Somogyi Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-20 / 220. szám

6. OLDAL 2001. Szeptember 20., Csütörtök __Gondos gazdák Polgár mester: Nyitrai István Alpolgármester: Dudák Boldi­zsár Képviselők: Dudás György, Fürstein József, Harag János, Jung János, Marosi Zoltán, Scherer Gyula Körjegyző: Horváth László Háziorvos: Dr. Oancea György Védőnő: Szulimán Zoltánná Falugazdász: Mészáros Ferenc Ingyentelekre építhetnek a fiatalok Erdők szegélyezte völgykatlanban fekszik Bőszénfa. Természeti adott­ságaiból fakadnak előnyei és hátrá­nyai. Nyitrai István polgármester azon munkálkodik, hogy a vízelve­zetés gondját megoldva, a várostól való távolságot áthidalva a fiatalok­nak is vonzóvá tegye a falut. A szép környezet csak első látásra jelez paradicsomi állapotokat. A dombokról lezúduló víz idő­ről időre rengeteg kárt okoz; régiek és eliszapolódtak az árkok, s ilyen körülmények között a szennyvízelvezetés megoldása is igen nagy fel­adat. Nyitrai István polgár- mester azonban nem ismer megalkuvást: mindig vég- hezviszi elképzeléseit.- A vízrendezésre évente másfél millió forintot köl­tünk, s ez tarthatatían álla­pot. Az árokrendszer kitisz­tításával olyan körülménye­ket teremtünk az itt élők­nek, hogy a gumicsizmás sártaposás még rémálmaik­ban se jöjjön elő. Tisztában vagyunk vele, hogy a magas belvíz nehezíti a szennyvíz- elvezetés gondjának a meg­oldását is, mert egy elavult konstrukcióval épített ülepí­tő gondokat okoz. Ennek el­Nyitrai István polgármester lenére vagy talán éppen ezért ke­rült kívánságaink közül az első helyre a szennyvízhálózat kiépíté­se.- A belvíz ellen küzdve milyen beruházásokat végeztek el az utób­bi évtizedben?- Az ivóvíz bevezetésének mun­kafolyamatába már hivatalba lépé­sem napján bekapcsolódtam, s befejeztük a tanács által elkezdett munkát. Felújítottuk az utakat is; ezeknek csaknem a hetven száza­lékán igen rossz volt az úttest, s kiépítettük a járdákat is. A köz­épületek közül rendbe tettük az orvosi rendelőt, a polgármesteri hivatalt, a kultúrházat, valamint a ravatalozót. A gázberuházás is célegyenesbe érkezett, bár a la­kosság szegény, sokaknak olyan alacsony a fizetése, hogy nincs tartalékuk, s ez nehezíti a gáz be­vezetését. A hivatalhoz házasság- kötő termet építettünk, mert ör­vendetes módon egyre több fiatal házasodik.- Meg tudja-e tartani a falu a munkaképes fiatalokat1- Fontos, hogy nemcsak a szoci­álisan rászoruló fiatalokat támo­gatja az önkormányzat, hanem a tanulásukat is igyekszik hatéko­nyan segíteni. S akkor is támogat­juk őket, ha kikerülnek az iskola­padból: a telkeket ingyen adjuk a bőszénfai fiataloknak. Mindössze annyi a kikötésünk, hogy öt éven belül építkezzenek, és tíz évig nem adhatják el az ingatlant. Mindez természetesen még nem elég a képzett munkások megtar­tásához; szükség volna munkahe­lyekre is. Az a véleményem, hogy az a tizenhat kilométer - ennyi a távolság Kaposvárig - nem olyan sok, így többen is a városban talál­hatnak boldogulást, és ideális, vonzó otthont kínál nekik a bőszénfai csendes környezet. ■ Bőszénfa Feltehetőleg azoknak a fal­vaknak egyike volt. melyeket Szent István adományozott a szentmártoni apátságnak. Albeus esz­tergomi kanonok 1237-40-es össze­írásában szerepelt először a neve Bozais alakban. Később a Dersffy és az Imrefly család birtoka volt, a török kiűzése után pedig Festetics-urada- lom. Az 1770-es években Festetics La­jos svábokat telepített a községbe, a német ajkúak aránya a XX. század el­ső évtizedére a falu lakosságának a 60 százaléka. Téglagyár és gőzmalom is volt a községben. 1949 és 1956 kö­zött. valamint 1962-ben egy kisebb té- esz dolgozott itt. A lalu lakossága a hatvanas-hetvenes években kezdett csökkenni. A rendszerváltás után épí­tették ki a község Ivóvizhálözatát, le­aszfaltozták az utakat, s akkor újítot­ták föl a művelődési házat és az orvo­si rendelőt is. Böszénfán a mezőgaz­daságnak. az erdőgazdálkodásnak és az idegenforgalomnak van jövője. Két lafeldolgozó is működik, és itt van a Pannon Agrártudományi Egyetem gím- szarvastenyésztö telepe is. Megfesti az erdő színeit Izek csalogatják a vendéget Horvát, svéd, német és erdélyi csapatok is képviseltették ma­gukat a bőszénfai főzőverse­nyen. Nyitrai István polgármes­ter elmondta: a nagy sikerű ren­dezvény újabb jele volt annak, hogy a zselici kisközösség tele­püléseinek érdemes összefogni a falusi turizmus fejlesztése vé­gett. Az ilyen alkalmakkor ugyanis az ide látogató külföldi­ek és a megye távolabbi telepü­lésein élők is kedvet kapnak, hogy visszatérjenek a kisköz­ségbe, s ott eltöltsenek néhány gondtalan napot. A falu első embere a kerékpáros turizmus­ban lát még nagy lehetőséget, ehhez azonban nagy szükség volna arra, hogy kiválóak legye­nek a zselici kerékpárutak. Nyitrai István úgy látja: növek­szik az érdeklődés, és már meg­van a fogadókészség. Szükség van azonban jelentős szemlélet- váltásra is, hogy a Surján menti falvakban élőkkel együtt a bőszénfai házakban is méltó színvonalon lássák vendégül a zselici túrázókat. ■ AZ OLDAL CIKKEIT IRTA: TAKÁCS ZOLTÁN FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Az oldal összeállítását támogatta a Mese Szálló, Kanyar János vállalkozó és a bőszénfai önkormányzat Talán sosem vesz ecsetet a kezébe Papp Lajos, ha a bátyja egykor teljesíti a kérését, s ad neki a képeiből. CsaJdrogy az idősebb testvér inkább festéket adott, s így a fiatalember maga volt kénytelen festeni. Nem bánta meg; magával ra­gadta a képzőművészet sokszínű kifejezési lehe­tősége, s azóta képei, plasztikái és szobrai szá­mos kiállításra eljutottak. Legutóbb a bőszénfai magtár épületében rendezett, a „Zselic színei” cí­mű tárlaton mutatta be műveit. Papp Lajos el­mondta: raktárosként, majd gépkezelőként nem jutott ideje az alkotásra, de mióta - tizenkét éve - elszánta magát, hogy Bőszénfára költözzön, nyomon követi az erdők és mezők színváltozá­sait. Nyáron többnyire a vízpartot választja vagy kőből s fából készít szobrokat, télen pedig a fű­tött előszobában berendezett „műteremben” idézi föl a táj szépségét. Munkáinak egy részét szétosztogatja a rokonoknak, ismerősöknek, kopjafái azonban Gálosfa, Bánya, Bőszénfa köz­terein láthatók. Papp Lajos idén töltötte be hetve­nedik életévét. Bevallotta: kedvencei a realista alkotások, mert örül, ha mások is ráismernek ar­ra, amit ábrázolni akart. 1995 óta vezeti a ven­dégkönyvet, s többtucatnyian dicsérték alkotásait. El­árulta, hogy bár jólesik a biztatás, de mindennek csak a felét hiszi el, hiszen fontosnak tartja az önbírálatot. Most két tájképen dolgozik; egyiken zselici erdőt fest, Papp Lajos leginkább tájképeket szeret festeni a másikon a dombok között megbúvó tókát. Gyer­mekkora óta úgy érzi, a természetben van igazán ele­mében. Nem véletlen, hogy az ezerarcú szeptembert és a fák októberi színeit kedveli. ■ Bőszénfai meseparadicsom Szorgoskodó törpék, rettenthetet­len lovagok és hírhedt kalózok bé­késen megférnek egymás mellett. A gyermekek kedvelt meséinek sze­replői a bőszénfai Mese Szálló szo­báit lakják: beköltöztek a vendégek mellé.- Minden szoba más titkokat rejt, és az itt megszállók a történet részeseivé válhatnak - mesélte büszkén Szabó Géza, a szálló fenn­tartója. - Rengeteg munkát belefek­tettünk, mire elnyerte mostani for­máját ez az ezerhétszázas években emelt épület. Valaha itt volt a plébá­nia, majd hosszú évekig üresen állt. A Mese Szálló ötlete egy buda­pesti családtól származik. Kirándu­láson figyeltek föl a felújítás alatt ál­ló épületre, amely 1994 szeptembe­rében nyílt meg.- Két éve fogadunk gyermekcso­portokat. A Mese Szálló ugyanis el­sősorban gyermekes családok ki- kapcsolódását szolgálja. Hasonlít az osztrák Kinder-hotellánc intéz­ményeihez, de itt családiasabb a légkör. Az alkalmazottaink helybe­liek, s arra törekszünk, hogy a vT dék ételei is helyet kapjanak a kíná­latunkban. Látogatóink minden kezdeményezésére figyelünk. Szer­veztünk már hajókirándulást a Drá­ván, igyekeztünk megismertetni vendégeinkkel a Zselic szépségeit, ellátogatnak a kisvasúihoz és a kö­zeli vadasparkba. Nagy öröm, hogy lassan a világ minden részéből jön­nek ide, volt már a vendégünk an­gol és kanadai család is. A bérlő bízik benne, hogy a tu­rizmus föllendülésével később bő­víteni kell a szállót, s az új apartma­nok kialakításával is megőrzi a Me- se Szálló családias hangulatát. ■ Garázsból cukrászdát építettek Amikor Kanyar János még gé­pészként dolgozott, és felesége könyvelői munkakörben, nem gondolták volna, hogy egy évtized múlva jól menő cukrászda tulaj­donosai lesznek. Pedig a bőszén­fai Kanyar cukrászda és fagyizó ma a környék egyik legdivatosabb találkahelye, ahol a vendég kelle­mes környezetben ízlelheti meg a száz'féle finomságot. Kanyar Jánosék munkahelyük megszű­nése után határozták el, hogy ga­rázsukat gyökeresen átalakítják, s benne egy cég diszkonthálózatá­hoz kapcsolódva itaílerakatot léte­sítenek. Nem elégedtek meg eny- nyivel: idővel használt gépeket vásároltak, s fagylaltot készítet­tek. Annyira beindult az üzlet, hogy egy idő után a fiukat is be­vonták a vállalkozásba, mozgó fagyiárusként járta a környéket. Mára hét embert tart el a vállalko­zás, és újabb üz­letet is nyitott Toponáron. A környék húsz­nál több telepü­lésén szállítják házhoz a fagy­laltot, a süte­ményt, s egyre többen keresik föl a hangulatos cukrászdát is. A családfő el­mondta: semmi­féle titok nincs a háttérben, mindössze annyi, hogy a rengeteg mun­kával megtermelt hasznot rend­szeresen visszaforgatták az üzlet­be, s megvalósították ötleteiket. Most arra törekszenek, hogy első­ként megszerezzék a szigorúbb Nagy hangsúlyt fektet a minőségre a Kanyar cukrászda minősítést. Ehhez külső szakta­nácsadó cég segítségét is igénybe veszik, így januártól új időszámí­tás kezdődhet a Kanyar fagyizó történetében. ■ Népszerű a falubusz Óvodába siető csöppségek reggel, és megfáradt arcocskák délután, ez Nyaka Árpád élete, akinek minde­ne a vezetés és a gyerekek.- Minden utam külön élmény; nekem is meg a gyerekeknek is - mondta mosolyogva a nyugdíjas buszvezető, készülve a délutáni in­dulásra. - Türelmetlenek már, mert pár perc késésben vagyok, s olyankor mindig nagyon izgatot­tak. Hangosan kiabálnak, ám amint meglátják a kisbuszt, rögtön megnyugszanak. Hazafelé aztán kezdődik a mese. Néha valami ap­rósággal is megajándékozom őket, így gyorsan röppennek a kilométe­rek. A húszszemélyes kisbuszt az önkormányzat négy éve nyerte pá­lyázaton, s azóta a falu egyik bevé­teli forrása. Gyakran adják bérbe, így Nyaka Ár­pád sem unat­kozik. Egyéb­ként is van sok feladata; reg- g e 1 e n t e Simonfára és Gálosfára viszi az óvodáso­kat, s délután hazahozza őket. A szent­balázsi iskola tanulóit úszásokta­tásra szállítja Mosdósra, máskor pedig a kirándulókkal járja az or­szág távoli tájait. S ha úgy hozza a szükség, a buszt is megszereli, mert mint régi autós, ismeri a jár­mű minden csínját-bínját.- Az életem és a hobbim, hogy autót vezethetek - mondta. - Egy­általán nem érzem fárasztónak. ■ Fűrésztelepek a faluvégen Kilenc éve alakult az a bőszénfai vállalkozás, amely azóta is a tele­pülés legnagyobb foglalkoztatója. A környékbeli erdők kincsét hasz­nálja fel a fűrészüzem, amiben je­lenleg hatvanötén dolgoznak. Marász Kálmán és Hrabovszki András, a két tulajdonos jól dön­tött 1991-ben, amikor megalakítot­ta az azóta is minden évben nyere­séget termelő céget. A fűrészáru és bútorléc gyártása mellett nagy gon­dot fordítanak arra, hogy bővítsék értékesítési vonalaikat, így az ország számos pontján vannak üzletfeleik. Marász Kálmán el­mondta: a Linden Kft néven közis­mert faipari vállalkozás termékei az országhatáron túl is egyre kere­settebbek, elsősorban Svédország­ba és Olaszországba szállítanak. Tavaly állították üzembe korszerű vezérgépüket, ezzel egy 27 éves technológiát váltottak föl. Mindeh­hez a területfejlesztési alaptól pá­lyázaton nyertek 15 millió forintot, s azt kiegészítve végezték el a hat­vanmillió forintos beruházást. Mi­vel nőtt a termelékenység, úgy döntöttek: két szárítót is vásárol­nak. így lehetővé válik a szárított faanyagok eladása is. Dudás György, aki egykoron a fűrészüzem telepvezetői eként dol­gozott, először 1992-ben alapított faipari céget a településen. Az egy­kori kényszervállalkozó barátjával fogott munkába, ám idővel egye­dül maradt. Úgy gondolta, hogy maga alapozza meg a jövőjét. Ere­deti munkahelyétől másfél kilomé­terre talált rá az ideális területre, s ott kölcsönök nélkül, saját erőből teremtette meg a Gyöngy-fa betéti társaság alapjait. Dudás György a helybéliekből álló csapatával függönykarnis- alapanyagot, lambériát, hajópad­lót, kerítéselemeket és szerszám- nyeleket kezdett gyártani. Egyre inkább átalakult a vállalkozás, ma már faházak előre gyártott elemeit illesztik össze. Pécsen, Pellérden, Kaposváron és Balatonfenyvesen is építettek már az amerikai tech­nológia alapján tervezett házakból. Jelenleg hat helybélinek ad munkát a telep, akiknek fele szak­képzett faipari dolgozó. Dudás György terve az, hogy még több bőszénfai fiatalnak biztosíthassa a megélhetését, s ennek érdekében minél hamarabb szeretné átadni az új üzemcsarnokot. Rabul ejtette a Zselic Nagy Jánosnak egy pillanat elég volt, hogy beleszeressen a zselici rengetegbe. Mindehhez persze a szarvasoknak is volt némi közük, hiszen kaposvári agrártanulmá­nyai idején kezdődött az a szarvastenyésztési program, amelyben később oroszlánrészt vállalt. A seregélyesi fiatalember az egyetem után a Pannon Lovasakadémia gálosfai, később a bőszénfai szarvasfarmján vállalt munkát. Feleségével úgy döntött: a Zselicbe költöznek, s itt nevelik föl három gyermeküket. A család­fő büszke rá, hogy a szolgálati la­kásból kike­rülve szép és kényelmes otthont tudott teremteni ne­kik a dombok között. Nem okozott gon­dot a beillesz­kedés sem a zárt közössé­get alkotó fa­luba. S hogy elfogadtassa a sokak által bírált, ártéri szarvastenyésztő programot, az most igazi kihívást jelent neki. _________________■ A L M A N A C H - 0 3 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom