Somogyi Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-06 / 81. szám

6. oldal - Somogyi Hírlap A L M A N A C H 0 2 8 2001. Április 6., Péntek Bélavár A település alapí­tása a hagyo­mány szerint IV. Béla nevéhez fű- zödih. Először az 1332-37. évi pá­pai tizedjegyzák említi a Dráva menti falu nevét egyházas helyként. Bélavámak egy 1469-ben és 1498-ban keltezett oklevél szerint városi kiváltságai voltak. Egykor vár állt itt, feltehetőleg ez lehetett an­nak a rendi gyűlésnek a helyszíne, amit 1531-ben tartottak. A XVII. századtól a magyarok mellett katolikus horvátok is lakták a falut, az 1784-es népszámlálás már 320 horvát nyelvet beszélő lakost említ. Bélavár legújabb kori története szorosan kapcsolódik Vízváréhoz, közös tanácsot alakítottak, a rendszerváltás óta azonban önálló a település. Az oldalt írta: Nagy László Fotók: Németh Csaba Takarékos gazda az önkormányzat Ha a fogukhoz nem is verik a falu garasát, de mindenkép­pen takarékosan bánnak Bélavár pénzével a képvise­lők. Kétszer is meggondolják, hogy mire költenek. Újfalvi Jánosáé polgármester sze­rint csak ezzel a szemlélettel juthat­tak el oda, hogy minden évben fél­retegyenek valamennyit a tervezett nagy, fejlesztési lépésekre. Az idén 5,5 millió forintot tartalékoltak.- Az első nagy feladat a szenny­vízberuházás lesz - mondta a pol­gármester. - Bélavár is tagja a bar­csi önkormányzati társulásnak, amely 3,3 milliárd forint állami pénzt nyert el a térség csatornázá­sára. Ezt a munkát az idén meg­kezdik, s az önkormányzatnak és a családoknak is szükségük lesz a tartalékaikra. Ha a csatornázás be­fejeződik, következnek az utak. Bélavámak sok földútja van, s ezeket már régen leaszfaltozhat­tuk volna, de megvárjuk a csator­názást. Megtartjuk a sorrendet. Nem akartunk úgy járni, hogy az új aszfaltréteget föl kelljen szedni a szennyvízhálózat miatt. A térségben magas, Béla- váron azonban szembeszökően alacsony a munkanélküliség. Ebben is szerepe van az önkor­mányzatnak. Újfalvi Jánosné polgármester- Kis falu ez, mindenki ismer mindenkit. Tudjuk, hogy ki dol­gozik feketén, és azt is, hogy mennyi a jövedelme. Úgy gondol­juk, aki jól keres, az ne nyújtsa a markát támogatásért. Persze a meggyőzésig volt jó néhány konfliktusunk. Az idei tervük: szeretnének megegyezni a Dráva Kavics Kft- vei, hogy az egyik bélavári bá­nyatavat vonja lti a termelésből. A partján ugyanis strandot sze­retne a falu, táborhellyel, csóna­kázással. Bélavár külsején is látszik, hogy asszony tartja kezében a gyeplőt: ápoltak, virágosak a köz­területek. Tíz éve önálló a község, és ez tetszik a lakosainak. A pol­gármester azt mondta: amíg tör­vény nem kötelezi őket az ellen­kezőjére, addig szeretnék megtar­tani az önállóságukat. Még a kör­jegyzőségtől is húzódoznak.- Amíg csak egy kicsit is sérül­nének ezzel az itt élők érdekei, addig inkább nem kérünk belőle - mondta Újfalvi Jánosné. ■ A GONDOS GAZDÁK Bélavár irányítója és fejlesztője az önkormányzat. A polgármester: Újfalvi Jánosné. Alpolgármester: Kertai Tibor. A képviselő-testület tagjai: Tolnai Istvánná, Faragó Tibomé, Novográdeczné Gazdik Anikó és Fekete László. A megbízott jegyző: Bállá Ró­bert. Szemük fénye az óvoda A község vezetőinek szíve csücske az óvoda. A vezető óvónő, Újfalvi Jánosné egyben a falu polgármestere is, és képviselő legyen a talpán, aki óvodaügyben ellent mer mondani a kardos polgármester asszonynak. Per­sze eszük ágában sincs ezt tenni a képviselőknek, mert - mint sok minden másban - abban is egység van, hogy az óvoda rendkívül fontos a településnek. Nemcsak azért, mert a gyerekek szépen énekelnek a falu ünnepein, s műsoruk mindannyiszor megörven­dezteti az itt lakókat, sokkal inkább amiatt, mert úgy tartják: az apróságok nélkül üres lenne Bélavár. Az a fa­lu él, amelyikben óvodások mennek végig az utcán - mondják. Megvan az oka, hogy ez a véleményük, hi­szen óvoda csak tíz éve van a községben. A képviselők állítják: nem engedhetik meg, hogy a hároméves bélavári apróságok jobban ismerjék a vízvári buszfor­dulókat, mint a saját falujukat. Ha volna rá módjuk, még saját iskolát is nyitnának. A község lakosai is oszt­ják a vezetők véleményét: nem viszik máshová a gyere­keiket, a 21 apróságnak tervezett, jól fölszerelt óvodába most épp 21 gyerek jár. _________________________■ A helybeliek úgy tartják: az apróságok nélkül üres lenne Bélavár * Ufó járt a falu fölött Bélavár arról is nevezetes, hogy nemrég ufó látogatta meg. Az egyik helybéli Barcsról jött haza­felé autóval, amikor visszapillantó tükrében észrevette az erős fényt. Először azt hitte, hogy egy mögöt­te hajtó jármű gazdája felejtette el lekapcsolni a reflektort, aztán gyorsan rájött: nincs mögötte más gépkocsi, s a fény sem az útról, ha­nem jóval magasabbról jön. A fényforrás fölvette az autó sebes­ségét, és Bélavár határáig kísérte. A falu fölött elidőzött még egy ide­ig, hogy az autós családtagjai is megcsodálhassák, majd hirtelen óriási sebességgel elhúzott Hor­vátország felé. Magyarázatot máig nem találtak a dologra a fényt látó bélaváriak, így azóta kénytelenek hinni a repülő csészealjakban. ■ Azt beszélik. ..., ha továbbra sem javul a plébá­nos időérzéke, a bélaváriak megle­pik egy karórával. A faluba a ber- zencei plébános jár misézni, s mi­vel kőrútjának ez az utolsó állomá­sa, rendre elkésik. A késések miatt már a képviselő-testület ülésén is szóba került, hogy a plébános nem haragudna meg az ajándékért. ..., jó dolguk van mostanában a helybéli korhelyeknek, mivel két presszó is verseng kegyeikért. A verseny szoros, és azóta tart, mió­ta bérbe vette egy család a barcsi áfész italüzletét. A vetélkedésnek örülnek a férfiak, hiszen így olcsó és jó minőségű a szesz, de annál jobban berzenkednek ellene az asszonyok. ..., a bélavári temetőben csak a kerítésig tart a kegyelet. Amilyen virágos a temető, olyan sok a sze­mét a kerítésén kívül. Egyre töb­ben bosszankodnak amiatt, hogy néhányan felvonulási területnek tekintik a sírhelyek környékét. ■ Összetartanak a nyugdíjasok Birics László a fehérboraira büszke Átbolondozták az életüket Évtizedekig Pénzárék voltak a fa­lu legvidámabb házaspárja. Aki­nek egy kis derűre volt igénye, az beült hozzájuk, s pár perc múlva jó kedvre derült.- Átbolondoztuk az életünket, pedig nekünk sem volt köny- nyebb, mint másnak - mondta Pénzár Lajos. - Fél évszázadon át ugrattuk egymást az asszonnyal. Mert az a lényeg, hogy tudjon az ember nevetni a bajokon. Abból pedig volt bőven. A leg­utolsót, a feleség elvesztését azonban már nem bírta mosoly­lyal az öreg. Még megünnepelték az aranylakodalmukat - hosszú idő múltán először volt ilyen Bélaváron -, aztán nem sokkal rá egyedül maradt a férfi. Ma Pénzár Lajos ugyanúgy te­szi a dolgát, mint eddig, de a ked­ve már nem a régi.- Ha nincs kivel együtt nevetni, hamarabb elfárad az ember - mondja, miközben a veteményt kapálgatja. A ház körül és a kis­kertben mindig van munka. A kertet igyekszik úgy gondozni, ahogy az asszonynak tetszene. ■ Emlék az erdészbarátságnak Faragott tölgyoszlop és terméskő­ből rakott emlékmű áll a község határában, a magyar-horváti er­dészbarátságot hirdeti. Másfél év­vel ezelőtt állíttatta a Sefag Rt. A magyar erdészeknek nagyon jó a kapcsolatuk a kaproncai székhe­lyű horvát erdészettel, s ezt örökí­tették meg. A tölgy és kő arra a fi­atal horvát erdészre is emlékezte­ti a szakembereket, aki tragikus haláláig az egyik leglelkesebb kapcsolattartó volt a két ország er­dészei között. Az emlékműállítók megfogadták, hogy a fiatalember halálának évfordulóján, június 13- án minden évben kegyeleti talál­kozót tartanak; Bélaváron össze­gyűlnek baráti beszélgetésre a horvát és magyar erdészek. ■ Partra vetett öreg halász Már gyerekkorában is halászott a Drá­ván Vitelics János, s ma, hetvenhárom évesen is vízre száll­na. Úgy megdrágult azonban az enge­dély, hogy kisnyug- díjából már nem tudja kifizetni a 38 ezer forintot.- Öten foglalkoztunk ha­lászattal a faluban, de az idén egyikünk sem vál­tott engedélyt. Hol térül­ne meg, amikor csak ma­gának, meg a rokonság­nak halászik az ember? - morgolódott. - Rövid idő alatt a háromszorosára emelték az engedély árát; annyi pénzért egy évre elegendő halat ve­hetek. Pedig nehéz le­mondani a halászatról. A Dráván nevelődtem, és ez a szenvedélyem. Engedély híján mégis otthon marad, és másnak köti a hálót. Merthogy azt is tud.- Ha megkér valaki, készítek ne­ki halászhálót vagy szákot. Gyerek­koromban lestem el a tudományát. Legutóbb a barcsi vízügyibe vitték el egyik rossz hálómat bemutató­eszköznek. Nemcsak halászhálót tud fonni, hanem kosarat is.- Hátul a kertben nemes- fűzvesszőt ültettünk; jó lesz krum­plihájó kosárnak - tette hozzá a fe­lesége. - Ügyes keze van férjuram­nak, pedig sosem a kézügyességé­vel kereste a kenyerét.- Világéletemben nagy gépek mellett dolgoztam, ahol nem volt szükség ilyen tehetségre. 17 évig kocsis voltam az erdészetnél, az­után meg motorfűrésszel dolgoz­tam - mondta az öreg. - A kéz­ügyességet örökölhettem, és sze­rencsére továbbadtam belőle vala­mennyit a fiaimnak is. Az egyik már egészen jó hálókat készít, nem lesz gond az utánpótlással. ■ Összeállításunk elkészítését támogatta a bélavári önkormányzat Csokrot kötnek népdalokból Vízváron, Babócsán... Legutóbb Nagydobszán léptek közönség elé, természetesen ott is sikerrel. Most az újabb népdalokat gyakorolják. Ez a zalai dalokból készült összeál­lítás a szomszédos Somogyudvar- hely közeli hagyományőrző ren- dezvényén csendül föl először. ■ köténykével, s helyi gyűjtésből ösz- szeállították az első népdalcsokru­kat is. Sorra látogatták a bélavári, vízvári időseket, hogy meghallgas­sák és megtanulják a vidék régi da­lait. A négy év során megismerték őket Dél-Somogyban. Fölléptek már Csurgón, Csokonyavisontán, Tíz asszony, négy év, sok siker. Egy mondatban ez a Margaréta népdal­kor mérlege. Négy évvel ezelőtt az asszonyok nemcsak éneklésre vál­lalkoztak, hanem a község hagyo­mányainak a fölelevenítésére is. A bélavári viseletét idézi ma is ruhatá­ruk a kasmírszoknyával, selyem­ízlik a bor Kerék-hegyen Több száz bélavári és udvarhelyi lakosnak van pincéje a két falu közti, de Bélavárhoz tartozó Kerék-hegyen. Valamennyien kis területen szőlészkednek, de mint mondják, itt is igaz, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít.- A minőségben pedig nincs hiba, jó bor ké­szül a Kerék-hegyen - mondta Birics László, az egyik tekintélyes gazda. Szőlője sokféle van: bianka, vertelini, bora azonban kizárólag fehér. - Nem szeretem a vörösbort, és valahogy sosem sikerült igazira - magyarázta.- A fehérboraimra viszont annál büszkébb vagyok. Amióta az eszemet tudom, szőlészke- dem. A pincét és a földet apámtól örököltem, s ha lehet ezt mondani, a szőlészi tudásomat is. 150 négyszögölön terem a szőlőm, s tavaly ki: lencszáz liter borom lett. Ha kevesebb terem, ál­talában akkor is kitart a következő szüretig. Csak olyankor van gond, ha túl gyakran ta­lálkoznak a borászok, mert akkor bizony, egy­két liter nem elég; ásónyommal mérhető a hor- dó tartalmának a csökkenése. _______________■ Vi telics János még ismeri a hálófonás titkát- Azoknak még csak egy részét tudjuk, de ami késik, nem múlik. Szép dolog a közös éneklés, de még fontosabb az összetarto­zás.- Jó, hogy együtt vagyunk, mert sokunk csak egymagában él- fűzi hozzá Kónya Sándor. - Én is elveszítettem a feleségemet, így elkél a baráti szó._________■ bd ndor Két eve tagja a Klubnak és a kórusnak is. Mint mondja, a csurgói fellépésre készülnek.- Új nótákat tanulunk, és az asszonyoknak is készül már a fel­lépőruhájuk - mondja. Négy nó­tát tanulnak a csurgói szereplés­re. Kiderül az is, hogy Kovács Jó­zsefnek egy spirálfüzete már megtelt a saját gyűjtésű dalokkal. Több mint negyven tagja van a bélavári nyugdíjasklubnak. So­kan nemcsak időtöltésből kere­sik egymás társaságát; próbára járnak a klubba, mivel ott nyugdíjaskórus is működik. Min­den vasárnap találkoznak Bélavár idősei; énekelnek, be­szélgetnek, és kirándulnak. Leg­utóbb Sárváron jártak. Kónya

Next

/
Oldalképek
Tartalom