Somogyi Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-10 / 59. szám

Somogyi Hírlap 2001. Március 10., Szombat Hétvege Szolgálatra jelentkeztek „Erős várunk a nyelv” (Kosztolányi) A szünet- Három nő fürdik a Drávában a szentborbási vízmesterháznál. Ti­losban vannak, ellenőrizni kell őket- hangzik a parancs. A járőr a köze­lükbe kormányozza a hajót, és a für- dőzőket kiparancsolják a vízből. A nőkön ruha egy szál sem, minden más azonban bőven mérve. Nem könnyű a határőr élete.- Nálunk első a szolgálat, igazol­tatnunk kell minden gyanús sze­mélyt - kacsint Laklia Zsolt határőr százados, miközben ezt a múlt nyá­ri történetet meséli. - Természete­sen a három hölggyel sem tehettünk kivételt. Azt már borítsa jótékony homály, hogy hogyan varázsolták elő iratai­kat az asszonyok. Egy azonban biz­tos: a határőrök ma is széles mosoly- lyal emlékeznek az esetre. Ezek a ha­tárőrélet kellemesebb pillanatai. Per­sze, a másik véglet is jelen van a mun­kájukban: amikor halottat kell ki­emelni az erős sodrású folyóból vagy mikor esőben-hóban, járhatatlan uta­kon dolgoznak, ne adj isten fürdőt vesznek az októberi Drávában. A Somogyi Hírlap munkatársa el­kísérte a határőröket egy ilyen útra. Virággyűjtés útlevéllel- Jó napot kívánok, az igazolvá­nyát kérem! Mi dolga a határvona­lon?- Egy kis hóvirágot szedek - mondja a kérdezett, és mutatja is nyomban a zsákokat. - Viszem föl Pestre, még mindig el lehet nyomni a csokrát százharmincért. A határőrök előbb az okmányo­kat nézik, azután a virágokat. - Ugye tudja, hogy a hagymáját nem szabad kiszedni? - kérdezik. A hóvi­rágszedő sűrűn bólogat. - Tudom, ez itt a nemzeti park. A férfi közben elrakja a papírjait. Nem először jár erre, megszokta a rendet, hogy a határszélen virágot is csak iratokkal a zsebben szabad szedni. Már odébb járunk, miközben a határőrök elmondják, hogy még Gyékényesről is jönnek ide hóvirá­gozni. - Vasutascsaládok főleg, akik­nek ingyenes az utazás. Itt telesze­dik a zsákjaikat, és mennek vele to­vább, a fővárosba. Az idén már ja­nuárban is találkoztunk hóvirágo­sokkal. Szedhetik, ha tiszteletben tartják a határ rendjét és persze a A járőrök folyamatosan szemmel tartják a határfolyót környezetvédelmi szempontokat, mivel erre is ügyelnünk kell. A járőr parancsnoka Laklia Zsolt, a társa Honvári Róbert. Egyikük sincs még harmincéves. Az előbbi 1992, az utóbbi 1999 óta tagja az ál­lománynak. Ők már mindketten a profi határőrség tagjai. - Az egész barcsi gárda fiatal, a legidősebb kol­léga sincs még negyven. Jó a csapat, mindig számíthatunk egymásra - mondja a járőrparancsnokom. Ő egyébként a kaposvári gépészeti szakközépiskolában végzett, és a barcsi fűrészüzemből igazolt át a 'határőrséghez. Családos, féléves a gyermeke. A társa már több munkát kipróbált - vezetett kaszinót, dolgo­zott építkezésen -, a határőrségtől azonban nem kívánkozik máshova. - Ez nem egyszerűen szakma, ha­nem hivatás - mondja. - Aki egyszer belekóstolt, az nemigen hagyja ab­ba. Traktor mögé kötve Napok óta nem volt csapadék, Dráva-erdő felé mégis mélyen süly- lyed a sárba a terepjáró. - Ez még semmi, Péterhidánál nemrég úgy megsüllyedtünk, hogy a küszöbök­nél folyt be a víz a kocsiba. Sokszor bele­ragad a Niva a sárba. Sze­rencsére min­dig akad egy traktor, hogy kihúzzon - mondja Laklia száza­dos. - A leg­rosszabb út a Drávatamási és Gárdony közötti, mivel ott gyakran beszántják. Annál csak az a rosszabb, amikor gya­log járőrö- Na­gyon szép ez a vidék, de hóban-sárban elveszti a ro­mantikáját. A Dráva- erdei sárten­ger közepén elgondolkodik az em­ber: miért nem hagyják ezt a sza­kaszt a fenébe és mennek másfelé? - Ezt 'a részt mindig be szoktuk járni, mert egy horvát hídfő van a magyar területen - mondja Róbert. - Ha nem ellenőriznénk rendszeresen, a ma­gyarok elhordanák innét a fát. Egyébként a Dráva szemközti olda­lán magyar hídfő van, amit innen szintén ellenőrizhetünk. Kocsival átlagosan 30-40 kilomé­tert járnak be egy járőrszolgálat alatt. Ennek kilencven százalékában nincs alattuk aszfalt. Parabola a konténeren Közeledve az Ó-Drávához, Róbert egyre gyakrabban veszi elő a távcsö­vet. A Drávát figyeli.- Ha a folyón csónakot látok, az már eleve gyanús. Az élő Drávának ugyanis olyan erős a sodrása, hogy ott nem sok értelme van horgászni. A pecások inkább a holtágat, az Ó- Drávát kedvelik. A holtágon szedett-vedett házi­kók sora fogad. Az első konténerház tetején napelem és parabolaantenna.- Egy Németországban élő barcsi a tulajdonosa. Kamerát is föl akar szerelni, hogy interneten keresztül odahaza is lássa, ha valaki betör a konténerébe - mondják mosolyogva a határőrök. A gazda egyébként csak a horgászeszközeit tartja itt. Az unióba készülnek A laktanya udvarán éppen egy halászhálót göngyölítenek föl a ha­tárőrök. - Egy kriznicai rabsic átcsó­nakázott a magyar oldalra tegnap éj­szaka, ez az ő hálója - mutatja Lőrincz László ezredes, a kirendelt­ség parancsnoka. Látszik rajta, hogy elégedett a fo­gással, és büszke az embereire.- Ez a gárda teljes egészében a sa­ját nevelésem. Valóban büszke va­gyok rájuk, mert hatékony, jó csapat állt össze - mondja. Erre a hatékonyságra szükség is van, hiszen talán az egész ország­ban nincs még egy határőrbázis, amelyiknek olyan hosszú szakaszt kéne őriznie, mint a barcsiaknak. - A babócsai Rinyától a somogyi me­gyehatárig 58 kilométer hosszú ha­társzakasz van ránk bízva. A 30 tagú állomány ma még ehhez éppen ele­gendő. Az uniós csatlakozás után azonban a várható feladatrendszer­hez már kevés lesz - mondja a pa­rancsnok. - Uniós külső határon le­szünk, és emiatt technikailag is, sze­mélyileg is nagyon magas követel­ményeknek kell megfelelnünk. A felkészülés már megkezdődött. A határőrök nyelveket tanulnak, és a nyáron megérkezik az új számítógé­pes rendszerünk is. A szigorúbb őri­zethez megfelelő eszközöket ka­punk. Hőkamerás rendszert példá­ul, amivel sötétben is látni fognak a határőrök. Ezeknek a segítségével hat kilométeres távolságból is meg tudjuk majd mondani, hogy hány ember igyekszik át a határon. Még azt is, hogy hány kiló és milyen ma­gas a határsértő. Itt védik Párizst A feladat adott a határőrség előtt - mondja a parancsnok. - Olyan biz­tonságossá kell tenni a külső határt, hogy az uniós államok között gya­korlatilag ne legyen szükség ellenőr­zésre. Aki tehát itt belép az ország­ba, az elmehet egészen az Eiffel-to- ronyig is anélkül, hogy komolyabb ellenőrzésen átesne. nagy László Nagyon fontos a szünet egy-egy előadás, értekezlet közben, amikor az ember átgondolhatja a hallottakat, elraktározhat­ja a lényeget; vagy kitörölheü agyából a sok-sok felesleges adathalmazt, értelmetlen és értelmezhetetlen szavak, mon­datok sokaságát. Nemkülönben nagyon lényeges szerepe van az iskolában az óraközi szünetnek, amely pihenést és egyben a követke­ző órára való felkészülési lehetőséget jelenti tanárnak és di­áknak egyaránt. A téli, tavaszi és nyári szünet hasznáról pedig - úgy érzem - írnom sem kell, mert ezek jótékony hatását minden érdekelt a saját bőrén tapasztalhatja. En azonban most arról a szünetről szeretnék néhány gon­dolatot papírra vetni, amely a különféle nyelvi egységek ösz- szekapcsolásával és elkülönítésével járni hozzá a szöveg értel­mezéséhez. _ A beszédünk tagolásában, értelmi és érzelmi mondaniva­lónk kiemelésében jelentős szerepet játszó szünetet írásban különböző írásjelekkel (vesszővel, pontos vesszővel, gondo­latjellel) érzékeltethetjük. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy gyönyörű hölggyel mi­képpen állapodik meg valaíd a találkozó időpontjában: „Három, negyed négykor találkozunk!” vagy „Háromne­gyed négykor találkozunk!” Az előbbi esetben három és negyed négy közötti találko­zásról lehet csak szó, az utóbbi mondatban pedig pontosan négy óra előtt tizenöt percre szól az invitálás. így aztán, ha a tü­relmetlen férfi negyed négy után elhagyja a Találka színhelyét, a háromnegyed négyre érkező hölgy az illetőnek csak hűlt he­lyét leli, s a randevú lehet, hogy soha többé nem jön létre... Vagy a nagyon sokak által ismert mondat kétféle értelmezé­se még az előbbi esetnél is végzetesebb lehet a királyné szá­mára. Az „idegen” királyné, Gertrúd ellen összeesküvő ma­gyar urak 1213-ban ugyanis megkömyékezték János esztergo­mi érseket is, aki kétértelmű, latin szövegű levéllel válaszolt, amelynek magyar fordítása központozás (írásjelek és szüne­tek) nélkül így hangzik: „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki beleegyezik én magam nem ellenzem!” A szünetek megtartásával és az írásjelek kitevésével a mon­dat egyfajta elemzése: „A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, ha minden­ki beleegyezik, én magam nem, ellenzem!” Vagyis a királyné megússza az ármányt. A másik értelmezése: „A királynét megölni, nem kell félnetek, jó lesz, ha minden­ki beleegyezik, én magam nem ellenzem.” Itt pedig a királyné csúf véget ér. Óriási a különbség a két állásfoglalás között. A politika, a diplomácia nyelvén nagyon gyakori az ilyen vagy ehhez hasonló, kétféleképpen értelmezhető állásfogla­lás. Végül a mindennapi életből vett helyzetképpel világítanék rá a beszédben oly gyakran és jó helyen használt szünet értel­mi megkülönböztető szerepére. A vendéglőben miután a kedves vendég megrendelte a fi­nom, ínycsiklandozó ebédet, nem mindegy, hogy a pincér mely szavak kíséretében tálalja fel az ételt. Ugy-e, hogy:- Tessék, marhapörkölt! Vagy így:- Tessék marha, pörkölt! mihályfalvi László A teljes szabadsághoz társra van szükség Dr. Lábady Tamás: A család természetjogi közösség A világ azon munkálkodik, hogy az em­berek elmagányosodjanak - állította előadásában Kaposváron, a püspöki székházban dr. Lábady Tamás, a Baranya Megyei Bíróság tanácsvezetője. Mi választja szét a kapcsolatokat?- A konzumhedonizmus. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztói életeszmény vezeti az embereket. Ha felbomlik a házasság, ak­kor két lakás kell, két autóra és két televízi­óra lesz szükség. Az a rengeteg áru, amivel telerakjuk életünk szekerét, csak akadá­lyozza a kapcsolataink kiteljesedését. Ezek pótlékok, nincsen szükségünk rájuk. Öt­ven évvel ezelőtt még az emberi szükség­letet a fogyasztók objektív érdeke, a szuve­rén döntésük határozta meg. Manapság nem az ember választ, hanem az erősza­kos marketingmódszerek. Nem vitás, hogy a globalizáció arra megy: minél több egyed van, annál több a szükséglet. Ebben pedig nagyon jó társra talál a médiában.- A média felelőssége meghatározó a családok széthullásában?- A gond az, hogy az egzotikus szekták, a szexuális kisebbségek kapnak a média által hangsúlyt. Nincsenek annyian, mint amennyit foglalkoznak velük. Egészen egyszerűen érdekes az emberek számára, hogy a homoszexuálisok házasságot köt­nek. Hollandiában például egy év alatt 15 ezer házasságkötés történik, de van három homoszexuális házasság is. A hírek nem az átlagos házassággal, hanem a másik há­rommal foglalkoznak, mert az a különle­ges. A média felelősségét ebben nagyon nagynak látom, mert éppen az elkötelező­dés iránti igényt öli ki az emberekből az el- dologiasult látásmóddal. Abban a pillanat­ban, amikor az emberek csak egy szexuá­lis partnert keresnek a partnerben társ he­lyett, akkor csak élvezeti tárgyakként él­nek párhuzamban. Sartre jól fejezi ki ezt azzal , hogy a szabadság igazi megéléséhez el kell köteleznie magát az egyénnek. Le­het persze ez egy kultúra is, de ha már a kapcsolatokról beszélünk, akkor én ezt a párkapcsolatra vonatkoztatom: az igazi szabadsághoz társra van szükség.- Egyre többen választják az életközössé­get a házasság helyett. Megmarad-e a há­zasság intézménye vagy eltűnik?- A házasság intézménye soha nem fog elsorvadni, mert az emberiség múltjára, je­lenére és jövőjére, a családra épül. Kétség­telen, hogy modem világunkban a szocio­lógiai értelemben vett családot is el kell fo­gadnunk. Éppen úgy kell tisztelnünk, mint a házasságon alapuló családmodellt. Ha egy élettársi kapcsolatból gyermekek szü­letnek, azt el kell fogadnunk családként, hiszen a vallási meggyőződés mindenki­nek világnézeti szabadsága. Az ilyen élet­társi közösségben is van egy elkötelező­dés, nem úgy, mint az ad hoc jellegű kap­csolatoknál. Ma a fiataljaink befejezik az iskolát, majd azonnal összeköltöznek. Hi­ányzik ebből az elkötelezettség , követke­zésképpen nem alkalmas a társadalom reprodukálására. Egyébként a házasság Krisztus idejében éppen ilyen válságban volt, mégsem szűnt meg. Szerintem - bár ezt nem tudjuk leellenőrizni - még kétezer év múlva is ezek a problémák lesznek, de a házasság fennmarad, így a család is.- Milyen szerepe lehet a vallásnak a csa­ládok összetartásában?- Ha egy párkapcsolatban nincs meg egyfajta transzcendens kapocs, akkor az kevésbé tud működni. Ezzel nem azt aka­rom mondani, hogy nincsenek jó házas­ságok vallásos partnereken kívül. Vannak olyan párok, amelyek nagyon szép házas­ságban élnek, holott nem vallásosak. Ezek a kapcsolatok nagyon jó példák a keresztények előtt is. Mégis azt szoktam mondani, hogy a házasságokban felszín­re kerülő ellentétek kezeléséhez általában szükség van egyfajta kegyelemre, amit pedig a vallás ad meg. Pál apostol mond­ja azt, hogy a vallás nagy misztérium. S valóban az. Úgy kötünk házasságot, hogy teljesen ismeretlenek vagyunk egymás számára, akárhány évig is tartott az ud­varlás időszaka. Azt mondjuk, hogy hol- tomiglan-holtodiglan, s ez szörnyű ne­héz. A kegyelem olyan forrás, amely tény­leg meg tudja könnyíteni a nehezebb idő­szakokat. Saját magam is így élem meg, immár harmincöt évnyi házasság után.- Mi ma a család? Gazdasági közösség vagy férfi és nő természetes szövetsége?- Jogászként erre azt szoktam monda­ni, hogy a család természetjogi közösség, amely megelőz minden más közösséget. Elsőséget élvez az állammal szemben is, mert a családot nem az állam hozta létre, hanem az evolúció során alakult ki. Férfi és nő egyesüléséből születik az új élet, ami igényli a gondoskodást a felnőtté válásig. Ez ma a család alapvető feladata. A régi, gazdasági alapokon nyugvó modell helyett érzelmi alapokon kell nyugodnia, hiszen a személy érzelmi fejlődésének nincsen más színtere a társadalomban. Egy nyiladozó értelmet megfelelően tudnak az iskolában fejleszteni, de egy személy a maga komp­lexitásában roppant bonyolult és nagyon érzelemgazdag lény. A modem világ nagy problémája, hogy az emberek a kapcsola­taikat is racionálisan alakítják, s ezáltal nem tudnak elmélyülni egymásban.- Mennyire családközpontú a családjogi törvény?- A családjogi törvény még korábbi, mint a Polgári törvénykönyv, hiszen 1952- ben, a legvadabb kommunizmus idején született. Azóta történtek módosítások benne, jók és rosszak egyaránt. Most, ami­kor a polgárjogot a magyar jogalkotás telje­sen új alapokra helyezi, szó van a család­jog reformjáról is. A világban nagyon sok Dr. Lábady Tamás fotó: kovács tibor helyen látják és komolyan veszik a csalá­dok válságát, és ennek egyik jele a jogi sza­bályozás reformjára való törekvés a nyuga­ti kultúrákban is. Nem családközpontú a családjog, de a változtatások - főként a New York-i egyezmény hatására - gyer- mekközpontúak. Ez annyit jelent, hogy a gyermek jogait eléggé hangsúlyosan figye­lembe veszi. Ugyanakkor azt is meg kell vallani, hogy a házasságot még mindig nem kezeli értékként. TAKÁCS ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom