Somogyi Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
2001-08-04 / 181. szám
10. OLDAL HÉTVÉGÉ 2001. Augusztus 4., Szombat ül Színes világ SZEREPVÁLTÁS. Brooke Shields újabb nagy lehetőséget kapott. A ma is szerfölött csinos, harminchat éves színésznő (emlékezetes szerepe volt „A kék lagúnában") átvette a Kabaré című Broadway-musical legendás Sally Bowle-szerepét. Ezzel egy nagyszerű művész, Liza Minelli örökébe lépett; ő tette Sally Bowle-t halhatatlanná New Yorkban. ÁDÁM ÉS ÉVA. Ha annak idején őseink ilyen gyönyörűek lettek volna, semmi szükség nem lenne ma plasztikai sebészekre. A szakmát talán ki sem találták volna. A világszép Claudia Schiffert és az ugyancsak jóvágású Márkus Schenkenberget kérték föl ugyanis: legyenek modelljei az Ószövetség luxuskiadásának. A két szép ember testesítse meg Ádámot és Évát. Claudia és Márkus neve alighanem elég reklám lesz a teremtés történetének népszerűsítéséhez. ATYAI BOCSÁNATKÉRÉS. Fülöp herceget, a brit uralkodó férjét 80. születésnapja alkalmából megszállta a Szentlélek, s bocsánatot kért fiától, Károly trónörököstől, mert balfácánnak nevezte. Károly fölhagyott a duzzogással, s részt vett apja születésnapi buliján. Fülöp évtizedek óta arról híres, hogy képes vérig sérteni embertársait. Kohl német szövetségi kormányfőt „birodalmi kancellárnak titulálta (annak ellenére, hogy Fülöp jól beszél németül), pedig tudhatta volna, legutóbb Hitlert nevezték így. APA ÉS LÁNYA. A hivatalából az év elején távozott amerikai elnök, Bili Clinton elkísérte lányát Oxfordba. A 21 éves Chelsea a brit elitegyetemen kíván tovább tanulni, ám felvétele előtt a professzorok szerettek volna meggyőződni alkalmasságáról. Ha fölveszik, a lány apja nyomdokába lép, mivel Clinton 1968-70 között járt egyetemre Oxfordban. VIDEOTÉKA-HÁBORÚ. Levá gott fülért 1,8 millió márka kártérítést ítéltek meg. Az áldozat egy 49 éves német üzletember, videotéka-tulajdonos. A most véget ért bírósági tárgyaláson elmondta: ellenfelei még 1996 októberében (!) Limburgban megtámadták, ököllel S' bézbólütőkkel agyba-főbe verték, végül mindkét fülét levágták. Kiderült: a csihipuhi értelmi szerzője és felbujtó Wolfgang K., a német videókölcsönzők szövetségének egykori vezetője. Az 58 éves férfit a törvényszék elmarasztalta. A fületlenné vált videotékásnak 1,8 millió márka kártérítést ítéltek meg. _______■ Kö nyvritkaságok szamárháton Rendkívüli könyvritkaságok kerültek elő néhány napja Ta- bon, a városi könyvtárral szemben levő családi ház padlásáról. A több mint száz kötet tulajdonbélyegzője igazolja: a könyvek egykor a Zichy Mihály Ereklyemúzeum tulajdonában voltak.- Vajda Józsefné óvónő hívta fel a közelmúltban a figyelmemet a réginek látszó kötetekre - mondta Bertalan Béla városi könyvtár- igazgató. - Arra kért: ítéljem meg, valóban értékesek-e? Az átvizsgálásakor nemcsak az derült ki, hogy egykor a Zichy-múze- um tulajdonában voltak, hanem az is, hogy többségüket, a latin nyelvű bibliákat, a jogi tartalmú műveket az 1600-1700-as években nyomtatták.- Miként kerültek a könyvek Tabra?- Özvegy Szöllősi Attiláné, aki napjainkig a lakása padlásán őrizte a könyveket, mesélte nekem: már meg is feledkezett róluk, pedig az édesanyja a halála előtt elmondta, hogy a köteteket 1944 márciusában Zichy Mária Alexandra - Lucu néni -, Zichy Mihály unokája és örököse menekítette egy éjszaka hozzájuk Tabra.- Lehet tudni, hogyan történt?- Szamárfogaton hozták be a könyveket Zaláról az ismerős és megbízható Leskovitsékhoz. Hosszú időn át még a családon belül sem emlegették az esetet, nehogy valaki tudomást szerezzen a titokról. A láda tartalmát újságokkal, rongyokkal takarták le a feltűnés elkerülése érdekéBertalan Béla és Petrus Magdolna a könyvritkaságokkal FOTÓ: ESZES ANDREA ben. Szöllősiné egyetértésével a 130 kötetet a napokban adtam át Csicsery-Rónay Istvánnak, Zichy Mihály dédunokájának.- Nagyon megörültem, amikor meghallottam, különösen pedig amikor megláttam a visszakapott könyveket, amelyeket anyám akkor, mentett meg, amikor még szó sem volt arról, hogy a múzeum megmenthető - mondta a tulajdonos Csicsery-Rónay István. - A XVII. és a XVIII. századi könyvekből többet az emlékmúzeum előcsarnokában is bemutatunk majd. Számomra ez az eset az egyik legkellemesebb meglepetés volt, amióta visszajöttem Zalára. A család tulajdonát képező értékes könyveket a továbbiakban megfe- lelő módon fogjuk kezelni... krutek József „Az érdekel, hogy jókat játsszunk...” Mikkamakka, Orsino, Patrik, Trileckij. Négy név, amely a színházlátogatók számára nem ismeretlen. Mind a négy mögött ugyanaz a művész rejtőzik. Anger Zsoltot egyre többen ismerik föl az utcán, mégis alig tudunk róla valamit, annak ellenére, hogy június közepén, a pécsi országos színházi találkozón elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat a Platonov T rileckij-alakításáért.- Mit jelent az Ön számára egy ilyen díj?- Díjat kapni nagyszerű érzés, de nem ez a lényeg. Az előadás sikere a közönség reakcióin mérhető le. Akkor jó az előadás, ha szétverik a házat vagy reklamálnak, hogy miért vették le a műsorról.- A díj nem is fontos?- Dehogynem, nagyon fontos, főként úgy, hogy itt civil zsűri volt. Gyakran mondják ugyanis, hogy ez egy belterjes szakma. Számomra is az az igazi elismerés, ha jó az előadás, ha nem lehet kitenni a nézőket. És az is nagyon jó, ha igazán jó darabokat játszhatunk. Tetszett az elején, hogy kíváncsiak rám a kollégák is. Az öregek, ahogy őket hívni szoktuk. Nagyszerű érzés, ha az ember Bezerédi Zoltántól vagy Szarvas Józseftől tanulhat, ugyanakkor ők is hajlandóak tőlünk tanulni. Nekem olyan szerencsém volt, hogy nagyon izgalmas időszakban lehettem itt csoportos színész, és még a Bezerédiék előtti generációtól is tanultam. Most viszont elég ijesztő a helyzet, mert hirtelen jött az, hogy most már nemcsak Anger Zsolt 1969-ben született Szegeden. 1988 és 1990 között a kaposvári Cslky Gergely Színház csoportos színésze, 1991 és 1995 között a Színművészeti Főiskola hallgatója. Negyedéves korában a Vígszínház gyakornoka volt. főiskola után oda szerződött. Négy év vígszínházt tagság után a kaposvári színházhoz jött. 1999-töl a színház színésze. én vagyok, aki figyel, hanem engem is figyelnek.- És ez furcsa?- Igen, mert még csak harminckét éves vagyok, és olyan helyzetben találom magam, hogy a főszerepeim miatt a nálam fiatalabb kollégák figyelnek rám. Ez óriási felelősség. Nekem is sokat kellett próbálkoznom, mire fölvettek. Voltam plakátragasztó, matróz, de még a szegedi ifjúsági ház portása is. Aztán Ititalál- tam, hogy márpedig én az ország legjobb színházában leszek vezető színész, és eljöttem Kaposvárra csoportos színésznek. Persze nem volt olyan könnyű eljutni idáig, ahogy hangzik, de hogy címszerepet játszhatok a Don Jüanban, az nem olyan felhőtlen ÖrÖm. KÓNYA ORSOLYA ______ Könyvespolc ___________________ So mogyi könyvtáros ki kicsoda Az utóbbi évek egyik legjelentősebb, országosan is szinte egyedülálló kiadványát jelentette meg a kaposvári Megyei és Városi Könyvtár. A „Somogyi könyvtáros ki kicsoda” alapfontosságú információs forrás a megyében élő, vagy a megyéhez kötődő könyvtárosok életéről, munkásságáról. Az adatgazdag; kivitelében is nagyon impozáns, számos fényképpel díszített kötetet Varga István, a fonyódi Eötvös Károly Városi Könyvtár igazgatója és Varga Róbert, a Megyei és Városi Könyvtár igazgatója állította össze. A Ki kicsoda kiadványfajta korunk jellegzetes terméke. Talán a legismertebbek az utóbbi évtizedben kétévenként rendszeresen napvilágot látó „Magyar és nemzetközi ki kicsoda” vaskos kötetei. A jelen kiadvány újdonsága abban rejlik, hogy első ízben térképezte föl a megyében élő könyvtárosok életútját. Sőt más megyéből sem vállalkoztak még ilyen jellegű kiadványra. (Leszámítva Békéscsabát és Szentendrét.) Szükséges természetszerűen azt is hangsúlyoznunk, hogy lezáratlan életművekről van szó. Hiszen a Ki kicsoda pont ebben tér el az életrajzi lexikonoktól. A millennium évében megjelent szép kiadványt természetesen hosszas előkészítő munka előzte meg. Varga Róbert már a 80-as évek végén összeállított kéziratban egy somogyi könyvtáros adattárat. E nagy munka folytatását és végső formába öntését dr. Gerő Gyula, a mai magyar könyvtárügy egyik országos hírű szak- tekintélye (aki szintén somogyi születésű!) is szorgalmazta. Varga Róbert és Varga István közösen szerkesztett kérdőívvel térképezte föl a Somogy megyei könyvtárosok életét és munkásságát. A 2000 őszén megkezdett munka 2001 tavaszán fejeződött be. A kötet mindazoknak a somogyi könyvtárosoknak az adatait tartalmazza, akik visszaküldték a kérdőívet és hozzájárultak adataik közléséhez. A számítógépes adatbázis arra is lehetőséget nyújt, hogy egy esetleges bővített kiadás új nevekkel gazdagodjon. A számítógépes feldolgozást Varga István végezte. Nagy gyorsasággal és mégis szinte hihetetlen pontossággal. Ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a könyv a tervezett időben (az újjávarázsolt Megyei és Városi Könyvtár megnyitása előtt) napvilágot láthasson. Varga István az életrajzok szerkesztésénél két kiváló hajdani bibliográfus, Gulyás Pál és Viczián János módszerére támaszkodott. A „Somogyi könyvtáros ki kicsoda” 126 személy adatait tartalmazza, röviden, tömören és mégis gazdag információval. És ami talán a legfontosabb: nem szakemberek számára is könnyen, áttekinthetően. Varga Róbert többek között így fogalmazta meg a kiadvány célját: ....nem kell nagy képzelőe rő ahhoz, hogy belássuk, egy ilyen könyv túlél bennünket. Üzenet tehát a mai könyvtárosokról a mának és a jövőnek...” A nem szakember olvasó pedig megismerkedhet a somogyi könyvtárügy munkásaival, akik hivalkodás nélkül, nap mint nap teszik a dolgukat az olvasás, a könyv szolgálatában. És ez akkor is igaz, ha patetikusan hangzik... DR. SÍPOS CSABA tói a központban az érdeklődők Varaczkai Erzsébet grafikus-festőművész alkotásait láthatják, aki az alapítvány által létrehozott díj tavalyi nyertese. Előtte egy gyűjteményes kiállításunk volt, ebben nemcsak festményeket, hanem agancsból készült faragványokat lehetett látni. Az idei első kiállításunk anyagában is többféle művet állítottunk ki. Az alapítvány kiállításai mindig valamilyen irodalmi idézet köré csoportosulnak. Az első kettő címe „A lovakat szeretjük ugye?” és „Ó, dicső természet!” volt, a mostani az „Erdőn, mezőn járva" címet viseli. Törekszünk arra, hogy minél több tehetséges fiatal művésznek adjunk lehetőséget. Csergezán Pál munkásságából adódóan elsősorban festők alkotásait mutatjuk be, de nem zárkózunk el egy képzőművészeti ágtól sem. KÓNYA TIZENKÉT SZOBRÁSZMŰVÉSZ - a Magyar Szobrásztársaság tizenkét tagja - alkotásaiból nyüt kiállítás a Kaposfüredi Galériában. A már hagyományosnak nevezhető tárlatsorozaton az idén kőszobrokban gyönyörködhetnek a kiállításlátogatók. A kiállítást Benedek József'szobrászművész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Képünkön hárman az alkotók közül: Benedek József, B. Laborcz Flóra és Kiing József. fotó: láng Róbert A nyári színház diszkrét bája Azt hinné az ember, hogy Pesten jobban mennek a dolgok. Hogy ott műiden meg van szervezve. Ha egyszer azt ígérik, hogy hangosítás, akkor az hangosítás, de olyan, hogy a legképzettebb hangmérnök is megnyalja utána a tíz ujját. Hát nem. Ülök a Károlyi kert nézőterének 13. sorában, olyan magasan, hogy oda már csak a szirti sasok bírnak felrepülni, már ha vannak ilyenek Magyarországon. Idősebb hölgyek és urak zihálva állnak meg a 10. sor táján, nem hegyet mászni jöttek, hanem színházba, mégpedig szabad térre. Körülnézek, dicsérem a szerencsémet: fölöttem még legalább tíz sorban ülnek az emberek. Hátizsák reflexszerűen a szék alá, nem túl nagy lendülettel, de azért határozottan. Még szerencse, hogy nem volt túl nagy az a lendület: székem alatt legalább tízmétemyi űr tátong. Elképzelem, ahogy a hétvégére összepakolt, túléléshez elengedhetetlen felszerelésem darabjai - úgymint: szúnyogriasztó, esernyő, pulóver, napozókrém, bikini, Esterházy - nagyot csattanva semmisülnek meg a kövön. Ré- vedezésemből a színházi előadás eleje zökkent ki. Az ember persze megszokja egy idő után, hogy a szúnyogok rajokban jönnek, néha egy-egy denevér és felriasztott galamb is betéved a látóterébe, de ez hozzátartozik egy nyári előadáshoz. Az is előfordul, hogy nem megy minden simán, meg is bocsátjuk. Néha. De hogy egy vendégcsapattal, nevezetesen a kaposvári színház művészeivel így kitolni, mint Pesten... A közönség papírcsörgés, cipősarok-kopogás zaján keresztül szűrve hallja a színészek szavait. A helyzet a darab elején siralmas. Nem túl hízelgő, ha a mikrofonok erdeje úgy erősíti fel a színész hangját, mintha valamely Lajos korabeli nyikhaj affek- tált torokhangján tudna csak beszélni. A katasztrófa csak az első felvonás végén következik be: a rosszul rögzített mikrofonokat egy elhibázott mozdulat kártyavárként dönti ösz- sze. Még szerencse, hogy felvonásvég következik. Az előadás kárpótol mindenért. Feydeau zseni, a darab jó kis nyár esti limonádé, de profin előadva. De hogy minek kell ehhez egy komplett hegyet építeni, no és miért nem lehet profin hangosítani ott, ahol látszik, hogy minden anyagi lehetőség adott, nem tudom. Talán majd jövőre sikerül. Talán. kónya orsolya A Csergezán Pál Alapítvány olyan képzőművészeket támogat, akik alkotásaik témájaképpen a természetet választották, kiállításaikkal a természet- és állatvédelem problémáira szeretnék felhívni a figyelmet. A szántódpusztai idegenforgalmi és kulturális központban ezen a nyáron az alapítvány által támogatott művészek és az alapítvány díjazottjainak kiállításai tekinthetők meg. Csergezán Pál alkotásait leginkább Fekete István és Kittenberger Kálmán könyveinek illusztrátoraként ismerhetjük - tudtuk meg Kovács Szilviától, a központ munkatársától -, de a hozzáértők festményeit és más műveit is számon tartják. Nehéz az érvényesülés egy olyan művész számára, aki a természetfestést választotta, ezért gondoltuk azt, hogy lehetőséget nyújtunk nekik a kiállításra. TegnapFalakon a természet
