Somogyi Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-25 / 249. szám

10. OLDAL EGYHÁZA K ÉLETE 2001. Október 25., Csütörtök 41 év alatt, amióta Őrtilosban szolgál Bischof József plébá­nos, 239 párt esketett, megke­resztelt 578 gyereket és elte­mette 600 hívét.- E számok mögött azonban kissé lehangoló a valóság - mondta Bischof József. - Amikor ide jöt­tem, évente 10-20 házasságkötés is volt, most pedig 12 év óta egy, eset­leg kettő. Akkor húszat, harmincat kereszteltem évente, most körülbe­lül hatot. Csak a halottak vonulnak némán, megállíthatatlanul a teme­tő felé. 1341-ről 680-ra csökkent a plébánia lakóinak a száma. A plé­bánia területén nincs működő is­kola, mert a faluban is és Szentmihályhegyen is 10 fő alá csökkent a tanulók száma. Különben 52 éve kötődöm ide. A nagykanizsai rendházunkban él­tem és 1949-50-ben az volt a meg­bízatásom, hogy zákányi káplán legyek. Folyton utaztam. Főként Őrtilosba és Szentmihályhegyre jártam tanítani és istentiszteletet tartani. Őrtilos akkor még nem volt önálló plébánia. Pedig az elmúlt század első fe­lében Berkovits Imre esperes ide­jében már nagyon virágzó volt a hitélet. 1946 decemberében halt meg, halála után egy órával kapta meg apáti kinevezését. Kevéssel utóbb Ortilos önálló plébánia lett. Fél évszázada a hit erejével nyéken. Es lassan megszűnik a va­sárnapok, ünnepnapok és a hét­köznapok közötti különbség. Volt valamikor kényszermunka, most mindenki magát kényszeríti egy szűnni nem akaró munkára. És ha végül holtfáradtan leroskad a tele­vízió előtt, akkor ott uniformizáló­dik egy léha, durva, embertelen, szép eszmények nélküli lelkületre. Ezt bizony elég nehéz átélni és el­viselni. Itt felmerül a kérdés: tehetek-e én, vagy tehetünk-e mi papok er­ről? Szent Ágoston írta: az a pász­tor aki a nép szeme láttára bűnök­ben él, amennyire rajta áll, megöli mindazt, aki rá figyel. Nietzsche pedig egyszerűen ezt kérdezi: hoz­zá tudsz-e nyúlni egy ember szívé­hez úgy, hogy rajta ne maradjon a kezed nyoma? Hogyan nyúlunk mi hozzá a híveink szívéhez? Ho­gyan érintjük meg az emberek lel­két? Ez bizony ismeretlen nagy ti­tok.- Mi tartotta meg az egyház szol­gálatában ennyi éven át, jóllehet már rég nyugalomba vonulhatott volna?- Pár napja az ebédemet hoztam az óvodából, amikor összetalálkoz­tam a kis óvodásokkal, akik a sétá­ról érkeztek haza. Az egyik fiúcska valamilyen rendkívüli jókedvvel énekelt a maga módján. Látni lehe­tett, hogy az élet öröme tölti el. A csend hangja Hogyan is megy valaki papnak? Szent Ferenc egyszer a barátaival jó hangosan, az alvó polgárokat bosszantva vonult végig Assisi utcáin. Egyszer'csak kezdett elma­radni a társaitól, megállt és felcsodálkozott a csillagos égre. Utána lett Assisi Szent Ferenc. Meghallhatta hogy hívják? Én nem tudom hogyan történik ez. Isten érinti a szívünket, hogy rajta maradjon a keze nyoma. De a hívó hangot meg kell hallani, meg kell érteni, és engedelmesnek kell lenni. Az lenne jó, ha a keresztények hitüket buzgón élő jó juhai lennének Krisztusnak. „Mert a jó juhokból lesz­nek a jó pásztorok.” Kétszázötven év kellett tehát, hogy a templom és pap nélküli Somogy­bán felépüljenek a templomok, és a plébánia épületeinek lakója le­gyen. És ekkor elkezdődött az egy­ház és a hitélet beszorítása a temp­lomba. Elkezdődött egy változás, átalakulás a lelkekben. 52 év távla­tából jól érzékelhető, hogy azok az öregek akiket eltemettem, más lel- kületűek voltak, mint akik most él­nek körülöttem. Itt alig volt gyerek, aki ne járt volna hittanra. De alig volt gyerek, aki komolyan tanulta volna a hittant. így nőttek fel. Let­tek szülők, s nagyszülők. Néha megdöbbenve veszem észre, hogy mennyire tájékozatlanok a hit igaz­ságaiban és az erkölcsi törvények ismeretében. A buzgósághoz és a szent dolgokhoz hozzá nem szo­kott felnőttek, a fiatalokat sem jó példával, sem jó tanáccsal nem tudják a jóra hangolni. A jelenlétemben, a szemem lát­tára történik ez a leépülés. 30 év alatt hét plébánia szűnt meg a kör­(Szent Ágoston) Fürdik a napfényben, körülötte vannak kis társai és az őt óvó nénik szeretete veszi körül. Öntudatlanul érezte, amit Éva mond a tragédia elején: ah, élni élni mily édes, mily A Ferences rend Bischof József Artúr 1921-ben született. Péppé 1945-ben szentelték. Ferences rendi szerzetesként a nagykanizsai rend- házban. ahol élt 1949-ben bízták meg a zékényi képléni teendőkkel. Akkor kezdett tanítani Őrtilosban és Szentmihályhegyen Is. 41 éve Őrtilos plébánosa. A faluban templomépitöként is nagy tisztelet övezi a megye egyik legidősebb aktív papját. jó. Az élet, a létezés valóban vala­milyen csodálatos dolog. Érezve, látva, gondolkodva, benne lehetni az univerzumban. Megismerhetni a Teremtő alkotását. A csillagos eget, a virágzó tavaszi rétet, hallani a madarak énekét, a patak csobo­gását, beszúrni a virágzó akácerdő bódító illatát. Ezt érezte Szent Fe­renc is, amikor koldus szegényen, dalolva járta élete útjait és testvé­rének mondott mindent ami az égen és a földön van. Ezt az életet boldoggá teszi a szolgálat öröme. Hetente legalább egyszer az embe­rek elé állni és mondani évtizede­ken keresztül, hogy legyetek jók, szeressétek egymást, és vigyázza­tok, hogy el ne rontsátok az életet, ezt az egyszer kapott lehetőséget arra, hogy elérhessük a csillagos eget és megköszönhessük annak „Aki Van”, hogy mi is vagyunk. Ezért ameddig tudom, szívesen el­látom ezt a szolgálatot. Itt élek a hí­veim között, ha kémek valamit, ak­kor a szolgálatukra állhatok. Utá­Alapítója Assisi Szent Ferenc (1181/ 2-1226). Rendje egyetlen szabályra épült: az evangéli­umra. Ferenc testvér rövidebb és hosszabb Regulája voltaképp interpretált evangélium: lelki gyermekség, belső szabadság (javaktól, címéből, becsvágytól, szenvedélyeiből - a bűntől való teljes elszakadás), a teremtett világ szeretete, evangéliumi, napsugaras világszem­lélet, mindenre kész szolgáló szeretet, feltétlen engedelmesség az Atya akaratának... Az évszázadok során Assisi Szent Ferenc hármas szerzetescsaládja - kisebb testvérek, klarissza apácák és harmadik rend - számos ágat hajtott. Az Első Rendet ma a „barna ferencesek", a fekete ruhás minoriták és a kapucinusok alkotják. A második rendnek, a klarisz- száknak is vannak reformágai; a reguláris harmadrendből számos női szerzetes kongregáció született, a világban élő terciáriusok száma pedig csak milliós nagyságrenddel mérhető. Közös köszöntésük: Pax et Bonum! Az Úr békéjét és áldását! nam ide úgysem fognak papot he­lyezni. Kevesen vagyunk.- A faluban templomépítőként tisztelik.- Öröm számomra, hogy temp­lomot építhettem egy olyan falu­ban, melynek a századok folyamán még nem volt temploma. Ez azon­ban az egész falunak a kívánsága volt, és lett az öröme. E nélkül nem lehetett volna templomot építeni. A plébániát pedig meg kellett építeni, mert amikor az első plébános Bo­ros Károly ide jött, nem volt lakása. Egy család adott neki szállást hosz- szú időn keresztül. Ez így kellemet­len volt. Ezek az építkezések azon­ban és a többi alkalom, amikor szükség volt társadalmi munkára és pénzbeli adományra, bizonyít­ják, hogy az itt élő emberek a közös cél érdekében össze tudnak fogni, áldozatot tudnak hozni, a szívük mélyén tehát van jóság és szeretet. Ha Isten maga a szeretet, akkor ho­gyan lenne lehetséges, hogy az álta­la teremtett emberben ne lenne nyoma a szeretetnek?- Milyennek gondolja a jövőt?- Az itt élő embereknek talán so­ha sem volt könnyű a sorsuk. Ha­tárt őrző katonák voltak. Zrínyi Miklós leveleiben ír arról, hogy mit kellett a közeli környék lakóinak szenvedni, amikor a törökök ki­csaptak Kanizsáról. A lakosság er­dők, mocsarak mélyén húzta meg magát. Az 1700-as évek elején rác- dúlás, 1700-1703 között pestisjár­vány tizedelte a lakosságot. Jella­sics Varasdnál, Perlaknál és Légrádnál (Szentmihályhegy) kelt át a Dráván. Sokszor kellett félni, menekülni ezen a tájon. Amikor a falvak égtek, a bujdosók kérdez­hették egymást: lesz-e jövőnk. És lett. Nem lennék pap, ha nem re­ménykednék a jövőben. Elpusztult a környéken Földvár, Kakonya, Szentháromság. Már csak a nevük­ben élnek. De mi ebben a község­ben hol többen, hol kevesebben, de élünk, és a korok divatja szerint változunk. Most ilyen a divat, de ez is változni fog. A mi napjainkban kisebb nagyobb háborúk, forradal­mak dúlnak itt-ott. Rettegünk a ter­rortól. Vannak milliomosok, de millió és millió koldus és éhező van körülöttünk. Ha ilyen nagyok az ellentétek, akkor hogyan lehet­séges ellenségeskedés nélkül béké­ben és boldogan élnünk? Az ember azonban a szíve mélyén olyan, hogy inkább a jó és szép fogja meg, s ha vét is a másik ellen, végül is megpróbál békében és szeretetben élni. Itt kiváló papi egyéniségek él­tek. Kétszáz évvel ezelőtt három­négy nyelven beszéltek. Rendkívü­li áldozatokat hoztak, hogy ezen a somogyi területen ahol templom és pap nem volt található, új életet fa­kasszanak a múlt romjai felett, és a krisztusi hitet és szeretetet felélesz- szék az emberek szívében. Mély tisztelettel gondolok rájuk és erő­sen remélem, hogy az életük és munkájuk nem volt hiábavaló. ■ Gondolatok az elmúlásról November első két napja minden­kit az elmúlásra figyelmeztet. Ilyenkor megtelnek a temetők, a sírokat virágokkal díszítjük, meg­gyújtjuk az emlékezés gyertyáit. Mi, akik hívők vagyunk, imádko­zunk halottainkért. Bizonyára vannak, akik kétségbe vonják en­nek az értelmét. Aki meghalt, az befejezte életét. Ővele már sem jó, sem rossz nem történhet. Teljesen fö­lösleges érte imád­kozni. Pedig már az ószövetségi Makkabeus Judás- ról ezt olvassuk: „Ha nem hitt volna az el­esettek föltámadásá­ban, fölösleges és értel­metlen dolog lett volna a halot­takért imádkozni. Arról is meg volt győződve, hogy akik jámborság­ban halnak meg, azokra nagy juta­lom vár - ez szent és jámbor gon­dolat volt. Azért mutatott be en­gesztelő áldozatot, hogy megsza­baduljanak bűneiktől” /2 Mák 12,44-45/. Mi tehát hiszünk a ha­lál utáni életben, hiszünk a végső föltámadásban. A mi hitünk sze­rint a halál nem pusztulás, hanem egy másik élet kezdete. És mivel ez a másik élet tökéletes boldogsá­got vagy örök szenvedést jelent­het, imádkozunk a halottakért, hogy ne szenvedés, hanem bol­dogság legyen a sorsuk. Mi vall­juk, hogy a szeretet átnyúlik a ha­lálon. Azokon, akiket itt a földön szerettünk, haláluk után éppen az­zal segíthetünk, ha imádkozunk értük. Ahogyan Jézus a kereszten a mi bűneinkért mutatta be a mennyei Atyának engesztelő és megváltó áldozatát, ugyanúgy be­lekapcsolódhatunk ebbe az áldozatba imánkkal, ál­dozatunkkal, és ezt fel­ajánlhatjuk elhunyt szeretteinkért. Biz­tos, hogy Isten a mi imánkat is figyelem­be veszi. Amikor te­hát november elején kimegyünk a temetőbe, ne elégedjünk meg a virá­gok elhelyezésével és a gyer­tyák meggyújtásával. Hittel és bi­zalommal imádkozzunk azokért, akik már nincsenek közöttünk. És reméljük azt, hogy egyszer Isten országában együtt leszünk mind­azokkal, akikhez itt a földön a sze­retet köteléke kapcsolt. Ez a gon­dolat nemcsak a halottaknak je­lent segítséget, hanem nekünk is vigaszt hoz. így érezzük az össze­tartozást, így tapasztaljuk meg Pál apostol szavainak igazságát: „A szeretet nem szűnik meg soha” /I Kor 13,8/. Ezzel a meg nem szűnő szeretettel imádkozzunk halotta­inkért. DR. PÉTERI PÁL Valamennyi szent November 1-jén valamennyi szentnek, mindenszenteknek em­lékezetét üli az egyház. Azokét az elhunytakét, akik életükben Isten ügyéért emberfeletti hősiességgel küzdöttek. A szentek azok, akik nemcsak törekedtek a tökéletes­ségre, hanem a hit, remény és sze­retet gyakorlásában messze kitűn­tek az emberek közül. Még köze­lebbről: akik minden körülmé­nyek között hittek Istenben (pél­dául Szent István király) és tettei­ket (országalapítás) ez a hit vezet­Feltámadnnk „Nyugtalanító pléh betűk a falusi temető kapuján: Feltámadunk! Valaki morogva kérdi: De mikor? Es minek? A halottak az anyaföldbe hullnak, Ki szedi össze csontjainkat? Nyugodjanak békében." (CSANÁD BÉLA) te életük végéig (10 püspökség ala­pítása). A remény az örökkévaló­ságba, az Isten országába való el­jutás öröme. Ez tette képessé a vértanúkat (mártírok) arra, hogy életüket odaadják, önként vállal­ják a halált, hogy ezzel is igazolják hűségüket. A szeretet hősei a leg­nehezebb életformát is szívesen vállalták (betegápolás, hithirdetés, szegénygondozás, tanítás), mert Istent szolgálták a szenvedőkben (például Árpád-házi Szent Erzsé­bet). Voltaképpen nagy emberek, kiválóságok, hősök, de nem felta­lálói, zeneszerzői, írói stb. képes­ségeik miatt kiválóak elsősorban, hanem a hit, remény, szeretet, a jóság, igazság, Isten akarata szol­gálatában teljesített életművük mi­att. Isten sokszor csodával is iga­zolta ezeknek a hősöknek az élet­szentségét (a Szent Jobb; a rózsa­csoda és Szent Erzsébet 750 éven át tartó hatása stb.). A szenteket tisztelet illeti meg, nem imádás! Istent imádjuk és kérjük: irgalmazzon ne­künk; a szentek közbenjárá­sát kérjük: könyörögjetek érettünk. Az oltárokon elhe­lyezett képeik figyelmeztet­nek rájuk; ereklyéik (csont­maradványok, eszközeik, ru­hájuk stb.) pedig éppúgy ke- gyeletes bánásmódot kíván­nak, mint például a szülőktől ránk maradt kedves emlékek. Túlzások és visszaélések mindig voltak (képrombolás; ereklyék elégetése), de a józan és különbséget tenni tudó értelem mindig megtalálja a helyes mérté­ket. Az aradi 13 vértanú emléke szentebb, mint a sok szabadság- harcban elesett honvédé, de ez utóbbiaké is szent. Itt a „szent” nem egyházi értelemben vett; mégis jellemzi, hogy a hősöket minden közösség megkülönböz­teti, tiszteli. ■ Egyházi hírek NAGYOBB ÖRÖM. Egyházmegyei csendes na­pot tartottak az evangélikusok Balatonboglá- ron, együtt a Somogy és Zala megye gyülekeze­tei Nagyobb öröm címmel. Az előadó dr. Haf- fenscher Károly teológiai tanár volt, s a résztve­vők az örömeikről beszéltek, amelyből több jut mint bánatból. Az alkalom Úrvacsora istentisz­telettel zárult, ahol a Krisztussal és egymással való öröm részesei lehettek a résztvevők, (ca) A GYÜLEKEZET LAPJA. Csurgói harangszó címmel új református hírlevél jelent meg Csurgón. Kiadója Szászfalvi László, felelős szerkesztője Jakab László református lelkész. Az újság havonta jelenik meg, s beszámol a helyi és környékbeli gyülekezetek életéről, verseket, énekeket, gyerekeknek szóló olvas­mányokat tartalmaz, (va) REFORMÁTUS EGYHÁZUNK MA. Erősíteni kell a protestantizmus képviseletét az Európai Unióban - állapították meg tanácskozásukon a nemrégiben lezajlott Református egyházunk ma című nemzetközi konferencia résztvevői. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke elmondta: a tanácskozáson a legtöbb kérdés a határon túli magyaroknak nyújtandó kedvez­mények, az úgynevezett státustörvény kap­csán vetődött fel, szó volt továbbá az ökume- nizmus szerepéről, az állam és az egyház szét­választásáról és az Európai Unióról is. A püs­pök az elmúlt tíz év legfőbb tapasztalataként emelte ki, hogy a szabadság, a külső keretek megváltozása nem jelenti automatikusan az egyház megújulását, (bf) PÜSPÖKI SZÜLŐI ÉRTEKEZLET. Balázs Béla kaposvári megyéspüspök tartott szülői értekezletet az elmúlt héten az egyházmegyé­hez tartozó Zalaszavarban. Az ottani Sík Sán­dor Katolikus Általános Iskolában találkozott a szülőkkel, s az egyházi iskola eredményei­ről és gondjairól beszélgettek, (bf) KISPAPOK BEMUTATKOZÁSA. A kapós vári egyházmegyéhez tartozó kispapok pre­zentációját (bemutató szertartását) rendezték meg az elmúlt hétvégén Veszprémben. Né­gyük diakónussá szentelése - a lelki gyakorla­tot követően - szombat délelőtt lesz a kapos­vári székesegyházban. Ezzel az aktussal vég­érvényesen elkötelezik magukat a kaposvári egyházmegye szolgálatára, (bf) REFORMÁTUS PRESBITERI KONFERENCIÁT rendeztek a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban. A környező gyülekezetek képviselőinek Balogh Tibor nagykanizsai re­formátus lelkész a presbiterek missziós szol­gálatáról tartott előadást. A résztvevők közös áhítaton vettek részt. Felső tagozatos hittanos konferencia is zajlott a gimnáziumban, ame­lyet a dél-dunántúli evangélikus és reformá­tus hittanos diákok számára rendeztek, (va) PAPI TANÁCSKOZÁS. A felújított csurgói Jézus szíve plébánián találkoztak a nagyka­nizsai és csurgói esperesi kerület papjai. A Szent évet lezáró és az új évezredet megnyitó pápai iránymutatásokról tartott előadást dr. Rumszauer Miklós. A találkozót záró szent­misén Balás Béla megyéspüspök szólt a hí­vekhez. A kaposvári és barcsi esperesi kerüle­tek papjai e héten találkoztak Kaposfőn. (bf) PÜSPÖKI SZENTMISE A MÁRTÍROKÉRT. Az 1956-os forradalom mártírjaiért mondott szentmisét hétfőn Balás Béla megyéspüspök a kaposvári székesegyházban. Az oltáron gyertyát gyújtottak a 45 évvel ezelőtti esemé- nyek áldozataiért, (bf) ________ Or szágos Protestáns Napok A reformáció emléknap­ja, október 31-e alkalmá­ból kilencedik alkalom­mal rendezi meg az Or­szágos Protestáns Napo­kat a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa. Az esemény- sorozat országszerte száznál is több progra­mot foglal magában. A mintegy kéthetes rendezvény részeként rendezik meg a Protes­táns Művészeti Napokat, amely­nek Kecskemét ad otthont. Októ­ber 28-án szentelik fel Szebik Imre evangélikus elnök-püspök az új békásmegyeri templom orgonáját, Szóládon ugyanezen a napon re­formációi parkot avattak. A programsorozat október 31- én, a reformáció emléknapján zá­rul, amikor - immár hagyományo­san - szerte az országban emlék­ünnepségeket tartanak. Az ünnep­ségeket arra emlékezve rendezik meg, hogy a német Ágoston-rendi szerzetes, Luther Már­ton, a reformáció megin­dítója 1517. október 31- én függesztette ki 95 té­telét a wittenbergi vár­templomra. Tételeivel az úgynevezett búcsúcédu- la-árusítások körüli visszaélések ellen tiltakozott, és kétségbe vonta, hogy a pápának joga, vagy hatalma volna a bűnök megbocsátására. X. Leó pápa 1520-ban kiadott bullájában kikö­zösítette Luther Mártont. A pápai oklevelet Luther Márton Witten- bergben nyilvánosan elégette és kijelentette, hogy szakítani kíván a katolikus egyházzal. A Luther vezette új irányzat lett az evangélikus, míg a genfi refor­mátor, Kálvin János vezette irány- zat a református vallás alapja. ■ * 4 I » » 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom