Somogyi Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-04 / 206. szám

6. OLDAL 2001. Szeptember 4., Kedd __ Gondos gazdák A település irányítója és fej­lesztője az önkormányzat. A polgármester: Egerszegi Fe­renc. Az alpolgármester: Szarka László Zoltán. A képviselő-testület tagjai: Egerszegi Sándomé, Defner Zol­tán Fülöp, Flarsányi László, Pa­taki Ferenc, Szabó Péter és Szűcs László. m Szentgáloskér Nevét - Keer - először 1321-ben említi oklevél. 1420-ban a Kéri család birtoka. A XVI. században elpusztult,' majd a török kiűzése után újjáépült a falu: 1773-ban már mintegy 300 lakosa volt. Népiskoláját 1770-ben alapította a katolikus egyház. Az 1900-as évek elejétől a Mezőgazda- sági Ipari Rt-nek volt itt bérgazdasága. Jelentős esemény volt az 1905-ben le­zajlott aratósztrájk. A település lakos­sága 1925-ben már 1239-re duzzadt. A megművelt, több mint ötezer hektárnyi termőterület egyharmada az Esterházy- féle hitbizományé volt. A 30-as években főként cukorrépát termesztettek. A köz­ség 1990-ben nyerte vissza önállósá­gát. A házak 90 százalékában van ve­zetékes ivóvíz, a gázvezetékre a laká­sok 65 százalékát kapcsolták rá. A falu lélekszáma az utóbbi három évtizedben drasztikusan csökkent. 1990-ben 637 lakosa volt. Azóta ez a folyamat meg­állt, s a korösszetétel sem ad aggoda­lomra okot. A község az iskolán és óvo­dán kívül művelődési otthont, könyvtárt és mozit tart tenn. SZENTGALOSKER KORFAJA Lakosok száma: "2 fö Sok gyerek csak itt eszik főtt ételt Több mint 35 éve kezdett az óvodában dolgozni Pataki Fe- rencné, és 15 éve ő főz minden­nap az ovisoknak, az iskolások­nak és a felnőtteknek.- Naponta többnyire száz adag ebédet főzünk. Az óvodá­sok és iskolások mellett a téesz dolgozói és a nyugdíjasok is in­nen kapják az ebédet. Megpró­báltuk a gyerekekkel megszeret­tetni az egészséges táplálkozást, de nem jártunk túl sok sikerrel. A zöldségfélét a falubeliektől veszik, így egy kicsit olcsóbban jutnak hozzá.- Ha egyik nap túllépjük a megengedett keretet, másnap megpróbálunk spórolni. Itt a gyerekek annyit esznek, amennyi jólesik. Inkább hozunk még egy kenyeret, és megkenjük nekik, hogy jóllakjanak. Sok gyerek csak itt eszik főtt ételt. Otthon is én főzök; mióta a gyerekek kirepültek, ketten vagyunk a fér­jemmel. Nem válogat, bármit is teszek az asztalra. ■ Két főútvonal között biztos a jövő Kevésből gazdálkodott a szent- gáloskéri önkormányzat, mert hí­ján van a pénznek, mégis igyeke­zett elvégezni a legszükségesebb beruházásokat - hangsúlyozta Egerszegi Ferenc polgármester. Sok még a tennivaló, hogy megala­pozzák a jövők Az átutazónak úgy látszik, mint­ha itt megállt volna az idő. Kevés az új ház, nincs látványos meg­újulás Szentgáloskéren.- Az idő nem állt meg, sőt a ki­lencvenes évek óta jelentősen fej­lődött a település - mondta Egerszegi Ferenc. - Mióta újra önállóak vagyunk, bevezettük a gázt, jó a telefonkapcsolat, s a község útjainak a 80 százalék asz­faltozott. Felújítottuk a könyvtárt, az iskolát, a művelődési házat, s orvosi rendelőt is építettünk. A pénzünk ugyan kevés, de a szükséges beruházásokat igye­keztünk, ha kellett, akár társa­dalmi munkával is megvalósíta­ni. Az idén 22,5 millió forintért készült el 1200 méter hosszan az út Lapapuszta felé. S ha nem kényszerítenek minket öt méter széles út kiépítésére, hanem ma­radhatott volna három méter a szélessége, akkor a pusztát telje­sen összekötöttük volna Szentgáloskérrel. 14,5 millió fo­rintot nyertünk rá pályázaton, a többi költséget a település fizette.- Elégedett az eredménnyel?- Sokat gyarapodott a község, de azért van bőven tennivaló. Még két utat és egy utcát kell szi­lárd burkolattal ellátni, ám a terü­letfejlesztésnél nincs ilyen pályá­zat, hiába van meg erre is a pén­zünk. Most inkább a falusi turiz­must támogatják. Először azon­ban be kell fejezni az infrastruk­túra kialakítását, utána lehet csak esetleg a turizmust fejleszteni.- Mit nem sikerült megvalósíta­niuk?- Évek óta pályázunk a falu- gondnoki autóra, de nem tudtunk bekerülni a körbe. Pedig ha ez si­kerülne, az igen nagy segítség vol­na; a külterületen, Lapapusztán élőket könnyebb volna megköze­líteni, ellátni. Három pályázatot is beadtunk az idén, de csak egyet sikerült megnyernünk: a szolgála­ti lakásra, bár nem kapjuk meg a kért összeget. Az is gondot okoz, hogy a pályázati kiírások már ta­vasszal elkészülnek, de csak októberban hirdetik ki az eredmé­nyét. A csatornázás 2005-re vár­ható, s a szennyvízprogram máso­dik ciklusába soroltak be. A tervek készen vannak, de azt még nem tudjuk, hogy lesz-e rá pénzünk.- Hogyan képzeli el a jövőt?- Nem fog megszűnni a telepü­lés. Kér két főútvonal között he­lyezkedik el, és biztosan van jövő­je. A község lakossága is kezd fia­talodni, egyre többen járnak Ka­posvárra közép- és főiskolára vagy egyetemre. Az ide telepedő, itt élő fiatalok a mezőgazdaság­ban találhatják meg a számításu­kat. Persze az is modernizálódni fog, a fejlődés ugyanis nem áll meg a falu határában. A pihenni vágyó embereknek is igen megfe­lelő hely: csendes, nyugodt, nem Egerszegi Ferenc polgármester túl nagy forgalmú település, ahol a mezőgazdaság adja a megélhe­tést. ■ Hetven állandó olvasó Szabó Lászlóné vezeti az óvodát, a művelődési házat és a könyvtárt.- A felújított könyvtár tavaly februárban készült el; mintegy négymillió forintot költött rá az önkormányzat. 1200 kötet várja az olvasókat, és beindítottuk a számítógépes teleházat is. A megyei könyvtárral szerződtünk: évente 250 ezer forintot adunk könyvekre, s ők töltik fel a polcokat. A könyvtárba főként az iskolá­sok járnak, az olvasás mellett gyöngyöt is fűzhetnek, rajzolhatnak, képeskönyvet nézegethetnek. Szervezünk ének-, rajz- és olvasóversenyeket is. Azért, hogy idejüket ne a tévé, videó töltse ki, hanem szeressék meg a betűt is. Úgy tapasztaltam: nehézkesen olvasnak a gyerekek. Az idősebbek is egyre gyakrabban jönnek, főként a szórakoztató irodalmat keresik. Mintegy - Azok jönnek a szakkörbe, akiknek otthon hetvenen járnak rendszeresen, főként telente, nincs gépük, bár számítottunk a többiekre is. Itt Nyáron nem olvasnak, akkor a munka foglalja le megtanulják a számítógép szakszerű kezelését, minden idejüket. Néhány egyszerűbb játékprogramot is telepítet­Szabó Péter néhány hete indította be a tünk, ezek nagyon népszerűek. Internetes hoz- számítógépes szakkört, ezt nagyon hamar záférésünk még nincs, de ígéretet már kaptunk megszerették a gyerekek. rá.______________________________________■ A számítógépes szakkört megszerették a gyerekek Kopjafák az országnak Harmincöt évi szolgálat után vetette le a mundért Varga Károly, s öt éve nyugdíjas. A honvédségnél töltött időben is gyakran kézbe vette a íavésőt.- Már gyermekkoromban megcsa­pott a faragás szele. Anyai nagy­apám pásztor volt, s igazi faragást készített. Akkor még nem tudtam id. Kapolyi Antalról, aki a pászto­rok és a fafaragók királya volt. A millennium évében egy alapít­ványnak dolgoztam: harminc kop­jafát faragtam ki, vitték az ország minden részébe Nógrádtól Vas megyéig, Nyíregyházától János­halmáig. Előfordult, hogy hetet kellett szinte egyszerre faragni: doni, katonai kopjafákat, hősi em­lékműveket; szűkebb hazámban itt, Szentgáloskéren pedig elké­szültek az utcai padok. Minden erőmmel azon vagyok, hogy a ma­gam eszközeivel segítsem a közsé­get. Munkáimat nem a lektorátus, hanem a lakosság bírálja. Nemzet­közi táborokban is megfordultam, ahol találkoztam erdélyi faragók­kal is; tanultunk egymástól, hi­szen nincs két egyforma kopjafa. S tudtam nekik újat mutatni, pedig ők a faragás bölcsőjében szület­tek. Szeretni kell a fát; nagy le­mondás, fizikai-szellemi erő és öt­letesség kell hozzá. Ha még egy­szer kezdeném, akkor is ezt csinál­nám, mert a legszebb, ha örömet szerzek vele másoknak. Szabad­időm a faragás mellett is van, más­fél éve tagja vagyok a hagyomány- őrző huszáregyesületnek. A mil­lennium évében Somogy összes községét végigjártuk. Előfordult, hogy huszárként a magam faragta kopjafa előtt tisztelegtem. ______■ Keze munkája messze tájakra eljut Cipész a „Népstadion” utcából Horváth István suszter a sportpá­lyával szemben lakik. Ezért emle­geti magát tréfásan úgy, hogy ci­pész a „Népstadion utcából”.- Cipészként kezdtem, ám amikor az ipar tönkrement, el­mentem a téeszbe ácsnak. Kita­nultam a szakmát, de papírom nincs róla. Mióta nyugdíjas va­gyok, újra kézbe vettem a cipész­szerszámokat, a cérnát meg a ra­gasztót. Többnyire a faluból jön­nek a kuncsaftok, de hoztak már javításra szoruló lábbelit Igáiból, Patalomból, Ecsenyből és Kapos­várról is. Az iskolakezdés előtt egyre többen látják úgy, hogy jó lesz még a tavalyi táska, ha Hor­váth István megreparálja. A focicsapat­nak pedig ingyen javítja a labdákat és a sportcipő­ket. - Valamikor még új cipőt is csináltam, de ma már csak javítok - mondta. - A sok ezer forintos sportcipőnek ha­mar lejön a talpa, elhasad a felsőré­sze; sok a ve- Iskolatáskát, focilabdát is reperál az öreg suszter sződség vele, de ha én megjavítom, tovább lesz kézbe minap az egyik darabot, s cipő, mint az új. A műbőrök még amikor a sarkat megfaragtam, engem is megtévesztenek - tette akkor derült ki, hogy csak mű- hozzá. - Női bőrcipőként vettem bőn _______________________■ Se gítik az őstermelőket Az első tsz-csoport 1949-ben ala­kult Táncsics néven, és 1956-ban szűnt meg. A Zöld Mező 1959-1965, a IX. Pártkongresz- szus 1966-1978 között gazdálko­dott. Ezt követte a Béke, amely most is működik 1994-től Agrária néven. Az átalakulás óta rész­vénytársaság, s Pásztohy András az elnök vezérigazgatója.- Háromezer hektáron, hat ön- kormányzat területén gazdálko­dunk; alaptevékenységünk a szántóföldi növények termesztése és az állattenyésztés - mondta. - Emellett mezőgazdasági szolgál­tatótevékenységet is ellátunk. Az rt évi bevétele 620 millió forint, az önkormányzatnak adóként 5,2 millió forintot fizetünk. A faluból mintegy száz embert foglalkozta­tunk, emellett segítjük és mene­dzseljük a kisvállalkozókat, az ős­termelőket. A vetőmagtermelés megszervezésével hatvan család jut jövedelemkiegészítéshez. Az rt dolgozói őstermelők is. A nagy- vállalat egy kis figyelemmel együtt tud működni a kisterme­lőkkel; így nemcsak a nagy cég, hanem a falu lakossága is boldo­gul. A település és az rt vezetése fölismerte, hogy összefogva, kö­zösen könnyebb orvosolni a gon­dokat és elvégezni a beruházáso­kat. Az Agrária Rt nemcsak a falu legnagyobb adófizetője, hanem a legfontosabb támogató is. ■ Westemlovak Lapapusztáról Fröschl Viktor Ausztriában látta meg a napvilágot. A kilencvenes évek elején Magyarországon ke­resett területet, ahol megvalósít­hatja álmát: egy amerikai mintára épülő, de európai lótelepet. Lapapusztán járt, a mezőn mar­hák legeltek és - éppen eső után volt - két szivárvány kapcsolódott egymásba. Ez lett a szerelme, el­ső látásra. A kft is erről az élmé­nyéről kapta a Szivárvány nevet.- Westemlovakat tenyésztünk. Európában magánfarmon nekünk sikerült először az embrió-átülte­tés. Kutatóintézetekben már siker­rel szaporították így, de működő gazdaságban még sehol. A dolog lényege, hogy egy hároméves, min­den tekintetben kiváló versenyző kancából a megtermékenyítés után kivesszük az embriót és két-három idősebb kancába ültetjük át. A fia­tal ló versenyezhet tovább, az idő­sebb pedig kihordja a csikót. Az el­járásnak egyet­len hibája van: nagyon drága, hiszen egy do­nor kancához legalább három béranya kell. Most van elég tenyészkan- cánk, így ha nem szükséges, nem nyúlunk eh­hez a módszerhez. Fröschl Viktor Lapapuszta iránti szerelme tartós érzelemnek bizo­nyult, hiszen a gyermekei Mernyén járnak iskolába, és jobban beszél­nek magyarul, mint németül.- Szeretem a magyarok, a lap­pusztaiak mentalitását. Itt élek; ez a hazám, s itt fogok meghalni. Ám ad­dig nem, amíg nem lesz Lappusztából a világon is ismert ló­versenypálya. Ha minden a tervek szerint halad, 2002-ben megrendez- zük az első versenyünket. ____■ Bi ztos pénzt hoz a bab Hársházi Péter 250 hektáron gaz­dálkodik, főleg búzát, őszi árpát és babot termel.- Jóval munkaigényesebb a bab, mint a szokványos szántó­földi növények, de jobban jöve­delmez. Próbálkozunk mákkal is, bár az idén nem jött be. Kialakult piacunk van, az Alföldre szállí­tunk a környékbeli fuvarozókkal. Az alföldi kereskedők ragaszkod­nak a telephelyi átvételhez, s ezt a költséget is nekem kell vállalni. A megyében nincs érdeklődő, nem lehet babot eladni. Orosházára visszük, de már kaposvári üzlet­ben találkoztam a saját csomagolt babommal, csak az ára volt egé­szen más. Közvetlenül nem tu­dok nagy áruházaknak eladni; ahhoz túl kis vállalkozó vagyok, nem állnak szóba velem. A dollár világpiaci ára, sajnos, kedvezőtle­nül változott, emiatt olcsó a bab. Tavaly 200 forint volt kilója, az idén csak 170-et ígértek érte. Az a zavaró, hogy a vetőmagot, műtrá­gyát, növényvédő szert a régi dol­lárárfolyamon vettem. Hársházi Péter egyelőre még Kaposváron lakik, de a tervei sze­rint már nem sokáig.- Lassan elkészül a házam, ha­marosan ideköltözöm - mondta. - Gyönyörű a környék, csend van és nyugalom. A munkám és a környezet köt ide. így, ebben a sorrendben. ■ AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTAi SZARKA ÁGNES. FOTÓ. KOVÁCS TIBOR Az oldal összeállítását támogatta az AGRÁRIA Rt, Hársházi Péter Mezőgazdálkodási Vállalkozó és az önkormányzat A L M A N A C H - 2 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom