Somogyi Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-13 / Vasárnap Reggel, 19. szám

2001. május 13. ★ KÖZELRŐL ★ Nyalka huszárok zsinóros mentében A huszárlovak kecses tánca elbű­völte a közönséget Kaposvár főte­rén a somogyi huszártalálkozón. Az összehangolt lépések, az ütemes mozgás, a nyeregben ülő egyenru­hás férfiak fegyelmezett gyakorla­tai még a zene hiányát is feledtetni tudták. Bár a lovak nehezen nélkü­lözték a mozgást segítő dallamo­kat, de csak a bennfentesek tud­ták, hogy épp egy négylábú patája morzsolta össze a zenei anyagot tartalmazó magnókazettát. A rendezvények megszokott látvá­nyossága lett a Somogyi Huszárok je­lenléte. Az elmúlt két évben a megye­zászló kíséretében végigjárták a me­gyét, akadt olyan hétvége, amikor egyetlen nap alatt hat település ünnep­ségén vettek részt. A nyalka huszárok mindenütt kiváltják az asszonyok ér­deklődését, akik egyrészt dicsérik az aranyzsinóros sötétkék egyenruhát, másrészt sajnálják az állig begombolt uniformisban feszítő férfiakat. Ők azonban elhárítják az együttérző sza­vakat, önként vállalt szolgálatukat nem tartják tehernek. Fegyelemhez, rendhez szokott emberek - többnyire katonák és rendőrök -, akik a huszár­hagyományok őrzését választották kedvtelésül. Hogy miért éppen a hu­szárokét, arról Bosnyák János pa­rancsnok mesélt.- A huszárok alkották a hadsereg fő gerincét az 1700-as évektől. A kuruc kor könnyűlovasságából alakultak, jellem­zőjük a gyorsaság, a rajtaütésszerű harc­modor, mellyel még a jobban felfegyver­zett csapatokat is megfutamították. A III. Huszárezred 1701-ben alakult, az Szakáll, kackiás bajusz meg a két honleány méltó kiegészítője a huszárnak FOTÓ: LÁNG RÓBERT egyesület a Ferdinánd főherceg idősza­kában (1794-1856) kialakult hagyomá­nyokat viszi tovább. A szabadságharc idején az ezred az osztrák tisztek kivéte­lével átállt az 1848-as hadsereghez és vé­gigharcolta a tavaszi hadjáratot. A hu­szárok ideje az első világháborúban járt le a gépfegyverek elterjedésével, akkor vonták ki őket a hadrendből, csak á Lo­vassági Huszárezred maradt meg. Azt mondják, az igazi huszár jó kato­na, tehetséges lovas, ügyes fegyverforga­tó. A parancsnok szerint a katonai rend­szabályok mit sem változtak az elmúlt háromszáz évben, napjaink egyenruhá­sától ma is ugyanazt a fegyelmet követe­lik meg. A kard és a karabély azonban csupán dísz maradt, mint ahogy az uni­formis is. Ez utóbbi korhű másolatát a Mafilm Scenica Kft. készíti a Somogyi Huszároknak, a finom posztó és a gaz­dag zsinórozás meglehetősen drága. Egy legénységi egyenruha 280-300 ezer fo­rintba, a tiszti 350-400 ezer forintba ke­rül. A gyapjú alapanyag Bosnyák János szerint kellemes viselet, ami nyáron hűt és télen fűt. Vallja: a tikkasztó melegben jobb közérzetet biztosít mint egy lenge műszálas ing. A sötétkék mente, csákó és szürke nadrág egyébként a huszárvisele- tek legszebbike, amit a tavaszi huszárta­lálkozó megerősített, hiszen visszafogott­ságával kiemelkedett a cifra összeállítá­sok közül. Mint megtudtuk, egyenruhá­val már jól felszerelkezett a somogyi ban­dérium, ám a korhű fegyver beszerzése jóval nehezebb. Három eredeti fegyver van a tulajdonukban, a parancsnok kard­ja például egy,1836-os huszáré volt. A szerencsés véletlen és a Somogyi Hírlap híradása segítette hozzá a harcokban edzett svéd acél pengéhez, amit egy idős ember ajándékozott neki. Bosnyák János ma is hálás a kaposvári Greller Józsefnek, amiért gondjaira bízta a féltve őrzött déd­apái örökséget. Ha nem is ‘48-as, de azért Kossuth-kard függ a többi somogyi hu­szár oldalán is, így nevezik ugyanis azt a fegyvert, melyet a díszszemléken a kato­nák használnak. Szépek, de harcra nem alkalmasak. Az uniformis és a kard mel­lett a huszár harmadik elmaradhatatlan tartozéka a ló. A magyarok régen ismer­tek voltak lótenyészetükről, melyből ki­emelkedett a 180-as marmagasságú, nyu­godt, tanulékony gidrán.- A huszár harci mén arab és angol telivér keresztezéséből származik, a sárga szőrű lovat ma csak Marócpusztán tenyésztik. ígéretet kap­tunk arra, hogy hozzájuthatunk majd néhány példányhoz, melyek a verseny­re alkalmatlanok. Az egyesületi tagok többségének saját lova van, a többieket a Meistro lovasklub segíti gyakorlás­hoz, hárman például most tanulják az alapokat. Hetente legalább kétszer nye­regbe ülünk, közös gyakorlást havonta egyszer tartunk. A harmadik évezred huszárjai már nem indulnak csatába, ám szívesen tán­coltatják a lovaikat. Zenés bemutatóju­kat huszárkarusszelnek hívják, ami va­lójában olyan díszszemle, ahol külön­böző nehézségű lépésekből állítják ösz- sze a gyakorlatot. Hónapok kemény munkája, ló és katona fegyelmezett összhangja kell ahhoz a lovas balett­hoz, amit május 21-én Nagybajomban, júniusban Ausztriában mutatnak be. A Somogyi Huszárok nyáron részt vesz­nek egy nemzetközi lovas rendezvé­nyen is, ahol a megyei és a városi jelké­peket vonultatják fel. Izményi Éva Nem levélen, széfben értékes a bélyeg Ára van a tévedésnek. A múlt században piros he­lyett véletlenül zöld szín­ben nyomtatták a három krajcáros bélyeget, így rendkívül értékessé vált. Az árverésen csaknem 36 millió forintért kelt el. Az e-mail és a számítógépek világában is megmaradnak a bélyegek. Dr. Zurek János, a Magyar Bélyeggyűjtők Or­szágos Szövetségének me­gyei elnöke mondta ezt. Hozzátette: nem tart attól, hogy a gyűjtőszenvedély egyszer csak kihuny. Az első bélyeg Angliában, 1840-ben jelent meg. Rowland Hill ötlete korszak- alkotónak bizonyult, később az egész világon elterjedt. A hátoldalon nedvesíthető szelvény árát a feladó fizette és az egységes tarifarend­szer meghonosodását segí­tette elő. Hazánkban a 19. század második felében nyomtatták az első bélyeget, 1879-ben jegyezték be a ma­gyar philatéúai egyesületet, s még abban az évtizedben Prilkler Klára megnyitotta fővárosi bélyegkereskedé­sét. Szakmai berkekben Polatsek Sándort tartják az első magyar gyűjtőnek.- A gyűjtés varázsa ma is sokakat rabul ejt, remélhető­leg az utánpótlással sem lesz gond - tudtuk meg a megyei elnöktől. Az elmúlt bő másfél évszázad során több hullám­völgyet ért meg a mozgalom. A filatélisták maroknyi, ám annál lelkesebb csoportja azonban kitartásáról ismert. Hangyaszorgalommal dol­goznak, a kiszemelt példány Dr. Zurek János fotó: györgyfalvi érdekében a súlyos anyagi ál­dozattól sem riadnak viszsza. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben, hiszen a bélye­gek drágák, míg a beszerzés­re fordítható összeg egyre ki­sebb. Kézenfekvő megoldás az egymás közötti csere-bere, a tehetősek azonban vagyo­nokat költöttek gyűjtemé­nyükre. Igaz, hoszszú távon is biztos befektetésnek szá­mít a bélyeg. Az egyik somo­gyi filatéíista bélyeg előtti le­veleit 8-10 millió forintra be­csülik, az 5-6 millió forintos gyűjteményből talán tucatnyi lehet. Az igazán értékes dara­bokat széfben őrzik, a betörőbiztos megoldás azon­ban nem olcsó mulatság. A ritkaságokat csak benn­fentesek láthatják, ám a gyűj­tők úgy vélik: legfontosabb elvárás a harmónia. A teljes­ségre törekednek, s szinte mindenki azt akarja, hogy egy-egy motívumból az ösz- szes kiszemelt bélyeg az al­bumban lapuljon. Harsányi Bélyegvilág Halmos László, Vendel József és Komlóssy Zoltán gyűjte­ményéből a hétvégén nyílt kiállítás a megyei művelődési központban. A tárlaton 18 tabló, több mint 100 bélyeg lát­ható, az elmúlt évtizedek kínálatából ad ízelítőt. A látoga­tó bepillantást nyer a népművészetből, de ikont és a hon­foglalás korát ábrázoló bélyeg is látható. Tánciskola a Kishegyeddel Jókedvtől hangos ezen a hét vé­gén a nagyberényi Oázis Panzió. Harminc táncos érkezett ide a Kiskegyed jóvoltából. A Kiskegyed című színes heti­lap pályázatot indított; tíz fős tánccsoportot kellett alapítani.- Azt szerettük volna elérni, hogy száz kis közösség jöjjön lét­re - emlékezett a marketing me­nedzser Szűcs Teréz. - Végül nagy örömünkre százhúsz tánccsoport alakult; azt tapasztaltuk, hogy a fiataloknak akik korábban disz­kókban csápoltak egyre nagyobb az igényük arra, hogy például a keringő és más klasszikus táncok lépéseit megtanulják. Egy-egy amatőr tanár hozta ezeket létre; mindenkinek megküldtük a Bergendy együttes En táncolnék veled című lemezét, hogy annak zenéjére gyakoroljanak. Hat fel­készítő Ibiza szigetére utazhat majd nyaralni, három csapatot pedig a nagyberényi Oázis Panzi­óban látunk vendégül, valameny- nyiüket úgy sorsoltuk ki. A kőrösladányi társaságba a fa­lu értelmisége szerveződött ösz- sze, egy tapolcai kislány az isko­lája kollégiumából toborzott ma­ga mellé társakat, Szentesről pe­dig a pszichiátriai intézet dolgo­zói tanultak meg táncolni. Miskolczi Miklós, a Kiskegyed fő- szerkesztője úgy értékelt; vendé­geik sokkal ügyesebben ropják, mint az gondolta volna. Merthogy „lemeózták” a csa­patok tudását; táncversenyt szer­vezett a panzióban a Kiskegyed, amelyet esténként bonyolítanak, a pezsgős fürdőzés előtt. Játéko­san telt a szombat is; többek kö­zött légpuskával "célba lőttek, francia módra kugliztak s szau- názhattak is a vendégek. C. A. Miskolczi Miklós, a Kiskegyed főszerkesztője (a kép jobb szélén) fotó: eszes andrea A magyarok rettenetes nyilai A lovasíjászok paradicsomá­ban évente kétszer rendez­nek nemzetközi versenyt, s ezek közül az egyik éppen május második vasárnapjára esik. Ezen a napon egyszerre négy különböző helyszínen mérik össze tudásukat a lovasíjászok, akik közül a fe­kete öltözéket eddig csak a mester, Kassai Lajos érde­melte ki. A sportág alapítója elmondta: először 1994-ben rendeztek versenyt, amely­nek szabályai azóta változat­lanok. Adott egy három egyenlő szakaszra osztott 90 méteres pálya, amelyen vé­gigvágtatva elölről, oldalról és hátulról is megcélozhatják az oldalt felállított három cél­táblát a lovasok. Az ered­ményben a gyorsaság épp­úgy számít, mint a találatok száma és pontossága. A nagymester tavaly nyáron az Egyesült Államokban mutatta Az ősmagyarok mai utódai is jól bánnak az íjjal be tudását, ahol annyira meg­tetszett a mutatvány egy bizonyos lako- ta indián törzs lakóinak, hogy közülük hatan fejükbe vették: a már-már elfele­dett íjas tudományt újra felfedezik a vi­lág lovasíjászatának központjában. A lakoták mellett németek és olaszok is próbára tették ügyességüket a tegnapi FOTÓ: láng megmérettetésen, de mindhiába. A kék, zöld és bíborszínbe öltözött „ősmagya­rok” szemernyi kétséget sem hagytak afelől, hogy kinek a nyilaitól is rettegett egykoron Európa. Különösen egy lovas célzott gyorsan és pontosan: az aki feke­te ruhában ülte meg a lovat. Takács Veszélyes vizeken Még el sem kezdődött az idei szezon, de már meg­szedte az első áldozatát a Dráva. Az utóbbi né­hány évben, amióta föl­fedezték a folyót a turis­ták, nem múlik el nyár anélkül, hogy ne történ­ne néhány tragédia. Ez egyáltalán nem véletlen, hiszen a szakemberek szerint is a hazai folyóvi­zeink közül talán a leg­veszélyesebb folyó a Dráva.- A gyors sodrása mel­lett rengeteg örvény, hor­dalék teszi veszélyessé - mondta Kalocsai János, a vízügyi igazgatóság bar­csi vezetője. - Kitűnően úszó embereket is meg­tréfált már nem egyszer. Különösen a Barcstól Őrtilosig húzódó szaka­sza kiszámíthatatlan, s Vízvár illetve Őrtilos ma­gasságában kell a legóva- tosabbnak lenni, t.tt a leg­nagyobb a sodrása, és a leggyakoribbak az örvé­nyek. Arra sem árt odafi­gyelni, hogy a sodrástól függően a folyó hőmér­séklete hirtelen jelentő­sen változhat. A Dráva különösen zöldár idején veszélyes. A vízszint ha­talmas ingadozásáért gyakorlatilag a folyó fel­sőbb szakaszain megépí­tett vízierőművek a fele­lősek. Mindez azért érdekes, mert az elmúlt tíz évben az azelőtt nem létező víz­iturizmus ugrásszerűen megnőtt. Az idei szezon­ban már közel 3000 turis­ta kért engedélyt a ható­ságoknál drávai víz­itúrára. Legtöbbjük nem ismeri a folyót. Ugyanak­kor a mentés sincs meg­oldva: vízi mentőszolgá­lat nem létezik a Dráván, ez a feladat a tűzoltókra és a határőrökre hárul, akik a képzettséget ugyan megszerezték ehhez, de a megfelelő eszközöknek híján vannak. N. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom