Somogyi Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-10 / 211. szám

6. OLDAL 2001. Szeptember 10., Hétfő A GONDOS GAZDÁK Polgármester: Samu Ferenc, al­polgármester: 'Bebes Lászlómé, képviselők: Horváth P. László, Szántó Vilmos. Jegyző: Kiss F. László. Háziorvos: dr. Szőlőssy János. Plébános: Balogh Zoltán. ■ Libickozma A jelenlegi Libickozma Lybycz és Koz­ma egyesülésé­ből jött létre. Lybycz 1408- ban az írások szerint Gordo- vai Fancs László tulajdona volt. Kozmának már a XIV. szá­zad elején temploma volt, birtokosai gyakran változtak, amiben feltehetően a gyenge minőségű homokos talaj is szere­pet játszott. A XVIII. században négy föl­desúr váltotta egymást az akkor már egybetartozó településen. Közöttük vol­tak a Hunyadyak is. akik a szintén ez idő tájt megszerzett Varjaskért megtartották. Mesztegnyőn gazdasági csodát hajtottak végre. Itt pedig három évtized után felad­ták. 1856-tól Sina báróé lett a vidék, a XX. század elejétől pedig Radvánszky Gé­za a gazda. A falu virágkorát a 30-as években élte. A két tulajdonos ekkor Menyhárt Béla és Rosszmanith Antal volt. és a település 205 ingatlanában több mint ezer ember lakott. Ekkor a te­lepüléshez tartozott Háromháza. Fekete­berek. Kopárpuszta. Vágottnyires és Sző­kepuszta. amely az egykori Kozma helyét vigyázta. A puszták közül Kopáron volt a legnagyobb az élet. Ez annak volt kö­szönhető. hogy az ottani földeket a szá­zad elejétől kisparaszti gazdaságokban művelték. Ebben az időben Itt külön isko­la működött. Ubickozmán is pezsgett az élet. Tüzoltó-egyesület. Levente Egylet és Polgári Lövészegyesület működött. 1960- ban még 815 lakója volt a településnek. Ma Somogy legkisebb faluja. 54 állandó lakója van. de közülük csak 32-en élnek Ubickozmán. Azt beszhjc a faluban... ..., hogy az Aranyos patak arról kap­ta a nevét, hogy aranyrögöt találtak a medrében. Egy másik, helytál­lóbb változat szerint neve onnan ered, hogy kristálytiszta vizében magas a vasérctartalom, amely vö­röses színezetet ad a pataknak. ...,hogyaKépesfa egy hálás er­désznek köszönheti hírességét. A ma már közel kétszáz éves, körbe­kerített tölgyfa odvába egy Szűz Mária-képet helyeztek. Eredetéről azt tartják, hogy az uradalmi er­dész - aki azon a helyen esett ösz- sze, s munkásai vitték orvoshoz - gyógyulása után állíttatta. ..., hogy a libici betyárok igen hírhedtek voltak a környéken. A Pi- róki csárda tulajdonosa, Pirók Már­ton Horvátországból származott és volt hazájába közvetítette a betyá­rok által ellopott lovakat, állatokat. A néphit úgy tartja, hogy a két leg­híresebb zsivány, Sobri Jóska és Fatiije Jankó is az ügyfelei voltak. ..., hogy Ubickozmán találták meg azt a rovott fekete követ, amin egykoron IV. Béla király ül­dögélt a határban. Az uralkodó a tatárok elől menekülve jutott a káposztáskőhöz, amit egyik kísé­rője négy rovással megjelölt. A követ, amelyről a helytörténeti feljegyzésekben jó néhány he­lyen olvashatunk, 1934-ben meg­találták. A második világhá­borúban azonban eltűnt. ■ Lassan ébred Somogy legkisebb faluja Somogyfajszot egy kanyarral elkerülve Libickozmára visz a keskeny bekötőút. Az erdei fa­lucska egyetlen utcáját gyor­san maga mögött hagyhatja, aki erre a vidékre téved. Mert téved, az már biztos. Egykor híres molnárok faluja volt a település, akiket több környékbeli faluból is felkerestek. Ma már csak az veszi célba, aki itt lakik, dolga senkinek nincs Ubicen, még annak sem, aki szeremé. Se bolt, se orvos, se pap, se iskola, se munka. Az egy­kori gazdagságról mesélő tisztes pa­rasztházak omladozó falai közé csend költözött. Eltűnt a gazdagság, eltűnt az élet. Pedig nem volt ez mindig így. Nem is olyan régen még öt kereskedő és két kocsmáros csa­logatta boltjába a falusiakat, susz­terből is megélt három, a Ubickozmán nevelt marhákra pe­dig minden vásáron sokan alku­doztak. Furcsa, de a település éppen szunnyadásának köszönheti lassú ébredését. Az elmúlt évtizedben sokan felfedezték olyanok, akik csöndre és nyugalomra vágytak. Akiknek áldás, amit az itt élők átoknak éreznek. A falu önkor­mányzata persze sehogy sincs könnyű helyzetben. Egyfelől örül a betelepedőknek, hiszen a házak így nem tűnnek el, másfelől szük­ség volna állandó lakosokra, hiszen a mostani támogatásból lassan nem lehet életben tartani a települést. Ubickozma csak kicsivel több pénz­ből működik egy évig, mint egy át­lag nagycsalád.- Szomorú nagyon a mi helyze­tünk - mondta Samu Ferenc, Ubickozma polgármestere. - Annyi pénzt kapunk csak, hogy életben maradjunk. Annyit, ami csak arra elég, hogy végignézzük, hogyan pusztul el a falu. Nincs pénzünk helyreállítani az önkormányzat épületeit, az utakat, a hidakat. Any- nyi is alig, hogy pályázni tudnánk. Saját erő nélkül pedig nem adnak támogatást még akkor sem, ha jogo­san kérjük. Egy ekkora kis faluban minden drága. Egy jegyzőséget fenntartani egy nagyobb települé­sen egy lakosnak öt-hatezer forintjá­ba kerül. Nekünk több mint har­mincezer forint jut egy lakosra ugyanilyen költségből. A mi terüle­tünk egyébként akkora, mint az ezer lakoshoz közeli létszámú fal­vaknak. Gondolják csak el, erről úgy kell gondoskodnunk, hogy Ubickozmán alig ötven ember la­kik.- Milyen jövő vár így a település­re?- Mondhatnám hogy kilátásta­lan, mégsem kesergünk. A tapaszta­lat ugyanis. helyben azt mutatja, hogy szükség van Ubickozmára, hogy van jövője a településnek. Öt­hat család mindig van, aki ama vára­kozik, hogy mikor vehet házat a fa­luban. Aki pedig betette ide a lábát, eszébe sem jut elmenni innen. Bele­szeret abba a gazdagságba, ami itt várja. Csend, nyugalom és rengeteg zöldterület. Igyekszünk megtenni mindent, hogy az ideérkezők jól érezzék magukat. Azzal ugyanis, hogy ők itt vannak velük együtt, végre élet is költözött Ubickozmára. Samu Ferenc polgármester így pedig talán azok is nehezebben mennek el, akiknek a hétköznapok nem olyan könnyen telnek egy ek- korka településen. ___________m Fo gadó az erdő mélyén A Libickozmához tarto­zó pusztákon a század elején ugyanannyi em­ber élt, mint a faluban. Aztán a termelőszövet­kezetek és a tanácsok körzetesítése elrabolta a jövőt. Szőkepuszta, Kopárpuszta utolsó la­kóit a 70-es évek vitték ki az erdőből. Most a természet kezdi vissza­szerezni őket. Friss levegős nyugalom várja a vendéget az erdei panzióban Három házon egykoron egy egész utcahosszat lak­tak. Most csak három ház­ban van élet. Pozsgai Er­zsébet két évvel ezelőtt kezdett bele családjával feléleszteni a régi időket. Régóta lejártak már ven­dégestül Libickozmára, amikor jött az ötlet: foga­dót építenek.- Abból indultunk ki, hogy bárki megfordult er­re, mindenki nagyon jól érezte magát - mondta Pozsgai Erzsébet. - Elkezdtünk tehát építkezni a fa­lusi turizmusra alapozva. Aztán útközben jöttek az ötletek. A vadászoknak is kedvelt helye a környék, így az ő fogadásukra is felkészültünk. Igyekeztünk úgy kialakítani a szálláshelyet, hogy az illeszkedjen egyrészt a környék építészeti hagyományaihoz, másrészt ahhoz az érintetlen természeti környezet­hez, amit itt talál az érkező. Mi is ebbe szerettünk bele, ezért gondoljuk azt, hogy a legfőbb vonzerő ez lehet. A fogadó körülbelül két hónap múlva ké­szül el. Annak ellenére, hogy itt az erdő mélyén ta­lálható, minden meglesz benne, amire igény lehet. A szaunától az úszómedencéig, az edzőteremig és az étteremig. Arra számítunk, hogy elsősorban nyugalomra vágyó családok,^ baráti társaságok választanak majd bennünket. És azért is nem ter­veztük nagyobbra a házat, mert szeretnénk, ha ez a háborítatlanság megmaradna, ami most olyan meg- nyugtató itt. ______________________■ Él etet hoznak a betelepülők Horváth Pizdóczki Lászlót mindenki megismeri, aki be­tér Libickozmára. A falu egy­kori polgármestere, szinte mindent tud, amit a faluról tudni érdemes és mindenki­hez van néhány kedves szava.-Ami családunk volt a legelső, ! aki elment a faluból - mondta j Horváth Pizdóczki László. - Kulá- kok voltunk, kellett. Aztán amint i lehetett, visszajöttünk. Pont mi­kor mások úgy gondolták, inkább elmennek. 1957 óta itt gazdálko­dom, de itt is születtem. Megér­tem, aki elment. Könnyebb volt máshol. Sose tudnék elköltözni innen. Annyira nem, hogy ná­lunk még a fiam is úgy gondolko­zik: maradnia kell.- Mi tartja itt a családot?- A gazdaság. Visszakaptuk azokat a földeket, amit lehetett. Szeretjük ezt a munkát, pedig nagy teher. Mára azért persze gé­pekkel és mindennel berendez­kedtünk, ami segít. Most meg már nem is csak' a munka miatt érde­mes. Barátunk is egyre több van.- Örül, hogy sokan hétvégi há­zat vásároltak itt?- Én nagyon örülök. Szeret­jük ezeket az embereket. Alig érnek ide, már jönnek, érdek­lődnek. Vicce­ket hoznak, be­szélgetünk, van úgy, hogy estig. Nyáron itt olyan élet volt, hogy öröm volt felkelni. Ennyi gyereket még sosem láttam Libickozma utcáin. Jó, hogy jön­nek, csak azt sajnálom, hogy az őslakos libiciek közül egyre keve- sebben vagyunk. _________■ Ma gukra maradtak az idősek Horváth Gyuláné 74 éves és em­lékszik még a falu szebb napjaira. Azokra az időkre, amikor még volt élet Libickozmán. Például, amikor ő még elemibe járt. 82 di­ák volt a falú iskolájában. Most az egész faluban 54-en laknak. Kere­sőképes ember harminc van, nyugdíjaskorú 13. Szeptember­ben négy gyerek kezdte az általá­nos iskolát. Az egykori elemi épü­letébe régen az önkormányzat költözött. Ott rendel az orvos és ott tartják a falugyűléseket is. Az egész falu befér.- Annyian vagyunk, mint egy rendes falu egy kisebb utcájában - mondta Horváth Gyuláné. - Itt va­gyok én is, egy szomszédom sincs, csak szemben lakik egy ve­lem egykorú. A mellettem lévő há­zat egy német vásárolta meg. Évek óta nem láttam. Nehéz így, egy ek­kora településen egyedül.- A gyerekek messzire kerültek?- Havonta csak egyszer jönnek. Messze vannak, nem is várhatom el, hogy többet jöjjenek. Pedig jó lenne. Felmerült, hogy elmennék- e innen, de ha eddig nem, ezután sem.- Kevesen vannak. Legalább összetartanak az emberek?- Nem be­szélgetünk egy­mással, min­denki csak dol­gozik, hogy boldoguljon, a másik baja az nem számít, mindenkinek van elég a sajátjából. Régen ez azért máshogy volt. Többet törődtek egymással az emberek. Tudtuk kinek mit kell segíteni, kinek kell egy jó szó. Ha többen lennénk, ta­lán ez is másképp lenne. Tudja-e, hogy... ... Libickozma címerében azért látható a ciklámen, mert a falu er­dejében rengeteg található a vé­dett virágból. Vannak olyan terü­letek, ahol szinte egybefüggő szőnyeget képez a lila virág. ... a településen 11 híd találha­tó. Ez annak köszönhető, hogy a Koroknai vízfolyás és az Aranyos patak Libickozma több pontján fel-felbukkan. A patakok egyéb­ként valamikor három malmot hajtottak a határban. A működés­hez szükséges vízmennyiséget érdekes és nagyon hasznos szer­kezettel - bukógáttal biztosítot­ták. Emiatt nevezték az itt lakó­kat bukógátiaknak. ... a iibickozmai erdő a vadá­szok kedvelt terepe. Jó néhány kapitális méretű szarvas került itt terítékre. A gazdag vadállo­mánynak köszönhető az is, hogy a településen nagy kultusza volt az orvvadászatnak. A faluban azt tartották, hogy nem is férfi, aki nem ismeri a rabsickodás for­télyait. Az orvvadászok a múlt század közepéig élték virágkoru­kat. Egyik leghíresebb képviselő­jük Gönye Pista volt, akit hatal­mas zsákmányai ellenére sem tudtak sosem rajtakapni az erdő­kerülők. ... a falut körülvevő pusztákon keresztül, jó időben földúton, az összes szomszédos településre el lehet jutni. Mesztegnyőig, Nagy­bajomig és Somogyfajszig is csak néhány kilométert kell sétálni az erdei utakon. ...a második világháború leg­véresebb somogyi színtere volt a falu határa. Négy hónapon ke­resztül állt itt a front, és több mint ezer ember lelte halálát azokban a hetekben. Néhány lö­vészárok máig megmaradt és há­borús -lövedékeket is a mai napig találni. ■ Falujobbító Szentendréről Pap Lajos az elsők kö­zött fedezte fel család­ja számára Libickoz- mát. Vadászni érke­zett először és egy kö­dös őszi hajnalon döntötte el, nem utol­jára. A Pap család az­óta motorja a telepü­lés közösségi életé­nek. Szentendréről alig két óra utazással Libickoz­mán lehet az ember. A Pap család hétvégenként gyakran megteszi ezt az utat, nyáron azonban kevesebbet fordulnak. Tovább maradnak és ál­talában nem egyedül ér­keznek.- Sok ismerős és barát velünk járt itt először azok közül, akiknek ma háza van Libickozmán - mondta Pap La­jos. - Az első pillanattól fogva na­gyon szeretünk itt lenni. Itt tény­leg hallgatni lehet a csöndet, va­rázslatos a nyugalom és még a le­vegő is teljesen más, mint egy vá­rosban. Amikor hívtuk a társasá­gunkat, két dolog vezérelt ben­nünket. Az egyik, természetesen, hogy érezzék ők is jól magukat. A másik azonban fontosabb. Ahogy egyre többet tudtunk a te­lepülésről, az itt élőkről, a múlt­járól, úgy éreztük egyre biztosab­ban, hogy valamit tennünk kell azért, hogy ez a falu ne néptele- nedjen el, ne tűnjön el, mert kár lenne érte. Azzal, hogy egyre töb­Papék örülnek, ha Libickozmára jöhetnek ben felfedezték a falut, sokat szé­pült a település képe, az pedig munkát is ad az itt élőknek, hogy karban kell tartani a portákat, amikor nem vagyunk itt. Ami pedig talán még ennél is fontosabb, hogy a különféle programok hatására újra közös­ség kezd formálódni a telepü­lés, egymástól sok házra lakó polgáraiból. A libiciek ugyanis szeretettel fogadják a vendéget. Vendég pedig, Pap Lajos felesé­gének köszönhetően érkezik bőven. Gyermektáborba, kirán­dulni vagy egyszerűen csak egy jókedvű hétvégére. És ettől a libiciek is jobb kedvre derül­nek. ■ AZ OLDAL CIKKEIT ÍTRA: FÁBOS ERIKA FOTÓ: FÁBOS ERIKA Az oldal összeállítását támogatta a Iibickozmai önkormányzat A L M A N A C H - 1 1 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom