Somogyi Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-23 / 94. szám

6. oldal - Somogyi Hírlap ALMANACH 2 2 2 2001. Április 23., Hétfő BUM Táska számokban Táskán 188 ház van. A faluban 514 ember lakik: 195 nyugdíjas, 106 gyermek és 245 felnőtt. A falu legidősebb embere Kis Dömyei Lajos, 92 éves, a legfia­talabb táskái két hete született, iA településen nyolc külföldi csa­lád lakik. Legtöbben közülük németek, de van egy holland és egy osztrák lakó is. A települé­sen 82 gépkocsi van, a legnép­szerűbb márka a Trabant 11 van belőle. Az idegenforgalom egyik fontos tartozéka a ló, 13-at tarta­nak Táskán. Lovaskocsi 7 van a .faluban. A falu teljes területe >2500 hektár, ebből 119 hektár.a belterület, 125 hektár a kültérii­dét és 540 hektáron mezőgazda- sági tevékenységet folytatnak. A településen 128 kutya van. Az önkormányzat fennállása óta hét beruházást hajtottak végre Táskán. Az eddigi legnagyobb fejlesztés a gázberuházás volt 1999-ben: 67 millió forintba ke- jriilt. Az utolsó,és egyben legna­gyobb sátoros falusi lagzi 1994- ben volt: Czoboréknál 330 ven­dég ropta az ifjú pár boldogságá­ért. ■ Az oldalt írta: FÁBOS ERIKA FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Hagyomány a fazékban A gyomor is fontos hagyomány- őrző. Mert igaz, horvátul már csak néhány házban beszélnek, az egykori szerb-horvát telepü­lésen, a konyhában máig él az ősök emlékezete. Nem csak az idősek, a fiatalabb háziasszony­ok is gyakran kevergetnek régi ízeket a fazékban. Kis Dömyei Lajosné is az idősebbektől ta­nulta a régi recepteket és szíve­sen átadja a tudományt a fiata­loknak, ha kérdezik.- Nálunk otthon a csacskani- ca a kedvenc - mondta Kis Dörnyei Lajosné. - Ez egy hajto­gatott, a rétestésztánál vasta­gabb tésztaféleség, amit leg­többször káposztával töltünk meg. Létezik belőle túrós és al­más is és a környéken nagyon elterjedt. A másik horvát jelleg­zetesség a bocspor. Ez egy füs­tölt hússal készített főzelékféle­ség. Disznóvágáskor külön en­nek a kedvéért füstöltük meg a sertésdagadót, amit nyulának hívtunk. Azt összeszeltük, krumplival hagymával és babér­ral feltettük és amikor a hús megfőtt, berántottuk és tejfölös habarással sűrítettük. * A táskaiak büszkék még a ku­koricás görhönyre és a lisztes tercre, amit szintén évszázadok óta az asztalra tesznek. A viseletét is vigyázza a kórus 1975-ben me­nyecskekórus alakult Táskán. Az akkori fiatal- asszonyok közül még mindig so­kan énekelnek. A sokszoros aranyminősíté- ses együttes át­lagéletkora 65 év. * Ennek ellenére az asszonykórus fiatalos lendület­tel tevékenyke­dik. Ők tesznek legtöbbet a ha­gyományok élet­ben tartásáért.- 1990-ben alakult újra az asszonykó­rus - mondta Gazdag Gyuláné, az , együttes titkára. - Előtte több : mint tíz évig nem volt vezetője a .kórusnak, így szép lassan elma­radtak a fellépések is. 13 fővel ala­kult újra és most is ennyi taggal működik. Az elmúlt tíz évben a A táskái viselet Három-négy, négyszeles alsószoknya, bő felsőszoknya szövetből, selyemből vagy kasmírból. Fehér rékli, csipkés vagy hím­zett gallérral. Színes, kantáros vagy félkötény. Az asszonyok fején a viselet jel­legzetes fekete főkötője, a konty, amit hét­köznap és ünnepnap is viselni kellett. legszebb eredmény az a Kultúrá­val a Nyugat Kapujában sorozat megyei első helyezése volt. A kórus, a falu népviseletének őrzője is. A településen már csak nekik van a táskái hétköznapi és ünnepi viseletből. Rinkóczy Jó- zsefné, minden fon­tos ruhadarabból el­tett egyet-egyet em­lékbe.- Ünnepi viselet­ből csak néhány volt mindenkinek, de • hétköznapi szok­nyája tíznél is több - mondta Rinkóczy Józsefné. - A viseletűnk legjelleg­zetesebb darabja az a konty. En nem éneklek az énekkarban, de a kontyfelelős mindig ér voltam. Ez a fekete főkötő arról nevezetes, hogy régen igen büszkék voltak rá az asszonyok. Legelőször a me­nyecsketánckor kötötték a fejükre a lakodalomban, onnéttól kezdve aztán nem lehetett levenni. Aki nem hordta arról tudták, hogy vagy lány még vagy vénlány. Á kórus tagjai szívesen örökül hagynák a viseletét a fiatalokra. Az elmúlt évtizedben azonban mindössze egy fiatal taggal bő­vült a kórus... ■ A falu baján is segíthet a gyógyvíz Nehéz évtized van a táskái önkormányzat mögött. A falu fejlesztéséért folytatott erőfeszítések csak harcok árán jártak ered­ménnyel. Mára azonban van ivóvize, tele­fonja az itt lakóknak, aszfaltos minden utca és gázzal fűthetnek. Gadányi István polgármester szerint ezeket a beruházásokat a jövő érdekében kellett elvégezni. A komoly befektetők ugyanis csak akkor jönnek, ha összkomfortos a falu. A tót faluban már régóta erre várnak. Ahhoz ugyanis munkahely kellene, hogy többen maradjanak a fiatalok közül. Legtöbbet a termálvíz hasznosításától várnak. A gyógyvíz ugyanis nem csak a reumás lábakra, a falu bajára is gyógyír lehetne. Szükség lenne rá: a település lakóinak száma ugyanis évről évre csökken.- Addig amíg nem lesz helyben megélhetés, hiába dolgozunk - mondta Gadányi István. - Kevesen döntenek úgy, hogy itt alapítanak családot. Munkahely nincs, a mezőgazdaság manapság bizonytalan forrás. Egyetlen esé­lyünk a ter­málvíz. Az önkormányzat évek óta próbál befek­tetőt találni a település alatt TASKA PÉNZÉ Személyi juttatásait húzódó melegvízre, és hiába vannak kedvező kilátá­sok, lassan halad a munka. Ez egy nagy­szabású prog­ram, komoly tőke kell és komoly tőkés. Nekünk sem mindegy, hogy kire bízzuk ezt a lehetőséget. A partnert sikerült megtalálnunk. Most banki garanciát keresünk és támogatókat, miközben törjük a fejünket, hogy • milyen gyorsabb lehetőségek rejlenek a termálvízkincsben. Miközben a térségi összefogásról is tárgyalunk, találtunk egy olyan befektetőt is aki mezőgaz­dasági célokra hasznosítaná a melegvizet. Az Alföldön már komoly hagyománya van a ter­málkertészetnek. Ezekben a gazdaságokban fűtésre és öntözésre használják a melegvizet. Az üvegházak költségeinek harminc száza­lékáért lehet így primőrt termeszteni. Ez a kertészet még az idén munkát adhat az itt élőknek. Úgy számolunk novemberre 20 embert foglalkoztathat ez a vállalkozás. ______■ Ga dányi István polgármester Táska A településről 1268-tól találkozhatunk írásos emlékekkel. Az első említés egy pápai tizedjegyzék, ahonnét tudjuk, hogy akkor még mindössze néhány ház állt a mai faluhoz közeli területen. A török uralom alatt békességben, a berek védel­mében éltek és gyarapodtak a táskaiak. A település mai he­lyén 1580-ra épült ki teljesen. Akkor 78-an lakták. 1677-ben aztán minden háza porig égett. Újjászületését, Széchenyi György, kalocsai érseknek köszönheti. A főpap az 1700-as évek elején szerb-horvát tele­pesekkel népesítette be az egykori falu helyét. A táskái határ, a berek közelsége révén sokáig jórészt legeltetésre, állattenyésztésre volt alkalmas. így inkább a pásztorkodás, a halászat volt jellemző foglalkozás. A szántóföldi kultúra csak a 19. század második felé­ben terjedt el, élelmük egy részét azonban továbbra is a vízi világból szerezték a táska­rak. Erre utalnak a község címerének motívumai is a vadkacsa és a nádas, a vizet jelké­pező kék mezőben. A falu határában országos értékű természetvédelmi terület található: az 1537 hektáros, a civilizációtól szigorúan óvott Nagyberek-Fehérviz, melynek külön­leges állat- és növényvilága csak külön engedéllyel látogatható. A FALU GAZDÁI A falu irányítója és fejlesztője az önkormányzat. A polgármester: Gadányi Ist­ván. Az alpolgármester: Czobor Já­nos. Képviselők: Halász Lajos, Ko­vács Gyula, Kis Kotor István, Nikla Ferenc. Jegyző: Pál Tibor. Óvoda vezető: Sziráné Szabó Éva. m Néprajzkutatók, a Magyar Tudo­mányos Akadémia és a Zeneaka­démia szakemberei is számtalan­szor megfordultak a faluban, hogy megénekeltessék a falu idő­sebbjeit. A szerb-horvát ősök dal­ban élő emlékeinek összefoglaló gyűjteményét is kiadták. Tengerdi Győző gyűjtötte össze a nádas-berek zenés kincseit. A táskái daloskönyv főszereplője Horváth Józsefné. Anna nénit dalkirálynőként is emlegetik. A 270 táskái dalból, 155-öt ő éne­kelt szalagra.- Amikor én fiatal voltam, az éneklés volt az egyetlen szórako­zás - mondta Horváth Józsefné. - Vasárnap a mise után összejöt­tünk és énekeltünk. Aztán bármi­lyen téli munka volt, miközben járt a kezünk szólt a nóta is. Én azért emlékszem még mindig ennyi dalra, mert még most is akármit csinálok dúdolgatok köz­ben. A Tengerdi tanár úr könyvé­ből aztán újdonságokat is tanul­tam. Örültünk amikor kézbe vet­Horváth Józsefné a dalgyőjtők kedvence tűk, mert nekünk idősebbeknek, sok szép élményünk fűződik ezekhez az énekekhez. Amíg mi élünk ezek is élnek, ha meg már nem leszünk, itt marad utánunk ez a könyv és lesz majd talán aki nem hagyja, hogy feledésbe menjenek.__________________■ Arról mesélnek az idősek... ..., hogy a század elején még minden hétvégén volt bál a faluban, a búcsúk pedig két napig tartottak. A vasárnapi mise után megkezdődött a mulatság és egészen hétfő hajnalig eltartott. Táskán mindig őszi bú­csú volt. Most is Márton napján ünnepük a templom védőszentjét. ..., hogy Sarlós Boldogasszony ünnepe ha hétköznapra esik, ak­kor is többször harangoznak és misét tartanak a tiszteletére. Ezzel az 1930-as jégverésre emlékeznek, amikor július másodikén tojás nagy­ságú jegek teljesen megsemmisítették a táskái termést. .... hogy a Kossuth vacsora a 19. század óta töretlen hagyomány a településen. A 48-as szabadságharc tiszteletére azóta minden márci­us 15-én összejönnek. Halászlevet és túrós csuszát főznek, és felem­legetik az akkori eseményeket. A rendhagyó ünneplésre valamikor csak férfiak jártak, manapság azonban a falu apraja-nagyja. ______■ Km mpliszedéskor kelendő a kosár Horváth Dezsőné őrzi a kosárfonó hagyományt Horváth Dezsőné a táskaiak egyik legrégebbi mestersé­géből él ma is. Kosarat ké­szít. Akkor, amikor az em­berek a földből éltek, a tele­pülésen nem volt olyan férfi aki nem értett a kosarakhoz. A berekben megtermett a fűzfa vesszője és ki-ki maga elkészítette. Horváth De­zsőné húsz éve a férjétől ta­nulta meg a fogásokat.- Nem nőnek való munka az biztos - mondta Horváth Dezsőné. - Erős kéz kell hoz­zá. Nehéz is fonni, meg nem is tiszta munka. A vesszőt ugyanis először meg kell tisz­títani, ki kell főzni, aztán csak úgy jön a munka java. Régebben a berekből szed­ték hozzá az alapanyagot, de ez már nem olyan minőségű, amiből dolgozni lehet, CeU- dömölkről hozzuk a vesszőt. A kosarakon kívül üvegeket is kötök be veszővei, sással, ki mivel kéri. Ez is megvan pár óra alatt, meg a kosárfo­nás is. Legtöbbet ilyenkor húsvét táján a tavaszi mun­kák előtt adok el, meg ősszel. Amikor jön a krumpüszedés, a kukorica betakarítás akkor fogy legjobban. Á vásárlók után nem na­gyon kell menni. A környé­ken mindenki ismeri Hor­váth Dezsőné munkáját. Évente 5-600 füles kosarat ad el a falusiaknak. ■ Az oldal elkészítését támogatta: a táskái önkormányzat. Táskán csak örökölni lehet borospincét A táskái dombokon régi hagyománya van a szőlő- művelésnek. Több mint 200 éves. Van több olyan pince, ami azóta áll. A pincék apáról-fiúra szállnak és olyannyira büszkék rá az ottaniak, hogy még azok sem adták el, akik évtizedekkel ezelőtt mesz- szire költöztek a településről.- Nem adnám én semmiért, én is úgy örököltem és az enyémek is úgy fogják - mondta Nemes István. - Már 10 ezer turista évente A népi építészet emlékeiként a 60-as években nyilvánították védetté a táskái pincéket. A több mint 100 pincéből 35 műemlék. Ezek az építmények vert fa­lú, fehérre meszelt, nádtetős házikók. A műemlékek közül eddig egyet sem adtak el, pedig kereslet külföldről is lenne. A táskaiak büszkék a különleges szőlöshegyre, ahol évente közel 10 ezer turista fordul meg nemcsak a pin- ' cék, a hegy levének kedvéért is. most az unokám nevén van és szívesen is foglalatosko­dik vele. Télen is minden nap itt vagyunk egy páran. Összejövünk, aztán mindig másét isszuk. A táskái férfiak­nak ez az igazi tálálkozóhely: dolgozunk és szórakozunk itt.- Híres a pin­cesorunk, de nemcsak azért mert kétszáz éves, hanem Nem csak a borukra, a pincéikre is büszkék a táskaiak azért is, mert szeretjük a vendéget - mondta Dömyei Lajos. - Volt itt már minden féle ember. Német turisták jönnek legtöbben, de hol­land, francia és amerikai bórkóstoló is volt már itt a boroczai hegyen.- Évente háromezer forin­tot kapunk a műemlékvédel­mi hivataltól - mondta Vastagh László. - Ez nem sok, de ha nem lenne műem­lék, akkor is költeni kellene rá. Meg aztán nem csak ne­kik fontos, nekünk is, hogy megmaradjon ez a neveze­tességünk ______________■ An na néni a dalkirálynő Az asszonykórum mindig a helyi népviseletben lép közönség elé

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom