Somogyi Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-18 / Vasárnap Reggel, 11. szám
2001. március 18. ★ SZTÁROK ★ 13 Zsuzsa és a tanult praktikák Ha valaki Lehoczky Zsuzsát, a ma is hamisítatlan operettdívát véletlenül megpillantja egy élelmiszerbolt közepén, amint tanácstalanul könyököl a bevásárlókocsira, és látszik rajta, hogy agyának komputere lázasan kattog, ne gondoljon valamilyen film- vagy tévéjelenet felvételére. Zsuzsa csak azt gyakorolja, amit hajdanán Tolnay Kláritól tanult. Született Szeged, 1936. július 18. Eredeti foglalkozása: táncosnő Szegeden Színházi kötődései: Kaposvár, Szeged, 1962 óta a Fővárosi Operettszínház tagja Kitüntetései: Kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes művész, kiváló művész- Amikor Klárikával együtt játszottunk a Luxemburg grófjában, sok olyan, maga kitalálta praktikára megtanított, amivel az ember „olajozhatja” lustulő agyát. Az egyik ilyen tanács volt, hogy nagyon nehéz rejtvényeknek kell nekiveselkedni, de nem letenni, hanem türelmesen be is fejezni! A másik, hogy a bevásárlás előtt sosem szabad cetlire felírni a venni valót, legfeljebb tanácsos megjegyezni, hogy hányfélét kell hazavinni. A tételeket hosszan kell memorizálni, akár egy szerepet, mert ez kiváló agytréning. Tanúsíthatom: Klárikának igaza volt! Néhány napja nagy öröm ért, mert a közönség szavazatai alapján elnyertem a Magyar Operettért 2000 díjat, amit az operettbálon adtak át. A férfiak közül rég külföldön élő és dolgozó Németh Sándor kollégám lett a díjazott. A díj márványtalapzatán színezüstből egy M és egy O betű látható, és ami az egész kompozíciót igazán operettessé teszi: egy florentinkalap meg egy napernyő. Sokan tudják, hogy szerencsésen túl vagyok egy kórházi „vendégszereplésen”: szívritmuszavaromat tették rendbe. Utóbbi napjaimnak azonban volt egy másik, szívet-lelket igénybevevő „ajándéka”, de olyan, hogy már attól féltem, előjön az arit- miám... Kerényi Miklós Gábor igazgató úr vezetésével körbejárhattuk a felújítás után már csaknem kész Fővárosi Operettszínházat! Juj, az valami gyönyörű, és olyan, amilyennek egy operettszínháznak lennie kell. A világoskék, drapp és arany dominál, csodálatosak a csillárok, a falikarok, visszatértek a régi páholysorok, és az egész hátterében modern, huszonegyedik századi színpadtechnika segít az alkotóknak. Bejártunk mindent, és most már azt is tudom, hol lesz az öltözőm... Nekem ez a hely volt mindig az életem, a második otthonom! Nagyon fáj, hogy nem nyithatom rá az öltözőajtót olyan régi, kedves, már az égi operettszínpadon fellépő kollégákra, mint Honthy Hanna, Feleki Kamill, Latabár Kálmán, Rátonyi Robi, Németh Marika, és szegény Petress Zsuzsa is. Jómagam nem panaszkodom, nem feletkeztek meg rólam, sokat játszom. A Játékszínben a Napsugárfiúk, a Karinthy Színházban meg az Őrült nők ketrece előadásában vagyok benne, közben filmet is forgattam Szinetár Miklós és Bacsó Péter rendezésében. Bár az Operettszínház örökös tagja vagyok, számomra azért nem jelentett törést átváltani a zenés műfajról a prózára, mert az operettekben is a színészi ambícióimat igyekeztem kiélni. Az isteni adomány volt, hogy a torkomba, és táncra mindig kapható lábamba is szorult tehetség... Mivel töltöm a napjaimat? Egy pillanatig sem unatkozom. Bonnié, hófehér kiskutyám napjában többször is levisz sétálni, ez már némi testedzés. És olyan társasházban lakom, ahol az otthonom három szintje között lépcsőkön kell le-fel mászkálnom. A bevásárlás mellett minden szabad időmet főzéssel, olvasással és tévénézéssel töltöm. Nem akarom Kulka Jancsit plagizálni, aki a múlt héten ezeken a hasábokon nyilatkozta, mennyire szent számára a délutáni alvás, de én hasonló, ebéd utáni durmoló vagyok. Nem csupán ledőlök, hanem komolyan megvetem az ágyamat, és úgy alszom. A kutyám pontosan tudja, hogy most szunyókálni fogunk, mert előttem lohol fel a hálószobába, és az ágyam mellett elnyúlva, percek múltán szabályosan horkol. Aztán amikor letelik a másfél óra, szinte egyszerre nyitjuk ki a szemünket. Sok zöldséget, húst eszem, de arról már régen letettem, hogy ne olyan legyek, mint a töltött galamb. A Lehoczky ilyen volt, ilyen marad! Nekem ez van bekódolva a génjeimbe, és kész! A diétá- zásnak, megfelelő mozgásnak és a rendszeres pihenésnek köszönhető azonban, hogy pompásan bírom a próbákat, az esti előadásokat, a különféle feladatokat. Pardon, gyorsan lekopogom! (somos) lesen Csíksomlyói passió húsz éve A XVIII. században, Erdélyben, Csíksomlyón a ferences rendi szerzetesek felújították a középkori eredetű passiójátékokat. A szöveget a tanárok írták, s a felsőbb osztályos tanulók adták elő a műveket. A Csíksomlyói passió bemutatója 1981-ben a Várszínházban volt Kerényi Imre rendezésében, a darabot tíz évig játszották. Most, húsz évvel később ismét Kerényi a rendező, s a Madách Színház bemutatója egyben a Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitó előadása is. Feidman a zsinagógában Giora Feidman klarinétművész 65. születésnapja alkalmából közép-európai koncertsorozatot ad, amelynek magyarországi állomása április 17-én, 19 órakor lesz a Dohány utcai zsinagógában. A világhírű előadó, akit a klezmer királyaként is emlegetnek, az Egyesült Államokban és Izraelben él, ám soha nem titkolta, hogy térségünket művészileg örökbefogadott helyként tartja számon, s így a legtöbb idejét is itt'tölti. Antal Imre és a házimunka Anyagi okok miatt rövidesen lekerül a köz- szolgálati televízió képernyőjéről a Szeszélyes évszakok című szórakoztató sorozat. Antal Imre, a műsor házigazdája elmondta: ha igaz a hír, „gyermeke” több mint húsz év siker után szenved ki. „Mostanában több időm jut házimunkára, bár ezen a téren még van mit tanulnom. Most várom például, hogy divatba jöjjenek a vasalólyuk formájú ingek” - mondta kissé keserűen. Hernádi színdarabja Márairól Hernádi Gyula legújabb színdarabja Márai Sándorról szól. Az író életének három jelentős korszakában ábrázolja a főhőst: kisfiúként, emigrációban, illetve közvetlenül ön- gyilkossága előtt. Azt egyelőre még nem tudni, hol és mikor lesz a bemutató, de állítólag ez sem lesz már sokáig titok. VÜK: FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK Születésének 100. évfordulója alkalmából Fekete István író megkapta a Magyar Örökség kitüntető címet. És megtalálták az író számos ismeretlen írását, s előkerült két eddig kiadatlan verse is. Ősszel Budapesten az írószövetség székházában tudományos konferencia kezdődik munkásságáról. Március végén lát napvilágot Kit- tenberger Kálmán életéről szóló regénye, majd ugyancsak a Móra kiadó adja ki Vük című művét színes illusztrációkkal. Ifjú Fekete István, az író Amerikában élő fia, aki folytatva apja Vük könyvét a közeljövőben jelenteti meg Vük és a sima bőrűek című regényét. Jövőre pedig napvilágot lát a Keresztutak című kalandregénye is. Dombóváron bővül a magántulajdonban lévő Fekete István-emlékmű, amely az országban elsőként a minap kapta meg az első dijat. Ajkán harminc éve ápolják a helybeli Iro- dalmiTársaságtagjai Fekete István emlékét A gyűjtemény felbecsülhetetlen relikviákat is tartalmaz, amelyben az író levelezése is megtalálható. Drága lesz a Hídember A Széchenyi István életét feldolgozó Hídember című alkotás a magyar filmtörténet egyik legköltségesebb vállalkozása lesz - jelentette ki Sipos Kornél, a Mafilm vezérigazgatója. Igaz ez a megállapítás annak ellenére, hogy bár a produkció büdzséjét eredetileg 1,8 milliárd forintra tervezték, mostanra ez az összeg másfél milliárdra apadt. A finanszírozás legnagyobb hányadát - egymilliárd forintot - a kulturális tárca állja, ám a film elkészítésének költségeihez a Berlin-Brandenburgi Filmalapítvány, a Magyar Mozgókép Közalapítvány és az osztrák filmintézet is hozzájárul. Sipos Kornél elmondta: a forgatás során kopro- dukciós partnerekkel is számolnak. A német Journal Filmmel már létre is jött egy előszerződés, míg az osztrák Wega Filmmel várhatóan áprilisban kötnek hasonló tartalmú megállapodást. További források „csapjait” nyithatja meg az a pályázat is, amelyet a Mafilm az Euroimage-hez nyújtott be. Ez az alapítvány első számú feladataként az európai filmkészítést finanszírozza. A Hídember forgatását idén májusban kezdik el, a rendező Bereményi Géza lesz, aki a héten kapott Kossuth-díjat. A filmet 2002 tavaszán mutatják be. PILLANATMŰVÉSZEK TÁRLATA Kokó a pezsgőfürdőben. Elkapott pillanat: egyszeri, megismételhetetlen. Akárcsak az öröm, amely bajnokunk arcán tükröződik. Az, hogy ez a boldogság mindenkié lehet, egy ember érdeme. Ő a Fotós. Az ember, aki mindig mindenhol ott akar lenni. Persze ez ritkán sikerülhet, ám annál nagyobb a diadal, ha mégis. Ha az a néhány négyzetcentimétemyi kémiai elváltozás ott a celluloidon az örökkévalóságból csen el egy kockányit. Ilyen és ehhez hasonló élményekben lehet része annak, aki ellátogat a március 20-án, 17 órakor nyíló XIX. Magyar Sajtófotó-2000 kiállításra. Az 1982- es első galériát még a Budapesti Műszaki Egyetem R-Galériája fogadta be, a mostani rendezvénynek a Magyar Nemzeti Múzeum ad otthont. Keleti Éva, a Magyar Fotóriporterek társaságának elnöke szerint tehetség és anyag dolgában igen jól állunk. Mint mondta, sohasem volt még ennyi rátermett fiatal, mint most. „Reméljük, a tavalyi negyvenezer látogató a Nemzeti Múzeumba is követ minket” - mondta. Az érdeklődőknek egy hónapjuk van, hogy elkapják a pillanatot. Gárdi Balázs, Népszabadság: Kokó című, spjort kategóriában 3. díjat nyert fotója Min tud nevetni Sas József? Sas József mindig biztosra megy. Poénjait kipróbálja a barátain, ismerősein, s ha nem nevetnek, átírja.- Tizenöt év alatt sem ment el a kedve az igazgatástól?- Rengetegszer! És nem csak anyagi okok miatt. Nem akarok nívó alatt teljesíteni. Ha valaki bejön Budapest legkisebb színházába, ahová 180 ember fér be, fehér szmokingos színészeket lásson, olyan díszletet, amit még Vogel Eric tervezett. Komoly szerzők által írt jeleneteket halljon. Pontosabban színdarabot, mert szerintem minden új kabaré egyben új magyar színdarab is. Szóval nem szeretném alábbadni.- A Mikroszkóp Színpadot ki finanszírozza?- Egy részét a főváros, de a többit magunknak kell kigazdálkodnunk. A díszletet, a kellékeket és minden mást. Abba most nem megyek bele, hogy egyetlen ruha, vagy a táncosnők csizmái mennyibe kerülnek. Maradjunk annyiban, hogy sokba. Úgy néz ki, hogy a következő évre a főváros támogatása valamelyest infláció- követő lesz.- Ha kilép a Nagymező utca kapuján, azonnal elkomorul?- Nem. De otthon nem szoktam viccesked- ni. Hiába mondják, hogy a humorista éjjel-nappal poénkodik. Á, dehogy.- Doktor úr, a maga szíve sose fáj-alapon kérdem, mi az, amin Sas József nevetni tud?- Egy időben tudtam nevetni a parlamenti közvetítéseken, ma már nem. Ma inkább elkeseredve hallgatom a lopásokról, a hazugságokról, a föld körüli utazásokról szóló híradásokat. Nevetni? A váratlan, abszurd helyzeteken tudok leginkább. Aztán vannak nagy nevettetők, akik megnevetettnek, ilyen Hoti Géza, de a Gálvöl- gyit is nagyon szeretem. Színészekben jól áll ez az ország.- A színház évente két új kabarét mutat be, többnyire ön is játszik. Számtalan tévéfellépést vállal, lemezei, könyvei jelentek meg. Hogyan bírja?- Hatvankét évesen megtaláltam a kikapcsolódásomat az utazásokban. Általában januárban, a nagy hajtások, a szilveszterek után elutazom a vüág távoli zugába egy baráti társasággal. Az egyikük üveges, a másikuk orvos, a harmadik vajat árul. És nyugodtan mehetek, a Mikroszkópon minden úgy megy, mintha itt lennék.- A legutóbbi igazgatói pályázaton újabb négy évre meghosszabbították a szerződését.- Leírtam, hogy utoljára nyújtok be pályázatot. Megjelöltem azokat az embereket, akiket már most úgy foglalkoztatok, mint az utódaimat. Vezető dramaturgnak Trunkó Barnabást, a főrendezőnek Selmeczi Tibort jelöltem.- Nehéz önről elképzelni, hogy színház nélkül tengeti az életét.- Azért nehéz elképzelni, mert valóban nem megyek el! Remélem, égy hónapban háromszor továbbra is eljátszhatok kisebb szerepeket. Három viccet akárhány évesen is csak el tudok mondani!- A premiereken a felesége nevet a leghangosabban. Nem ismeri a poénokat?- Nem! Otthon soha nem beszélünk ilyesmiről. A színházban hallja először. És isteni közönség. Bozsán Eta
