Somogyi Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-01 / Vasárnap Reggel, 13. szám

2001. április 1. ★ ARCKÉP ★ 7

HAVAS, A HETES

Havas Henriknek minden kormányról van egy története vagy több is. S bár nem állna tőle távol a miniszter- elnökség sem, már nincs kedve politizálni. Most még azt sem tudja, kire fog jövőre szavazni. Viszont félbehagyatta azt a könyvet, amit Szegvári Kati írt volna róla, pedig a Kossuth Könyvkiadó megjelentette volna tízezer példányban. Azt mondja, félreértették, félremagyarázták volna. Lehet, hogy mégis politikai karrierről álmodik?- Úgy volt, rövidesen indul éjszakai beszélgetőműsora az RTL Klubon.- Egyelőre nem indul, pénzhiányra hivatkozik az RTL. Pedig ez izgat, mert tudom, mit csinált Lány King Amerikában, és kíváncsi vagyok, én mit tudnék.- Szerette a Heti Hetest?- Borzasztóan népszerűsített, de akkor szerettem volna, ha csinálhatok mellette valami testhezállót. Amit a Heti Hetesben produkáltam, az ellentmondott annak, amit az egyetemen tanítok. A Heti Hetes glosszasorozat. Normális körülmények közt az az újságíró, aki hírműsorokat vezet, nem mondhat véleményt. Én mást sem csináltam, csak véleményt mondtam, és nagyon rossz helyzetbe kerülök, ha azokkal az emberekkel ülök szembe, akiket bíráltam. Saját magam alatt vágtam a fát.'- Azf hittem, szórakoztatott.- Nem, ez nem szórakoztatás, ez a legkeményebb politika. Meg is mondtam, nekem ez nem tesz jót.- Magyarországon régóta nagyon komolyan veszik az újságírókat...- így van. Mondok egy példát. 1988-ban rádióriporterként elkísértem egy Bős-Nagymaros túrára Ma- róthy Lászlót, a Grósz-kor- mány környezetvédelmi miniszterét. A pozsonyi reptéren felszállt a magyar kormányküldöttség a csehszlovák kormány helikopterére, és azt mondták, én nem szállhatok fel. Maróthy azt mondta: akkor mi sem megyünk. A csehszlovák miniszter pedig: de hát ez egy újságíró. Mire Maróthy: nem, ez nem egy újságíró,

hanem a magyar újságíró, aki a kormányküldöttség tagja. A csehszlovák elvtárs nem értette. Közben húsz csehszlovák újságíró hitte, hogy Maróthy viccel. Maróthy pontosan tudta, nem teheti meg, hogy én nem szállhatok fel, mert nálunk már más volt a helyzet, mint Csehszlovákiában.- Az első szabad választásokat az MDF nyerte, s úgy tűnt, nem hordozza önt a tenyerén.- Az első interjút a rádióban én készítettem Antall József miniszterelnökkel, akkor ismerkedtünk meg. Antall iszonyúan rossz volt, fogalma sem volt, hogy kell interjút adni. A műsor után bejöttek a miniszterek, pezs- gett a parlamenti dolgozó- szoba, és Antall megkérdezte: milyen volt, szerkesztő úr? Azt feleltem, tragikus. Kiküldött mindenkit és megkérdezte, miért. Mondom, úgy nem lehet interjút csinálni, ha a földig kell hajolnom, hogy elkapjam a tekintét, tizenöt perces válaszokat adott, nem válaszolt belpolitikai kérdésekre. Azt tanácsolták neki, amire nem tud válaszolni, hagyja ki. Mire én: inkább mondja azt, nem tudja. Panaszkodott, mennyi talpnyaló veszi körül, két hete miniszterelnök, de én vagyok az első, aki ki meri mondani, amit gondol. Bizalmasává fogadott. Szenvedett a médiaháborútól, amiben súlyosan hibás volt, mert nem tudta megtanulni, hogyan működik a média. Nem nézte le az újságírókat, tartott tőlük.- Miért volt nehéz a helyzete, ha Antall bizalmasa volt?- Mert Csurka István mellett személyes jó barátom, Csengey Dénes volt az MDF sajtóideológusa, akivel csúnyán összevesztünk, A választások után már nem is voltunk beszélő viszonyban. Szívem szerint MDF-párti voltam, de az a primitív erőszakpolitika, ami az Antall-korszakot jellemezte, elviselhetetlen volt. ’92-ben visszamentem a rádióba a 168 órához, hogy jelezzem, nem értek egyet azzal, ami folyik, és nem vagyok hajlandó ilyen módon részt venni a médiaháborúban. Antall József felajánlotta, legyek a Magyar Televízió elnöke. Két kiváló magyar társadalomtudós került a rádió és a televízió élére, Gombár Csaba és Hankiss Elemér, de nem értették meg, hogy a két intézményt korszerűsíteni kell. Utólag egyetértek Antallal, hogy „érdemeik elismerése mellett” megvált tőlük, mert nem készültek fel a kereskedelmi adók megjelenésére. Aztán jött Nahlik és Csúcs, akik mindenkit kirúgtak. A dolog tragikomédiája, hogy Antall József halála előtt pár hónappal még esélyes voltam a televízió vezetésére, fél évre rá alkalmatlanságra hivatkozva nekem mondtak fel a rádióban. Az a Csúcs László küldött el, aki felajánlotta, legyek a Kossuth adó főszerkesztője, de nem vállaltam.- Nem érzett kísértést a politika iránt?- ’90 táján a Fideszen kívül minden párt megkeresett. A rendszerváltáskor megfogadtam, legalább tíz évig nem szavazok a szocialistákra, ízlésbeli okok miatt. ’90-ben az MDF-re, ’94-ben az SZDSZ-re szavaztam, ’98- ban már nem tudtam kire szavazni, csak Szabó Ivánék MDNP-jére. Annakidején rábeszéltek, hogy legyek tagja a Hazafias Népfront utolsó Országos Tanácsának, s arra is, hogy legyek képviselőjelölt ’90-ben a Hazafias Választási Koalíció listáján.- De nem önmagára szavazott.- Nem. Tudtam, hogy ezek nevetséges dolgok, de benne vagyok minden jó heccben. ’95-ben Horn Gyula felhívott, s közölte, Jánosi Györgyöt az SZDSZ nem fogadja el államtitkárnak, és rám gondolt. Hornék nyolc hónapig csak pöcsöltek. És ha végre csináltak valamit, rosszul adták el. Azt mondtam Hornnak, elvállalom, ha hallgat rám. Becsapott.- Távozott, távozásra kényszerítették, vagy megérttették önnel, hogy ebben a pozícióban nem csinálhatja ezt tovább?- Ez mind együtt.- Soha nem szavazott az MSZP-re, mégis elkötelezte magát a Hom-kormány mellett.- Ez nem igaz. Közöltem Hornnal, nem leszek politikai államtitkár, mert egyáltalán nem azonosulok az MSZP politikájával. Csak a címzetes államtitkári pozíciót vállaltam, ezzel is jeleztem, én szakértő vagyok. Az, hogy nekem a szocialisták nem voltak szimpatikusak, nem jelenti azt, hogy ne legyek államtitkára a törvényes magyar kormánynak.- Nem bánta meg?- Már az első napon. Akkor kezdődött Horn Gyula sajtótájékoztató-sorozata a MŰOSZ-székházban. Mondtam neki, ne menjél, mert alkalmatlan vagy rá. Mélyen megsértődött. Tudom, hogy kedvelt, de nem tudott felülkerekedni a büszkeségén. Neki vakon kellett volna bennem hinnie mint betegnek az orvosában, ehelyett odament, hülye kérdésekre hülyeségeket válaszolt, teljesen lejáratta magát.- Miért várt hat napig?- Az egyik emberemről kiderült, valamilyen sikkasztási ügyben eljárás folyik ellene. Aztán megtudtam, Hornnak volt egy újságírócsapata, amellyel rendszeresen találkozott, s akik megrendültek, mert nem közülük került ki az államtitkár. Úgy döntöttek, megbuktatnak. Ha ebbe az ügybe nem bukom bele, a többi kollégámat kezdték volna ki, erre rengeteg jel mutatott. Mind lemondott. Bementem Hornhoz, hogy egyedül maradtam, unom az egészet. Ráadásul azok írják ellenem a cikkeket, akik a te legjobb embereid. Horn kínjában nevetett, hogy milyen kollégáim vannak. Lemondtam.- Később a Magyar Televízióba került.- ’97-ben indult a MTV- ben a reggeli Szabadság tér az addig legnézettebb Nap TV ellenműsoraként. Azért mentem át a Szabadság térbe, mert egyrészt Betlennel akartam dolgozni az Aktuálisban, és amikor ’98 legelején létrejöttek a kereskedelmi tévék, senki nem hívott. Ez enyhén szólva hosszanHavas Henrik

Született Újpest,1949. június 25.

Végzettség: JATE jogtudományi tanszék, Táncsics Mihály D.S. Pályája: Magyar Rádió szerkesztő, főmunkatárs Egyik alapítója a Nap TV-nek, a JATE médiatudományi tanszékének, és a Budapest Média Intézetnek, utóbbinak igazgatója,'99 óta az RTL Klubnál készít műsorokat Család: felesége Székely Mária, gyermekei: ifj. Havas Henrik operatőr és Havas Nikoletta sajtótanácsadó

tott. A TV2-nél egy szűk baráti társaság működött, az RTL-nél meg fiatalítást hirdettek. Úgy gondoltam,-az MTV-hez kell menni, onnan könnyebb továbblépni.- Aztán jött egy sikeres

FOTÓ: GORDON ESZTER

időszak az RTL-nél a Perpatvarban és a Heti Hetesben, ami médiasztárságot jelentett.- ’99-ben felhívott egy Münchenben élő szlovákiai magyar producer, Zolczer János. Tíz perc alatt megegyeztünk, elvállaltam a Perpatvar című jogi show- műsort. ’99 őszén óriási sikerrel indult a Heti Hetes, és pusztán azért, hogy engem reklámozzanak, meghívtak egy adásba. Az egyik oldalon volt két kiváló színész, Bajor Imre és Gálvölgyi János, volt az okoskodó, nagy tapasztalattal rendelkező Verebes István, a kiváló színésznő óriási humornál, Hernádi Judit, és egy Hócipő-főszerkesztő, a rendkívül okos, szellemes Farkasházy Tivadar. Az első adásokban' sokszor 30-40 percig csak fogtam a fejem, hogy kerültem én ide.- A Heti Hetes egyik szappanoperája a Havaskormány volt. El tudja magát képzelni kormányfőnek?- Amikor lemondtam az államtitkári funkcióról, telefonon beszéltem a tévé volt elnökével, Hankiss Elemérrel, aki Bécsben volt vendég- professzor. Azt mondja: te, Henrik, azt hallom, hogy benne voltál a kormányban. Mondom, igen. Mire ő: öregem, ez marha jó, mindig szerettem volna a kormányban lenni, gratulálok. Kérdezi: és ott ültél a kormányban? Mondom, ott. Erre ő: hát ez óriási. És belülről láttad? Mondom, igen. Erre azt kérdezi: és csak hat napig tartott? Mondom, igen. Ő pedig: hát ez a legjobb, hat nappal megúszni az egészet. Nos, nem tudom, 2002-ben milyen kormány lesz, de mostanában nem ezzel keresnek meg a pártok. A legújabb megkeresések rádióelnökségről szóltak, ami nem vonz, és a kormány sem.- Belépne ismét a nagy- politikába, ha egy haver rábeszélné...- Nem tudom. A kommunikáció már nagyon elfajult, nincs kedvem beszállni.- Havas mint honatya?- Képviselő eleve nem lennék, nincs már hozzá fenekem. Ha volna valamilyen kihívás, ahol használhatnám a kreativitásomat, az izgatna, de a kormánnyal kapcsolatban semmi ilyet nem érzek.- Amíg nem izgalmas a politika, nem száll be?- Magyarország egy stabilan fejlődő, hihetetlen jövő előtt álló ország. Bármilyen hülye vagy korrupt is a kormány, az ország sikerre termett. Tizenöt éven belül akkor is utolérjük Ausztriát, ha cigánygyerekek potyognak az égből.- Grespik László feljelentette önt. Volt már pere?- Soha. Nem viccből mondtam, hogy jó katolikusként megbocsátok neki. Arra céloztam, hogy aki azzal a dumával jön, hogy idegen- szívű, az zsidózik. A Grespik-ügyben van egy dolog, amit nem igazán látok át. Én csak egy buta embert láttam magam előtt, de kiderült, a magyar-sumér őskapcsolatokat pedzegető társaság mögött szervezett, tőkével rendelkező csoport áll.- Tart a pertől?- Dehogy, bár nem örülnék, ha vesztenék, amit elvben nem zárok ki. Ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy amikor a halántékomhoz tartottam az ujjam, és fütyültem, az becsületsértő volt, elfogadom, de szerintem Magyar- országon egy csomó olyan dologgal visszaélnek, amivel nem lenne szabad. Nem szeretem a gyászhuszár magyarokat, akik állandóan Erdélyért, Felvidékért zokognak. Ez a nagymagyarkodás undorító, hiszem, hogy lesz európai nemzetek szövetsége. Nem fizetek szívesen adót a szlovákoknak vagy a románoknak, de ha úgy adódik, nekik is fizetek. Európa jövője az, hogy hagyjuk egymást békén. Toleránsnak kellene lenni. Miközben tudom, hogy Funar és Meciar mellett nehéz. Én is nehezen nyelem le a baromságaikat.- Rengeteg dolgot csinál. Melyik szerepre mondja azt, hogy ez én vagyok?- Ezt még nem találtam ki. Igazából azt a Havas Henriket szeretném, amelyik 'már soha nem lesz. ’92-ben beiratkoztam a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem szakára, de egy év után abbahagytam, ■ mert nem volt erőm folytatni. Az ideális Havas Henrik történész volna, keveset keresne, nem Volvóval járna, nem luxusnyaralóban töltené a hétvégéjét, hanem irattárakat bújna. Vagy novellákat és színdarabokat írna. Erről lemaradtam, megöregedtem.

Helyette maradt Havas...-...a közismert ember, akit sokan kedvelnek, sokan nem, de mindenki figyel rá. Ez is jó dolog.- Szegvári Katival ír egy könyvet saját magáról.- Abbahagytuk.- Miért?- A Kossuth kiadott volna rólam 10 ezer példányban egy könyvet. Szegvári rengeteg interjút csinált velem, de nem tetszik a szöveg. Nem akarom, hogy kiadják. Minden félreérthető, félremagyarázható, amit elmondtam. Úgy éreztem, túlságosan sokat tudok magamról, hogy elhiggyem a saját féligazságaimat, és azzal már nem lehetett szembenézni.- Most is elhangzottak?- Nem, én mindig igazat mondok, legföljebb elhallgatok, mert rosszul kérdeznek.- Valószínűleg akkor tud az ember jókat kérdezni, ha ismeri az alanyt.- Nem biztos. A nyolcvanas évek végén elmentünk Forró Tamással interjút készíteni az erdélyi menekültekről. Órákig ültünk a zöldhatáron, kivártuk, amíg jön egy család. Hátul csaholtak a román határőrök kutyái, ha elfogják őket, a nőt megerőszakolják, a férfit és a két gyereket agyonverik. Órákig feküdtek a fűben, az életüket kockáztatták, hogy átjussanak. A magyar határőr bekísérte őket egy házikóba, enni, inni adtak nekik. Rengeteg jó kérdésem volt, de Forró odatartotta a mikrofont, és annyit mondott: most jöttek át a határon. Azt hittem, megőrülök, ilyen barmot! Mit lehet erre mondani!? Hosszú, hosszú másodpercek teltek el. Nagyon kínos volt. Egyszer csak a férfiból iszonyú sírás tört föl. Ez dokumentumműsornak készült, s ez a férfizokogás sokkal több volt annál, mint az én húsz zseniális kérdésem. Akkor rájöttem, nem kell mindig okosnak lenni. Lehet, hogy Forró sem tudta, mit csinál, de hogy jól csinálta, az biztos. Ma is majdnem bőgök, ha erre gondolok.

Molnár Róbert