Somogyi Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-27 / Vasárnap Reggel, 21. szám

__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________2001. május 27. ★ ARCKÉP ★ 7 Ké pviselő asszony a baloldalról Lamperth Mónika a magyar parlament nem túl sok országgyűlési képvise­lőnőinek egyike. A szocialista párt régiópolltikájának felelőse, népszerű pártján belül, s valószínű, a választók körében is, mert egyéni jelöltként - tehát nem listáról - jutott be a T. Házba. Tavaly decemberben, amikor Kovács László pártelnök lemondott frakcióvezetői funkciójáról, őt is jelöl­ték utódjául, s a szavazáson alig maradt le a Nagy Sándorral vívott ver­senyben. A közelmúltban több megyei lap megszavaztatta olvasóit, kit tartanak a legalkalmasabb miniszterelnök-jelöltnek a szocialista politi­kusok közül. A nyolcfős listára Lamperth Mónika is felkerült, s a rá le­adott szavazatok száma ugyancsak biztató lehet a kaposvári egyéni választókerületben ismét induló politikus asszony számára.- Szólíthatom miniszter­elnök-jelöltnek?- Köszönöm, de inkább nem. Gondolom, arra a te­lefonos játékra utal, ame­lyik több megyei napilap­ban is megjelent, s ahova a tudtom nélkül engem is felvettek. Tudomásul ve­szem, hogy a sajtónak jo­gában áll politikusokról szavazást tartani, de szíve­sebben veszem, ha kép­viselő asszonynak szólít.- Mindössze négy hölgy szerepelt az említett lis­tán, söna harmadik leg­több szavazatot kapta. Nem rossz eredmény...- Úgy gondolom, akik rám szavaztak, azt szeret­ték volna kifejezni, hogy szimpatizálnak azzal, amit csinálok, s ez jólesik.- Meg kell hagyni, sok szimpatizánsa lehet. Ap­ropó, a baráti köre politi­kailag hasonló szemléle- tűekből áll?- A férjemmel együtt van egy kialakult baráti körünk Kaposvárott is, meg Pécsett is, ahol egye­temre jártunk, és mivel a társaság a rendszerváltás előtt jött össze, egy részük ma különböző pártok felé húz. Ennek ellenére ez nem rúgta szét a barátsá­got, bár voltak nehéz pilla­natok, komoly politikai vi­ták, de a kapcsolat meg­maradt.- Másként kezelik, amióta országgyűlési képviselő?- Ebben a baráti társa­ságban nem, a tágabb kör­nyezetben viszont igen. De egy politikusnak tudo­másul kell vennie, hogy tisztségbe kerülésével megváltozik az emberek hozzá fűződő viszonya. Kormányváltás után ez élesebben jelentkezik. Amikor az illető pártja ha­talmon van, többen kere­sik vele a kapcsolatot, el­lenzékben kevesebben.- Érték csalódások emiatt? „Egy képviselőnek a megjelenésében is tükröznie kell, hová tartozik”- Volt, akiről nem gon­doltam, hogy csak azért kereste a társaságomat, mert kormányon voltunk, vagy mert befolyásos em­bernek hitt, de ez nem okozott számomra nagy traumát. Elég jó az ember­ismeretem, így hamar ki­szűröm azokat, akik ér­dekből keresik a társasá­gomat.- A tapasztalatok sze­rint egy politikusnak tudnia kell alkalmaz­kodni bizonyos körülmé­nyekhez. Ilyen a frakció­fegyelem, ami kegyetlen dolog lehet, mert az em­bernek néha a saját né­zete ellen kell szavaz­nia. Megszabható-e a határ, ahol azt mondja, eddig hajlandó vagyok kompromisszumot kötni pártérdekből, az ország érdekéből, de ezen túl már nem.- Igen, és ezek legin­kább a morális kérdések körül rajzolódnak ki. Amikor egy képviselő el­dönti, hogy elvállalja a je­löltséget, akkor azt is vál­lalja, hogy azonosul a párt programjával. Ennek ellenére lehetnek olyan kérdések, amelyek morá­lisan érzékenyek, mint például az abortusz. Egy bölcs frakció ilyen eset­ben szabad döntést enged a tagjainak.- Tudna példát mon­dani arra, amikor ál­matlan éjszakát okozott egy döntés?- Volt ilyen akkor is, amikor kormányon vol­tunk, és azóta is, hogy el­lenzékben vagyunk. Nem csak nekem, hanem az egész frakciónak rendkí­vül nagy erkölcsi próbaté­telt jelentett például a gaz­dasági stabilizáció.- A Bokros-csomag?- Igen, így is nevezik. Én szándékosan nem ezt a kifejezést használtam, mert a mostani Fidesz- kommunikáció megpró­bál ennek egyértelműen negatív minősítést adni, miközben ők is tudják - szűkebb beszélgetések­ben elismerik -, hogy a gazdasági stabilizáció el­kerülhetetlen volt. Ha úgy tetszik, most ezt fogyaszt­ják, ebből élnek, ebből osztogatnak a társada­lomnak. Irtó nehéz volt annak idején szembesül­ni azzal, hogy nincs más lehetőség. Vagy meghoz­zuk a társadalmat felzak­lató döntéseket, vagy gaz­dasági szakadékba hull az ország, ahonnan aztán sokkal fájdalmasabb lesz visszakapaszkodni. A mostani ciklusban is volt ilyen, nagyon nehezen nyomtam meg a gombot például az önkormány­zatoknak nyújtott címzett támogatásoknál. Tudtam, hogy meg kell szavaz­nom, mert jó helyre megy a kormány által javasolt támogatás, mégis ott mo­toszkált bennem, hogy a nemet kellene megnyom­ni, mert hihetetlenül igaz­ságtalan, hogy a kor­mánypárti politikusok ve­zette önkormányzatok fe­lé lejt a pálya.- A Bokros-csomag óta hat év telt el, van olyan eleme, amit ma nem sza­vazna még?- A gazdasági stabilizá­ció alapjai visszamenőleg is vállalhatók, de a részin­tézkedésekbe butaságok csúsztak be, feleslegesen irritálták a közvéleményt. Ilyen a fogászati ellátás és a családtámogatási rend­szer átalakítása, amelyeket mindenképp felül 'kellett volna vizsgálnunk.- Térjünk vissza az elő­ző kérdéskörhöz! Miért lett politikus? Miért nem jogász vagy ügyvéd?- Természetesen tuda­tos volt a választás, de akadt benne véletlen is. Például az, hogy a rend­szerváltás előtt, 1988 de­cemberében született a kisfiam, a második gyere­künk. Egy évig otthon voltam vele, s amikor visszamentem dolgozni, a rendszerváltást közvetle­nül megelőző időszak sű­rűjébe csöppentem. Úgy éreztem, fontos változá­sok történnek, amelyek­ben - ez volt a dolog tuda­tos része - nekem is ott kell lennem. A férjem nagy megértéssel szem­lélte az ambícióimat, a gyerekekkel és a családi kötelezettségekkel kap­csolatban is átvállalt olyan feladatokat, amiket egy hagyományos családi modellben az anya visz. Mivel az anyósom és édesanyámék is támogat­tak, a hátországom lehe­tővé tette, hogy politizál­jak. Hogy hol, melyik pártban, nem volt kétsé­ges számomra, mert már ’89-90-ben erősnek érez­tem a jobboldali retorikát, s úgy véltem, kell egy jó baloldali párt.- A családot említette az imént. A gyerekek mit szólnak ahhoz, hogy az anyu elég gyakran tá­vol van.- Kilencvennégy óta fő­állású képviselő vagyok, a család Kaposvárott él, én meg Pestre ingázom, és ha úgy tetszik, a gyere­keim belenőttek ebbe a helyzetbe. A családi éle­tünknek kialakult egy rit­musa, ami azt jelenti, hogy megpróbáljuk a csa­ládi együttlétet a hét végé­re koncentrálni. Szeren­csém, hogy a férjem sike­res a saját hivatásában. Jó nevű ügyvéd, akinek meg­van a kialakult ügyfélkö­re, és nem frusztrálja az, hogy a felesége valami másban sikeres. Én azt láttam, hogy azokban a házasságokban gyakoriak a konfliktusok, ahol a fe­leség sikereit a férj nem tudja kezelni.- A csinos, kellemes nőket sokszor tekintik céltáblának a férfiak.' Megesik, hogy félreérthe­tetlen ajánlatokkal ost­romolják őket. A politi­kusnők esetében, akik állandóan reflektorfény­ben állnak, ez hatványo­zottan igaz lehet. Gyak­ran érik ilyen jellegű atrocitások?- Nem. talán azért nem, mert nyitott ember vagyok, és könnyen te­remtek kapcsolatot, köny­Született: Bácsbokod, 1957. szeptember 5. Családi állapota: férjezett (1980); gyermekei: Vera ‘(1982), András (1988). Pályája: hallgató a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán (1976-81), a Somogy Megyei Ta­nács munkatársa (1981-86), osztályvezetője (1987-92), az Alpok-Adria Munkaközösség ügyviteli irodájának igazgatója (1992-94). A Magyar Szocialista Párt tagja (1989-), alelnöke (1998-), országgyűlési képviselője (1994-98 megyei listáról, 1998-egyéniként, Kaposvár), frakcióvezető-helyettese (1994-2000). A parlament ön- kormányzati és rendészeti bizottságának alelnöke. Hobbija: olvasás, úszás. „A politikusnak tudomásul kell vennie, hogy tisztségbe kerülé­sével megváltozik az emberek hozzá fűződő viszonya” nyen ismerkedem, hamar megnyílnak előttem az emberek a képviselői munkám során. Ilyen va­gyok a közéletben és a magánéletben egyaránt, nálam ez természetes ma­gatartásforma, és nem fél­reérthető. Nem emlék­szem, hogy ebből bármi­kor problémám lett volna. Az viszont kétségtelen, hogy egy női politikusra a háta mögött tesznek olyan megjegyzéseket, amilye­neket férfiakra soha. Ha ilyen visszajut hozzám, nem könnyű elviselni.- Hol laknak, milyen házban?- Kaposvár bel­városában egy tár­sasház emeletén van egy három­szobás lakásunk, de most készü­lünk egy nagyobb lakást vásárolni, ahol a két gye­rek a maga külön kis vilá­gát ki tudja alakítani, meg nekem is szükségem len­ne egy szobára, ahová el tudok bújni a hét végén, ha dolgoznom kell. E mel­lett Budapesten bérelek egy lakást, mint minden országgyűlési képviselő. Ez átmenet a szállodai szoba és az iroda között, mert nagy halom papír, ruhák, és a budapesti tar­tózkodásomhoz szüksé­ges tárgyak vannak ott, de sok minden hiányzik, ami egy normális lakásban nélkülözhetetlen.- Honnan öltözködik?- Legnagyobb részt Ka­posvárról. Többnyire konfekciót vásárolok, de ez manapság már nem pejoratív, mert nagyon szép holmikat lehet kap­ni. Budapesten is van egy üzlet, ahová szívesen jár­tam, de miután ők kezd­ték öltöztetni az egyik ke­reskedelmi tévécsatorna bemondónőit, kénytelen voltam váltani. Az új he­lyen vásárolt ruhám meg a másik csatornáról „köszönt vissza”, a me­teorológusnő ugyan­olyanban jelent meg a képernyőn. Most megint váltanom kell. Volt, aki csak azért kereste a társaságomat, mert kormányon voltunk.- A parlamentben szoktak figyelni egy­másra, ki hogyan öltöz­ködik?- Persze, mi is nők va­gyunk! A ruhákra is, a fri­zurákra is. Egy képviselő­nőnek a megjelenésében is tükröznie kell, hová tarto­zik, mi a hivatása, vagyis az Országgyűlés méltósá­gának megfelelően kell öl­tözködnie. Ez nem jelent divathajhászást, néhány kosztümmel, változatos sálakkal, blúzokkal már jól öltözött lehet egy nő. A helyhez méltó megjelenést a férfiaknál is ugyanilyen fontosnak tartom. Ők is ápoltan és elegánsan mu­tatkozzanak az ország há­zában, begombolt nyakú ingben, nyakkendővel, rendesen ápolt hajjal, fris­sen borotvában, vagy ápolt szakállal.- Milyennek tartja a magyar parlamentet ilyen szempontból?- Nem túl rózsás a kép. Vannak, akik elegánsak, csinosak, ápoltak, igénye­sen öltözködnek, de a több­séget nem ilyennek látom.- Nőkről nem kérde­zem, de férfiakat tud mondani, akik kifejezet­ten jólöltözöttek?- A szocialista frakció­ból ilyen Kovács László vagy Baráth Etele, aki mindig rendkívül elegáns, de más alkattal, más habi­tussal Vastagh Pál is ilyen. Nem lennék igazságos, ha csak a mi frakciónkból mondanék neveket. Kife­jezetten igényesen öltöz­ködik a miniszterelnök, az MDF-ből Herényi Ká­roly, de az SZDSZ-ben is vannak ilyen férfiak. Szí­vesen mon­dok nőt is, minden fenntartás nélkül. Az igazságügy­miniszter asszony például kifejezetten elegáns és jól­öltözött.- A blézerén vörös ró­zsa kitűzőt visel. Nem lenne illőbb a vörös szegfű?- Kitenném a vörös szegfűt, ha gyártana vala­ki ugyanilyen igényeset. Ezt Spanyolországból hozta a férjem ajándékba, s tartozik hozzá két rózsácskás fülbevaló is. Szívesen viselem.- A frakcióban régió­politikával foglalkozik, jól ismerheti tehát az or­szágot. Mely területeket tart a legfejlettebbeknek, melyeket a legelmara- dottabbaknak, lát-e kö­zelítési lehetőséget?- A trend sajnos egyelő­re nem a közeledés. A leg­dinamikusabban fejlődő régióközpont Budapest és az észak-dunántúli rész. Mellettük vannak kisebb térségek más régiókban, amelyek fejlődésnek in­dultak. Leszakadó régió ezzel szemben a dél-alföl­di, amelybe Bács, Békés és Csongrád megye tarto­zik. Őszintén sajnálom, hogy a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztéri­um lejáratta a vidékfejlesz­tést, a tárca nem a korrekt, konkrétan megalapozott programok indításáról volt híres, hanem a korrupciós és egyéb botrányos ügyek­ről, ami sokat ártott a regionalizmus ügyének.- A beszélgetés végén még két kérdésem lenne. Ki nyeri a 2002-es vá­lasztást?- Nem tudom, de az már most látszik, hogy a vá­lasztási kampányban hihe­tetlenül sok ígéret hangzik majd el. Szerintem az a párt nyer, amelyiknek elhi­szik, hogy amit mond és ígér, azt meg tudja és meg is akarja csinálni.- Azt hittem, egyből rá­vágja, hogy természete­sen mi.- Ezt szeretném, és na­gyon jók az esélyeink.- Mit szól ahhoz, hogy Medgyessy Péter lett az MSZP miniszterelnök­jelöltje?- Úgy gondolom, ez jó döntés. Kovács László a párt ügyeivel, a választási kampánnyal foglalkozik, Medgyessy Péter pedig a kormányprogram kidolgo­zásával és képviseletével. Medgyessy személye ga­rancia arra, hogy a szak­értelem kerül kormányra, szimpatikus, sokan isme­rik, ért a gazdaságpolitiká­hoz. Megnyerhető vele a választás. Árpási Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom