Somogyi Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-09 / 133. szám
2001. Június 9., Szombat Hétvége Az ezerarcú Kína barátsága Ha az utazó egy távoli ország földjére lép, szükségképpen először a repülőtéren néz szét, hiszen oda érkezik. Én is így tettem, amikor majd tízórás út után Pekingben landolt a gépünk, hogy egy nappal később innen vigyen tovább bennünket egy másik, jó kétórányi útra, Lanzhouba. Az üzletközpontot méreteinek megfelelő pompával avatták fel A somogyi delegáció az emberi teljesítőképesség szimbólumánál, a nagy falnál Pekingi pillanatkép utcai étkezdével a szerző felvételei Fontos tehát az első benyomás és ez Pekingben a tisztaság volt. Hiába a 13 milliós hatalmas metropolisz, a mindent elsöprő forgatag, bármerre is néztem, rend és tisztaság. Az is igaz, hogy az első ember, akivel találkoztam, miután kiléptünk a 36 fokos fülledt hőségbe a repülőtér légkondicionált terméből, utcaseprő volt. Nem is akármilyen utcaseprő. Tiszta ruhában, szájkendőben és kesztyűben végezte feladatát. Hogy sem ő, sem társai nem dolgoznak hiába, az jól látszik: bármerre is jártunk, lehet, hogy a városok és a falvak szegényebbek voltak, de mindenhol tisztaság fogadott bennünket. Peking persze a metropolisz, maga a csoda. Csoda az is, amilyen ütemben építkeznek. A hatalmas üzletközpontok, irodaházak szinte egymást érik, a régi, szegényes bo- degákat és házakat dózerok tüntetik el szinte órák alatt, s ezeknek a helyére hatalmas parkokat építenek egyik napról a másikra. Lehet, hogy a kínai emberek európai szemmel nézve kicsik, de hatalmas akaratuk van. Erről az egy hét során többször megbizonyosodtam. A fővárosban - amely tervei szerint olimpiát rendezne - például az eldózerolt területekre fákat ültetnek, nem is akármekkorákat. Nagy, hatalmas, lombos, két-három-négyméteres növényeket, amelyeket aztán kitartóan öntöznek is. Kínában a természet úgy adta, hogy vízből van a legkevesebb. Az éves csapadékmennyiség Peking környékén alig éri el az évi 500 millimétert. Ez csak arra jó, hogy a hatalmas forróságban ne váljon egyszerre minden sivataggá. Az élethez Kínában is több vízre van szükség. Bámulatos az az erőfeszítés, amit tesznek nap mint nap azért, hogy megteremtsék az élethez szükséges feltételeket. A kínai ember születésének pillanatától kezdve harcban van a természettel. Arra áldozza életét, hogy élhetővé tegye a természetet. Ez Somogy testvérmegyéjében, Gansu tartományban még egyértelműbb. Ott az emberek a kopár hegyekbe kézi erővel teraszokat vájnak, hogy fákat ültessenek. így akadályozzák meg a kíméletlenül száraz homok térhódítását. Hatalmas csővezetékeket építenek, hogy az életet adó vizet eljuttassák a növényekhez. Gigantikus az erőfeszítés. Úti célunk a 24 milliós Gansu tartomány fővárosa, hiszen azért keltünk útra, hogy a Somogy megyei önkormányzat hivatalos küldöttségeként részt vegyünk a korábban már beharangozott magyar-kínai üzletközpont átadási ünnepségén. Lanzhou repülőtere mintegy 70 kilométerre van a várostól. Máshova, közelebb nem tudtak repülőteret építeni, a hegyek ezt nem engedték. Amikor kiszálltunk a gépből, elsőként egy kisebb homokviharral találkoztunk. Hamar megtapasztaltuk, ebből lesz még sok. Fontos embereknek kijáró fogadtatásban részesítették a megyei közgyűlés delegációját, a tartományi nemzetbiztonsági szolgálat emberei garantálták a szabad utat, akkor is, ha az majdhogynem járhatatlan volt. Homokkő úton döcögtünk a szó szoros értelmében, mert a repülőtérre vezető autópályát most építik. Vendéglátóink azt mondták, szeptemberre el is készülnek vele. Efelől kétségünk sincs, pedig csak kevés dózert, ám annál több lapátos, biciklis embert láttunk építeni a nagy művet. Itt is megbizonyosodtunk arról, hogy a kínai emberek akaratának a hegyek sem képesek ellenállni, ha kell, akkor arrébb viszik őket. Lanzhou hárommilliós világváros, ugyanazt a képet mutatja, amit Peking, csak egy kicsit porosabb. Nem azért, mert kevésbé tisztaságszeretők az emberek, hanem mert Nyugat-Kínában mostohábbak a körülmények. Bár az elmaradás nem nő tovább, legalábbis ezt mondta vendéglátónk, a tartományi kormányzó, hiszen a kínai gazdaság jól teljesített, a növekedési ráta meghaladta a 8 százalékot, s ez lehetővé teszi, hogy a jövőben nagyobb figyelmet fordítsanak az elmaradott térségek fejlesztésére. A Sárga folyó világa, Nyugat-Kína a fejlesztés egyik fontos területe, s hogy erre tudományosan is felkészültek, azt a lanzhoui egyetemen történt látogatásunk is bizonyította. Jól látható, hogy a kínai magán- gazdaság szerepe egyre nő. A meghatározó iparágak, az energetika, az elektromos gépek gyártása, a vegyipar, a kohászat, a telekommunikáció, az ipari termelés 55 százalékát adja. Az idegenforgalom is egyre fontosabb szerepet játszik a bevételekben, hiszen tavaly 10,2 millió külföldi vendéget regisztráltak, amelyhez még társult 73,3 millió tajvani, hongkongi vagy makaói. Kína már hosszú ideje készül gazdaságának a világgazdaságba való beágyazására. Ennek része a külföldi tőke és technológia nagyarányú terjedése. Már jól látszik, hogy az ország túljutott az ázsiai gazdasági-pénzügyi válság utóhatásain. Az, hogy Kína hamarosan WTO-tag lesz, jelentősen növeli majd tőkevonzó képességét. Ezáltal aktívabban vesz részt a nemzetközi versenyben és széleskörűen bekapcsolódik a globális munkamegosztásba. Az uralkodó gazdaságpolitika mellett az egyes emberek is sokat tesznek az előrelépésért. Az egy hét alatt nem találkoztunk olyan kínaival, aki legalább egyszer ne próbált volna meg eladni valamit nekünk. Ez az eladás-központúság még sokat jelenthet! A kínai ember mindemellett megértő is. Megértette, hogy nem tarthat kutyát, legalábbis tömegesen nem, mert az sokat eszik. Persze ez nem azt jelenü, hogy ők ott Ázsiában ne szeretnék az állatokat. De szeretetük kifejezéséhez kisebb fajt, például madarakat választanak. Ezért európai szemmel furcsa nézni az utcán kalitkát sétáltató embereket, mert az európai képes azt gondolni, biztosan madárleértékelés volt, s ezért közlekedik mindenki kalitkával. Pedig csupán sétáltatják kedvencüket. Furcsa volt az is, hogy nem láttunk kövér embert. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mindez a viszonylag kevés táplálék miatt van, de tudomásul kellett vennünk: a kínai ember vigyáz az egészségére. Idősek és fiatalok az utcán, a parkokban különböző gyakorlatokat végeznek, ha úgy tetszik végigtornázzák az utcát. Eszembe jutott, hogy nálunk bezzeg a tévé előtt, szappanoperák társaságában milyen jókat lehet beszélgetni az akkor éppen aktuális betegségekről. Kínában, ha két idős ember találkozik nem az a téma, hogy ki a betegebb és kinek került többe a kezeltetése, hanem arról dicsekszenek, hogy milyen fiatalnak érzik magukat, mert jó a kondíciójuk, és örülnek, hogy egészségesek. A nagy utazók azt mondják, hogy egy néphez az ételein keresztül lehet igazán közel kerülni. Én mindenesetre már az első este megrettentem, amikor 30-40 fogásos étkezés várt ránk. Aztán kiderült, hogy módjával bármiből bármennyit fogyaszthatunk, mégsem érezzük a magyaros töltöttkáposz- ta-jóllakottságot. A kínai konyha, ami nem szorul arra, hogy dicsérjem, mindent felhasznál, ami ehető. A rossz nyelvek szerint még azt is, ami nem. Évezredek kényszerítették ezt a népet arra, hogy harcoljon a fennmaradásáért, a mindennapi betevő falatért. Ha van egy zsebken- dőnyi terület, azt már megművelik és igyekeznek olyan technológiát kidolgozni, amellyel a föld szinte folyamatosan terem. Persze sok embernek sok ételre van szüksége, s ehhez az alapanyagnak rendelkezésre kell állni. Amikor egyik kollégánk megkérdezte a házigazdánkat, hogy miért nem sütnek kenyeret, lakonikus egyszerűséggel válaszolt: ennyi embernek? Az viszont biztos, hogy a Kínában megtermett gabona 30 százalékából pálinkát főznek. Ez egyben a leggyakrabban alkalmazott gyógyszer is, még az európai gyomornak is. Persze nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy miért is mentünk a testvértartományba. A Kaposváron is ismert üzletember, Henry Wang többéves munkájának gyümölcsét szüreteltük, amikor felavattuk a magyar-kínai barátság házát, ahol két szint a somogyiakat és persze a magyarokat szolgálja. A ház lehetne a világ háza is, hiszen minden ami számít, megtalálható benne. Négy szinten áruházak a világmárkákkal, extrán berendezett irodák és természetesen szálloda, a sok- csillagos fajtából. Már az első napokban rengeteg látogatója volt az épületnek. Persze Kínában nehéz elképzelni, mi a kevés. A megyei önkormányzat delegációja, - dr. Gyenesei István vezetésével, Móring József Attila somogyvári, Farkas László vörsi polgármesterrel és Horváth István kollégium igazgatóval, valamennyien a megyei közgyűlés tagjai - protokolláris feladata mellett érdemi munkát is végzett. Többek között ennek köszönhető, hogy hamarosan hongkongi, kínai üzletemberek érkeznek Somogyba, hogy megnézzék a befektetési lehetőségeket és részt vegyenek termálfürdő-fejlesztési programokban. Arra is számítanak, hogy Somogy is aktívabb lesz, innen 9000 kilométerre, Gansuban. Fogadókésznek mutatkoznak a feldolgozóipari berendezések iránt és szívesen együttműködnének, főleg az agrárkutatások területén a Kaposvári Egyetemmel. Fontosnak tartanák a szakembercserét, illetve a közép- és főiskolások cseréjét. A távolság nem elválaszt, hanem Az utcaseprő fontos ember Kínában összeköt - mondták vendéglátóink, amikor ez az együttműködési nehézség került szóba. Házigazdánk hozzátette: egyáltalán nem nehéz feladat áthidalni ezt a távolságot a kínai fal megépítéséhez képest, és ugye a nagy fal évezredek óta áll. Szimbóluma egy népnek, amelyik mindig harcban állt a fennmaradásért, amelyik nehezen barátkozik, de barátját örökre választja. LENGYEL JÁNOS Tájékoztatjuk kedves olvasóinkat, hogy a Somogyi Hírlap siófoki szerkesztősége június 11-től új helyen várja Önöket! Új címünk: Siófok, Hock János köz 2. (Kálmán-udvar) I. emelet Tel.: 84/ 311-668, Tel/fax: 84/ 310-861 • Szerkesztőség • Hirdetésfelvétel 8.00-13.00 óra között • Előfizetés 8.00-13.00 óra között Somogybán otthon vagyunk- Somogyi Hírlap „Erős várunk a nyelv” (Kosztolányi) Kultúra - kulturális Megdöbbenve olvastam a napokban a Magyar Televízió egyes programjának képernyőjén: A Magyar Kultúrális Örökség Minisztériuma Úgy gondolom, csak figyelmetlenségből került a feliratba a kapitális helyesírási hiba: kultúrális. Talán nem is tenném szóvá, ha másutt - és elég gyakran - nem találkoznék hasonlóan helytelen írásmóddal. Ilyen hibát azonban még figyelmetlenségből sem szabad elkövetni. Pedig nagyon sokszor találhatunk például hivatalos leveleken is ilyen hibás alakot: kultúrális bizottság vagy folyóiratok megnevezéseként: XY kultúrális folyóirat vagy egyszerűen csak leírt szövegben:... kultúrális ügyek...! Mi a baj ezzel és más hasonló szóval? Az, hogy a jól ismert és gyakran használt idegen szavak jelentős részében néhány idegen eredetű képző előtt a tőbelseji hosszú magánhangzó rövidre változik: kultúra - kulturális. Melyek ezek a képzők? Néhányat közülük, örömmel mutatok be: -ista, -ikus, -izál, - izmus, -itás stb. Ők azok, akik megrövidítik azt a bizonyos magánhangzót. A gyakran használt idegen szavak közül például álljon itt egy-egy olyan szó képzett és továbbképzett formája, amely bizonyítja a fenti szabály érvényesülését: szimbólum - szimbolikus, szimbolizál filozófia - filozofikus, filozofál harmónia - harmonikus, harmonizál szociális - szocialista, szocializmus allegória - allegorikus aktív - aktivitás passzív - passzivitás Hisz nemcsak helyesírási szempontból különböztetjük meg azt, aki fenomén vagy „csak” fenomenális; ugyanúgy ha valaki szláv, még nem biztos, hogy szlavista, aki szlavisztikával foglalkozik. Az sem biztos, hogy az a legjobb kolléga, aki merő kollegialitásból - esetleg főnöke helyesírási hibáját követve - ugyancsak helytelenül írja le a filharmónia szóból képzett filharmonikus vagy a szimfónia szóból képzett szimfonikus költemény szókapcsolatot. Folytathatnám - a teljesség igénye nélkül - a közkeletű idegen szavak felsorolását a periódus - periodikus, a hérosz - heroikus, a morál - moralista, az irónia - ironikus, ironizál szópárokkal, de inkább befejezem, nehogy valaki a sok idegen szó olvastán melankóliába (melankolikus állapotba) kerüljön vagy zuhanjon. Remélem azonban, hogy a gimnáziumokban tanuló valamennyi gimnazista felismeri ezeket a típushibákat, és arra törekszik, hogy ne váljon tipikussá az ilyen helyesírási bakik elkövetése. Javaslom ugyanakkor mindenkinek, hogy senki ne a fantáziáját hívja segítségül, vagy ne fantaziáljon e szavak leírásakor; még hipnózisra vagy hipnotizálásra se adja a fejét; hanem a reális helyesírási szabályok ismeretében feltétlenül maradjon realista! Én tehát a kulturális szó helyes vagy helytelen írását anyanyelvi kultúránk egyik sarkalatos pontjának tartom. MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ 9. OLDAL
