Somogyi Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-02 / Vasárnap Reggel, 35. szám

2001. szeptember 2. ★ SZTÁROK ★ 13 Dés: jazz adok-kapok alapon Dés László termékeny művész. Még csak 47 éves, de már 25 éve van a zenészpályán. 1978-ban, 24 évesen alapítot­ta meg első jazzegyüttesét, a Dimenziót. Újabb sikercsa­pat következett, a Trió Stendhal. Közben rengeteg sike­res filmzenét írt, többek között a Nagy utazást, a Sose halunk meg című, Oscar-díjra is jelölt filmhez. A dzsun­gel könyvének Geszti Péter volt a szövegírója, közösen alapították meg a Jazz+Az együttest. Hogy miért bomlott fel mindegyik formáció? A jazz adok-kapok alapon megy; én stimulálom a másikat, és ő stimulál engem. Az izgalom, a zenei feszültség, az, hogy mit kapok a másiktól, amire én ad­ni tudok, ez az alapja, s ha minden rutinná válik, abba kell hagyni. Elborzadva olva­som, hogy X zenekar negyven éve együtt van. Én bele is őrül­nék. Tizenöt évig ment ez a zenekarosdi, s amikor vége lett, hirtelen rengeteg időm maradt mást is csinálni. Ekkor kezdtem musicaleket írni. Ma­ga a színházi kísérőzeneírás nem volt idegen tőlem; már a nyolcvanas években írtam leg­alább harmincat, Nyíregyhá­zától Kaposvárig, Szegedtől Budapestig. A Valahol Európá­ban az Operettben, és A dzsungel könyve a Pestiben hál’ istennek nagy siker lett. Gesztivel nagyon jó volt együtt dolgozni. A dzsungel könyve sikere után megalapí­tottuk a Jazz+Az-t. Ő kissé szétszórt, finiselő típus, én pe­dig szeretem emésztgetni, he­tekig nézegetni a szöveget, mi­előtt zenét írnék rá. Hogy már a stúdióban vagyunk, és akkor jön meg a szöveg, az megőrjít. Esküvőjükre Gryllus Dorkával az én nászajándékom: Nemes István szövegíró barátommal családi életet, mert túlnyomó- részt mindketten itthon dolgo­zunk. Persze váratlan felkéré­sek be-becsúsznak nálam né­ha, és átrendezik a terveinket. Általában kihagyjuk. Most ép­pen egy 15 éves álmom való­sult meg: vettem egy vidéki házat, egy régi kúriát. És talál­tam egy „csodaépítészt”, kér­lek, írd le a nevét: Molnos At­tilának hívják; igényes, alapos, sok ötlet és gondolat van a fe­jében, szóval vele rekonstruál­juk ezt a házat. Igaz, anyagilag kimerültem ettől a házvásár­lástól, hosszú évek óta először totál mínuszban vagyok, de nem baj. Úgy csináljuk meg, hogy mindenkinek akad majd saját zuga benne, s egyben a mi kis családi magán-alkotó­házunk is lesz. Tancsik Mária Dés László Született: 1954 január 9-én Együttesek: Dimenzió, Trió Stendhal, Jazz+Az Lemezek: Átutazó, Nagy utazás, Ennyi a dal Család: nős, gyerekei: András (23), Jólia (18), Fanni (13) Filmzenék: Szerelem első vérig, Sose halunk meg Musicalek: Valahol Európában, A dzsungel könyve közösen írtunk egy dalt, amit én énekeltem fel nekik egy CD-re. A Nagy utazás őrült si­ker lett, és generációtól füg­getlenül minden korosztály szereti. És képzelje, ez a dal kerül fel arra a CD-re is, amit az Európai Unióba belépni szándékozó 13 országnak csi­nálnak Brüsszelben. Minden ország két felvé­telt küldhet, egy népzeneit meg egy komolyzene­it. És Magyaror­szágon egy grémi­um a Nagy uta­zást szavazta meg. Viccesen úgy is fogalmaz­hatok, én már benn vagyok az Európai Unióban. Most min dolgozom? Koltai Robi Csocsó, avagy él­jen május elseje című filmjé­hez írok zenéket. Szeretek ve­le együtt dolgozni, a Patiká­hoz is én írtam neki számokat. A jó alkotómunkához kelle­nek nagy csöndek, nem kell mindenben részt venni. Nem is vállalok mindent. Vannak hónapok, amikor csak úgy magamban vagyok és gyako­rolok. Ilyenkor feltöltődöm. Hogy kik a barátaim? írók, muzsikusok, képzőmű­vészek, színészek, rendezők ­többnyire azok az emberek, akikkel együtt szoktam dol­gozni. A barátaim között van egy különleges fellépő társam, Esterházy Péter író. Vele - erre nagyon büszke vagyok - au­gusztusban Salzburgban az Ünnepi Játékokon együtt sze­repelünk. Ő németül olvas fel, s én arra reagálok majd a sza­xofonommal. Ne haragudjon, de nem szívesen beszélek a magánéletemről. Nálam a magánélet tabu. A feleségem, Marcsi, azaz Vá­sárhelyi Mária szociológus, az MTA Kommunikációelméleti Kutatócsoportjá­nak tudományos főmunkatársa. Az én életemben pe­dig első a család. Természetesen ilyen hosszú idő alatt Marcsival voltak konflik­tusaink, krízishelyzeteink, de éppen az a nagyszerű, hogy eddig még mindig meg tudtuk oldani őket, és eddig még min­dig az derült ki, hogy Marcsi­val mi végérvényesen össze­tartozunk, és egy-egy krízis után még erősebb a kapocs köztünk. És hogy milyen apa vagyok? Azt tudom, hogy élek-halok a gyerekeimért. Különben megbízható apa va­gyok, és ők megbocsátják ne­kem ezeket az időszakokat. Marcsival nem olyan nehéz összeegyeztetni a munkát és a lesen Kémjátékos az „új barát” Andreát, vagyis Deutsch Anitát mint „új ba­rátot” pénteken ismerhették meg a Barátok közt tévésorozat nézői. A szappanoperába lé­pő Szilágyi család első tagja a képernyőn kí­vül a Győri Nemzeti Színház művésze. Ked­venc alakítása a Három nővér Irinája, fűmen a Presszóban és a Kalózokban tűnt fel, s ami­re büszke: a Spy game-ben (Kémjáték) Redford és Pitt partnere lehetett. Megnémult a hegedűm... Szenthelyi Miklós hegedűművész, a Zene- akadémia tanára elénekelhetné a régi ke­sergőt, hogy: „Eltörött a hegedűm...” De nem ez történt. Élete egyik legnagyobb vál­lalkozása közben, Bach szóló szonátái le­mezfelvételén egyszerűen megnémult a be­cses instrumentum. „Ez egy 280 éves, ritka olasz darab. Én még csak 26 éve nyűvöm. A szakemberek szerint a meleg miatt némult el, szerintem meg egy hegedű is mondhat­ja, hágyjanak engem egy kicsit békén...” Tahi Tóth feleségére rappel... Tahi Tóth Lászlóéknál végre megtörtént a csoda. Feleségével, Kárászy Szilvia zongora- művésszel végre közös fellépéseket tartottak. Bevezetés a komolyzenébe címmel középis­kolásoknak adtak elő zenetörténeti időuta­zást. SzilVia mesélt és zongorázott, Tahi Tóth pedig megjelenítette a zenei korszakok em­bereit. Sámánként is sikere volt, ám a csúcsot Don Pasquale raptánca jelentette. Vágó visszavág a heteknek Vágó István visszavágóra készül a Heti Hetes klánja ellen.' Holnap esti műsorában célja, hogy megmutassa, nekik, „emelkedett el­méknek” is milyen nehéz a kicikizett Legyen ön is milliomos! műsorban megfelelni. A „Vá­gó-birodalom” azért vág vissza, mert, mint mondja, egyszer műsoruk vendégeként érez­tették vele, hogy ő csak kívülálló, s elbizony- talanító taktikájának sem ülnének fel. Romantic(os) turistaút A Romantic együttes megismé­telt vízumkérelmét immáron pozitív elbírálásba részesítette az amerikai konzulátus. Ám Gáspár Győző, a csapat frontembere nem teljesen elégedett a mostani döntéssel.- Az egyik szemem sír, a másik pedig nevet - jelentette ki Győző. - Az idő múlásával ugyanis lecsúsz­tunk a szeptember közepén meg­rendezendő Latin fesztiválról, ráadásul ismételten ki kellett fizetnünk a 12 825 forintos vízumdíjat. Öröm az ürömben, hogy novemberre viszont újabb meghívást kaptak a Hallowen-partyra, de mivel csak turistavízumot kaptak, így ott sem léphetnek fel. A tartózkodási engedélyük egyszeri belépésre jogosít, és november 28-ig érvényes. Ezzel együtt most már mindenképpen útnak indulnak, legfeljebb a fellé­pések helyett kipihenik a második CD felvételei okozta fára­dalmakat.- Sajnálatosnak tartom, hogy csak a média és a Külügy­minisztérium segítségével jutottunk vízumhoz - folytatta az énekes. - Ha nem ismert zenészek lennénk, akkor a máso­dik lehetőséget meg sem kaptuk volna. Egyébként minden­ki megnyugodhat, visszajövünk, hiszen élő szilveszteri lehe­tőséget kaptunk a tv2-től, amelyet nem akarunk kihagyni. Szalaiék újra együtt Ötödik évadját kezdi a Thália Színházban az ötszereplős Ötödik Sally. Dániel Keyes (Virágot Algemonnak) regényét Szalai Kriszta írta színpadra, s férje, a darab egyik szerep­lője, Csema Antal rendezte. Krisztának most, hogy lányai­kat iskolába kísérte, eszébe jutott, tavaly is ekkor jutott eszébe, hogy írnának egy vidám családi, zenés mozit, neve­lési módszereket figurázva. Az iskolahangulat adott a 12 éves Kriszta és a nyolcéves Lili részéről, ő meg úgyis ének­tanárnak készült, tehát gőzerővel készül a forgatókönyv. Mert vevő is akad rá. Egy biztos, Csema lesz a pedellus.- Hogy családi vállalkozásokban leledznénk? - csodál­kozik Kriszta. - In­kább azt monda­nám, idén vagyunk újra együtt. Tóni a múlt évadban szin­te végig Szegeden játszott. Havi húsz előadást lenyom­tak a Gyalog ga­loppból és az Indul a bakterházból, szinte csak a Sally- előadásokon talál­koztunk. Lippai, a válogatott vadember- Olyan volt, mint a főiskola, újból drukkban éreztem magam a végső szűrőn - idézi Lippai László. - Hu­szonötünkből választották ki né­gyünket a szerepekre. Szurdi Mik­lós, a rendező még azt is ízlelgette, hogyan festünk egymás mellett, hi­telesek vagyunk-e úgy is a történet­nek? Szabó Győző, Szakács Tibor és Kamarás Iván mellett én lettem a negyedik vadember, Janó. Nagyon színes, tiszta ember, de szélsősé­ges, kemény alkoholista. Nehéz szerep, mert infantilis kacagástól a gyilkos dühig terjed érzelmi skálá­ja. Igaz, a film a bennünk lappangó agresszivitás veszedelmes halmozódásáról szól. Lippai László az utómunkálatokkal múlt hé­ten elkészült Vademberekről meséli, hogy a múlt év augusztusa óta eltelt 25 forgatási nap alatt megélte az egyik legjobb kalandfilm szüle­tését. Tavasszal „nyers” változata már sikerrel szerepelt a palicsi nemzetközi filmfesztiválon, most, mozikészen pedig a kairói mezőny meghívottja.- Volt egy-két kemény jelene­tünk, azon túl, hogy a történet sze­rint „Tyutyuval”, vagyis Cserhalmi Györggyel mint szerb matrózzal mit teszünk. Árokba borulás, moz­gó uszályon ugrálás. Még motor­csónakot is megtanultunk vezetni, hiszen minden a Duna körül ját­szódik. Ehhez képest erős váltás, hogy egy új élmény vár a Madách- ban. A Chicagóban játszom egy transzvesztitát. S úgy látszik, újab­ban kísért ez a dolog, mert ezért a szerepért is egy kemény válogatáson kellett megfelelni, hiszen az énekhang még a kontrate­nornál is egy fázissal magasabbat követel... És egy kicsit fogynom is illene, mert a kemény for­gatás után felszedtem egy kicsit. Mondjuk ez nem gond, mert fociban most kezdődnek az edzések a színészválogatottal. Na tessék! Már megint egy válogatottság... (sipka) A VÁM PANGYAL AJZÓ BÁJA Vadulás Vadangyalért: Budapesten tavaly a Vörös­marty téri nagy hanglemezboltban nők (!) pofozkod­tak nevét viselő, első lemezének megszerzéséért. Bájos kislányból lett „vampipari tanuló” az 1977-ben Urugayban született Natalia Oreiro. Még ma is nehéz eldönteni, hogy a fordított baseball­sapka pimasz sihedere vagy a piros ruha démonja. Mindezt annak a tévésoro­zatnak tulajdoníthatja, amely 23 országban fut. A Vad angyal soron lévő esti epizódjáról adás előtt min­denfelé tippelős riportok is mennek az „utca emberé­vel”. Natalia napi 14 órát forgatott a szériában. A 260 részes szappanopera főcím­dalának befutása adta az öt­letet, hogy profi énekesnő legyen... Tavaly októberben felvették második nagyle­mezét, a Tu Venenót, vagyis a Te mérged albumot, amit vesznek, mint a cukrot. Pla­tinalemez lett nálunk ez is, mint az 1999-es album, s Latin Grammy díj-jelölt. A Tu Veneno után Natalia 40 koncertet adott Argentínában és külföl­dön. Budapesten idén ápri­lisban a szűkösnek és drá­gának bizonyult Budapesti Kongresszusi Központban lépett fel, majd visszatért mint a talkshow-k pergő­nyelvű, peres, pengeagyú szereplője. Szeptember 29- én ismét Budapesten kon­certezik. A második kon­cert hazai rendezőinek már van annyi sütnivaló- juk, hogy helyszínül a Kis­stadiont választották. Itt már teljesülhetnek a 25 fős Oreiro-team különleges kí­vánságai is, mint a 204 arany, piros, kék és lila programozható lámpa s a Natáliát szolgáló 12-szer 18 méteres fekete színpad. Ezek a számok életének akár két kabbalisztikus évét is szimbolizálhatják. Tizen­két éves volt, amikor rek­lámfilmekben kezdett szere­pelni, s 18, amikor régi vá­gya, hogy színésznő lehes­sen, valóra kezdett válni a Gazdagok és szépek soro­zatban. A reklámfilmek bá­jos kislányából nőtt először modellé, majd a brazil tán­cos-énekes csillag, Xuxa ol­dalán énekesnővé. Aki azt hiszi, Oreiro min­dig „csak lett” valamivé és valakivé, téved. A törékeny alkatú angyali vamp, egy fodrász anya és egy matrac­készítő apa lánya, négy év­vel fiatalabb húga, Adriana mellől tudatosan hagyta el Uruguayi, s költözött már 16 évesen Argentínába, ahol nagyobb esélyeket látott arra, hogy színésznő váljon belőle. Mikor Argentínában Az Év Sztárjának jelölték, New Yorkban élete regényét játszhatta: vele forgatták az Egy argentin New Yorkban című filmet, melyben egy latin sztárénekesnőt alakít.- Leginkább énekelni szeretnék, de színésznő­ként több lehetőségem adó­dik érvényesülni - vallja kettősségéről. - E kettő vé­gül is kompatibilis nálam, hiszen mikor énekel az em­ber egyben szerepet is ját­szik. Mind a kettőt szere­tem, de most inkább a zené­nek szentelém az életem... Sipka Tamás i

Next

/
Oldalképek
Tartalom