Somogyi Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-02 / 52. szám

6. oldal - Somogyi Hírlap A L M A N A C H 2 3 5 2001. Március 2., Péntek ' ; ||| A falu irányítója, fejlesztője az önkormányzat. A polgármester: Kozma Lász­ló. Alpolgármester: Vízvári György. A képviselő-testület tagjai: Czipóth József, Bogdán Péter, Farkas József, Kiss Vladimír, Kutnyák János, Plecskó István. A jegyző: Bállá Róbert. Iskolaigazgató: Babaicsné Dobozi Zsuzsanna __________■ Az oldalt írta és fényképezte: Nagy László Vízvár már kimozdult a holtpontról Vízvár A Dráva-parti település a XVI. századtól Ismert, Tahy Ferenc várat épített ezen a helyen a folyó partjára. Fontos erősség volt a török elleni harcban, védelmét egy levelében Zrínyi Miklós bán is sürgette. 1555-ben feléget­ték, a környéke pedig elnéptelenedett. Csupán másfél száz évvel később telepedtek itt meg újr 1720-as adatok szerint háromszáz lelkes település Vízvár, lakói a horvát nyelvet beszélték és katolikusok voltak. A községhez tartozott Zsitvapuszta és a plébániával rendelkező Csütörtökhely. Egészen a XIX. századig horvát településként említik. A falu első iskolája 1742- ben nyílt meg. Ma 724 lakója van Vízvárnak. Az önkormányzat napközi otthonos óvodát és a szomszédos Bélavárral és Heresznyével közösen nyolcosztályos általános Iskolát tart fenn. Fontos utak hiányoznak, s ami van, annak rossz a burkolata. Nincs munkahely, és nem is na­gyon igyekeznek ide a foglalkoz­tatók. A határmentiségnek eddig csak a hátrányát érezte a telepü­lés. Rossz adottságai ellenére Vízvár mégis fejlődik.- Inkább úgy mondanám, hogy végre kimozdultunk a holt­VÍZVÁR NÉPESSÉGE Lakosság összesen: 724 fő pontról - mondta Kozma László pol­gármester. - Faüzem települt a megürese­dett határőrlakta­nyába, egyenesben van a szövetkezet és az önkormányzat is biztonságosan gaz­dálkodik. Aki na­gyon igyekszik, az ma már meg tud élni Vízváron is. Amit elvégeztek, valóban figyelemre méltó. A falu első embere sorra veszi az eredményeket: felújították a művelődési házat, rendbe tették az óvodát, bár itt még van mun­ka az épületen, és korszerűsítet­ték az iskola konyháját is. Most következik a kábeltévé-hálózat csillagpontossá alakítása. Az idén megkezdik a csatornázást is. A lakosok 83 százaléka igényli a szennyvízvezetéket. Még úgy is, hogy az önkormány­zatnak nem áll módjában, hogy támogathassa ezt a beruházást.- Ha mi is visszakapnánk a pén­zünket az 1995-ös gázberuházás után, akkor lenne miből levenni a terhet az emberek válláról. Erre azonban egyelőre kevés a remény - mondta Kozma László. Nekiláttak a vízmű felújításá­nak is, s ehhez nyertek 2,5 mil­lió forintot. Vízváron ma hatvan forinttal olcsóbb a víz, mint bár­hol a térségben. - A három tele­pülés: Vízvár, Bélavár és Heresznye egy helyi vállalkozót bízott meg a vízmű üzemeltetésé­vel - mondta a polgár- mester. - Annak idején sokat töprengtünk azon, hogy szakít­sunk-e a DRV-vel, má­ra azonban ez az árkü­lönbség meggyőzött, hogy helyesen tettük. Néhány éve az ide­iglenes határnyitások­ról vált ismertté a falu. Ezeket a rendezvénye­ket a mostani képvise­lő-testület már kevésbé tartja fontosnak. Azt mondják: a pénzt inkább a falu fejlesztésére köl­tik. A fejlődés egyik irányát a tu­rizmusban látják. Az egykori ha­lászfalunak ma is lenne mit mu­tatnia az idelátogató vendégek­nek, de úgy érzik: náluk a nem­zeti park kezelője több féket hú­zott be, mint másutt. - Korlátoz­ták a vízi turizmust, megszüntet­Kozma László polgármester ték a csónakhasználatot - mond­ta a polgármester. - így, sajnos, nehéz fenntartani Vízvár halász­falu imázsát. ■ Biliárdasztalon táncolt a falu szépe Vízváron sok a szép lány - állítják büszkén a falubeliek. S mindjárt mondanak is négy-öt nevet. A leg­több felsorolásba bekerül a 19 éves Tóth Judit.- Meglep, mert úgy gondolom, vannak nálam sokkal szebbek is - mondta Judit. - Soha nem érdekelt, hogy az emberek szépnek tarta- nak-e. Azért is meglepett, mert az utóbbi években alig láttak. Szinte csak hétvégeken voltam itthon, mert Nagykanizsán tanulok. A falu­tól persze nem távolodtam el: sok barátság fűz ide. Szeretem a Dráva- partot. Szívesen élnék Vízváron, de- itt nem sok lehetőség van a megél­hetésre. Tóth Judit elvégezte a kereskedel­mi szakközépiskolát, s most mér­legképes könyvelőnek tanul. Szeret­ne diplomát szerezni. Nem tervez túlságosan előre, mert mint mond­ta, akkor biztosan nem valósul meg. Egy megértő férj, saját ház és két gyerek, meg egy velencei út mégis­csak szerepel a tervei között.- Még keresem az igazit - mondta. - Ez nem könnyű, mert a mai fiúk menekülnek a komoly kapcsolatok elől. A falusiak kedvesebbek, a váro­siak túl vagányak. A vízváriak nyu- godtabbak, jobban lehet velük be­szélgetni. ^ A nagy Ő-t, persze, még nem talál­ta meg. Azt vallja: előbb a tanulás, s utána is ráér megkeresni. Judit szíve­sen és jól táncol.- Mindegy, hogy hol: diszkóban és bálban egyaránt szívesen tánco­lok. Egyszer még a biliárdasztalra is fölmásztunk ezért - mondta. Mosta­nában egy titkos imádója miatt mér­gelődik. Az ismeretlen gyakran fel­hívja telefonon, de soha nem szólal meg. - Bárki is az, biztosan nem ő az igazi. Nálam nem sok esélye van an- nak, aki nem mer megszólalni. ■ Tóth Judit még nem találta meg a nagy Ő-t Azt beszélik. ..., hogy valaki rendszeresen föl­jelenti az önkormányzatot, hol az ÁNTSZ-nél, hol a munkavé­delmi felügyeletnél. Kijönnek az illetékesek, elvégzik a vizsgála­tot, és rendre mindent rendben találnak. Legutóbb, néhány nap­ja munkavédelmi szakember kérdezte ki a jegyzőt és a polgár- mestert. ..., hogy nem kellett volna ki­vágni a gyönyörű nyárfákat a sportpálya körül. A csaknem kétszáz fát azzal az indokkal ir­tották ki, hogy nem illenek a táj­ba. A lakosság nem tudja, hogy kinek volt útjában az a sok nyár­fa, és azt sem: hová került az ára. ■ Városlakók vették meg az utcát Olcsók a házak. A legnagyobb árat éppen az önkormányzat kapta egy házért: másfél millió forintot. Néhány százezer forin­tért azonban már lehet ingatlant venni Vízváron. Van is kereslet az ilyenekre, még a városlakók is szívesen megveszik. Több pé­csi és kaposvári család vásárolt itt kisebb házat. A Dráva utcára már azt mondják a vízváriak, hogy csak alvó terület, mert any- nyi benne a hétvégi ház. A sze­zonon kívül ez az utca néptelen. Ennek pedig nem örülnek. Az önkormányzatnál azért, mert fogy a falu népessége, az embe­rek pedig azért, mivel a hétvégi gazdák nem tudnak eleget tenni tulajdonosi kötelezettségeiknek. Nem tartják rendben a kertjü­ket, s nincs, aki takarítson a há­zuk előtt. ■ Társat keresnek a gyilkos mellé Ma már kevesebb szó esik az orvosgyilkosságról, amely or­szágszerte ismertté tette Vízvár nevét, azért maradtak még meg­válaszolatlan kérdéseik a falusi­aknak ezzel kapcsolatban. Min­denki megnyugodott, amikor a rendőrség bejelentette, hogy megvan a tettese a néhány hó­nappal ezelőtti, az orvos és fele­sége életét kioltó drámának. Azonban a vízváriak ma is úgy tartják: társa kellett, hogy legyen az elkövetőnek. - Ha ismerte vol­na a doktor urat és a gyilkost, maga is így gondolná - állították többen is. - Az előbbi nagy, erős ember volt, az utóbbi pedig egy cingár, kis termetű fiú. Nehezen hihető, hogy egyedül végzett volna a két emberrel... Az emberek még nem tértek napirendre a kettős gyilkosság fö­lött, de az élet már visszatért a rendes kerékvágásba. Az a debre­ceni orvos, aki a gyilkosságot kö­vetően nem sokkal segíteni je­lentkezett, ma is itt él, és ellátja a betegeket a faluban. Az orvos­lakás sem áll már kísértetkastély- ként a falu közepén. Egy fiatal há­zaspár vásárolta meg és költözött ide. ■ Az utolsó drávai halász Jó erőben van Plecskó Mihály 82 évesen is. Nem csoda, hiszen a vízen töltötte életét. Szíve szerint ma is kimenne; az egészsége engedné, de a pénz­tárcája nem. Kevés nyugdíjából nem futja az en­gedélyre, így otthon pihennek a halászhálók is. Pedig nehéz a szárazon az egykori drávai halász­nak és tűzmesternek, hiszen csaknem fél évszáza­dot ringatózott a folyón. Csak az a négy év volt ki­vétel, amit elrabolt tőle a háború mega hadifog­ság. Vízi emberként szívén viseli a Dráva sorsát. Mostanában sokat bosszankodik a - szerinte - hi­bás döntések miatt.- A Széchenyi-tervből éppen csak Széchenyi ál­ma hiányzik a korszerű vízgazdálkodásról - mondta. - A természetvédelemre pedig azért ha­ragszom, mert nem jól védik a Drávát, s figyelmen kívül hagyják az itt élő embereket. A halászat rég megszűnt a folyón, most már a horgászokat is szűk korlátok közé szorítanák. Pedig ezeket még Rákosi is odaengedte a vízhez. Ma a Dráva mellett élők étrendjéből szinte eltűnt a hal, jóllehet a víz bővelkedik benne. Magam is csak akkor eszem halászlét, ha a rabsicoktól veszek belevalót. Nemrég megmozdult benne valami: össze akart szedni néhány magához hasonló lelkes embert, hogy az egyik bányatavon újraindítsa a halászatot. Vállalták volna, hogy gondozzák, rendben tartják a tavat, de ott is szemben találták magukat a ter­mészetvédelmi szándékokkal. ■ Az ötvenméteres háló a gyors folyású vízre való Pufajkával mosott aranyat Ma is találnánk aranyat a Drává­ban - állítja a vízvári aranymosó. - Minden kvarchomok tartalmaz valamennyit ebből a nemesfém­ből. S mindig is mostak aranyat a folyóból. A rómaiak rengeteget kinyertek a Drávából, a század eleji aranymosó cigányokról pe­dig könyvet is írtak. Mindez persze rengeteg mun­kával járna, s meggazdagodni nem lehet belőle. Maga Filárszky Nándor is felhagyott vele. Éppen négy éve vette a kezébe utoljára az aranymosáshoz szükséges eszközöket. A leghagyományo­sabb módszerrel dolgozott. Régi orosz kabát posztóját használta, aminek a bolyhaibán megakad­tak az aranyszemek.- Ne rögökre gondoljon, ha­nem lisztfinomságú porra, amit sűríteni kellett, hogy a végén meg­kapjuk a 99 százalékos aranyat - mondta. - Ilyen eszközökkel csak hobbi lehetett az aranymosás, megélni belőle soha nem tudtam. Persze gépesítve, a megfelelő technológiát rátelepítve talán más lenne a helyzet. Ennek azonban nagy a kockázata. Drága a beren­dezés, és nem tudni, hogy meny­nyi lenne a hozam, hiszen közben a folyón húsz erőmű is épült... Ha aranyat nem is mos már az iszapból, a folyótól nem búcsú­zott el a vízvári aranymosó. Mint mondta: örökre vízi ember ma­rad, most éppen a Drávára épít hajót. __________________■ Ön tözik a kukoricaföldet is Bár a falon még a Kossuth szövet­kezet neve olvasható, már a BHV Rt gazdálkodik a vízvári földeken. Nemrég ment végbe az átalaku­lás; akkor hozták létre a Bélavár, Heresznye, Vízvár kezdőbetűjé­vel jelzett társaságot. Részleges átalakulásról van szó, így mellette a Kossuth szövetkezet is megma­radt. Nemcsak a név, a munka is változott. Az idén 100 hektáron csemegekukoricát, 75 hektáron pedig zöldborsót is termesztenek; ezért is kezdenek a csaknem százmillió forintos beruházásba.- Most először szerződtünk csemegekukorica és zöldborsó termesztésére, s ezekhez elen­gedhetetlen a rendszeres öntö­zés. Enélkül a gyár nem köt szer­ződést - mondta Péntek Tibomé főkönyvelő. - Szükség van erre a beruházásra. Kibontakozási hitelt nyerve három év alatt érnek a program végére, melynek során öntözőbe­rendezést építenek a Dráva men­ti területeken. Most bírálják el a kivitelezők árajánlatait. A továb­bi támogatások elnyerésétől függ, hogy mekkora beruházásba foghatnak. ___________________■ So k a baj a telefonnal Évekig az úgynevezett RLL-rend- szerű telefonokat használták a vízváriak. Sok bajuk volt vele. Egyebek közgtt a hálózat miatt kellett az iskolának is visszaad­nia az elnyert internetcsat­lakozást. A vezeték ugyanis al­kalmatlan volt a fogadására. Nemrég a rendszert átalakította a Matáv, a jó szándékú kezdemé­nyezés azonban igencsak rosz- szul sült el a helybeliek szerint. A vízvári telefonokkal - ha lehet - most még több a gond, mint ko­rábban. Visszhangzik és lassú. Emellett rendkívül drága: 3500 forint a készenléti díj. - Többen emiatt már szerződést bontottak a telefonos társasággal. Mobilte­lefont vásároltak, és azt tették az asztalra, ahol eddig a vezetékest tartották - tette hozzá Kozma László. A polgármester szerint már elkészültek a tervek egy megfelelő minőségű telefonveze­ték kiépítésére, azt azonban még nem tudják, hogy mikor kerül sor a megvalósítására. __________ ■ Eg yenesbe került az iskola A magas költségek és a kevés ta­nuló - ez az iskola legnagyobb gondja. Most úgy tetszik, mind­kettőn sikerül javítani. A gázfo­gyasztásra áttérve lényegesen ol­csóbbá vált az intézmény kony­hája, és ősztől már a hiányzó év­folyammal sem kell számolniuk. Az iskolát ma csak 89 tanuló lá­togatja, jövőre azonban már száz fölött lesz a diákok száma. Igaz, ennek a kétszerese is elférne az intézményben. A mélyponton mindenesetre túljutottak. Azt szeretnék, ha a korszerűtlen fűtést is rendbe te­hetnék, és persze azt is, hogy nő­ne a születések száma. Az utóbbi­ra azonban kevés az esély: tavaly csak hat csecsemő született Víz­váron, ugyanakkor az élők sorá- ból a falu húsz polgára távozott. ■ Összeállításunkat a vízvári önkormányzat támogatta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom