Somogyi Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-14 / 62. szám
12. oldal - Somogyi Hírlap ÜNNEPI E L MÉLKEDÉS 2001. Március 14., Szerda ffilHI Az ifjúság ujjlenyomatai Március üzenete Minden nemzet történelmében vannak olyan események, amelyeket a kollektív emlékezet évszázadokon át életben tart. A miénkben vitathatatlanul ilyen az 1848-49-es szabadságharc. Az emberek túlnyomó többsége az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot nemzetformáló, nemzeti egységet kovácsoló történelmi eseménynek tekinti. Ez valóban így is van, mert 184849-ben egyszerre többféle érték kapott nagyobb hangsúlyt, a függetlenség eszméje mellett fontos célkitűzés volt a polgári szabadságjogok érvényesítése is - nyilatkozta lapunknak a Történelemtanárok Egyletének elnöke. Miklósi Lászlótól többek között azt is megkérdeztük, vajon a több mint másfél száz évvel ezelőtt történtek szellemiségét mennyire értik és értékelik a mai fiatalok?- Az adott iskolától, annak igazgatójától, illetve történelemtanáraitól függ, miként tudják felkelteni, megőrizni a fiatalokban a ‘48-as eszmék, az akkori hősök iránti érdeklődést. Mert az teljesen nyilvánvaló, hogy a forradalom és szabadságharc történetének ismertetése, értékelése a történelemtanítás egyik legszebb, egyben legfelelős- ségteljesebb feladata.- Ön gyakorló történelemtanár egy fővárosi általános iskolában. Miként éri el, hogy a kisdiákok ne egy kötelezően megiinneplendő napot lássanak március 15-ben?- A történelemórákon a hétköznapokat kell közelebb hozni a gyerekekhez. Véleményem szerint könnyebben megértethetők az események, ha a nemzet nagyjait a beláthatatlan panteonról emberibb közelségbe hozzuk. Én például diákjaimnak el szoktam mesélni Széchenyi vívódását, akinek komoly lelkiismereti válságot okozott a forradalom szabadságharccá válása. Miközben Széchenyi szívét-lelkét adta a magyar ügyért, származásával, neveltetésével nehezen fért össze, hogy a Habsburg-ház ellen forduljon. A vívódó ember közelebb áll mindannyiunkhoz, mint egy távolról szemlélt történelmi figura.- Megkoptatta-e valamelyest a forradabm és szabadságharc képét az elmúlt másfél évszázad?- Amellett, hogy mindig ünnepet jelentett és jelent ma is a 48-as forradalom eseményeinek felelevenítése, korszakonként változik az évforduló tartalma és formája. Másként emlékeztünk 1848-49- példájára a rendszerváltás előtt, és másként ünnepelünk most. A kádári, puha diktatúrában már a március 15-i emlékezés maga is tiltakozást jelentett az elnyomás ellen és kiállást a szabadság, a nemzeti függetlenség eszméje mellett. Ekkor a tanulók szinte az ellenállás fórumainak tekintették a megemlékezéseket. Mára, a megváltozott társadalmi viszonyok között az ünneplés már nem jelent ellenállást. Ma arra tanítjuk az ifjúságot, hogy példát vegyen a ‘48-as hősök életéből, tanuljon tőlük hazaszeretetet, nemzeti öntudatot, bátorságot, önfeláldozást. Ennélfogva március 15.-e élő ünnep, mert szellemisége, tanulsága máig tiszteletet parancsol. HORVÁTH MAGDOLNA A legszebb lázadás, ami megfoganhat a lélekben, a szabadság, a függetlenség és a méltóság utáni vágy. Ugyanakkor belső rend is kell az önmegvalósításhoz, a képesség kibontakoztatásához. A ma hőse csak az lehet, aki meg is tudja valósítani azt, amire képes és amit a közösség elvár tőle. Sikert minden áron! Ezt csepegteti belénk a ránk nehezedő környezet. Ez a siker azonban nem az, amelyre olyan értékeink figyelmeztetnek, mint a tisztesség, a becsületesség, az emberi szolidaritás. A karót nyelt szabadság állapotában élünk, holott a szabadság ereje éppen a gyengédségben, a rugalmasságban rejtik és abban, hogy mindenki számára elérhető. Csodákat nem várhatunk, de azt igen, hogy a döntések ne pártpolitikával, hanem kizárólag a jobbítás szándékával legyenek átitatva. Olyanokkal, amelyek nem érdekek, hanem értékek mentén születnek. Tanuljunk eleinktől, akik ismerték a határt, ameddig a vita a nemes ügyet szolgálja, és azt is, amikortól már önző szócséplés, kisstílű bosszú, netán a pártérdek beszélteti a szónokot. Az utolsó komp Aki most lemarad, az az utolsó kompról marad le. Arról a kompról, amely átviszi, átviheti szerelmünket a mi szűkebb, s tágabb hazánkat, s benne utasként családjainkat a túlsó partra. Arra a partra, ahol a megbűnhődött múlt és jövendő után a víg esztendők ideje vár ránk. És végre egyszer a történelemben e kompország talán kiköthet a túlparton. Ha kell, Münchausen módjára, a fizikai törvényeket meghazudtolva kell kirángatni magunkat a tétlenségből, az elcsigázottságból, az apátiából. A fizika törvénye a hittel leküzdhető, hogy létünknek, szavunknak súlya van. Ezzel nem csak ‘48 örökségének, hanem gyermekeinknek, unokáinknak: a jövőnek tartozunk. Egyenruhák A sorsfordulók eseményei önmagukban is tanulságosak, mert segítenek elrendezni, mi az, ami személyes és mi az, ami szent. Tudjuk-e például, hogy a magyar honvéd hadsereget 1848 májusától az uralkodó személyes megbízásából szervezte Mészáros Lázár hadügyminiszter, aki a cs. kir. seregből osztott be nagy ta- pasztalatú tiszteket. Hogy ez a nap a nemzeti zászló ünnepe is, hiszen ekkor mondták ki a nemzetiszín visszaállítását. Hogy az 1848-ban felállított magyar honvéd hadsereg egyenruhája ugyanabból a kincstári posztóból készült, amelyből a cs. kir. hadsereg uniformisa, és csak a csákón lévő szalag különböztette meg egyiket a másiktól. Bár, a társadalom ma nem kel hadra, csak a politika, de az egyenruhák ma is összetéveszthetők, és az önző érdek felettébb leleményessé vált az önzetlennek látszó érvek gyártásában. A kamasz és a többiek Negyvennyolccal kapcsolatban gyakran felteszik a kérdést, reform, vagy forradalom? Sőt azt is, hogy Széchenyi, Kossuth, vagy Petőfi? A három nemzeti bálvány valójában ki nem állhatta egymást. Petőfi a barátaival az utcán dobálta meg a legnagyobb magyart, Széchenyit, akit Kossuth óvatos mérnöknek tartott. De Kossuth szerint Petőfi csak hibbant kamasz volt, aki ártott az ügynek. Cserébe ezért ő Kossuthot egyszerűen csak a forradalom árulójának titulálta. Eközben tudták, vagy csak érezték, hogy kizárólag együtt lehetnek azzá, amivé lettek. A nemzet felemelésének közös akarása nélkül ma sem lehet elmozdulás. A nemzedékeknek is egyszerre kell harcolni és összefogni egymással. Gondoljuk csak végig. Széchenyi ötvenhét éves ‘48-ban, Kossuth negyvenhat, Petőfi huszonöt, Vasvári még annyi sem. Az ifjak hite és lobogása kellett ahhoz, hogy legyen mire szövetséget kötni, legyen alap kezet nyújtani, s a kezet elfogadni. Igaz, hogy Deák a kiegyezéskor már hatvannégy éves, de a haza bölcsében mégis ott élt az ifjonti hévben elégett Petőfi emléke. Végállomás Negyvennyolc egyik legnagyobb üzenete a mának, hogy csak akkor csatlakozhatunk valahova, ha van annyi erőnk, hogy értékeinkkel együtt kelljen csatlakoznunk. Bátornak, fáradhatatlannak és bölcsnek kell lennünk egyszerre, máskülönben csak házmesterek lehetünk abban a bizonyos európai házban. ‘48-ban Magyarország Európa legprogresszívebb nemzetei közé tartozott, kormánya korszakos személyiségek arcképcsarnoka volt. Az utcán ifjú zsenik ágáltak a jobb jövőért, mely talán előbb lehetett volna az övék, ha valóban elfogadják egymás értékeit. A reformerre, a forradalmárra, a vá- teszre egyszerre lett volna szükség. Legyen ez tanulság mindnyájunk számára, hogy megteremthessük az erős, méltóságteljes, európai Magyarországot! Építsenek hát a mai Szé- chenyik, szervezzenek korunk Kossuthjai, hirdessenek igét a velünk élő Petőfik! Ez a közös cselekedetben rejlő erő kell ahhoz, hogy bennünket, Magyarországot mindenhol komolyan vegyenek. S ez kell ahhoz is, hogy ne tranzitország legyünk, hanem végállomás, végső megállapodás önmagunk és történelmünk számára, Európa szívében. ____ DR. GYENESEI ISTVÁN Ünn epel a megye Kaposváron ma 17 órakor a helyi, '48-as hősök emlékére gyújtanak gyertyát a Hősök emlékművénél. Holnap 8.40-kor a Széchenyi téren kezdődik a koszorúzás. 9 órakor a Petőfi téren a vendéglátó-ipari szakképző iskola diákjainak irodalmi összeállítása látható. 10 órakor a Kossuth téren lesz az ünnepi műsor Ne késsetek harangok címmel. Köszöntőt mond Szita Károly polgár- mester. A koszorúzást az utcai futóverseny követi 11.15-kor. Siófokon holnap negyed 10-kor térzenével kezdődik az ünnepi program, ami koszorúzással folytatódik. 19 órától kezdődik a fáklyás felvonulás. Balatonlellén ma 18.30-kor emlékeznek meg az országzászlónál. 19 órakor felvonulás a művelődési házhoz, koszorúzással. 19.30-kor Stotz Mihály életműtárlata nyílik. Balatonbogláron holnap 10 órakor lesz a megemlékezés az országzászlónál. Ünnepi beszédet mond Habsburg Ottó, akit díszpolgárrá avatnak. Ezt követi a kitüntetési ünnepség. Fonyódon holnap 10.30-kor kezdődik az ünnepi megemlékezés a gimnázium aulájában. A szónok Dávid Ibolya, igazságügy-miniszter lesz. Az esemény után kitüntetéseket adnak át. Marcaliban holnap 16 órakor kezdődik a városi ünnepség a Noszlo- py-szobornál. Utána a kulturális központban emlékhangverseny lesz. Közreműködnek a Marcali Városi Zeneiskola tanárai és növendékei. Tabon ma 17 órakor a Zichy művelődési központban a várossá avatás 12. évfordulójára emlékeznek. Fellép a Somogy Táncegyüttes. Ünnepi beszédet mond és kitüntetéseket ad dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke. Nagyatádon holnap 18 órakor kezdődik a március 15-i ünnepség. A fúvószenekar, a hagyományőrző tűzoltók, a cserkészek, valamint az iskolák diákjainak részvételével rendeznek fáklyás felvonulást. Ünnepi beszédet mond dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke. Előtte 17.30-kor a Somogyi Hírlap jelenti 2000-ről című sajtófotó-kiállítást nyitják meg. Barcson, a Deák Ferenc Általános Iskolában holnap 17 órakor kezdődik az ünnepség. A műsor után fáklyás felvonulás lesz, majd koszorúznak a '48-as emlékkőnél. Csurgón ma 18.00 órakor a közösségi házban 1848-49 történetét mutatják be a zeneiskola növendékei. Öreglakon holnap 13.30-kor tornacsarnokot avatnak. Ta- ranyban holnap 16.00-kor a művelődési házban megyecímer- és -zászlóátadás lesz. Ünnepi beszédet mond Francz Rezső országgyűlési képviselő. Kaposszerdahelyen holnap 17 órakor rendezik meg a márciusi ifjakra emlékező, történelmi műsoros estet. Az általános iskolások mellett fellép a helyi nyugdíjas-egyesület énekkara, és átadják a Kaposszerdahelyért kitüntetést is. ______ ■ PÁ LYÁZATI FELHÍVÁS A Somogy Megyei Főügyészség pályázatot hirdet pénzügyi tisztviselői munkakör betöltésére A munkakör betöltésének feltételei:- Közgazdasági Egyetemi vagy Pénzügyi és Számviteli Főiskolai végzettség- számítógépes ismeret- büntetlen előélet Költségvetési intézménynél végzett szakmai gyakorlat előnyt jelent. Munkavégzés helye: Somogy Megyei Főügyészség Kaposvár, Bajcsy-Zs. u. 3. A pályázat mellé szakmai önéletrajzot, végzettséget igazoló bizonyítványokat, valamint erkölcsi bizonyítványt kérünk csatolni. A pályázat benyújtásának határideje: 2001. március 31. napja A pályázatokat a Somogy Megyei Főügyészségre (Kaposvár, Bajcsy- Zs. u. 3.) kell benyújtani, elbírálásának határideje: 2001. április 30. napja. Bérezés az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. tv. 90/C.§-a szerint történik. (35221) Hős somogyiak a hazáért éltek-haltak Nemzeti ünnepünkre, a magyar honvédsereg megalakulásának 153. évfordulójára emlékeztek tegnap a Hős Somogyi Katonák tiszteletére a Keleti-temetőben emelt emlékműnél. A Magyar Veterán Repülők Szövetsége Somogy Megyei Egyesületének rendezvényén Dinya Miklós nyugállományú százados, a kegyeleti bizottság elnöke idézte az 1848-as időket, a márciusi ifjak 12 pontjának azt a követelését, hogy magyar katonák ne állomásozzanak hazánk határain kívül, és magyar földön se tartózkodhassanak idegen csapatok. A szónok megemlékezett szabadságharcaink és a két világháború hősi halált halt katoA Veterán Repülők Szövetsége nevében helyezik el a kegyelet koszorúját fotó: kovács tibor náiról, azokról is, akik hazájuktól távol, idegen földben nyugosszák örök álmukat. A lélekharang szívszorító, ütemes kongása mellett helyezte el a kegyelet koszorúját Somogy Megye Önkormányzati Hivatala nevében dr. Spiegel József elnökhelyettes, Kaposvár Megyei Jogú Város képviseletében dr. Ozsváth Ferenc alpolgármester. Taszár önkormányzatának virágait Novo- grádecz Józsefné jegyző, a Kapós Bázisrepülőtér koszorúját Gobányi László alezredes, a Magyar Veterán Repülők Szövetsége Somogy Megyei Egyesületének koszorúját Demeter Győző elnök helyezte el a Hős Somogyi Katonák emlékművénél. ■ Magasan, közvetlenül a mennyezet alatt bóbiskolnak egy hosszú polcon a könyvtárban. Puha borítójukon az ifjúság ujjlenyomatai. A soproni kollégistáé, aki délutáni szilenciumok bágyadt közegében előhúzott egyet-egyet közülük, s az éppen megunt tananyag nyomtatott lapjai közé csúsztatva kereste bennük az akkori jelenből kiemelő jó hangulatot. Bóbiskolnak, s talán arról a fiúról álmodnak, aki ázott „sportzakója” zsebében hordozta őket végig a városon, hogy néha egy-egy hirtelen mozdulattal (mint aki attól tart, hogy a következő pillanatban örökre lemarad valamiről) előkapja, s fellapozza valamelyiket. Vasúti váróteremben, bátyus nénikék között egy pádon, buszmegállóban, restiben, külvárosi kiskocsmában záróra előtt... . Létrára állok, megérintem őket: ébredjetek! Jókai, Móricz, Karinthy, Shakespeare, Stendal, Radnóti, József Attila... Igen, ez az a József Attila, aki talán a legtöbbet tud arról a fiatalemberről, mondom, s hóharmatot szitál a „Külvárosi éj” hideg holdja. Emlékszik a málló vako- latú kollégiumokra, a dohos albérletekre, a régi barátokra, akik dörögtek és vülámlottak egykor, majd rádöbbentették őket az évek, hogy zengő viharnál jobb (és hasznosabb) egy csendes májusi eső... ■ Olcsó Könyvtár (Szépirodalmi Kiadó), Szabad Föld Kiskönyvtár (Ifjúsági Kiadó)... A lőcsei fehér asszony, Hamlet, Vörös és fekete, Rokonok, Pillangó, Úri muri, Tanár úr, kérem... (Elférnek egy férfi tenyérben, egy zakózsebben, s 3, azaz három forintot kóstáltak valaha.) Régen találkoztunk, röstelkedem, mintha elárultam volna őket. Majd engesztelésül, bemutatom nekik új - sok év után ismét tenyérbe simuló - szerzeményemet: Leskó László Egyszervolt szenteste című novelláskötetét, amely a Szabad Föld Kiskönyvtár sorozatában jelent meg. Továbbá megvallom, hogy ezt a könyvet a zsebemben hordom, s néha egy hirtelenmozdulattal (mint aki attól tart, hogy a következő pillanatban örökre lekésik valamiről) előkapom, és megkeresem benne azokat a mondatokat, amelyek mágikus erővel hatnak rám. ... Leskó Laci... Mostanában gyakran látom újra... Álián és ajka fölött békére kész, szőkésbarna szőrszálak: bajusz, szakáll. Fejét leszegi, tekintetében gyanakvás, amint óvatos léptekkel végigmegy a szerkesztőség folyosóján. Gyanakszik (hátha valami végzetesen megváltozik körülötte, mert a rásugárzó jóindulat, elismerés esetleg fagyos ellenszenvet, irigységet leplez) - mint elbeszélésében Boldi, a falusi kisfiú, aki nem hisz a halálba induló Ómama, a rideg öregasszony kedveskedésének, s a tőle kapott édes pogácsákat „boszorkánypogácsáknak” véti. Mert nem árt az óvatosság, a gyanakvás ezen a földön. De nem ám! - szólal meg benne Ács Lajos nagypapa, aki Szilváspusztán volt béres, később „vagonrakó, talpfa- cipellő-sallagoló munkás”, ám naplót vezetett, s „még magánfeljegyzéseiben sem felejtette el az asztalos, a lakatos, a gépész neve mellől az úr rangot”. Úgy bizony, bólint a Boldi gyerek apja, aki hiába „sunyított” a szőlőben, amikor a tsz-szervezők jöttek, otthon az após aláírta a belépőnyilatkozatot. De még egy kis ravaszság sem árt, ha a falunk, a hazánk a tét, szűri fogai közt a szót Jobbik Lajos, aki egy régi népszokást támaszt fel holtából, hogy a tv-közvetítés által felfigyeljen a világ elhagyatott, fogyó kis falujára. A tv-stáb nem érkezik meg, s Jobbik Lajos (a novella-hős) keserűen, „kopott hangján” rákezdi: „Tüzét megrakáljuk, négyszögre rakáljuk. / Egyik szögén ülnek szép öregemberek. / Másik szögén ülnek szép öregasszonyok. / Harmadikon ülnek szép ifjú legények. / Negyediken ülnek szép hajadon lányok. / Lobog a tűz: Iván tüze. Mellette, a szép öregek, a szép ifjak lába előtt hever a XX. század nyomasztó árnya. szapudi andrás Laci! „Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég” Hozzuk emberi közelségbe hőseinket
