Somogyi Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-18 / Vasárnap Reggel, 11. szám
2001. március 18. * ARCKÉP ★7 Helyzet van. A mezőgazdaság mind teljesítményét, mind megoldatlan problémáit tekintve rosszabb helyzetben van, mint a rendszerváltást megelőző években volt. A termelés volumene ma alig több mint 60 százaléka a tíz évvel ezelőttinek. Minden állatfaj létszáma jelentősen csökkent, és számottevő mértékben esett vissza a gabonafélék és az Ipari növények termelése is. Decemberben indította el a Zöld Szalag mozgalmat négy ismert közéleti személyiség: a vidékfejlesztésben is jártas Kupa Mihály, a professzionális mezőgazdaság érdekeit képviselő Nagy Tamás, a klasszikus nyugati árutermelő családi gazdaságok létrejöttének, megerősödésének szükségességét hirdető Raskó György, és a profi mezőgazdasági termelő Widmann Mihály, a Parasztszövetség elnöke. Az alapítók nem tétlenkednek, miközben járják a vidéket, ahol előadásokat tartanak a gazdáknak, február végére elkészítettek egy vitaanyagot „A mezőgazdaság- és vidékfejlesztés aktuális kérdéseiről”. Az utóbbi hónapokban számtalan támadás érte Torgyán József tevékenységét az agrártárca ólén, Raskó György azonban már jóval korábban megkongatta a vészharangot, látván, hogy a magyar mezőgazdaság a szakadék szélére sodródik. A szakember Hollandiát hozza fel példának, ahol százezer termelő évente 38 milliárd dollár értékű exportot produkál, miközben ellátja a 15 milliós hazai lakosságot is, szemben a több mint félmillió magyar gazdával, akik együttesen 2,3 milliárd dollárnyi árut termelnek kivitelre, miközben Magyarország például napfény, talajminőség vagy öntözési lehetőségek tekintetében messze jobb adottságokkal rendelkezik. Raskóék olyan, a társadalom véleményét Is tükröző programot szeretnének letenni a kormány asztalára, amely mellett a kabinet nem mehet el szó nélkül. „Az utóbbi tíz évben pénz híján olyan kevés műtrágyát használtunk, hogy bioország lettünk"- A Vitaanyagból úgy tűnik, nem Torgyán József nyilatkozataira alapozva született ez a munka. Honnan szerezték az adatokat?- Részben ma is foglalkozom kutatással és mezőgazdasági _ vállalkozásokkal, de á Világ- gazdasági Kutatóintézet, az Agrárgazdasági Kutatóintézet vagy a Magyar Tudományos Akadémia legújabb eredményeire is támaszkodtunk, a legkiválóbb, vezető beosztású kutatók vettek részt az anyag-összeállításában.- A rendszerváltás óta folyik a terméketlen vita a birtokviszonyok kialakításáról, a termelőszövetkezetekről, a magyar mezőgazdaság piac- gazdaságra való átállításáról. Miért pont most látták elérkezettnek az időt, hogy felrázzák a közvéleményt és a kormányzatot a dolgozatukkal, amelyről a kabinetnek így vagy úgy, de belátható időn belül állást kell foglalnia, ha nem akarja a fejét a homokba dugni?- Mert úgy érezzük, hogy helyzet van, s reménykedünk abban, hogy a mezőgazdaság irányítása végre olyanok kezébe kerül, akik tudják, hogy miként kell elindítani az átalakítást. E tekintetben üdvözöljük Boros Imre nemrég tett nyilatkozatát, amely szerint a professzionális és a szociális indíttatású agrárvállalkozásokat szét kell választani. Természetesen a szociális problémákat is kezelni kell, ám a professzionális termelés csak tudatos programmal, az ehhez szükséges költségvetési támogatással fejleszthető fel olyan szintre, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás idejére felkészültté váljon az integrációval járó kihívásokra. Nem igazán biztató azonban, hogy az új miniszterjelölt, Vonza András a bizottsági meghallgatáson a torgyáni szubvenciós gyakorlat megtartása mellett állt ki. Ezzel nem tudunk egyetérteni.- A majdani állapotokat a világgazdaságban történő folyamatok is béfolyásol- hatják...- A Zöld Szalag úgy gondolja, hogy ezeket is figyelembe kell venni. A GATT-WTO tárgyalások újabb fordulója várhatóan jelentős határozattal zárul majd a mezőgazdasági kereskedelem liberalizációja terén, az állami szubvenciókat ugyanis leépítik. Az uniós gazdáknak ez nem feltétlenül lesz a kedvükre, ám az Egyesült Államokban és a Cairnsi csoport tagjai kitörő örömmel veszik majd a döntést. Ugyanakkor belép egy másik, erősen korlátozó tényező, mégpedig az, hogy a nyugati társadalmakban az állat- és növényegészségügy terén kialakult nézeteknek megfelelően a fogyasz- tócentrikusság, a fogyasztóvédelem, a közösség eddigi elképzeléseihez képest is előbbre kerül. A minőségbiztosításnak a farmtól a fogyasztó asztaláig végig kell kísérnie a terméket, s ezt nekünk is át kell vennünk.- Nyugat-Európá- hoz képest pedig csúnyán lemaradtunk...- Ez nemcsak a technológiára, hanem a szakmai tudásra is vonatkozik, valamint arra a problémára, hogy az uniós vállalkozók tőkeereje sokszorosan felülmúlja az itteniekét. Amíg a legtöbb ágazat zökkenőmentesen állt át a megszigorodott követelményekre - mert az idehaza gyártott Audi is Audi, s a magyar pénzügyi menedzsment is van olyan jó, mint a nyugati, de kereskedelemben is felvesszük s versenyt, s számos területen a szakmai képzésre sem lehet panasz -, addig egy nem profitorientált, tőkeerőtlen, elmaradott mezőgazdaság fog szembenézni egy tőkeerős, a kifinomult piaci trükköket is ismerő, fejlett nyugati agrárium- mal. A földvásárlás deregulációja - tilalma - három-öt évig tartható, s ha a hazai gazdák addig nem erősödnek meg, kénytelenek lesznek feladni vállalkozásukat. A hiedelemmel ellentétben nem spekulánsok fogják megvenni a földjeiket, hanem uniós farmerek. Nekik ugyanis van tőkéjük. Az átlagos holland családi gazdaság vagyona átlag 220 millió forint, de tőkeerősek az angol, a belga és a dán farmé- • rek is. Közülük sokan inkább eladják az otthoni földjeiket, ha például Magyarországon már szövetkezeti méretű gazdaságok is olcsón vehetők, melyhez banki hitelt is kapnak, miközben idehaza, százezernyi mezőgazdasági termelő arra kényszerül, hogy eladja a vagyonát.- Számukra milyen megoldást javasolna?- Azt, hogy az aktív korú kényszervállalkozók nyugdíj- és egészségügyi biztosítását száz százalékig az állam fizesse, mint Lengyelországban, ahol régóta jól működik ez a szisztéma. Volt téeszta- gokról és állami gazdasági dolgozókról van szó. Akik viszont be akarnak kapcsolódni az árutermelésbe, azokat bedolgozóként integrálhatnák a professzionális vállalkozások.- A családi vállalkozások miben bízhatnának?- Az Unió kezdettől fogva támogatja megerősödésüket, de tudni kell, hogy ez a konstrukció a legtőkeigénye- sebb mezőgazdasági formáció. A magyar mezőgazdaság átállítása kizárólag családi farmokra mintegy 5 milliárd forintos beruházást igényelne... A tőkeerőnél is fontosabb azonban a tudás, és úgy gondoljuk, hogy a 960 ezer mezőgazdasági háztartásból nem kerül ki 50-60 ezernél több olyan vállalkozás, ahol a szakmai és a menedzseri tudás egyaránt megvan. Ám ezeknél is komoly tőkefejlesztés szükséges állami támogatás segítségével. A szűk költségvetési lehetőségek miatt tízmillió forintra maximalizálnánk a családi vállalkozásonként adható dotáció mértékét, a többit saját erőből és hosszú lejáratú hitellel kellene finanszírozni a gazdának. így jönne össze az életképességhez minimálisan szükséges har- minc-ötven millió forintos tőke.- A szövetkezetek (külső üzletrész-tulajdonosainak kifizetése is állandó vitatéma, erről még a koalíción, sőt egyes pártokon belül sincs konszenzus. Önök miként oldanák meg ezt a problémát?- Elfogadjuk, hogy a tulajdonosok számára ki kell fizetni üzletrészük értékét, de ezt állami finanszírozással képzeljük el. A Zöld Szalag javaslata, hogy ha már rendezik az ügyet, a nyugdíjasok tulajdonrészét is ki kellene fizetni. Mindez ötven-hatvan milliárd forintot jelentene, ami nem égbekiáltó nagyságrend. így hosszú távon lehetővé tennénk, hogy egy szűkebb, valóban tőkeerős tulajdonosi csoport alakuljon ki.- A földtörvény szintén neuralgikus pont...- Tavasszal kerül a parlament elé a nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat, de ez jelentős változtatást igényel. A mostani földtulajdon-szerkezet mellett nincs reális esély tartósan versenyképes mezőgazdaság megteremtésére. Megoldást jelenthetne az ország- gyűlés felügyelete alatt részvénytársaságként működő, üzleti tevékenységet folytató Nemzeti Földalap, mely felvásárolná a kétmillió kisparcellát - amelyek tulajdonosai nem folytatnak mezőgazdasági tevékenységet -, s ezután a megfelelő méretű birtoktesteket meghirdetné a gazdák számára. A még állami tulajdonban lévő, döntően magántársaságok által bérelt földeket pedig privatizálni kell. Előbb elővásárlási joggal vételre ajánlani a bérlőknek, s amelyekről lemondanak, azokat nyilvános árverésen kellene értékesíteni. Amennyit egy személy birtokolhat, annyi egy jogi személynek is juthasson. A monopolhelyzet elkerülése végett azonban egy falu határában senki se birtokolhassa a földterület több mint 20 százalékát. A magyar állampolgárságú, mezőgazdasági tevékenységből élő, szakirányú végzettséggel rendelkező vevőket egy kedvezményes kamatozású, hosszú lejáratú hitel- konstrukció segítené a földvásárlásban. Egy ily módon kialakított egészséges birtokrendszer nélkül öngyilkosság belépni az Unióba.- Eddig csak a negatívumokról beszéltünk. Létezik olyan tényező is, amelyben előnyt élvezünk a fejlett piacgazdaságú országokkal szemben?- Magyarország - pusztán azért, mert idehaza a mezőgazdasági beruházások az elmúlt tíz évben visszaestek, s ezen belül a műtrágyafelhasználás is jelentősen csökkent „bioterület” lett. A mi ta; lajaink szennyezettsége sokkal kisebb, mint az uniós államokban lévő földeké. Ezt kellene erőteljes marketingmunkával tudatosítani a vüág- ban. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy a biogazdálkodás egyelőre csak nagyüzemi méretekben képzelhető el, nem családi vállalkozásokban, többek között a területek megfelelő elkülönítése és a minőségbiztosítás magas költségei miatt.- A vidékfejlesztést hogyan hangolná össze a mezőgazdasággal?- A 150 kistérségnél el kell dönteni, melyek azok a tájjellegű dolgok, amelyeket érdemes termelni. Ésszerű programokat kell kidolgozni, melyekre pénzeket lehet kérni az Uniótól. A régiókban is muszáj megteremteni a forrásokat az adók újraelosztásával vagy a megyék befizetéseiből. S el kell felejtem a szektor- semlegességet, bizonyos vállalkozásokat jobban kell támogatni. Ugyanakkor az állam szolgáltató funkciója is fontos akár az állat- és növényvédelemre, egészségügyre, a minőségi garanciák biztosítására, akár a falugazdász-hálózat kiépítésére gondolunk.- Mennyi idő alatt lehet az elképzeléseiket megvalósítani, s ez mennyi pénzt igényelne?- Ha most kezdenénk, hat-nyolc évbe telne, mire az Uniótól kért utolsó határidőmódosítások - derogá- ciók - lejárnának. A végrehajtás évi 150- 200 milliárd forinttal növelné meg a jelenlegi költségvetési támogatások összegét, a program végéig tehát szerintünk 1500 milliárd többletforintra lenne szükség, mely összhangban áll az Agrárgazdasági Kutatóintézet számításaival.- Miből lehetne előteremteni ennyi pénzt?- A törvény alapján az évi 500- 600 milliárd forintos nemzeti jövedelemnövekményből például el lehetne különíteni erre 50-60 milliárdot. De akadnak jelenleg teljesen értelmetlen kiadások is, mint például a földalapú támogatás - ez 30 milliós nagyságrendet jelent - vagy a biodízel- és a biomasszaprogram - ez utóbbi kettő együttesen 9 milliárdot emészt fel, s ezt valóban hasznos fejlesztésekre költhet- nénk. Hamarosan egy száz főt meghaladó szervezőgárda kezdi meg a vitaanyagra beérkező észrevételek értékelését, s ha elkészül a társadalmilag ellenőrzött anyag, abban a reményben tesszük le a kormány asztalára, hogy beépíti a politikájába, hiszen az utolsó órában vagyunk. A társadalomtól is komoly szemléletváltás szükséges. Sokan lenézik például az ázsiai és -délamerikai parasztokat. Pedig az ottani termelők néha 3000 méter magasban, embert próbáló munkával létesítettek rizs- vagy burgonyaföldeket, elképesztő meredek hegyoldalakon, a vizet is odavezetve, miközben mi a mezőgazdasági termelési potenciálunk harmadát használjuk ki, amikor adottságaink százszor jobbak az övékénél. K. Tóth László Raskó György Született 1952. február 4., Karcag Diploma: Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem, 1976. Munkahelyei: Agrággazdasági Kutatóintézet, szakértő-projektmenedzser Brazíliában, Mexikóban, Kolumbiában, a Földművelésügyi Minisztériumban államtitkár, országgyűlési képviselő (1994-98.) Jelenleg vállalkozó, a Magyar Demokrata Néppárt alelnöke, a Royal Tokaji Borászati Kft. ügyvezetője. Család: felesége közgazdász, három gyermekük van. Helyzet van!
