Somogyi Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-14 / Vasárnap Reggel, 41. szám

2001. október 14. ★ ARCKÉP *7 Magyar pszicho tabuk nélkül A pszichiáterekről Freud óta a kissé kopaszodó, borongós homlokú, ceruzával és notesszel a dí­vány mellett ücsörgő férfi képe él a köztudatban. Az is az imázs része, hogy az efféle lélekbúvárok munkája - a beteggel ápolt bizalmi kapcsolat mi­att - ritkán nyilvános, s általában a közszereplése­ket sem nagyon kedvelik. Veér András tehát ko­rántsem tipikus pszichiáter. Vele ugyanis mindig történik valami. Hol a szcientológusokkal csatázik, hol az utolsó magyar hadifogoly hazaszállítása és kezelése körül serénykedik... Most például szub­jektív könyvet írt azon kollégáiról, akikkel szakmai útjai alkalmával összehozta a sors. Az Útitársak cí­mű kötet tartalmáról csak annyit: állítólag nem mindenki örült a róla leírtaknak. Az Országos Pszi­chiátriai és Neurológiai Intézet főigazgatója sze­rint azonban csak két tábor orrolt meg rá: azok, akik belekerültek, és azok, akik kimaradtak... Veér András Született 1939. július 23. Családi állapota: nős, három gyermek apja. Iskolái: Budapesti Orvostudományi Egyetem. Pályája: 1967-től 1981-ig a Budapesti Orvostudományi Egyetem Pszichiátriai Klinikájának az adjunktusa, majd 1981-től az Országos Psziochiátriai és Neurológiai Intézet főigazgató főorvosa.- Még mindig fenn­tartja azt az állítását, hogy át kellene világíta­ni a magyar politikusok elmeállapotát?- Tisztázzuk: ezt nem én találtam ki. Valaki fel­vetette az ötletet a parla­mentben, majd megkér­dezték tőlem, hogy mit szólok hozzá. Én pedig azt feleltem, hogy mielőtt valaki politikai pályára lép, valóban nem ártana feltérképezni az illető személyiségét. Ehhez azonban nem kell okvet­lenül pszichiáter. Egysze­rűen csak meg kellene vizsgálni, hogy alkalmas- e az adott személy a hata­lom gyakorlására. Termé­szetesen a pártoknak sa­ját hatáskörben kellene ezt lefolytatniuk, hiszen a felmérés intézményessé tétele sértené a személyi­ségi jogokat. Meg aztán abszurd is lenne, hiszen miért csak a politikusokra vonatkozna ez a szabály? Akkor már kiterjeszthet­nék az újságírókra, pa­pokra és még ki tudja, kikre is. Négyévente az ország egyik fele vizsgál­hatná a másikat... Nem, ez csak önkéntes alapon működhet.- Amúgy, szakmai szemmel lát tipikus ese­teket a parlamenti pad­sorokban? Nem kell ne­veket mondania...- Az Országgyűlésben csaknem négyszáz ember szerepel folyamatosan. Már csak a nagy számok törvénye alapján is óha­tatlanul előfordulhat köz­tük kóros személyiségű il­lető. Az ilyesmit nem ne­héz felismerni. Mindez persze nem jelent feltét­len alkalmatlanságot is! A tünetek skálája ugyanis elég széles. Csak néhány jellemző példát említek: ez lehet az őszintétlenség, hiteltelenség, agresszió, paranoid gyanakvás, a mindent a fonákjára fordí­tás, gyakori önismétlés... Ezek a kóros személyiség- jegyek mind fellelhetők a mai parlamentben.- A politikusok soha nem támadták a szóki­mondása miatt?- Soha. Nem foglalkoz­nak velem. Szerintem, amit most elmondtam, az­zal ők is tisztában vannak.- Annál több táma­dás érte viszont a szcientológusok részé­ről. Még mindig fenn­tartja azt a véleményét, hogy a szcientológia be­szivárgott a politikába?- Abszolút. A szcien­tológia gazdasági hata­lomra tör, ezért van szük­sége a politikai befolyás­ra. Képviselői nem válo­gatnak az ideológiák kö­zött. Ma már sajnos jelen vannak a politikai elitben is. Ennek konkrét jeleit tapasztalni, ám ezt egy­előre még nem szeretném konkretizálni...- A szcientológus egy­ház legfőképp a saját szakmájában rontott önnek. Állítják, hogy Magyarországon ember­telenül bánnak a pszi­chiátriai kezeitekkel...- Ez egyszerűen nem igaz. Ha csak a pszichiát­riáról beszélünk, a hazai helyzet ugyanolyan, mint bármelyik más ország­ban. Ugyanazokkal az el­járásokkal és ugyanazok­kal a gyógyszerekkel gyó­gyítunk.- A pénzhiány nem határolja be az önök szakmai lehetőségeit?- Nem. A pszichiátriai munka minőségére az esetleges forráshiány nincs hatással. Persze, ha a körülményeket nézzük, más a helyzet. Nyugaton telik kétágyas kórtermek­re, nálunk nem. Ahol a belgyógyászat lerobbant, ott vélhetőleg a pszichiát­ria sincs jobb állapotban. Ám ez nem az adott osz­tály bűne. Egyszerűen ilyenek a körülmények, ilyen a hazai egészség­ügy.- Vegyük sorba a konkrét vádakat! Kezel­nek-e ma betegeket elektrosokkal? Alkal­maznak-e hálós ágyat?- Hálós ágyat már rég nem használunk. Az elektrosokkal kapcsolat­ban pedig csak annyit: évente megközelítőleg tízezer páciens fordul meg nálunk, ezek közül tavaly hat esetben kellett ezt az eljárást alkalmaz­nunk. Van ugyanis egy speciális, ritka betegség, amelynél ez az egyedüli életmentő módszer.- Volt egy híres esete, ami nem is olyan régen azért jót tett a hazai pszichiátria megítélésé­nek...- Gondolom, Torna Andrásra, az utolsó ma­gyar hadifogolyra céloz. Egy magyarul is tudó szlovák orvos figyelt fel rá, értesítette a konzulá­tust, ahol szóltak az Egészségügyi Minisztéri­umnak, ők pedig engem jelöltek ki, vizsgáljam meg az illetőt, hogy való­ban magyar-e, gyógyítha­tó-e. A történet innét kezdve ismert. Egyébként maga az eset nem egye­dülálló. Tizenegy éve már történt hasonló. Egy ugyancsak hazánkbeli hölgy még 1939-ben ki­ment Angliába dolgozni, ám kitört a háború. Egy pályaudvaron igazoltat­ták, s mivel rendkívül za­vartan viselkedett, s nem is ismerte a nyelvet, be­vitték egy ottani elme­gyógyintézetbe. Ötven évet töltött ott, mire a ro­konai megtalálták. Ám angolul ennyi idő alatt sem tanult meg...- Torna Andrásról mi­lyen hírei vannak? Na­gyon megviselte az a rengeteg újdonság, ami­vel itthon szembesülnie kellett?- Nem, egyáltalán nem. Meglepően gyorsan fogta fel a környezet változása­it. Már a második napon tévézett, olvasott, megis­merte a családtagjait. A kommunikációs képessé­ge kifogástalan, eltekintve attól, hogy kinti, hosszú Torna András példája Veér szerint azt bizonyítja, hogy a legsötétebb helyzetből is van kiút betegségének bizonyos időszakai kiestek az emlé­kezetéből. Egyetlen sajná­latos változás történt csu­pán az állapotában: az utóbbi hónapokban 16 ki­lót hízott. Ez némileg gá­tolja a mozgásban.- Váltsunk témát. A mostani könyvének mél- tatói rendhagyónak ne­vezik, hogy végre élő pszichiáterekről ír. Má­sok viszont állítják: nem mindenki örült annak, hogy belekerült ebbe a kötetbe...- Ez utóbbiról én úgy hallottam, hogy csak két tábor van, akik elégedet­lenek: akiket szerepelte­tek a könyvben és akiket nem... Az a kilenc ember, akikről írtam, a legérde­kesebb útitársaim voltak a különböző szakmai uta­zásokon, s közös élmé­nyeinket elevenítem fel a könyv lapjain. Erre utal az Utitársak cím is.- Miért érdekes any- nyira kilenc pszichiáter, hogy egy kötetet áldoz­zon rájuk?- Nemrég elgondol­kodtam azon, hogy kik is foglalkoznak nálunk az emberek elméjével, leiké­vel. Azt ugye mindenki tudja, hogy nagyon jó szakemberek, a publiká­cióik bármelyik szaklap­ban föllelhetők. Ám ebből még nem derül ki, hogy kik is ők valójában! Tulaj­donképp semmit nem tu­dunk róluk. Ráadásul egy idő múlva meghalnak. Ezért éreztem fontosnak, hogy egyfajta szubjektív nézőpontból megörökít­sem az ő egyéniségüket, jó és rossz szokásaikat. A kézirat leadása előtt mindegyiküknek elküld­tem a rá vonatkozó feje­zetet, azzal a kéréssel, hogy kézírással válaszol­janak. Ezeket azután gá­lád módon az utolsó pilla­natban még betettem a könyvbe, így ha úgy adódik, grafológus is ele­mezheti őket... Azzal pe­dig, hogy a könyvben az utazásokat választottam keretként, oldott légkörbe helyeztem a történeteket.- Ha a jelenlegi egész­ségügyi miniszter törek­véseit nézzük, nem való­színű, hogy a művének lesz folytatása... Mikola szerint ugyanis fel kell számolni azt a gyakor­latot, hogy a különböző gyógyszergyárak szak­mai utak finanszírozá­sával korrumpálják a hazai orvostársadal­mat.- A szakmai utakat le­kenyerezésként értelmez­ni szerintem tévedés, ha pedig ez gyanúsítás, ak­kor azt az egész orvostár­sadalom nevében kiké­rem magamnak. Aki ilyesmit hangoztat, nem veszi figyelembe, hogy a gyártók is szerves részei az egészségügynek. Ha egy orvos nincs tisztában a legmodernebb eszkö­zök és eljárások létével, az a betegnek tragédia, a gyógyítóknak frusztráció, a gyártóknak pedig vesz­teség. Amennyiben az egészségügyi kormányzat most eltiltja a magyar or­vosokat a szakmai to­vábbképzés fórumain va­ló részvételtől, az nagyon gyorsan a leszakadásunk­hoz vezethet.- De abban azért ugye van valami, hogy az az orvos, akinek az útját egy gyógyszergyár finan­szírozza, később elősze­retettel írja fel a kérdé­ses cég termékét?- Ez nem igaz. Az or­vosnak az a feladata, hogy a beteg számára a legelőnyösebb eljárást al­kalmazza. Mi erre esküd­tünk, erre tettük fel az életünket. Ki lenne az az őrült, aki nem a legin­kább hatékony szert írná fel? Ennek semmi köze a szakmai utak finanszíro­zásához. Nem véletlen, hogy a gyártók már a 70- es években is utaztatták a magyar orvosokat, ami­kor ez a vád még fel sem merülhetett. A korszerű eljárások ismerete és al­kalmazása ugyanis közös érdek.- Magyarországon a lakosság milyen mentá­lis állapotban van?- A hazai felnőtt popu­láció negyedénél figyel­hetők meg olyan pszichés tünetek, amelyek korrek­cióra szorulnának. Félre­értés ne essék: ezek az emberek nem mind bete­gek, de valamiféle mentá­lis támogatásra szüksé­gük lenne. Ebbe a körbe természetesen beletartoz­nak a szenvedélybetegek, vagyis az alkoholisták és a kábítószerfüggők is. Vannak újfajta szenvedélybetegségek is?- Természetesen. A legjelentősebb ezek közül a szerencsejátékkal kap­csolatos. Régebben a ló­verseny vagy a kaszinók csak egy szűk réteget tud­tak befogadni, az embe­rek többsége nem fért ezekhez hozzá. Ám ami­óta bármelyik zugba be lehet állítani egy nyerőgé­pet, a helyzet megválto­zott. Jelenleg becslések szerint 2-3 ezer embert érinthet a kóros játék- szenvedély.- No és a televíziós sorozatok?- Ezekkel kapcsolat­ban nem fedeztünk még fel olyan széles réteget, akiknél ez függőséget okozna.- Az utcákon viszont egyre több láthatóan za­vart embert látni. Né­melyikük magában be­szél, másikuk fennhan­gon dühöng... Nem ri­asztó ez a kép?- A már előbb említett 25 százalékos arány min­denképp magas. Ezt meg­előzéssel lehetne csök­kenteni, ám idáig a kor­mányzat vajmi keveset tett ennek az előremozdí- tásáért. Most van egy népegészségügyi prog­ram, talán majd az segít... Addig azonban marad az utcák és terek népének toleranciája. Dián Tamás \ \ >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom