűbb helyet a régi iskola épületében. ■ Az oldal elkészítését a nemesdédi önkormányzat, valamint a Jagdfarm Kft támogatta i 4 I A L M A N A C H - 13 8

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom