Somogyi Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-18 / 115. szám

6. OLDAL 2001. Május 18., Péntek A FALU GAZDÁI A község irányítója és fejlesztő­je az önkormányzat. A polgármester: Kiss Józsefné. Az alpolgármester: Borovics Lászlóné. A képviselő-testület tagjai: ifj. Kiss Józsefné, Martin László. A körjegyző: Ágoston Lajos. A háziorvos: dr. Burián András. m Asszonykézben a kis falu sorsa Rinyaújnépen elmondható: asszonykézben van a falu sorsa. Asszony a polgármes­ter, és nők ülnek többség­ben a képviselő-testületben is. A nemek ilyen aránya a döntéshozatalban eddig elő­nyére vált a községnek. Gondos gazdasszonyként mára összkomfortossá tették ezt a kis zsáktelepülést. Bevezettették a vi­zet, a gázt, van telefon, és szép ima­házat építtettek.- Elégedettek azzal, amit elértek ? RINYAÚJNÉP PÉNZE mFt-tan Intézmények támogatása Művelődés ház fenntartására Kozséggazdálhodasra Évi költségvetés: 4 millió 643 ezer Ft- Mindez többéves takarékosság eredménye. S a falu lakóinak nem került pénzébe a komfortosítás - mondta Kiss Józsefné polgármester. - Egyedül a csatornázásból marad­tunk ki. Túl kicsi a falu, és sok he­lyütt csak a kerítésig ér a vízvezeték is. Több újnépi lakosnak még arra sem volt pénze, hogy beköttesse. A gázt azonban még az üres tel­kekre is bevezették. Rendbe tették az orvosi rendelőt és a temetőt, s van már boltosuk is. Amit még na­gyon-hiányol a polgármester: Gábor Andornak, a község neves fiának a szülőházában turistaszállót sze­retne látni. Ehhez már végképpen nincs elegendő pénze az apró falu­nak. Ettől eltekintve azonban Kiss Józsefné büszke az elvégzettekre. Mint mondta, jó érzés úgy végig­menni a falun, hogy mindenütt látja aünunkája nyomát.- Miben reménykednek?- Rohamosan csökken a lakos­ság, mára Rinyaújnép jószerivel az öregek faluja lett. Összesen hat­vanhét lakosa van a településnek, közülük 41 nyugdíjas. Minden év­Kiss Józsefné polgármester ben négy-öt temetést tartunk. Csak abban reménykedhetünk, hogy fia­tal családok települnek be. Ez azon­ban - hiába összkomfortos a telepü­lés - eddig nem jött össze. A fiatalok oda költöznek, ahol megélhetéshez jutnak. Ezt pedig hiába keresnék Rinyaújnépen. Csaknem ötvenszá­zalékos itt a munkanélküliség. He­ten dolgoznak a faluban, és hatan vannak munka nélkül. ■ Ragaszkodtak a vegyesbolthoz Ha rajta áll, Tihanyi Pál szerint hosszú távon nem lesz gond az ellátással Éveken át gond volt a ve­gyesbolt hiánya Rinyaúj­népen. A veszteséges üzlet­ből kiszállt az áfész, és nem találtak vállalkozót az üze­meltetésére. Senkinek nem volt vonzó az újnépi vásárló­erő. Végül is Tihanyi Pállal sikerült megállapodnia az önkormányzatnak. A rinyaszentkirályi keres­kedő vállalta, hogy kétna­ponta kinyitja az újnépi üz­letet. Jó boltost nyertek vele a helybeliek. Nemcsak az áru friss és a választék nagy, hanem az idősek kérésére gázpalackot, palántát, tápot is hoz nekik.- Nagy segítség ez a nyug­díjasoknak, mert nem kell mindezekért a szomszéd fa­luba vagy még távolabb utaz­ni. Úgy tudom, hogy éppen az idősek miatt ragaszko­dott az önkormányzat a helyi üzlethez - mondta a ke­reskedő. A falunak valóban fontos a bolt. Ingyen adta oda a helyiséget, és a rezsit sem fizettetik ki a vál­lalkozóval, hogy egyáltalán megérje neki idehozni az árut. Évente kétszáznegyven-kétszázötvenezer forintjába kerül ez az önkormányzatnak, hogy hely­ben van a vegyesbolt. A kereskedő elmondta: mára megkedvelte ezt a helyet, s ha rajta áll, hosszú távra megoldódik az új­népiek ellátása. Ugyanazzal az árréssel dolgozik, mint a szentkirályi üzletében, és hasonló a portéka is. Nagy kockázat a bolt, ha a tulajdonos nem hely­ben lakik, mert az áru könnyű prédája lehet a tolva­joknak. - Riasztót szereltettem föl, és biztosíttattam az üzletet - mondta Tihanyi Pál. - Azokat az árucik­keket pedig, amik felkelthetnék a tolvajok érdeklődé­sét - ital, dohányáru záráskor magammal viszem. így nincs kísértés. __________________________■ Jó hírét keltették a betelepülők Divatba jött az eldugott, apró zsák­falu a külföldiek körében. Már az ötödik német család vásárolt házat és telket. Vannak köztük olyan nyugdíjasok is, akik szinte az egész évet itt töltik, bár a németek­nek többnyire csak a néhány hetes nyári pihenőre kell az újnépi ingat­lan. Néhányukat a visontai fürdő közelsége vonzotta ide, másokat a csend és a pihenés. Jó hírét keltet­ték a falunak az első betelepülők. Az önkormányzatnál is örülnek a külföldieknek: a német családok rendbe teszik portájukat, s így tet­szetősebb lesz a falu képe. Es né­hány helybelinek alkalmi munkát is adnak a betelepülők. ________■ Eg y templomban két felekezet Felesben lakják katolikusok és reformátusok Rinyaújnépet. Azt mondják, jól megfér egy­más mellett a két felekezet. Olyannyira, hogy a miséket, il­letve istentiszteleteket is együtt tartják. Néhány éve szép ökumenikus imaházat építtetett az önkormányzat, s a tavasszal szentelték föl. Itt tart­ják a két felekezet közös össze­jöveteleit. A katolikus és refor­mátus hívek jól megvannak egymás mellett a padsorok­ban, Oláh Lajos csokonyavi- sontai lelkész és Horváth Jenő vízvári plébános pedig minden alkalommal megállapodik, hogy milyen sorrendben hir­dessék az igét. A családokban is hasonló a katolikusok ,és a reformátusok aránya: az asszonyok többnyire katolikusok, a férfiak pedig a re­formátus hitet követik. A gyer­mek hovatartozása pedig attól függ, hogyan egyeztek meg. A gyakorlat az, hogy a fiúk az apát, a lányok az anyát követik. ■ Az oldal cikkeit írta: Nagy László Fotók: Béres Ferencné Az oldal elkészítését támogatta a rinyaújnépi ‘ önkormányzat Rinyaújnép A település nevét - Wynep - először 1352-ben röpíti oklevél, az osztopáni Perneszl család birtokaként Református Iskolájáról az 1770-es években szólnak, akkor már úgy említik, mint ami régóta létezik. Újnéphez tartozott Bogárpuszta, amely falu volt a középkorban. A Könyeked-dülő helyén a hagyomány szerint ugyancsak volt egy település. A XIX. században Somssich Adolf gróf volt a helység birtokosa. 1839-ben alapították Újnépen a katolikus népiskolát, 1854-ben pedig fölépítették a református templomot A XX. század elején már 529-en lakták a települést A község szülötte Gábor An­dor író; szülőházában ma vegyesboR van, az épület nagy része azonban üresen ált 1969-ben a helyi Új Élet Szövetkezet beolvadt a szomszédos községekkel - Babócsával. Somogyaraccsal, Bolhóval - alkotta közös gazdaságba, amelynek a neve ma Határőr Szövet­kezet s ez az üjnépiek egyetlen munkáltatója. Szőlőfürtök lágy kenyérrel Sokan vannak versenyben a fa­lu legidősebb la­kosa címért. Ezt azonban Füle Ist­ván érdemelte ki 92 évével. Ő is csak néhány hó­napja birtokolja, remélhetőleg so­káig, hiszen jól tartja magát. Lekaszál­tam tegnap az udvart, ma krumplit kapá­lok. Azaz: már csak kapálgatok - mondta. - Min­dig van tenniva­ló, az ember so­sem ülhet a ba­bérjain. Kemé­nyen dolgoztam Füle István, a falu legidősebb embere szereti a szőlőt, de nem a borért már tizenegy éves koromban: segítettem szüle­imnek a gazdaságban. Volt két lo­vunk, azokkal szántottam. így ne­velődtem dolgos emberré. Ma sem pihenek. Betegség nem ért el, de gyengülök; kilencven fölött már egyre kevesebbet bír az ember. Füle István Rinyaújnépen szü­letett, s itt élte le egész életét. - Szeretem ezt a falut, sosem jutott eszembe, hogy elmenjek innét. Persze, hiába is akartam volna, idekötött a föld, s el kellett tarta­ni az öregeket. Beleszoktam az it­teni nyomorúságba, de máshol sem lett volna jobb. Három gye­reke született. A fia vele lakik, a két lánya sem került túl messzire. Négy unoka és két dédunoka tar­tozik még a családhoz. - Amikor tehetik, meglátogatnak. Persze nem annyiszof, mint szeretném, hiszen nekik is megvan a maguk gondja. Ahol két férfi él, ott sző­lőnek is kell lennie. - Valóban van egy kis szőlőnk, de nem a borért műveljük - mondta az öreg. - Fürtönként megesszük, hiszen a bor luxus, a szőlő azonban étel. ■ Fölverték az ingatlanok árát Magyarnak sok helybeli már el sem adná a házát, mindenki né­met vevőre vár. Korábban alig le­hetett házat eladni a faluban. Jó­szerével csak cigány családok költöztek ide, annyira olcsó volt az ingatlan, hogy meg tudták fi­zetni. Sok portáról kihalt a gazda, az örökösök pedig hétvégi háznak használták. Mióta azonban öt házat megvásároltak a németek, megpezsdült az ingatlanpiac. A külföldiek fölverték az árat: egy kis kétszobás házért például 6000 márkát - mintegy 800 ezer forintot - fizettek. Ugyanazért a házért nemrég még 300 ezer fo­rintot sem adott volna senki. Volt olyan ingatlan, ami korábbi árának a hétszereséért kelt el. Mindig van két-három ház el­adó. Ennél többen vannak, akik azt mondják: ha egy német csa­lád bekopogtatna hozzájuk és jó pénzt ajánlana a portájukért, bi­zony, egy percig sem habozná­nak. Örülnek a külföldi vevőnek a szomszédok is, hiszen nem kell attól tartaniuk, hogy roma család költözik oda. A magas ár azonban elzárja a falut a fiatal magyar családok elől. Ha akar­nának, sem tudnának idetele­pülni, mert nem tudják megfi- zetni a drága ingatlanokat. ■ Futókártyás horgászok Rinyaújnépen sokan szeretnek horgászni, engedélye azonban ke­vés embernek van. A közeli Rinya- patakon - ahogy errefelé mondják - többnyire futókártyával pecáz- nak. Vagyis ha ellenőrt látnak, akkor futásnak erednek. A legismer­tebb horgász Pecsét Jó­zsef: neki a háromfai víztározóra van engedé­lye. A Rinyával ő ugyan nem kezd, mondta, in­kább biztosra megy.- A Rinyában is van keszeg, ponty, kárász, csak kevés. Háromfán több az esély a fogásra - állította Pecsét Jó­zsef. - Ezért inkább vállalom, hogy átkerekezek a szomszédba, három kilométerrel arrébb. Nyug­díjas vagyok, az időm engedi. Utoljára két éve jártam a Rinyán, akkor egy csukát fogtam. Hosszú idő ez annak, aki a hét szinte valamennyi napját a vízen tölti. - Ma is kint voltam, egy szép nagy amur el is szakította a zsinegemet. Kukoricára jött. Megjegyeztem a helyet, holnap újra odacsónakázom, hátha megint összeaka­dok vele. Pecsét József is azok közé a horgászok közé tartozik, akik csak szen­vedélyből fogják a botot, mert a halat nem eszi meg. - Nem vész kárba azért egyetlenegy sem. Beteszem a mélyhűtő­be, s mikor a gyerekeim megláto­gatnak, odaadom nekik. A sportszerető nyugdíjas csak­nem öt éve költözött Rinya- újnépre. Megtetszett neki az eldu­gott, békés falu, és amikor lehető­ség adódott rá, hogy házat vegyen itt, élt vele. Nem bánta meg. ___i Eg y szem fiú kisebbségben Mindössze 14 gyermek él a faluban. Köztük egyetlen­egy a magyar, a többiek ci­gány családból valók. Az ötödikes Takács Gábor reg­gelente tíz társával együtt buszra száll és a szomszé­dos Babócsára utazik, isko­lába. Azt mondja: bár nincs túl sok kortársa Új népen, mégis szeret itt lakni. Csak nehezen tudja megfogal­mazni, hogy miért nőtt a szívéhez az eldugott kis fa­lu. Azt azonban annál hatá­rozottabban mondja: nincs az a pénz, hogy városban lakásért elcserélné ezt a kis települést. - Rinyaújnép csöndes és békés, a környé­ke pedig nagyon szép - ál­lítja Takács Gábor. - Renge­teg jó hely van itt, ideális rejtekhelyeket találunk a társaimmal. Egyetlen város sem tudna hasonlót nyújta­ni. Az sem okoz gondot ne­ki, hogy korosztályában egyedül ő a kisebbség. Jól megvan a többiekkel: a leg­jobb barátja, Horváth Sza­bolcs is cigány fiú. Gábor közepes tanuló. Kedves tantárgya a matematika, legkevésbé pedig a techni­kát szereti. A rajzot azon­ban annál jobban, sokáig szakkörbe is járt.- Ötödikesként korai még a pályaválasztáson gondolkodnom, de ha vá­lasztanom kellene, az is fontos szempont volna, hogy ne kelljen elköltöz­nöm, megmaradhassak új­népinek. ■ Takács Gábor szereti ezt a kis falut, s nem vágyik nagyvárosba Végveszélyben minden tyúk Rinyaújnép 67 lakosa közül 19 ci­gány származású. Ez az arány azonban nemsokára ideiglenesen megváltozik, mivel néhányuk most készül letölteni kiszabott börtönbüntetését. Az emberek azt mondják: itt csak az utóbbi évek­ben lopnak, mióta roma családok települtek a faluba. A cigányok többsége beilleszkedett ugyan, de akik nem, azoktól nincsenek biz­tonságban az új népi tyúkok. Sok egyedül élő idős asszony ma már odáig jutott, hogy nem mer ba­romfit tartani. Legutóbb egyik portán csak egyetlen tyúk maradt mutatóban, az is úgy, hogy riad­tan kiröppent, mikor kifeszítették az ajtót a tyúktolvajok. Ezeknek az alapossága egyébként határta­lan: nemrég még a polgármester üres ólját is fölfeszítették, hogy meggyőződjenek: nem maradt-e ott véletlenül pár baromfi. ■ A L M A N A C H - 16 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom