Somogyi Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-14 / 189. szám

12. OLDAL KULTÚRA 2001. Augusztus 14., Kedd Parajelenségek Péter a kaposvári kórházban dol­gozott, amikor a férfi megismerte. Hogy pontosan mi volt a fiatalem­ber munkaköre, azt a férfi nem tudta volna megmondani. Ő nem ismerte a kórházi hierarchiát, szá­mára csak három jól megkülön­böztetett kategória létezett: orvos, ápolónő és beteg. István minden­esetre ez utóbbiakkal foglalkozott a legtöbbet, egyebek között ágyas­tul vagy székestül tolta és kísérte őket. Velük maradt, ha kellett. Nemcsak akkor, ha ellenőrizhet­ték. A férfi, akinek egyik rokona feküdt az egyik osztályon, látta mindezt, és amikor úgy érezte, hogy itt az ideje, elővette a pénz­tárcáját. Ha a kórházi rangsort nem is ismerte igazán, ebben szer­zett már némi rutint. Tudta, hogy milyen módon kell átnyújtani a hálapénzt, amit a betegek és a hozzátartozók valószínűleg ugyanazért neveznek paraszol­venciának, amiért az orvosok a megelőzést prevenciónak. Eddig tehát minden úgy ment, mint a ka­rikacsapás, hiszen az események valamennyi résztvevője tudta és tette a dolgát. Péter, a kórházi fia­talember segített, vigyázott és kí­sért, a férfi a pénzét markolászta, a beteg pedig beteg volt. A meglepe­tés ezután következett: Péter nem volt hajlandó elfogadni az ezrest. Sem előszőne, sem másodszorra. Azt mondta, neki ez nem jár. A férfi igazán elcsodálkozott: ilyen még nem fordult elő vele. Aztán néhány hét múlva találko­zott egy ápolónővel, aki hasonló helyzetben hasonló módon csele­kedett, azaz visszautasította a há­lapénzt. A férfi ekkor már egészen összezavarodott. Lehetséges - tű­nődött -, hogy valóban változóban vannak évtizedes vagy talán év­százados beidegződéseink, rossz szokásaink? Vagy csak valami megmagyarázhatatlan, egyedi, ne­tán természetfeletti jelenség szem­tanúja volt, két ízben is? Aztán el- szégyellte magát. Arra gondolt, hogy hányán lehetnek, akik követ­kezetesen visszautasítják az efféle diszkrét „borítékokat”, csak éppen a világ nem szerez erről tudomást. Aztán az egészségügyi dolgozók között is milyen sokan vannak, akik soha nem kapnak hálapénzt. Tehát még dilemma elé sem kerül­nek, hogy elfogadják-e, pedig amúgy jól végzik a munkájukat. Mint ahogy így van ezzel a magyar társadalom túlnyomó többsége. A férfi történetét meghallgatva azért felmerült bennem a kérdés, hogy Péter és az ápolónő vajon néhány év múlva hasonló szilárdsággal tudna-e ellenállni a kísértésnek, mint az idén. A férfi azt mondja: ő készen áll az újabb próbára. En­nek a két „kísérlett alanynak” is­mét szívesen felajánlaná, amit nem fogadtak el korábban. Mert szerinte tényleg megérdemlik. Nekik mindenesetre jóval szí­vesebben adna, mint másoknak. ___________________NAGY ZOLTÁN NÉ MET IMPORT használt CIPŐVÁSÁR Női, férfi, gyermek cipők és szandálok. Kaposvár, Megyei Művelődési Központ (SMK) Somssich P. út 18. augusztus 15, szerda 8-16-óráig. I Mindenkit szeretettel várunk! OSB AKCIÓ 6-8-10-12-15-18-22-25 mm vtg. OSB faháncslemezek rendkívül kedvező áron kaphatók. 6 mm-es 550 Ft/m2 10 mm-es 875 Ft/m2 Nagy felhasználóknak további kedvezményeket biztosítunk! PORIL KFT Kaposvár, Frankéi L. u. Tel.: 82/511-355 1. (48023) A természet ihleti a vadász festőt Neumann Péter festő kiállí­tását Bischof Ferenc, a Ma­gyar Vadászlap munkatársa nyitotta meg tegnap dél­után a kaposvári Megyehá­za Galériában. Neumann Pétert elsősorban hivatásos vadászként tartják számon, néhány éve tért vissza ifjú­kora szenvedélyéhez, a fes­téshez és rajzoláshoz. A Tolna megyei Kisszékelyről származó festő napjait a természetben tölti, így a megyeházán kiállított ké­pek témája is elsősorban a természeti táj, a berek és az erdő állatvilága. A képek technikája változatos: akva- rellek, pasztellképek, olaj- festmények és krétarajzok láthatók a falakon. A kiállí­tást az érdeklődők augusz­tus 31-ig tekinthetik meg. KÓNYA ORSOLYA Képein vadászemlékek sora is megelevenedik fotó: kovács tibor Viharos nyári színház Keszthelyen Ez nem a Vihar című drámáról szóló beszámoló, bár a szerző szintén Shakespeare. A helyszín: Keszthely, nem is olyan messze a Balatontól és So- mogytól. Pontosabban a Festetics-kastély kertjé­nek egyik zuga - van ilyen bőven -, ahol a résztve­vők A makrancos hölgyet mutatják be. Lehetne azonban az előbb említett mű is, hiszen itt nem a darab, hanem az időjárás veszi át a főszerepet. Mi­után elhelyezkedik az ember, lanyha szelek leb- bennek, s ahogy halad előre az előadás, egyre job­ban lengeti a szél a nézők lenge ruházatát, és a hő­mérséklet két óra alatt 15 fokot zuhan. Ha nincs elég hangerő, toldd meg néhány mik­rofonnal - szól a szabadtéri színházi előadások kissé nyakatekert alapelve. Ez így idáig nagyszerű, tényleg jó találmány ez az erősítés, és csak akkor van baj, ha a szél veszi át a főszerepet. Ha nem le­het mást hallani, csak szélzúgást, amit az említett eszközök még föl is erősítenek. Az eredmény: a tá- togó színészek élénken gesztikulálnak, de hogy mit mondanak, arról fogalmunk sincs. Közben az ég is megdördül, villámlik, néha mintha a rendező rendelte volna meg. A darab jó. Szokás a keretjátékot lehagyni, hogy ne az legyen a helyzet, mint ami itt is előfordult. Mit keresett az a tízperces, teljesen önálló jelenet­sor a darab elején? Nem derült ki. Ennél már csak az volt szerencsétlenebb lépés a rendező részéről, hogy Kárász Zénót jelölte ki Petruccio szerepére. Petruccio ugye az a nagy darab, vérbő fickó, aki még Katát is képes ráncba szedni. No, denem úgy, hogy bejön, nagyterpeszbe áll és felmondja a szö­veget. Merthogy Kárász színészi eszközei kimerül­tek a fizikai adottságainál. Persze sokszor segít neki a természet. „Csókolj meg, Katám!" - ismétli harmadszor, amikor óriási égzengés közepette vülámlik. Mit tehet üyenkor egy gyenge nő? Beadja a derekát, a természet pa­rancsának ő sem mondhat ellent. Básti Juli tehát, aki idáig következetesen hozta az erős, tántorítha­tatlan figurát, egyszeriben azt teszi, amit kell. Nem többet, nem kevesebbet. Nem A Básti többé, csak Kárász Zénó (Petruccio) és Básti Juli (Kata) a darab egyik jelenetében egy átlagos színésznő egy átlagon aluli színvonalú előadásban. A darab végén van egy nagyon szép monológ. Básti Kataként előrelépve a közönségnek mondja ezt a szöveget. Hatásos, szép pillanat. Lenne. Ek­kor ugyanis már semmi, de semmi nem hallatszik, csak a szélzúgás. A háttérben pedig a díszlet - egy egész város, vászonra festve - lengedezik, csap­kod. Kár, hogy Puskás Tamás, a rendező-díszlet­tervező elfelejtette, hogy nem kőszínházat rendez- díszlettervez. Kíváncsi lennék, hogy szélcsendben milyen ez az előadás. Két hete azonban az összes izgalmat az okozta, hogy vajon odaérek-e a kocsihoz, még mielőtt elered az eső. Odaértem. KÓNYA ORSOLYA Táncos hagyományébresztés Barcs Hat nap óta szól a „nóta”, s bi­zony, nem pihennek a néptánctá­bor résztvevői. Hat éve már, hogy nyáron négy horvátországi tele­pülés - Újgrác, Budakovac, Zselebine, Rasane - zenei érdek­lődésű iskolásait fogadja a műve­lődési központ. Ezúttal tizenhá­rom magyar és horvát diák jött két kísérővel a kilencnapos edző­táborba, hogy elsajátítsa a ma­gyar néptáncot Freiszberger And­rea oktató irányításával.- A dunántúli ugrós, a csóri ka­lászos, a szőlőtaposó minden lé­pése a lábukban van, nemhiába gyakorolták évek óta - mondta Szölösi István, a tábor főszerve­zője. - Most tanulják a kalocsai táncokat. Olyan gyerekeket hoz­tunk Barcsra, akik a gradinai is­kolában ápolják a magyar nyel­vet. A magyar népdalra, táncra, zenére nagyon fogékonyak, szí­vesen és könnyen tanulnak. Anyanyelvükön beszélni azon­ban nehéz... Próbáljuk is keresni a legjobb megoldást; szeretnénk jövőre bevonni az itteni gyereke­ket is a tábor munkájába, hogy ta­Együtt tanulták a táncokat a magyar és horvát gyerekek FOTO: BERES FERENCNE nuljanak egymástól. A barcsiak a nyelvgyakorlásban sokat segít­hetnek, míg a gradinai iskola ne­bulói a horvátok népi táncára, a kólóra tanítanák a magyarokat. Ezzel is igyekszünk feléleszteni, megtartóerővé tenni a hagyo­mányt. S hogy oldják az egyhangúsá­got, más egyéb programot is szer­veztek a diákoknak. A délelőtti ki­adós táncedzés után gyöngyöt fűztek, városlátogatásra indultak, és népdalénekléssel búcsúztatták a napot. A néptánctábort az Illyés- közalapítvány támogatta, de hoz­zájárult a költségekhez az Újgráci Magyarok Horvátországi Demok­ratikus Közössége is. GAMOS ADRIENN Sziklák alatt Tatay Sándor emlékezete Tatay Sándornak nem kellett a mesebeli hétmérföldes csizma, hogy bejárja vele a számára oly kedves Bakony és Badacsony környékét. Nem, mert talán ezerszer is megtette életében. Is­merős volt neki nemcsak min­den hegycsúcs, hanem szinte minden fa és minden bokor is. Egyszerre jelentették számára a múltat és a jelent, az elröppent évtizedek varázslatát. Akár sző­kébb szülőföldjéről (Bakony- tamási), akár élete utóbbi évtize­deinek lakóhelyéről (Bada­csony) írt, búvópatakként törtek elő az újabb és újabb emlékek. S ezek, velünk megosztva, nekünk is ragyognak... Nagyon szép könyv a „Sziklák alatt.” Egyszerre nyújt bő váloga­tást az író életművéből és a bará­tok, pályatársak, tanítványok emlékezéseiből. A szerkesztő és összeállító író barát, Tüskés Ti­bor szinte mindenkit megszólal­tat, akik Tatay Sándor közelségé­be, varázslatos egyénisége befo­lyása alá kerültek. Mert Tatay Sándor nemcsak az egyik leg­szebben, legízesebben, legszíne­sebben alkotó prózaírónk volt. Az egyszerű emberekkel is meg­találta a hangot. Szűkebb pátriá­jában csodálatos kertet varázsolt az oly köves Badacsonyból. Ma­ga termesztette szürkebarátja or­szágos hírű volt... És mindenki­nek szolgált tanáccsal, minden­kinek segített, aki hozzá for­dult... A badacsonyi Rodostó turista­ház az írók és a költők egyik leg­kedvesebb találkozóhelyeként is működött. Milyen hangulatos beszélgetések hangzottak el itt, a lassan alkonyba merülő Balaton fölött. Ahogy Santiago, az öreg halász csónakja mögött szinte az égaljig nyúlt az óceán, úgy nyúj­tózkodott el a Balaton végtelen víztükre is a lassan ködbe vesző túlpart felé. Ezekből az emléke­zetes beszélgetésekből is bősé­gesen olvashatunk a kötet lapja­in. Badacsony. Sokan tudjuk, so­kan személyesen is megtapasz­taltuk, hogy hazánk egyik leg­szebb tája. De nemcsak nyáron; a téli Badacsonynak is megvan a maga varázsa. Ahogy Tatay Sán­dor írja: „Jó itt megállni téli verőfényben, hátunk mö­gött zúzmarás ágakkal. A nyári napfény széttörik a víz fodrain, de az alacsonyan já­ró téli nap, ha a szél kifényesíti a jég tükrét, on­nan az éginéi még határozottabb karikából sugárzik ránk.” („Gon­dolatok a kőkeresztnél”) A „Sziklák alatt” egyben évfor­dulós kötet is. Hiszen Tatay Sán­dor pontosan tíz éve, 1991. de­cember 3-án hagyott itt bennün­ket örökre. Alig fél évre rá, hogy hihetetlenül gazdag életművéért megkapta a Kossuth-díjat. (Va­jon miért ilyen későn?!) Tüskés Tibor három nagy fe­jezetre csoportosította a kötet anyagát. A első, a „Jelek a por­ban” egyben az író 1939-ben megjelent novelláskötetét is idé­zi. A második, a „Ház a sziklák alatt” nemcsak a rodostói turista­házat jelenti (ahol Egry József, a festő barát szellemes meghatáro­zása szerint télen „olyan bujdosó élet van”), hanem az író nagy si­kerű filmjére is utal. (Sokan em­lékezünk még Bara Margit, Gör­be János, Psota Irén alakítására.) A harmadik fejezet a „Szülőföl­dem, a Bakony” címet kapta. (Tatay Sándor életművének egyik legszebb darabja a „Bako­nyi krónika”.) Az egyes fejezetek között természetesen nincsenek éles kronológiai határok. Az idé­zett műrészletek, emlékezések, kritikák egybeolvadva, egymást kiegészítve válnak számunkra igazi élménnyé. Szinte lehetetlen válogatni a gazdag emlékezéscsokorból. Idézzünk föl most pár gondola­tot Berta Bulcsúnak (aki azóta már szintén az égi mezőkön jár) Tatay Sándor temetésén elhang­zott beszédéből: „Tatay Sándor nemcsak a műveiben él tovább, de emberi alakjában is. Itt járkál valahol az erdők közeli nyiladé­kain, figyeli arcunkat, aztán visszagyalogol a Badacsonyba...” DR. SÍPOS CSABA Többet szeretne? Megadjuk! Ha keretes hirdetését július 31-ig a* háromszor megjelentejjSr Somogyi HírlapbjÉr akkor csaldKr kettőyplt, a hangáraikat ingyen adjuk! Az akció taÉKÖP®/150 vagy 3/lO^^^^^^Betésekre érvényes. 5^82/528-158, Ne feledje! Minden hirdetését 150 ezren olvassák! Somogybán otthon vágynunk Somogyi Hírlap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom