Somogyi Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-29 / 228. szám

2001. Szeptember 29., Szombat H ÉT VÉGE 15. OLDAL Az új idők Micimackója Urbanovits Krisztina, Spindler Béla és Sarkadi Kiss János fotó: kovács tibor Igazán nem Micimackó "hibája, hogy a gyerek^ nem figyeltek rá. Ő mindent megtett. Malacka, Fü­les, Bagoly, Kanga, Zsebibaba, de még Nyuszi, rokonai, no meg üz­letfelei is. Akkor meg mi történt? Egyszerű. Ma már jobban szóra­koznak a gyerekek azon, ha vala­ki fennakad a fán, mint azon, ha nagy nehezen sikerül onnan le­szedni. A kaposvári színház legújabb gyerekbemutatójának díszlete leginkább a Godot-ra várva utasí­tásaiban megadottakhoz hason­lít: bézs színű filcréteg és lenvá­szon függöny borítja a játékteret, középen egy platószerű képződ­mény, amely a dombot hivatott jelképezni. Jobbra elöl egy fenyő­fa csontváza. Pauer Gyula ezzel a díszlettel teremti meg azt a hely­zetet, hogy a nézők csak a sze­replőkre koncentráljanak. A jel­mezek, amelyeket szintén ő ál­modott meg, csupa-csupa jó ötle­tet vonultatnak fel: van itt barna­narancssárga csíkos pulóver és sapka (Tigris kellékei), barna tor­nacipő (Kanga és Zsebibaba láb­be je), hajháló (amelyre Füles hallószerveit lehet aggatni), tépő­záras csacsifarok (az alkalmi csengőzsinór), de valami mégis hibádzik, hiszen a gyerekek tíz­percenként zajongjálk túl azt, ami a színpadon történik. Pedig Sarkadi Kiss János Mici­mackója olyan, amilyennek len­nie kell. Mosolygós, kicsit bugyu­ta, kerekded mackó. Kár, hogy néha felveszi azt a beszédmo­dort, amelyet Mikó István hono­sított meg a Disney-rajzfilmek kapcsán. Urbanovits Krisztina Malacka szerepében olyan, mint amilyen egy kistermetű nő: állan­dóan feltűnést akar kelteni. Spindler Béla elképesztően tud hasonlítani egy bagolyra: még úgy is eszik, ahogy azt az isme­retterjesztő filmekben láthatjuk. Bábarczy László rendező nem hódol be a kor követelményei­nek. Ha a rajzfilmekben megszo­kott világot szeretné visszaadni, bizonyára tulipiros virágok virí­tanának a mezőn és rózsaszín vattacukor-felhőcskék úszkálná­nak az égen. A valódi világ vi­szont nem ilyen. A Babarczy ál­tal a mesébe behozott valódi vi­lágban Micimackónak kissámlira kell állnia, ülnie vagy feküdnie ahhoz, hogy gondolkodni tud­jon, s mivel folyton gondolkodik, a sámlit állandóan magánál hordja. A valódi világban Zsebibaba neveletlen, pápasze­mes csibész, s Kanga sem az anyai adottságok bajnoka. A va­lódi világban egy olyan Kister­metű Állat mint Malacka, nem lehet visszahúzódó, így hát Ma­lacka Nagyon Harcias Állatnak álcázza magát (persze a követke­ző pillanatban győz az igazi vér- mérséklet). A valódi világban Ba­golyról is az első percben kide­rül, hogy tudálékos, és nem lát tovább a csőre hegyénél. Babarczy nem csinál cukor- mázos mesét a klasszikus törté­netből; az írónak sem lehetett az a célja, hogy a saját és Shepard figuráit szalvétán, bögrén, frottír­zoknin és popsitörlőn fássa vi­szont. Babarczy és Milne meséje rólunk, emberekről szól: gyarló­ságunkról, hibáinkról és ostoba­ságunkról. És ami a legfonto­sabb: a barátságról is, amely mindezeket a hibákat felismeri, és feltétel nélkül elfogadja. Kár, hogy a mai gyerekek inkább a tu­lipiros virágokat és a rózsaszín felhőcskéket szeretik. Azért ez nem volt mindig így. Kaposváron viszont elkezdődött valami: meg­próbálják kiirtani mindazt az esztétikai gyimgyomot, amely mostanra elburjánzott a gyereke­ket körülvevő világban. Üdvöz­lendő próbálkozás, még ha első látásra reménytelennek tűnik is. Hosszú küzdelem lesz, és csak remélhetjük, hogy nincs késő. KÓNYA ORSOLYA Pótolhatatlan gyermeki szívek A felnőttkori szív- és érrendszeri megbete­gedések - szívinfarktus, agyérelzáródás - alapja, az érelmeszesedés folyamata már a gyermekkorban elindul. Az viszont, hogy kinél milyen fokot ér el, öröklött ténye­zőktől is függ. Ezt hangsúlyozta többek között dr. Kömyei Vil­mos megyei gyermekkardiológus szakfőorvos a Szív Vüágnapján és annak okán, hogy hazánkban ezek a betegségek még mindig a halálozási lista élén állnak. Hozzátette: mivel a géneket nem is­merjük eléggé, célszerű már gyermekkorban fi­gyelembe venni azokat a kockázati tényezőket - dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás, elhízás, mozgáshiány, pszichés stressz -, amelyek egyeseknél felnőttkorban elősegíthetik e betegségek kialakulá­sát. Sajnos - ennek ellenére - egyre több gyermek és ifjú lesz rabja az ártal­mas szokásoknak, s ezeken később csak igen nehezen tud változtatni. Kü­lönösen fontos az olyan gyermekek életmódjának korai befolyásolása, akiknek családjában már vannak szív­ós érrendszeri betegségben szenvedők - hangsúlyozta a szakfőorvos.- A veleszületett szívfejlődési rendellenességek miként korrigálhatok, gyógyíthatók?- Vannak olyan rendellenességek, melyeknek gyógyításában a ko­rai felismerés a leg­fontosabb. Tizen­nyolc éves korig ugyanis előfordul­hatnak olyan esetek, melyek nem okoz­nak szívzörejt, ezért a háziorvos nem fi­gyel föl rájuk, s nem küldi időben kardio­lógushoz a beteget. Ezek a gyermekek legtöbbször már csak a fiatal felnőtt­korban, a panaszok megjelenése után ke­rülnek szakember­hez. Az összes szív­fejlődési rendelle­nességnek mintegy a felét adó kamraisövény- és pitvarhiány, 99 százalékát azonban az észlelt zö­rej, a szívnagyobbodást mutató röntgen alapján és a visszamaradott fejlődést, elesettséget észlel­ve, a gyermeket féléves koráig szakorvoshoz küldték a háziorvosok. A kórházból a budapesti kardiológiai centrumba irányítottuk őket, ahol - miután a várólista már gyakorlatilag megszűnt - az optimális időben elvégezték a műtétet.- Milyen gyakoriak ezek? Somogybán évente mintegy 3200 gyermek látja meg a napvilágot. Egy százalék körüli a veleszüle­tett szívfejlődési rendellenesség, de ha az enyhébb, megfelelő gondozás hiányában esetleg csak a fel­nőttkorban tüneteket okozó kórképeket is figye­lembe vesszük, akkor ez az arány 2-3 százalék. A ilyen gyermekek életkilátásai azonban ma már sokkal jobbak; túlnyomó többségük megéri a fel­nőttkort. Lehetnek gyermekeik is, de utódaik között valamivel gya­koribbak a szívfejlődési rendelle­nességek. Ilyen terheseknél a 16- 20. terhességi hét között indokolt speciális magzati szívultrahang­vizsgálatot végezni a szükséges teendők mérlegelése érdekében. Régebben 15 éves korra a szívhibával születet­tek 28-49, az összes élve születettnek az öt száza­léka halt meg. A halálozás 80 százaléka az első életévben; ennek a fele az újszülöttkor 27. napjá­ig következett be. A túlélési arány napjainkban, 30-40 év távlatában egyes esetekben 90 százalék feletti.- Napjainkban már csak azokat a szívbeteg cse­csemőket, gyermekeket veszítjük el, akiknek fejlő­dési rendellenessége igen súlyos, nem javítható sem gyógyszerrel, sem műtéttel. Ezek­ben a rendkívül rit­ka esetekben csak a szívátültetés segít­hetne, de annak ki­menetele igencsak kérdéses. Talán a technika fejlődésé­vel, egy csecsemő­méretű „műszív” megalkotásával eze­ken a gyerekeken is lehet majd segíteni.- Valamikor a széltől is óvták az operált szívbetege­ket. Élhetnek-e teljes életet ezek a fiata­lok?- Ma már enge­dékenyebb szemlé­let uralkodik. Ha a műtét sikerült, s tü­netmentes a gyer­mek, bármit megte­het, s a mozgás is kifejezetten jót tesz. Vannak azonban olyan ese­tek, amikor a későbbiekben is számolni kell ma­radványtünetekkel, szövődményekkel, ami az életmóddal kapcsolatban is óvatosságra int és egyéni megítélést igényel. ______várnai Ágnes A szív ellenségei A szívbetegségre hajlamosító környezeti hatások között leggyakrabban a dohányzást, az alkoholfogyasztást és az elhízást emlegetik. Általánosítani azonban ebben az eset­ben sem lehet. Churchill angol politikus neve ellenpélda­ként maradt fönn a történelemben. A terebélyes öregurat a fotók is legtöbbször csak szivarral a szájában örökítették meg. Mázsányi testsúly jelezte: a finom falatokat és per­sze az italt sem vetette meg. Ennek ellenére 90 évig élt. A remény Az Egyesült Államokban néhány évtizede 26-37 évig követtek nyomon 997 veleszületett szívhi­bás gyermeket. Közülük 712 (71 százalék) élt a záróvizsgálatkor. 89 szá­zalékuk állapota kitűnő vagy jó, 9 százalékuké megfelelő és mindössze ■ 2,4 százalékuké volt rossz. A ma kezelt gyer­mekek életkilátásai azonban várhatóan lé­nyegesen jobbak. szív barátai A testmozgás jótékony hatása több betegség megelőzésében és a gyógyulásában figyelhe­tő meg. Ezek közé tar­tozik a szívbetegség is. Nem csak azért, mert a mozgás megdolgoztatja a szívet és ezáltal jobb lesz a szerveink vérellá­tása, csökkennek a fáj­dalmaink, hanem azért is, mert főként a dinami­kus mozgást igénylő sportok - futás, kerék­pározás - örömszerzés­re is alkalmasak. A ki­egyensúlyozottság, a lé­lek harmóniája pedig - szemben a negatív stresszel - jótékonyan hat az érrendszerünkre. A természet épületekben Makovecz Imre építész nyitotta letek visszatérjenek a hagyomá- jára jellemző, hogy kedvelik a meg tegnap a Kós Károly Egyesü- nyokhoz - mondta Makovecz lm- szerves anyagokat: a fát, a ter- lés jubileumi kiállítását a kaposvá- re. - Olyan szellemet tartunk fenn, méskövet, s gyakran térnek visz- ri Technika Házában. amely hű az ősi mesterségekhez, sza ősi technikákhoz. Az egyesü­- Az egyesülés tíz éve azért Fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok let tagjainak egyik legismertebb küzd, hogy meghonosítsa Magyar- folytassák azt, amit mi kezdtünk, somogyi terve a Kaposvári Egye- országon a szerves építészetet, ezért hoztuk létre a vándoriskolát, tem Allattudományi Karának ok- melynek célja, hogy a születő épü- Az egyesület tagjainak munká- tatási épülete. ____________kónya Kön yvespolc Colleen McCullough: Fűkoszorú Colleen McCullough amerikai író a „Tövismadarak”-kal vált világhírű­vé. Ám McCullogh nem egy köny- vű író. Az utóbbi tíz évben folya­matosan adta közre hatalmas ívű, Róma történetével foglalkozó re­gényciklusát, amelyet a magyar ol­vasók is megismerhettek. A „Fűko­szorú” e ciklus második része, szerves folytatása a „Róma első emberé”-nek. A Krisztus előtti 99 és 86 között zajló események két főhőse ebben a regényben is Marius és Sulla, Róma történeté­nek két meghatározó egyénisége. Ez a kor a Római Birodalom, az Imperium Romanum fénykora is. Az egykori kis városállam már ha­talma alá gyűrte Görögországot, Hispániát, Galliát, Észak-Afrikát és részben Germániát is. Az új ve­szélyt most Mithridátész pontoszi király jelenti, aki nem hajlandó el­ismerni Róma fennhatóságát a kis-ázsiai területeken s szervezi meg az ottani városállamok ellen­állását. Ki legyen a fővezér a Mithridátész elleni harcban? Marius és Sulla egyaránt pályázik rá. És megkezdődik (folytatódik!) közöttük az a kíméletlen harc, amely kegyetlenségében sokszor semmivel sem marad el Mithri­dátész tettei mögött... Marius, a római nép hajdani bál­ványa, akit paraszti származása miatt sokan csak „itáliai bugris”- nak neveznek, immár 70. életéve felé közeledik, ám ereje és tettre- készsége két szélütés után is rend­kívüli. Hetedszer is consul akar lenni (el is nyeri!), hogy biztosan ő legyen a fővezér. Vele szemben áll a jóval fiatalabb patrícius Sulla. Hi­deg, kegyetlen szeme a vesékbe lát. Haragtartó és bosszúálló volt, de szigorúságát alárendelte indulatai­nak, ha érdeke úgy kívánta...” E két nagy formátumú egyéni­ség egymás elleni harca adja tulaj­donképpen a regény igazi vázát, miközben hatalmas történelmi freskóban szinte az egész akkori Róma története elénk tárul... A mai olvasót nemcsak a színes események sokasága, az izgalmas (valóságos!) történelmi esemé­nyek sorozata fogja meg. Lenyűgö­ző az író történelemismerete, pá­ratlan megjelenítőereje is. S oly sokszor elgondolkozhatunk azon, hogy mennyire maiak, mennyire élők ezek az emberek. Mennyire ismerősek ezek a Cselekedetek ma is. A becsület és a becstelenség, a hűség és az árulás, a jellem és a jel- lemtelenség. Előttünk áll a szenvedélyes, rendkívül szimpatikus Mt^his Livius Drusus szenátor, a) szállottán harcol azért, he den itáliai lakos megkapja jogot. Nagyszabású terveit et tomos tőrdöfés hiúsítja meg.. Ez az orgyilkosság azo an mást is megindít. Az évekig tartó itáliai testvérháborút a polgárjog hívei és ellenzői között. Ebben a harcban Sulla is kitűnik páratlan személyes bátorságával. Pompei mellett legyőzi a samnisokat s ka­tonái őrjöngve kiáltják ki imperá- torrá, fűkoszorúval ékesítve... Marius menekülni kényszerül, de a harcnak még koránt sincs vé­ge. Még neki is sok a híve, akiknek segítségével visszajut Rómába. S megkezdődik a végső leszámolás Marius és Sulla között. A testvérháborúban patakonként fo­lyik a vér. A harcban Marius győz, Lucius Cornelius Sulla Félix t de győzelmét már nem élvezheti. A harmadik szélütés végérvényesen elnémítja. A temetés mellett az égő Róma a díszlet. S a sírnál ott áll az ifjú Caesar is. Jövőbe látó, mindent tudó arccal... síposcsaba „Erős várunk a nyelv” [Kosztoukyii Néhány szó a kötőszókról Azt a szabályt, hogy a de és az azonban kötőszót soha ne hasz­náljuk együtt, a legtöbben már általános iskolában elsajátítot­tuk. Mégis milyen sokan és mi­lyen gyakran követnek el nyelv­helyességi hibát, amikor így szólnak: Beszélni akartam a ba­rátommal, de azonban nem ta­láltam otthon. Helyesen: Beszél­ni akartam a barátommal, de nem találtam otthon. Vagy: Be-, szélni akartam a barátommal, azonban nem találtam otthon. Vagy egyik (de), vagy másik (azonban); de a kettő együtt nem megy! Ha már a vagy kötőszó került elő, illik tudni, hogy a vagy-vagy és az akár-akár páros kötőszók nem cserélhetők fel tetszés sze­rint. Az előbbit akkor használ­juk, ha választhatunk két lehe­tőség közt, s az eredmény más­más lesz: Vagy megszokik, vagy megszökik. Ha a választásunk­tól függetlenül az eredmény ugyanaz lesz, akkor az akár- akár kötőszó a helyes: Akár a to­jást a kőhöz, akár a követ a to­jáshoz. (Mindig a tojás fog eltör­ni.) Gyakori hiba, hogy túl sok és kötőszót írunk és mondunk egy mondatban: Bementem a város­ba, és betértem egy boltba, és vettem egy fogkrémet és egy fogkefét. Elkerülhető a hiba, ha a sok és -bői néhányat elha­gyunk, vagy más kötőszóval he­lyettesítjük: Bementem a város­ba. Betértem egy boltba, és vet­tem egy fogkrémet meg egy fog­kefét. A Vörösmarty-versből ki­emelt „Most tél van és csend és hó és halál.” idézetben a három és kötőszónak stilisztikai szere­pe van, tehát nem nyelvhelyes­ségi hiba! Ha valaki figyelmesen olvas­ta eddigi mondataimat, észreve­hette, hogy vannak olyan kötő­szók, amelyek elé tettem vesz- szőt, másikak elé viszont nem. Az ezzel kapcsolatos fő szabály a következő: Ha a kötőszó tag­mondatok határán áll, mindig teszünk eléje vesszőt: „Úgy áld­jon meg isten neved napján, Hogy beérhesd vele minden órán.” - írja ugyancsak Vörös­marty egy másik versében. So­kat akar a szarka, de nem bírja a farka. „Vagy erőt vesz rajta, vagy keze miatt Jhal.” (Arany: Toldi) „Elért az Ősz, és súgót! valamit.” (Ady: Párisban járt íz Ősz) Fáj a szívem, a szemem meg könnyezik. Hol van már az a buta hiedelem, hogy az és kö­tőszó elé soha nem teszünk vesszőt! Külön is felhívom a figyelmet arra, hogy a tagmondatokat be­vezető és, s, meg, vagy kötőszó előtt is mindig ki kell tenni a vesszőt. Hogy miért teszem ezt? Azért, mert ha azonos mondat­részek között áll az és, s, meg, vagy, eléjük nem teszünk vesz- szőt: Vettem az áruházban ke­nyeret és vajat. Édesapám meg édesanyám moziba vagy szín­házba megy. Felmentem az öcsémhez, s elbeszélgettünk a régi, szép időkről. Ma nem minden került szó­ba, de ígérem, a közeljövőben még visszatérek néhány mondat erejéig a kötőszókra. Befejezésül egy nyelvi babo­náról szeretném lerántani a lep­let: És-sel nem szabad monda­tot kezdeni! - mondják és tanít­ják sokan. Az igazság, hogy mindig a beszédhelyzettől függ, kezdhetünk-e és kötőszó­val mondatot. Döntse el a ked­ves olvasó, helyes-e a követke­ző rövid párbeszéd második mondata!- Jancsi és Juliska elment az erdőbe.- És a többiek?- Ők otthon maradtak. ______________MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom