Somogyi Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-30 / Vasárnap Reggel, 39. szám

„Minek bokszolsz, Kokó” A Vasas focistái az utolsó helyen állnak a nem feltétle­nül öldöklő Iramától elhíresült Borsodi Ligában, s ezt a szurkolók Is nehezen viselik. Olyannyira, hogy két hete a klub olimpiai bajnokát, Kovács Kokó Istvánt is megta­lálták, s ócsárolni kezdték. A Kokó haragját leginkább kiváltó középiskolás fiatalember a legkevésbé sem ne­vezhető ijesztőnek. Vasas és az ISM közötti vitát taglalták. Szóval megint ki­kapott a Vasas, szidtuk a bí­rót, ahogy kell, utáltuk az MLSZ-t. Aztán akkor sza­kadt el a cérna, amikor az újabb Fradi-gól láttán Kokó ott ugrándozott nem messze tőlünk. Elborult az agyunk, és rajta töltöttük ki a dühün- Kovács István két. Ekkor mondtam, ami miatt megindult felém, fe- - Semmi bajom Kokéval, lénk, s úgy fogták le őt. Szenzációs sportolónak tar- - Mit mondott? tóm és magánemberként is - „Minek bokszolsz újra, kedvelem - kezdte Sőrde úgy is kiütnek megint, Levente, a Kokét pocskondi- mert' béna vagy." Már saj- ázó szurkoló. A VIP-páholy- nálom és nyilvánosan is bán ült mögöttünk, tudom, bocsánatot kérek tőle. hogy Fradi-drukker, de ez Szégyellem. Az a rossz az nem zavar. Igaz, néhányan egészben, hogy Kokó az haragszanak rá, mert nem egyik kedvencem és druk- aktivizálta magát a Vasas- kólók neki. Még egyszer pálya miatt, pedig még a bocsánatot kérek, s örül- közismerten Fidesz-barát nék, ha ezt személyesen is Mészöly is részt vett azon az megtehetném, összejövetelen, amelyen a (Schiller) Kovács István- Semmi bajom Kokéval. Szenzációs sportolónak tar­tom és magánemberként is kedvelem - kezdte Sőrde Levente, a Kokét pocskondi­ázó szurkoló. A VlP-páholy- ban ült mögöttünk, tudom, hogy Fradi-drukker, de ez nem zavar. Igaz, néhányan haragszanak rá, mert nem aktivizálta magát a Vasas­pálya miatt, pedig még a közismerten Fidesz-barát Mészöly is részt vett azon az összejövetelen, amelyen a Miért nincsenek sztárjaink? Visszavonul a válogatottságtól a kilencvenes évek legjobb honi focistájának választott Illés Béla. A magyar sztár, aki soha nem próbálta ki magát külföldön, a valódi profi világban. Vala­hogy nem volt kedve belevágni. Néhány évtized­del korábban, Albert Flóriánnak kedve éppen lett volna, mégsem mehetett. Mást későn enged­tek el, vagy éppen rossz tanácsadókra hall- gatva, rossz helyre szerződött. Tán ezért nincs egyetlen világsztárunk sem. Alább az álta­lunk legkarizmatikusabbnak tartott négy labdarú­gó pályafutását taglaljuk. Albert Flórián Nem véletlenül hívták őt Császárnak, nem véletlenül lett 1967-ben az Európa leg­jobbjának járó Aranylabda tulajdonosa. A földkerekség leggazdagabb klubelnökei adták volna érte teljes va­gyonukat, ám nem mehe­tett. Mert ugye a szocialista sportoló nem árucikk, amit a gaz(dag) kapitalisták csak úgy megvehetnek. Persze Albert számára is lett volna „menekülési útvonal”, a disszidálás, ám ő nem akart elszakadni a családtól, bará­toktól, hazától (ne feledjék, akkoriban ez bűncselek­ménynek számított, Puskás Ferenc is több mint két évti­zed után tért haza először). így a légiós életből Albert Flóriánnak mindössze egy néhány hetes brazíliai ki­rándulás jutott, ám hiába marasztalták, ott sem ma­radhatott. Ha fénykorában elengedik külföldre, ma ő lehetne az egyik leggazda­gabb magyar ember. Nyilasi Tibor Pechje volt - mondhatnánk, hiszen még a nyolcvanas évek elején is mélyen bele­szólt a politika a sportba, így nagy lehetőségekről ma­radt le. Nyilasinak szeren­cséje volt­I P mondhat- I Bánk, merthogy ő legalább - ha későn is -, de el , mehetett. A ferenc- - városi szurkoló- tábor utolsó igazi (fradista) bálványa is messzebbre jut­hatott volna, ha hagyják. A remény megvolt, hiszen az ő idejében a harminc feletti­eket már elengedték (rájöt­tek, hogy nem jön rosszul az a kis valuta az ország­nak), így lett légiós Bálint, Fazekas és Müller. Az 1982- es spanyolországi vb-re ők már belga, illetve spanyol klubjaikból tértek haza. Ek­koriban kapott Nyilasi is pa­rádés ajánlatot: ’82 elején megsérült a Barcelona első­számú sztárja, Bernd Schuster. A katalánok Nyilasit nézték ki he­lyetteséül, fél -évre akar- — ták elvin- ^ ni egy- , m i 1 1 i ó % 1 dollárért. Tibor azonban ak­kor még messze volt a sza­badulást jelentő kortól, rá­adásul akadt olyan eszes sportvezető, aki azért elle­nezte a szerződést, mert az akadályozná a játékos világ- bajnoki felkészülését. Alig , több, mint egy évvel ké­sőbb némileg leszál­lították a korha- .tárt, így Nyi- lasi mehe- Wk tett. Kapó­ra jött í, V Jé* Császári |W mozdulat az akkoriban erős európai középcsa- patnak számító A- W ustria Wien invitálá- W sa. Nyíl gyönyörű éve- * két húzott le a bécsi lila­fehéreknél, az osztrák fővá­rosban, ma is sztárként em­legetik. Tovább azonban nem jutott. Détári Lajos Egyértelmű, hogy Détári volt a magyar labdarúgás utolsó korszakos zsenije, akivel kapcsolat- | bán azon­ban sűrűn % ** Jp| hangzik el Jatt szócska is. Azaz, ) mi lett volna, ha akkor másként dönt. Sokak sze­rint éppen Détárinak kö­szönhető, hogy a külföldi szerződések kapcsán meg­szűnt a korhatárosdi. így kerülhetett Détári Lajos 1987- ben az Eintracht Frankfurthoz, s így lett az évad végére a Német-kupa­győztes. Nem mellékesen, 1988- ban, a berlini finálé­ban az Eintrachtl, az ő pará­dés góljával verte meg 1-0- ra a Bochumot, s ennek egyenes folyománya, hogy ^egy tetszőleges frankfurti Lsörözőbe betérő magyar tú­rista Détári nevének kiejté­sével jó eséllyel pályázha­tott egy ingyenes baráti leré- szegedésre. Dömét azonban hiába marasztalták Frank­furtban, hogyha lehúz még egy-két Bundesliga-szezont, s utána világsztárként válo­gathat az elitklubok ajánla­tai között. Súgói és a temér­dek pénz hatására inkább a görög Olympiakoszt válasz­totta. Nem sejthette, hogy a klubelnök csaló, hamarosan börtönbe kerül. A pireuszi csalódás után pedig már le­csúszott a nagy lehetőség­ről. Itáliában „csak” a Bolo­gna, az Ancona és a Genoa mezét húzhatta fel tét­meccsen, végül a svájci Neuchatelben fejezte be profi karrierjét, amely még így is irigylésre méltó. Illés Béla Az elmúlt évtized legjobb magyar focistája (a szakma és a játékosok szavazatai alapján), aki soha nem pró­bálta ki magát külföldön. Pedig őt már nem kötötték ^ gúzsba sporthivatali tiltá­sok, ajánlata is volt, még­sem ment. Persze minek is vágott volna neki az ismeret­lennek, ha itthon ezemyolc- százas átlagnéző- számú csapatok­nál is bő­ven össze- focizott annyit, amennyi- ' bői boldo­gulhat éle­te végéig? (Távol álljon tő­lünk a szándék, hogy sajnál­juk tőle a keresetét, pusztán az összefüggések megértése miatt fontos ezt leszögezni.) Pedig ő az a magyar focista, aki ha időben belekerül az élet sűrűjébe, megkeménye­dik a profi világban, akkor a válogatottban is eredménye­sebb lehetett volna. Illés azonban nem ment, nem csábította a lehetőség, jól megvolt idehaza. Pedig két­szer is tisztességes (egymil­lió dollár körüli) összeget kí­náltak érte, ám ez sem volt motiváció. Béla nem próbál­ta meg, így soha nem tud­hatjuk meg, mire lett volna képes... Ny. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom