Somogyi Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-15 / Vasárnap Reggel, 28. szám

2001. július 15. ★ KÖZELRŐL * 3 Búzát és dicsőséget is arattak Dr. Kéki Zoltán kaposvári jegyző bemutatja, milyen nehéz főzőverseny zsűrijének lenni Húsz aratócsapat, húsz főző- és egy híján húsz szántóver­seny-résztvevő, mintegy ezer érdeklődő és 35 fok árnyék­ban. Ezek voltak a legfonto­sabb számok tegnap, amikor a hatodik alkalommal meg­rendezett Nemzetközi Arató­fesztiválra került sor Orciban. Kaszapengés, fenőkő-surrogás és traktorzaj törte meg tegnap az őrei halastavak melletti búzatáb­lák reggeli csendjét. A hatodik nemzetközi aratófesztivál húsz csapata már hajnalban megkezdte a ráhangolódást a munkára. Fo­gyott az aratópálinka élesedtek a pengék, feldübörögtek a motorok. A versenyzők már alig tudták ki­várni hogy vége legyen a megnyi­tónak, és belevágjanak a nekik ki­jelölt parcellába. Náluk már csak az első kaszások izgultak jobban. Barkóczy Gellért (FKgP), Francz Rezső és Pásztohy András (MSZP) országgyűlési képviselők, dr. Spiegl József a megyei közgyű­lés alelnöke és Megyeri Gábor az Agrárkamara megyei elnöke mé­regette a nekik kijelölt területet, és mint a golfozók ütés előtt, csak úgy puszta kézzel próbálgatták a mozdulatokat. A bemelegítés si­kerrel járt, mert mindahányan helyre rendeket vágtak. Ezek után aztán már a profik kezébe került a kasza, és az érdeklődők azonnal visszarepülhettek néhány évtize­det és láthatták, hogyan is folyt akkoriban a búza betakarítása. A korabeli hangulatot csak fo­kozta, hogy eközben elkezdtek életet lehelni egy matuzsálemi korú cséplőgépbe, aminek mű­ködését előbb a tulajdonos, majd Barkóczy Gellért, később dr. Fehér István a mezőgazdasá­gi géptan professzora is magya­rázott a hallgatóságnak. A sok szakember végül el tudta indíta­ni a szerkezetet, így hordhatták csépelni az első kaszások által rakott kepékből a kévéket. A So­mogyi Hírlap játékában egyéb­ként azok tippeltek helyesen, akik úgy gondolták, hogy a leg­szebb búzakeresztet Francz Re­zső rakja, a második Pásztohy András, a harmadik pedig Me­gyeri Gábor lesz. A zsűri ugyan­is ezt a sorrendet állapította meg. Míg a kaszások a tarlón izzad­tak - nem csak levágni, gyűjteni, keresztet rakni is kellett - az al­kalmi szakácsmesterekről is folyt a víz a rotyogó bográcsok mellett. Húsz csapat nevezett a főzőversenyre, és kiderült: ahány bogrács, annyiféle étek. A dr. Kercza Imre főszerkesztő ál­tal vezetett avatott zsűrinek ala­posan igénybe vették ízlelőbim­bóit a finomabbnál finomabb ka­kas-, birka, kecske-, marha- és vadpörköltek, gulyások, halász­lék és egyéb ínyencségek. De si­került kiválasztani a legjobbat: ezúttal a pörköltek közt a halász­lé diadalmaskodott, amit a Kecelről érkezett csapat alkotott. Az ebédidő végére az arató­verseny zsűrije is elkészült az ér­tékelésekkel. A kaszások vetél­kedését a vajdasági Felsőhegyről érkezett Oromparti aranycsapat nyerte ebben az évben. A máso­dik a szintén vajdasági Martalos csapata lett, míg a harmadik he­lyen a Kecel melletti Imre- hegyről érkezett Vastaps csapat végzett. A legjobb somogyi csa­pat a hazai pálya előnyét élvező Őrei lett. Varga Ottó Hagyományőrzők estje A Kaposfői Hagyományőrző Egyesület és táncköre tegnap ünnepelte megalakulásának harmadik évfordulóját. Ebből az alkalomból műsoros estet rendeztek a helyi sportcsar­nokban. A felnőtt táncosok mellett a gyermek és az ifjúsá­gi csoport tagjait is meghívták. Romák főzőversenye Öt roma csapat mérte össze szakácstudományát azon a főzőversenyen, amelyen kü­lönféle magyaros ételek ké­szültek tegnap Tabon, a váro­si sporttelepen rendezett ro­ma-magyar napon. A Tabon négy hónapja alakult cigány kisebbségi érdekvédelmi egyesület első rendezvényén mintegy 150-en vettek részt köztük környékbeli (Lulla, Kapoly Torvaj, Nagyberény, Ságvár, Siófok), és a szomszé­dos Tolna megyei Újireg, illet­ve a barcsi kisebbségi szerve­zet képviselői is. A gyerekek számára különféle ügyességi­játékos versenyeket szervez­tek, volt nősök-nőtlenek foci­meccs, a roma-magyar napot végül utcabál zárta. Nagybajomi vigalmak Sportversenyekkel színesített egész napos rendezvényt tar­tottak a nagybajomi Felszaba­dulás utcában. Strandröplab­da, kispályás foci és kugli, va­lamint utcabál is szerepelt a programban. Bolti szarkák „Ingyen” akartak vásárolni tegnap két nagy forgalmú kaposvári üzletben is, ám a bolti szarkák lebuktak. Egyi­küknél illatszert találtak. Az eljárást mindegyik esetben megindították. Aki pénzes, nem magányos A balatoni éjszakában nem könnyű magányosnak maradni. De erre nem is vágyik senki Régi probléma, a Balatonnál is, hogy a nyaralók egy része magát kipihenni indul szabadságra, má­sok azonban mulatozással, dor­bézolással igyekeznek feledtetni a mindennapos taposómalmot. A fiatalok - mert leginkább ők tán­colják, szórakozzák át az éjszakát - zavarják a többieket. Németor­szágban és Ausztriában már van tó, ahol az egyik parton nívós szállodák, golfpályák kínálnak csendes pihenést, a másik felére pedig diszkók, bárok települtek. Utóbbi szerepet nyeri majd el las­sacskán - úgy tűnik - a déli Bala- ton-part. A fiatalok szórakoztatására ren­dezkedik be egyre több vendégvá-. ró hely. Siófokon van olyan tópar­ti étterem, ahol minden másnap asztalost kell hívni; szokássá vált ugyanis az asztalok tetején tánco­lás, amelyek során a berendezések roppant gyorsan amortizálódnak. Az éjszakában nem gyertyafé­nyes vendéglők, hanem viliódzó fények csalogatnak; se szeri se száma a játéktermeknek ahol reg­gelig foroghat a szerencséjében bí­zó turista. A nyerőgépek azonban a leginkább csak nyelik a pénzt. S ha rá is mosolyogna valakire vélet­lenül Fortuna istenasszony, a nye­reményt pillanatok alatt el lehet költeni. Először is: drága mulatság enni és inni. Aztán a bárokban a magas székeken még hosszabb combú lányok ülnek, akik arra bá­torítják a férfi vendéget, hogy hív­ják meg italra. Egy helyütt ma­gunk is szemtanúi voltunk hogy néhány drága whisky után - pon­tosabban a vendég ennek árát fi­zette, de a lány minden bizonnyal kamut ivott - lekerült a póló. Az­tán a szoknya is; mindez persze egy félreeső sarokban. Aztán vé­gül pucéran maradt a csaj, s tette- vette magát a felajzott férfi előtt. Beleült az ölébe is, de hozzá érni tilos! Mindennek az ára ötezer fo­rint - igazán szezon eleji ár. Ennyi pénzért egyébként az Enying felől vezető régi 70-es út mellett ácsor­gó lányoktól nagyobb produkciót lehet vásárolni; igaz ők nem eny- nyire szépek és tiszták és késő éj­szaka már nem dolgoznak, hanem pihennek a másnapra. Vannak konszolidáltabb szóra­kozási formák is; a Mahart például hét kikötőből indít zenés esti séta­hajót és ezek rendszerint meg is tel­nek. A tóparti kertmozik forgalma ugyanakkor csekély; jó esetben fél házak előtt vetítik a legtöbbször a filmeket. A külföldi turistáknak kí­nál német nyelvű operettesteket a Dél-Balatoni Kulturális Központ. E műsoroknak azonban vége szakad legkésőbb este tizenegy óra tájt. Aki bírja és van kedve hozzá, neki­indulhat az éjszakának. Az igazi élet éjfél után kezdődik. Bemelegí- tőnek egyébként jó program a be­ütés egy-egy zenés étterembe; szenzációs színvonalon játszik például a balatonszemesi Kistü- csök étterem tangóharmonikása és a siófoki Papp vendéglő zenekara. A fiatalok legalább fele nem párban jár. Magányosan vagy még inkább haveri csoportokban kere­sik a kalandot; lányt, fiút. Akinek van pénze - elég sok pénze - az a Balatonnál biztosan nem marad magányos. Czene Attila J.árjajigig.a^SflmQgM.Hírlap.aiándékútiát!. Az értékes megállók után a végállomás egy Peugeot 206! A harmadik megállónál, összesen 300 ezer forint értékben robogó, mountain bike-ok és rollerek várnak előfizetőinkre! MINDEN ELŐFIZETŐNK NYERHET! \i* '■ Somogybán otthon vagyunk! A részsorsolásokon minden előfizetőnk részt vesz, az autósorsoláson azok, akik a sorsolás időpontjában lega 3 havi, folyamatos, érvényes előfizetéssel rendelkeznek. A A bírósági tárgyalótermekről vélhetően mindenkinek a büntetés, a szigor jut eszébe, s nem a humor. Pedig nem ritkán mosolyogtató jelenetek is történnek az amúgy zord falak közt. Az ítélkezési szünetre készül­ve ezeket idézik fel a bírák. ■ Egy lopási ügyben az egyik vádlottat hiába idézték az első tárgyalásra, hiá­ba kapott felszólítást a másodikra, nem jelent meg. A bíróság idézést kül­dött neki, azzal a figyelmeztetéssel, ha ismét nem jelenik meg, kényszerintéz­kedést alkalmaznak vele szemben. A megadott napon aztán a tárgyalóte­rembe váratlanul becsörtetett egy ille­tő, fél órás késéssel és egy hatalmas bőrönddel. Miután tisztázták, hogy ő a vádlott, dr. Tarr József bíró nem kerül­hette ki a kérdést: rendben, hogy végre megérkezett, de miért hozott magával bőröndöt? Mire a vádlott, elkereke­dett szemekkel: miért, hát nem tartóztatnak le? ■ A bíróság előtt álló vádlottnak balesete volt, nehezen mozgott, ezért a bíró jóindulatúan megengedte neki, hogy ülve tegye meg vallomását. A férfi kényelembe he­lyezte magát, és valószínűleg úgy döntött: a bíróság jóin­dulata nem ismer határt... Némiképp el is szemtelenedett „komfortérzetében”, ugyanis amikor hirtelen megszólalt a telefonja, egyszerűen odaszólt a bírónak: elnézést, fon­tos üzleti ügy... A bíró kissé cinikusan magyarázta el a bí­rósági tárgyalás és az üzleti tárgyalás közti különbséget. ■ Néha a tárgyalóterem hangulatától a tanúk is összezavarodnak kissé. Egy rablási ügyben a bíró feltette a kötele­ző kérdést: felismeri-e itt a tárgyalóte­remben azt a férfit, akit támadóként lá­tott? A férfi erre kötelességtudóan, na­gyon összpontosítva, figyelmesen - el­kezdte szemügyre venni az ügyészt, a jegyzőkönyv-vezetőt, a bírót, az ülnö­köket... Figyelmeztetni kellett, hogy talán nagyobb sikerrel járna, ha a te­rem másik részében keresgélne... ■ Egy életveszélyt okozó testi sértés bizony komoly ügy. Na de olyannyira, hogy talán jobb nem is emlékez­ni rá...? Egy ilyen ügyben a sértett bizony igencsak illu- minált állapotban jelent meg a tárgyaláson. Képtelenség volt egy értelmes választ kiszedni belőle, dr. Halász Etelka bírónő minden kérdésére azt közölte: semmire sem emlékszik, „mély kómában volt”. Aztán a férfi leült a hátsó sorba, és elaludt. A bíróság ezalatt vagy öt tanút kihallgatott, a végén - nem volt mit tenni - fel kellett éb­reszteni a sértettet, hogy mondja el észrevételeit a ta­núk vallomásával kapcsolatban. Mire a férfi felugrott: de bírónő kérem, semmire nem emlékszem, mély kó­mában voltam... ■ Egyszeri bíró a folyosón: - Magát le fogom tartóztatni! Mire a folyosón áll­dogáló megszeppent férfi: - De miért?- Mert a múltkor nem jelent meg a tár­gyaláson! - De bíró úr, kérem, én a sér­tett vagyok, nem a vádlott...! ■ Valószínűleg vannak olyan pillana­tok, amikor a bírónak, ügyésznek, ül­nököknek és a védőnek is nagyon ne­héz megállni, hogy hangosan fel ne ne­vessenek. Még akkor is, amikor hiva­talos személy elleni csoportos erőszak ügyében tárgyal dr Makai Lajos büntetőtanácsa, ami, ugye, nem „gyerekjáték”... De mit lehet tenni, amikor a résztvevők szemléletesen előadják a „sztorit”: német tu­ristákból álló csapat hírét vette, hogy a Balatonon, a se­kély vízben kutatva ékszerekre, értékekre lehet bukkan­ni. Az amatőr kincskeresők fémdetektorral gázoltak a pancsolóban, amikor egy járőr meglátta őket. Azonnal felszólította valamennyit, hogy „hagyják abba a tevé­kenységet és azonnal jöjjenek ki!" Nem tették. A rendőr viszont emlékezett a szabályra: az elkezdett intézkedést mindig be kell fejezni. Csak egy percig okozott ez számá­ra fejtörést: levetkőzött gatyára, de - mivel a közeg még­iscsak közeg - a sapkát és a gumibotot magán hagyta. Az­tán bement a vízbe. A németek először döbbenten álltak- aztán, közeg ide vagy oda, ők intézkedtek... ■ Van úgy, hogy nemcsak az ügyész és a védő vívnak szócsatát, hanem a brili­áns érvelésbe váratlanul és látványo­san bekapcsolódik a vádlott is. Dr Völ­gyi Dezső büntetőtanácsa egy életve­szélyes testi sértéssé fajuló kocsmai verekedés ügyét tárgyalta. Az ügyész már a perbeszédet tartotta, ebben hi­vatkozott két tanúra, akik azt állítot­ták: semmit sem láttak. Az ügyész in­dítványozta: a bíróság ne fogadja el az idős férfi és nő vallomását, mert a vere­kedés idején ott ültek a kocsmában egy asztalnál, kizárt dolog, hogy ne tudták volna, mi történik tőlük néhány méterre. Mire a vádlott, az utolsó szó jogán, meghökken­tő szabatossággal: Tisztelt Bíróság! Az ügyész úr által el­mondottakkal viszont én nem értek egyet. Már miért kel­lett volna feltétlenül látni a két tanúnak, hogy mi történik körülöttük? Ha például az ügyész úr most nem figyelne, hanem a jegyzőkönyv-vezető kisasszonnyal csókolózna szenvedélyesen, valószínűleg ő sem tudná, hogy mi tör­ténik körülötte... Jakab

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom