Somogyi Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-25 / 224. szám

6. OLDAL 2001. Szeptember 25., Kedd A GONDOS GAZDÁK A polgármester: Mecseki János. Az alpolgármester: Finta István. A képviselő-testület tagjai: Színek Józsefné, Vajdics Mari­ann, Miiller József és Hajós György. A körjegyző: Kaposvöl- gyiné dr. Hangyái Margit. A cigány kisebbségi önkor­mányzat elnöke: Borbély Zol­tánná. Tagjai: Borbély Zoltán és Bozor Jánosáé. Idősek Klubja vezetője: Ko­vács Lászlóné. Iskolaigazgató: Katona Lászlóné. Óvodavezető: Csengeti Mária ■ Kercseliget A kis település a középkorban Tolna megyéhez tartozott; 1337- ben egyházas helyként tartot­ták számon. A török uralom idején elnéptelenedett, az 1700-as években pusztaként említik a feljegyzések. A XVIII. században a Madarász és Hunyady. majd 1859-töl a Maár és a Pallavicíni családnak volt itt nagyobb birtoka. A község népiskoláját 1754- ben alapította a katolikus egyház: a két világháború között már három ta­nító oktatta a gyerekeket. A falu ne­vének kialakulásában az 1700-as években beköltöztetett német telepe­seknek volt nagy szerepük: a „kér- tecske. ligetecske" korabeli jellegze­tességre utal. A település műemlék jellegű épülete a XIX. század elején épült Maár-kastély. A katolikus temp­lomot 1770-ben emelték, s az 1985- ös átépítés során nyerte el mai tor­máját. Képzetlen állástalanok Az első szövetkezetét 1949-ben alapították Kercseligeten. A Bú­zakalász TSZ 1968-ban egyesült a nagyberki Kaposvölgye Tsz­szel, s emellett gazdálkodott egy ideig a Rákóczi szövetkezet is. Mecseki János polgármester el­mondta: a helyi lakosság többsé­gének ugyan ma is a szövetkezet nyújt szerény megélhetést, de a sok képzetlen munkanélkülinek jelentős gondot okoz az elhe­lyezkedés. A szövetkezet bérli a kárpótlás után a gazdák tulajdo­nába került több mint százhek­táros területet is, így a magán- gazdálkodás sem jellemző. A szakmunkások, középfokú végzettségűek egy része Dom­bóvárra és Nagyberkibe jár dol­gozni, de közülük is több mint harminc munkanélkülit tarta­nak nyilván. A cigánycsaládok egy része elsősorban alkalmi munkákból és gyógynövény­gyűjtésből él. A falu első embe­rétől megtudtuk: szociális ki­adásokra több mint tizennégy- millió forintot költenek a telepü­lés büdzséjéből, s ennek nagy részét éppen az állástalanok se­gélyezésére kell költeniük. Ugyanakkor sok család pró­bálja egyéni vállalkozóként gya­rapítani a családi költségvetést, de az elsősorban kereskedelmi tevékenységet folytató vállalko­zók sem mindig találják meg számításukat. ■ Az oldal cikkeit írta Takács Zoltán Fotó: Kovács Tibor Elszigetelten három megye találkozásánál Huszonhat évesen választották polgármesterré Mecseki Jánost. Az egykori népművelő akkor is tudta: a három megye csücskén fekvő zsáktelepülésnek a Jágónak felé vezető út megnyitása jelenti a jövőt. Eddig minden ígéret ellené­re meghiúsult, de évről évre köze­lebb jutnak az út kiépítéséhez. Nagy lendülettel vetette magát a település felvirágoztatásába az ifjú polgármester, de előbb-utóbb szembesült a pénztelenség okoz­ta kényszerhelyzettel.- A kilencvenes évek első felé­ben alapvető infrastrukturális gondokat kellett megoldanunk, s ezek fölemésztették az anyagi erőnket - mondta Mecseki János. - Mára sikerült részben behozni a hatalmas lemaradást; bevezet­tük a vizet, járhatóvá tettük a mellékutcákat, és lehetőségeink­hez mérten rendbe tétettük a középületeket is. Felújítottuk a háromtermesre bővített iskola te­tőszerkezetét, bevezettük a köz­ponti fűtést az idősek klubjába, és befejeztük a nyolcvanas évek­ben elkezdett óvodaépületet is.- Óvodája és iskolája is van ennek a félezer lakosú falunak. Nem tartanak attól, hogy néhány év múltán kevés lesz a gyerek1- Szerencsére megállt a népes­ség fogyása, és egyre több gyerek születik. Már bőven száz fölött van a tizennyolc évesnél fiatalab­bak száma, s ez az arány a közeli jövőben nem változik. A gyerme­kek növekvő száma egyébként ahhoz vezetett, hogy még bővíte­ni is kellett az óvoda épületét. Ami azonban a kedvező folyamat ellenére is elkeserít: Kercse­ligeten kevés a munkaképes la­kos, itt többségben vannak a fia­talok és a nyugdíjasok. Ahhoz vi­szont, hogy a fölcseperedő diákok ne menjenek el a faluból, munka­helyeket kellene teremtenünk. S erre a megfelelő infrastruktúra hi­ánya és az elszigeteltség miatt, sajnos, egyelőre vajmi kevés esélyt látok.- Három megye határán van a falu. Lehetne ennek az előnyeit ki­használni?- Harminc éve próbálunk kitör­ni a zsáktelepülés okozta hátrá­nyos helyzetből, amihez mind­össze egy két kilométeres utat kellene megépíteni Jágónak felé. Négy évvel ezelőtt már úgy lát­szott: megindult ez a számunkra kedvező folyamat: ügyünket ma­gukévá tették és a regionális szemlélet jegyében támogatták a somogyi, a baranyai meg a tolnai vezetők is. A falu határában elhe­lyezett jelkép, a kopjafa azóta is áll, az út azonban továbbra is vé­get ér Kercseligetnél. S az itt élők, sajnos, kezdik elveszteni a hitü­ket, hogy egyáltalán elkészül-e valaha ez az útszakasz; nekem azonban már hivatalból sem sza­bad beletörődnöm ebbe a hely­zetbe. A tervek készek, és a most már 150 millió forintba kerülő összekötőút előbb-utóbb megva­lósul. Meggyőződésem, hogy eb­ben az esetben a gázberuházás, a szennyvízcsatornázás és a mun­Mecseki János polgármester kahelyteremtés is jóval könnyeb­bé válik, és a dicsőséges múlthoz hasonló jövő elé néz Kercseliget. Egészségre nevelik a nebulókat A kercseligeti iskolások szeretnek a nagy múltú iskolában tanulni Sok kisgyermek él hátrá­nyos helyzetű családban. Az óvoda és az iskola sze­mélyre szabott foglalkoz­tatással és egészséges élet­módra nevelve igyekszik segíteni a beilleszkedésü­ket. Csengeri Mária óvoda­vezető elmondta: korszerű épületben s igen jó körül­mények között dolgoznak. A külön „foglalkoztató” és a tágas „fektetőhelyiség” megkönnyíti a két óvónő, meg a dada zavartalan munkáját. Minden gond- juk-bajuk megbeszélik az orvossal, a védőnővel és a logopédussal. Nagy figyel­met fordítanak a szülők­kel és az iskolával tartott kapcsolatra, ezt szüksé­gesnek tartja Katona Lászlóné iskolaigazgató is. Az egykor nyolcosztályos oktatási intézmény veze­tője két kolléganőjével, Kis Tar Gyulánéval és Pápainé Gál Máriávcd az első, a második és az össze­vont harmadik-negyedik osztályt tanítja. Hetente cserélnek napközis ügyeletet, s mindig átadják egy­másnak a diákokról szerzett tapasztalataikat. A ci­gány kisebbségi önkormányzat segítségével kapcso­latba kerültek a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet­tel is, és jelentős támogatást kaptak a gyerekek étkez­tetéséhez. Az egészséges táplálkozásra nevelésben nagy szerep jut a fogápolásnak is. Egészségvédelmi napjaikon előadásokat hallgatnak a diákok, és vá­laszt kaphatnak minden, a testet és lelket érintő kér­désükre. ■ Szakmát adnak a romáknak Négy éve dolgozik a Cigány Ki­sebbségi Érdekképviseleti Szer­vezet és a kisebbségi önkor­mányzat élén Borbély Zoltánné, és szép eredményeket ért el a ro­mák felzárkóztatásában. E tevékenység alapja: kiváló kap­csolat a munkaügyi központtal. Mert szakma és munkahely szer­zésével lehet legbiztosabban el­érni a cigányok társadalmi beil­leszkedését. Ezért igyekeznek ki­használni az összes pályázati le­hetőséget a romák képzésére. Nagy sikerként könyvelték el a te­lepülési önkormányzattal közö­sen, hogy egy évig hat közhasznú munkást foglalkoztattak; fontos szerep jutott nekik a település rendezésében. Tizenhatan kap­tak bizonyítványt a kihelyezett erdőművelő-tanfolyamon, s öt je­lentkező októberban nekivághat a házi betegápolási tanfolyam­nak. Borbély Zoltánné elmondta: maga is így végzett közösségfej­lesztő asszisztensként, s tudását a mostani munkájában remekül kamatoztatja. Kapcsolatai révén elérte, hogy a Nemzeti Egészség- fejlesztési Intézet támogassa az iskolások étkeztetését, s az egészséges életmódra nevelés je­gyében táboroztassa a diákokat.- Fontos, hogy a falu önkor­mányzatával együttműköd­ve ne csak a romák vegye­nek részt a különböző képzéseken, hanem min­den munka- nélküli ligeti lakos - mond­ta az elnök asszony. Ennek a jegyében kez­dik meg jövőre, összefogva a falu önkormányzatával, a szociális la­kásépítési programot. Ebben há­rom család pályázhat nagy esély- lyel. _________ ■ Ci terázó nyugdíjasok Jó dolguk van a kercseligeti nyugdí­jasoknak, hiszen a régi iskolaépület egyik felében nappal állandóan nyitva yan az idősek klubja. Kovács Lászlóné, a nagyberkivel közös fenntartású intézmény vezetője el­mondta: a tágas nappali és étkező mindig megtelik beszélgető vagy éppen zenélő nyugdíjasokkal. A klub nagy büszkesége ugyanis a ci- terazenekar, amely egy köcsögdu­dával kiegészítve fergeteges kon­certeket is ad. Legutóbb éppen a megyei ki mit tud? döntőjébe jutott be. Az intézmény vezetője elmond­ta: a klubban a próbalehetőség mel­lett természetesen televízió és újsá­gok is várják az időseket. Náluk fo­gyasztják el az ebédet, s megvan a mosási és für­dési lehetősé­gük is. Ko­vács Lászlóné büszke rá, hogy a falu­ban nincs egyetlen olyan idős ember sem, aki ne volna ellátva, s hogy a berkiekkel közös rendezvé­nyeken, kirándulásaikon újabb ba­rátságok is szövődnek. Legköze­lebb Nagyberkiben tartanak „bog­rácsos délutánt”; ennek a jó hangu­latáról is minden bizonnyal a cite- razenekar gondoskodik. ■ Népszerűek a Ligeti Haverok Saját zenekara is van Kercseligetnek; a községi rendezvé­nyeken ez zenél. Mindez Borbély Já­nos érdeme, aki 1993 februárjában költözött a faluba.- Engem is lenyű­gözött ennek a gyö­nyörű környezetű településnek a szép­sége, ezért költöz­tem ide Röszkéről a feleségemmel és a fi­ammal. Régi ven­déglátós család vagyunk, s lehe­tőséget láttam a falusi turizmus­ban is, de a gazdasági helyzet ezt egyelőre nem teszi lehetővé. Ha eredeti tervét nem is váltot­ta valóra a nyugdíjas vendéglátós,- ugyancsak izgalmas vállalkozás­ba fogott. Érezte, hogy van igény a környéken egy jó kis zenekarra, ezért a falubeliekkel megalapítot­ta a Ligeti Haverok nevű bandát.- A polgármester értékelte az erőfeszítéseinket, így az önkor­mányzat hangszereket vásárolt, s a próbákra termet is adott. Cseré­Borbély János rezesbandát akar alapítani be havonta többször is csapunk egy-egy hangulatos estét, és egyre több szórakozni vágyó fiatal jön ide a környékbeli falvakból. Egy­szer csak azt vettük észre: többen itt vannak már a próbákon is. Ez pedig igencsak jó érzés... A főleg tánc- és cigánydalokat, sramlikat meg nótákat játszó ban­da népszerűsége töretlen, de a trombitán játszó zenekarvezető nem elégszik meg a könnyűzenei kalanddal. A legújabb terve az, hogy a ligeti diákokból rezesban­dát alakít. ■ Újsághordástól az edzésekig Balázs Tivadarné férjével és két gyerekével néhány évvel ezelőtt költözött a település szívébe. A kaposhomoki asz- szony családjának nem oko­zott gondot a beilleszkedés. Balázs Tivadar nyolc éve vállalta a megye lapjának kézbesítését, s ebben segítik a családtagok is. Balázsék eredetileg állattartással foglalkoztak, a sertéstenyésztés azonban nem váltotta be a vállal­kozáshoz fűzött reményeket. Lát­va a tápbolt szerény kínálatát, az az ötletük támadt: megnyitják a saját boltjukat. Tervük sikerült, s így olcsóbb és szélesebb választé­kú tápboltot nyitottak a falu gaz­dálkodóinak. Közben Balázs Tiva­dar kialakította a gázcseretelepet, és még gyümölcsfelvásárlással is megtoldották szerteágazó tevé­kenységüket. A bodza és a meggy mellett egy kft alkalmazottaiként még a csigafelvásárlással is kibővítették tevékenységi körüket. Mindezen munkák alaposan betáblázták tehát a fiatalasszony mindennapjait, de még így is volt ereje, hogy valóra váltsa régi vá­gyát: megalapította Kercseliget el­ső női röplabdacsapatát. A kaposhomoki csapat oszlopos tagjaként ugyanis sok em­lékezetes csatát élt meg, s úgy gondolta: nem árt a kercseligeti sportéletet is felélénkíteni. Az edzésnek is beillő újságkihordás mellett nem maradhatnak el a lab- dás foglalkozások sem, de ezeken túl már meccseket is játszottak a kaposhomoki lányokkal, asszo­nyokkal. Páran a kezdeti lendület után lemorzsolódtak ugyan, de szerencsére egyre jönnek a lelkes csapathoz újabb, mozgásra vágyó fiatalok. Az asszonyok nekibuzdulását már a férfiak is megirigyelhették, mivel a településen nemrég mega­lakult az első kispályás futball­csapat, akik ugyancsak az önkor­mányzat támogatásával rendezik edzőmérkőzéseiket, hogy egyszer majd bajnoki találkozókon is szá­mot adhassanak tudásukról. ■ Elűzöttek, bevándorlók Kercseliget a térség egyik legna­gyobb népességfogyását megélt települése. Mecseki János polgár- mester elmondta: az 1900-as évek elején csaknem 1500 lakosa volt a virágzó gazdaságokkal övezett községnek, s 1932-ben is 1357-en lakták. Három évtized múltán azonban már csak 500 lelket számlál a falu. Kercseliget súlyos veszteségeket a háború után. 1946-ban ugyanis kitelepítették a német nemzetiségűeket: 361 la­kosnak kellett elhagynia szülőfa­luját. Az 1941-es népszámlálás­kor a lakosság 71 százaléka val­lotta magát német anyanyelvű­nek. Több család - vagyonát hát­rahagyva - Nagyberkibe vagy Orciba menekülve próbált kibúj­ni a jogkorlátozás alól. Helyükre a Csehszlovákiához csatolt területekről elűzött ma­gyarokat telepítették, legtöbbjü­ket Peredről. Sokan elvándoroltak a hatvanas években a foglalkozta­tási gondok miatt, s cigány csalá­dok költöztek az elhagyott há­zakba. Ma ők teszik ki a lakosság­nak csaknem az ötödét. ■ Az oldal elkészítését a kercseligeti önkormányzat támogatta A L M A N A C H - 1QO

Next

/
Oldalképek
Tartalom