Somogyi Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-24 / 197. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 1 4 8 2001. Augusztus 24., Péntek HM! Egy kisszobányi múlt Valóságos múzeu­mot rejt Kiss József szentmihályhegyi háza. A 77 éves fér­fi megszállottan gyűjtötte régi ko­rok emlékeit. Nem törődött azokkal, akik kinevették, ha egy újabb szerze­ményével végigvo­nult a falun. Nem is tudja pontosan, hány darabból áll a gyűjtemény; csak órából legalább fél­száz van, és tíz va­saló is sorakozik a polcokon.- Soha nem lel­tároztam. De ha Kiss József: Negyven éve gyűjtöm, nekem ez az örömem valaki hozzányúl­na vagy elvenne belőle egyet is, rögtön észrevenném. Negyven éve gyűjtögetem, de csak a bará­taimnak szoktam megmutatni, meg én gyönyörködök bennük.- Minden „ócskát” meg kell becsülni - kapcsolódott a beszél­getésbe a felesége. Maga is segí­tett férjének, s tisztára sikálta a portól vagy a földtől fekete tár­gyakat. A sarokban „ómárium” áll, igaz, nincs benne a menyasz- szonyi fátyol, a jegygyűrű. Az 1800-as évekből való betyárta­risznya mintáját is kifakította a múló idő, de megbecsült darabja ez is a kisszobának. Akárcsak a többi: a kopott cilinder, a sétabot, a lövegbe vésett magyar korona, ami az I. világháború egyik fo­golytáborában készült, és a vas­edények: nyolcvan éve még pap­rikás krumplit főztek bennük a mezőről hazatérőknek. Kissék hálószobája is igazi kincsesbánya a múlt emlékeit ér­tékelni tudóknak. A százpengős Horthy Miklóst, az egymilliárd pengős az inflációs évek nyomo­rúságát idézi a fali tablón. Érmei­re is büszke a Kiss házaspár: hat­száz sorakozik belőlük bekere­tezve, á legöregebben Lipót csá­szár arcmása.- Hogy mi lesz a sorsuk, nem tudom. Amíg élek, nem válók meg egyetlen darabtól sem - mondta Kiss József. ■ Életre keltették a falut- Valaha jó közösség volt ez a fa­lu, dacolt a tanácsi elnyomással. Aztán mindenki kezdte építgetni a karrierjét; ez sok ellentétet szült, és megosztotta a lakossá­got. Úgy éreztem: így nem mehet tovább - mondta Kunos Zoltánné. S tavaly megalakították az Együtt Őrtilo-sért, Somogyért Egyesületet, ennek a vezetője az­óta is..- Határ menti település ez, és mindig is zárt közösség volt. Sokan azonban még Somogybán sem ismernek bennünket. Például a kaposvári tavaszi vásá­ron is többen megkérdezték tő­lünk: hol van Őrtüos? Sok ötlete van az egyesület tagjainak. Szeretnék itt tartani a fiatalokat, mert míg a nyolcvanas években három-négy új ház is épült, most egy sem. Virágosítják a falut, bálokat rendeznek; a mikulásin például 150 tizenéves fiatal vett részt. S húshagyókor maszkabált tartottak, mert ra­gaszkodnak a hagyományaikhoz. Kunosné nem akar belenyu­godni, hogy elszigetelten éljenek az emberek egy ilyen kis község­ben. Ezért rendeztek már „nosz­Kunos Zoltánné: Igen fontos a közösség talgiabulit” is, igen nagy sikerrel.- Itt születtem, és minden ide­köt - mondta Kunos Zoltánné. - Jól emlékszem a régi öregekre, ahogy találkozáskor érdeklődtek: hova mész, mi lesz a munka? Örülök, hogy ilyen közösségben nevelődtem, és annak is, hogy a Zákánytól való elszakadás - tíz évig voltunk a társtelepülése - életre keltette a falut. ■ AZ OLDAL ÖSSZEÁLLÍTÁSÁT TÁMOGATTA AZ ÖRT1LOSI ÖNKORMÁNYZAT Ortilos Örtilost 1406-ban említi először ok­levél. az idő tájt a Kanizsai család birtoka volt, 1460-tól a Hlmfyeké. Az 1550. évi adólajstrom el­hagyott helyként említi, akkoriban Za­lai Kelemen volt a földesura. A közép­korban a Földvári-hegy helyén állt a fa­lu, neve az évszázadok során válto­zott: Ewr, Őr, Tilos, Örtllos. A népha­gyomány szerint állítólag azért lett Őrtilos a neve. mert a hajdan itt őrzött puskaporraktárak őrével tilos volt érintkezni. A falu határában az őrhe­lyek sáncainak a nyoma ma is látható, de fölfedezhető azoknak a sáncoknak a maradványa is, amik mögött 1848- ban Perczel Mór rejtette el a magyar sereg ágyúit. A Somogy és Zala hatá­rán fekvő faluban csak 683-an laknak, de nagy a közigazgatási területe. Örtllosnak két temploma és két teme­tője van. Óvoda helyben van. általános Iskolába pedig Zákányba és Zákányte­lepre járnak a gyerekek. Könyvtár szünnap nélkül ^Ióné nyugdí^ jas pedagógus, aki ellátja a könyvtárosi teendőket. Gyakran jönnek a tanulók, többnyire dol­gozatírás előtt. A kötelező olvas­mányok beszerzésére különösen figyelek; drágák, s tudom, hogy a szülők többsége nehezen venné meg. Gogolt, Hemingwayt egy­aránt megtalálják; még a szom­széd faluból is járnak ide kölcsö­nözni. Most a Britannica köteteit rendeltük meg. A könyvtár 1968-ban épült, s Tavaszné azóta felügyeli. Ő a nyugdíjasklub vezetője is; tudja, kinek milyen könyvet ajánljon. Örül, mert nem rosszabb az őrtilosi beiratkozók aránya, mint másutt: a lakosság nyolc százalé­ka könyvtári tag. Elsősorban a di­ákok és az 50-60 évesek az olva­sók, de legutóbb egy 80 éves néni is beiratkozott.- Elégedett vagyok, bár nem mondom, hogy nem járhatnának többen könyvtárba. Volt idő, mi­kor 140-150 olvasónk volt. A tévé sok embert elvon' a könyvektől. Azért egy nagyon kis növekedés tapasztalható, és remélem, lesz még jobb is a statisztika.______■ AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: VARGA ANDREA ÉS NAGY LÁSZLÓ FOTÓ: VARGA GYÖRGY Természeti értékek a vasútoldalban A Duna-Dráva Nemzeti Park egyik legszebb és legértékesebb része az őrtilosi. Ötszáz hektárnyi védett te­rület van a falu környékén, benne a vasútoldal, ahol a zalai dombság és a drávai síkság találkozik.- A terület természeti értéke részben maga a Dráva, a legtisz­tább vizű európai folyó - mondta Mezei Ervin, a nemzeti park csur­gói területvezetője. - A Drávának ez az egyik legszebb szakasza, ahol több műit ötven halfajt tarta­nak számon. A szabályozatlan fo­lyószakasz szigetein, zátonyain is rendkívül gazdag az élővilág. A drávai kavicszátonyokon él példá­ul a csermelyciprus, és itt fészkel a kis csér, amiről sokáig azt hitték, hogy már egy sem található belőle hazánkban. A parti területek legalább eny- nyire értékesek: az állat- és nö­vényfajokban gazdag, puhafás li­geterdőkhöz hasonló erdőség ma már kevés van hazánkban. Az őrtilosi vasútoldal szinte függőle­ges, helyenként leszakadozó lösz­falain gyönyörű bükkök és gyer­tyánok állnak. - A Dráva-vidék csa­padékban dús és a terület fekvése folytán mediterrán éghajlatú, s ez kedvez jó néhány ritka növény­nek. Olyan országosan egyedülál­ló illír növényfajták élnek itt, mint a pofók árvacsalán vagy a hármas levelű szellőrózsa. Meg kell említe­ni Szentmihályhegy jellemző nö­vényét is: az Osztrák zergevirág szintén rendkívül ritka hazánkban - mondta a természetvédelmi szakember. ■ Mindig újat tanul a preparátor Nem mindennapi foglalkozást űz Gróf László preparátor. Hobbinak indult, azután a kényszerűség vál­lalkozóvá tette a fiatalembert, de nem bánja. Azon kevesek közé tar­tozik, aki szereti azt, amit naponta csinál. Madarakat, vadfejeket és kis- emlősöket preparál. S bár az utóbbi időben hódít a kitömött állatok di­vatja, mégis csak kevesen tudják, hogy milyen állapotban kell prepa- rátorhoz vinni az elejtett állatot. A legfontosabb, hogy fagyasszák le - tanácsolta a szakember.- Először tartósítani kell a bőrt, molyirtóval és cserzőanyaggal ke­nem be, aztán bizonyos idő eltelté­vel - vadbőméi egy-két hét a cserzé- si idő - visszaadja az állat eredeti formáját. Az állat testformájára szo­bor készül, erre alakítjuk a bőrt. Tévhit, hogy az állatot belezni kell, hiszen csak a bőre van lenyúzva. Az állat testét fagyapotból is ké­szítik, az utóbbi években pedig egyre gyakoribb, hogy készen vásá­rolt állatszoborra húzzák a bőrt. Boltban veszik a műanyag szeme­Sok munkát kíván a bőr cserzése, kikészítése. Gróf László az egyik szép trófeával két is. A fiatal preparátor Ausztriába jár vásárolni, ott szerzi be a prospek­tusokat és a kellékeket. Hazánkban a hatvanas években jelent meg az utolsó szakkönyv, ez megnehezíti a mesterséget tanulni akarók dolgát.- Az alapokat ellestem, a többit önképzéssel sajátítottam el. Kiállítá­sokra, vásárokra jártam; mindig le­het újat tanulni, de olyan még nem volt, hogy magam is elégedett let- tem volna a végeredménnyel. ■ A három sárkány vendégei A Zborovszky család mióta meglátta az őrtilosi, szőlőt neve­lő dombhátakat, nem kívánkoz­ik máshová. Küenc éve teleped­tek le itt, s tavasszal megnyitot­ták vendégfogadójukat; a család három generációjának nő tagjai után kedvesen Három Sárkány­nak nevezték el. Minden „sár­kánynak” megvan a feladata a vállalkozásban, s a középső, J Zborovszky Béláné az összekö- | tő láncszem.- Iparosok vagyunk; amit kell, szerelünk - mondta az asszony, akinek vegyi gépész az eredeti szakmája. Gyorsan lefejtette a főtt tojások héját. A következő pillanatban már kecsketúróból készült körözöt­tet tálalt fel, hozzá hideg kecs­ketejet töltött a csészékbe. - Ná- j lünk nincs pizza, a hagyomá- | nyos konyha híve vagyok. Általában „kívánságműsor” van, vendégeink megmondják, mit szeremének. Rendszerint a kelt tésztára szavaznak vagy a palacsintára. Az egykori laktanyából ki­alakított fogadó a Mura tor­kolatánál emelkedő dombon áll, benne négy háromágyas szoba várja a vendégeket. S bár nemré­gen nyitottak, máris nagy az ér­deklődés, ritkán üresek a szo­bák. Barátaik jöttek először, majd azoknak a barátai, s egyre ismertebb lett a 3 sárkány bar­langja. Az istállóban 9 kecske várja a gazdasszonyt; a fejés technikáját is könyvből sajátítot­ta el. A sárkányok és párjaik nem cserélnék vissza pesti otthonuk­ra az őrtilosit. Hogy miért?- Itt van csodálatos víz és van erdő, tiszta a levegő, kelle­mes az éghajlat is, mert sok a csapadék, és gyönyörűek ezek a szelíd lankák. ■ Zborovszkyék itt a kecskék tejét is hasznosítják A GONDOS GAZDÁK A polgármester: Lévák Jánosné. Az alpolgármester: Gelencsér Gyula. A képviselő-testület tájg- jai: Jeszek József, Kalinics Ár­pád, Kunos Zoltánné, Légár Zoltánné, Márfi Szilveszter és Vikor Dezső. A jegyző: Gócza Tibor. Az óvoda vezetője: Tóthné Iváncsics Gyöngyi. A plébános: Bischof József, m Ébredő település Somogy csücskében A páratlan szépségű, helyenként még érintetlen táj megannyi látni­valót kínál Őrtilos határában. A Dráva és a vadban gazdag erdők, a tavirózsát nevelő, tiszta vizű bá­nyató vagy a szentmihályhegyi szőlősorok megállásra késztetik az erre járót. Itt van a határ So­mogy és Zala, hazánk és Horvát­ország között. Lévák Jánosné pol­ŐRT1LOS PÉNZE Szociális cniio«7tócre jiittatásolcra s Fejlesztésre ^ y 7,02 W^32,9 J működési kiadásokra öiiiiiii 42,8 ■mii umt gármester szerint bár nyugalma van, nem mindig jó a „sarokban” élni.- Egyre többen vásárolnak itt szőlőt, telket. S az elszármazottak is felismerik, hogy milyen jó ide kiruccanni. Amikor államosították az egykor horvátok tulajdonában levő szőlőket, sokan érdeklődtek irántuk. Az öregek mesélik: vala­ha komp járt a Dráván, s ezért sok légrádinak volt itt szőlője. Aztán a háború után egyik napról a másikra lezárták a határt... Az idősek még át-átjönnek nosztal­giázni, s mutatják: ez valamikor az enyém volt. 1994 óta Anna- és néha Szent Mihály-napkor is megnyitják a határt; ez anyagilag teher az önkormányzatnak, de Lévák Jánosné polgármester már hagyománnyá vált.- Milyen a falu közössége? egyesület létrejöttével és a nyug­- Korábban jobban széthúz- díjasklub megalakulásával nem- tak az emberek. Úgy érzem, az csak mozgalmasabb lett az élet, Együtt Őrtilosért, Somogyért hanem több dologra is rábírhat­juk az embereket. Közösen virá- gosították a falut, népszerű volt a májusi kihívás napja. Ez utóbbit az iskolásokkal együtt rendeztük meg, de a nyugdíjasoknak is volt feladatuk: régi, elfeledett játékot kellett megtanítaniuk a gyerekek­nek, például a brinckézést. Jó volt a hangulat, akárcsak a legerősebb faluk versenyén Somodorban, ahol az őrtilosiak nyerték el a har­madik helyet. Hetekig beszéltek róla az emberek, s aki nem jött el, az meg bánkódott.- Részt vesznek ebben a fiata­lok is?- Az egyesület szeretné a fiata­lokat is összefogni, hogy ne kal­lódjanak. Ám annak ellenére, hogy a tavaly felújított művelődé­si gázban nekik is van helyük, nem nagyon szerveznek rendez­vényeket.- Mennyi pénz jut fejlesztésre?- Nagyon kevés. A művelődési ház a pénztárcánkhoz képest nagy beruházás volt, hárommillió forintból újítottuk föl. Orvosi ren­delőt tartunk fenn, a gyerekek után pedig két iskolának, a záká­nyinak és a zákánytelepinek is fi­zetünk.- Próbálnak-e tőkét kovácsolni a szép környezetből?- Szép a vidék, de a nagy része védett, a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozik, így sok korláto­zásba ütközünk. Közösen próbá­lunk rendet teremteni a Dráva- parton, ahol nyáron kikötnek, tá­bort vernek a kenusok. Jövőre pá­lyázatot adunk be a volt iskola fel­újítására; szállást szeretnénk ki­alakítani, s bízunk benne, hogy beindul a falusi turizmus. Jó len­ne, ha jobbra fordulna a község lakosságának élete. Ez a szülőfa­lum; ezt a hivatalt is azért vállal­tam, mert átérzem a település gondjait.____________________■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom