Somogyi Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-17 / 41. szám
Adósa az alma matemak Papp Ferenc nyolcvan könyvet adományozott a csurgói református gimnázium könyvtárának, de úgy érzi, még így is adósa maradt egykori iskolájának. Régi vágyam volt, hogy valamit tudjak adni annak az iskolának, amelytől emberségből, becsületből életre szóló útravalót kaptam - mondta Papp Ferenc, a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ igazgatója, a Magyar Kulturális Szövetség egyik alelnöke. Papp Ferenc a csurgói református gimnáziumnak nyolcvan könyvet ajándékozott, jórészt Zala megyei helytörténeti munkákat. Mint elmondta azért, mert a gimnáziumban sok Zala megyei diák tanul, és az sem baj, ha a somogyi diákok megismerik a szomszéd megye múltját, sajátosságait.- Jómagam ezer szállal kötődöm So- mogyhoz, és nemcsak itt élő rokonságom miatt - mondta az igazgató. A csurgói diákéveknek köszönhetem a hivatásomat, mert kitűnő tanáraim voltak, akiktől a humán ismereteket elsajátítottam. Szakmai utamon a helyi művelődési ház indított el. Nagyon sokat jártunk szórakoztató, ismeret- terjesztő előadásaira, ott láttam először, mit jelent a népművelői munka, ott kaptam kedvet hozzá. Később a közművelődés területén minden lépcsőfokot végigjárt. Büszke arra, hogy bármilyen posztra került, mindig demokratikusan választották meg. Csurgón a kollégiumi diáktanács titkára lett már tizenhat évesen, ami szokatlan tisztség második osztályos diáknak. Később ugyancsak kivételesen fiatalon került vezető beosztásba. Társadalmi ösztöndíj szerződéssel Tolna megyében kezdett dolgozni, és huszonnégy évesen már a járási művelődési központ vezetője lett. Mindössze huszonhat éves volt, amikor a megyei művelődési osztály népművelési csoportjának élére választották, egész Tolna megye kulturális életét irányította. Ebben az évben a Szocialista Papp Ferenc 1950-ben született Inkán. A csurgói náziumban érettségizett, majd a szombathelyi tanárképző népművelés - könyvtár szakán diplomázott. Másoddiplomát az ELTE népművelés szakán szerzett, és elvégezte a kulturális menedzserképzőt. Tolna megyében dolgozott népművelőként, majd művelődésiház- Igazgatóként, és 1976-tól a Tolna Megyei Tanács művelődési osztályán lett a népművelési csoport vezető- je.1982-töl a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ igazgatója. Nős, egy gyereke van. Kultúráért-kitüntetéssel jutalmazták munkáját, mint elmondta, maga a kitüntetés átadója sem titkolta meglepetését, amikor meglátta, hogy milyen fiatal a díjazott.- Akárhol is voltam, soha 1 nem feledkeztem el a somogyi gyökerekről, bár azt vallom, hogy a jövő a régióké. A természetes vonzáskörzet szétfeszíti a megyehatárokat, és külön öröm számomra, hogy a kanizsai művelődési házba is jönnek szentpé- teriek, inkeiek, iharosiak. Papp Ferencet számon tartják egykori iskolájában, minden kerek évfordulón, osztálytalálkozón ott van feleségével együtt, aki szintén ebben az iskolában érettségizett. Azt mondja, mindig jó szívvel megy az alma materba, és úgy érzi továbbra is adósa a csurgói gimnáziumnak. VARGA ANDREA Kakas nélkül is van hajnal _____________________Könyvespolc_____________________ Tü skés Tibor: Kodolányi János „Erős várunk a nyelv.” (Kosztolányi) Hát-ország Ne csodálkozzék egyetlen diák sem, ha tanárának a rovarok testtájaira vonatkozó kérdésére, az így kezdődő válasz után:- Hát... - a tanár azonnal leállítja, mondván:- Ilyen testrésze egy rovarnak sincs. Elégtelen! Elégtelent nem lehet adni, csak nyelvhelyességi szempontból megítélni mindazokat, akik - a különféle kérdésekre - így kezdik válaszukat:-Hát... A társalgási nyelvben, a tanácskozásokon, a televízióban, a rádióban a riporter feltett kérdésére idős és fiatal politikus és sportoló, orvos és mérnök, egyszóval szinte mindenki így kezdi válaszát:-Hát... Néhány példa:- Hol nyaraltál a nyáron?- Hát, én a nagymamámnál voltam.- Mit ettél reggelire?- Hát, csak egyszerű vajas kenyeret.- Ki az ön kedvenc színésznője?- Hát, Kim Basinger.- Elfogadja-e a törvényt a parlament?- Hát, csak reménykedni tudok.- Miért dőlt össze a ház?- Hát, mert hibás volt a terv.- Mije fáj a néninek? - kérdezi az orvos a hozzátartozótól.- Hát, a háta - feleli az illető. Lassan egész Magyarország hátországgá válik, pedig a korábban idézett vagy hasonló kérdésekre hát nélkül is értelmes válasz adható. Például:- Mi a kedvenc étele? A paprikás krumpli (Hóítalanul!) Mikor használható tehát a tói? Általában akkor, ha a kérdezőt bizonytalanságban akarjuk tartani, vagy nem vagyunk biztosak magunkban. Ekkor hosszan elnyújtott á hangot tartalmazó hát lehet a válaszunk. Például megkérdezi a fiú a lánytól:- Eljössz velem moziba?- Háál... (Lehet a választ így is, meg úgy is érteni.)- Meg tudnátok enni egy grillcsirkét?-Háát... (Talán igen, talán nem.) Ha valaki hátat fordít másoknak, udvariatlanságnak tartjuk, miért ne tarthatnánk akkor a szép beszéd elleni vétségnek a tóí-tal kezdődő sok-sok mondatot? Ezért válaszunk megkezdése előtt inkább tartsunk egy leheletnyi szünetet, nyeljük le a nyelvünkre tolakodó hát-ot, és nélküle feleljünk! Valahogy így:- Megvalósítható ez?- Remélem, igen. MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ- A kakasütés tette ismertté Csurgónagymartont, úgy gondoltuk tőkét kell kovácsolni a rosszindulatú hírverésből, meg a nagymartom kakasokból - mondta Csire Istvánná, a falu polgármester asszonya. Brigitte Bardot mint lelkes állatvédő, néhány éve tiltakozott a nagymartom hagyomány ellen. A falu búcsújának napján ugyanis földbe ástak egy kakast, és bekötött szemű legények némi díj ellenében „meg- küzdöttek” az állattal. A jelentkezőket először jól megpörgették, aztán botot nyomtak a kezükbe, azzal próbálták fejbe suhintani a baromfit. A győztes kakaslevest főzött, az emberek jól mulattak, egészen addig, amíg a törvény végett nem vetett a hagyománynak.- Új szelídebb hagyományt teremtünk - folytatta a polgármester asszony - ezt megírtam a művésznőnek is. Kakasfigurás térítőkét, kötényeket fogunk árulni a falunapon, amit a Csurgónagymartonért- Somogyért egyesület asszonyai varrnak, és baromfiétkeket főzünk a vendégeknek - sorolta Csiréné. A falunak kakas nélkül is van megtartóereje, annak ellenére, hogy munkát helyben csak a baromfitelep, és az önkormányzat ad. Nyolc közmunkás dolgozik a településen, hárman ápolási díjat kapnak, és helybeli szociális gondozónő is van. Tavaly félmillió forintot adott az önkormányzat lakásfelújításra és -építésre négy családnak. Jelenleg ketten is szeretnének házat vásárolni Nagymartonban. A polgármester asszony elmondta: nincs iskola a falujukba mégsem érzi úgy, hogy félniük kellene a jövő miatt, hiszen a lakosság egyharmada gyermek. A helyiek büszkék a falujukra, amelynek kis utcái nyáron virágba öltöznek. Tavaly három szombaton át szépítették önkéntes munkával a közterületeket. varga andrea Több mint negyedszázada jelent meg először Tüskés Tibor Kodolányi Jánosról írt monográfiája. Ám az új kiadáson is érezzük, (amely a közelmúltban látott napvilágot, Kodolányi születésének centenáriumára) hogy ez a könyv ma is élő, eleven, lüktető világ. Minden sorát, minden gondolatát ma is vállalhatja alkotója. Amiben ez a kiadás eltér a régitől, az a könyv hihetetlenül gazdag képanyaga. Ezek a képek nemcsak kísérői a szövegnek. Önálló életet élve, s ugyanakkor a szöveghez szervesen kapcsolódva állítják elénk, Tüskés Tibor szavaival „a század magyar prózairodalmának egyik legjelentékenyebb, legegyénibb, legellentmondásosabb alakját.” „Biblikusán nagyszabású, tumultuózus képzeletű, magányos, sötét és harapós író” - vallja róla a fiatalabb írótárs, Galsai Pongrác is. De vajon miért vált azzá? Miért vállalta évekre, azt is mondhatnánk, évtizedekre a magányt? A kérdésre látszólag könnyű a felelet. Achilles-ín-zsugo- rodása, később egyre gyöt- rőbbé váló gerincferdülése, majd élete alkonyán lappangó szívbaja mindmind hozzájárulhattak magányosságához. Nem is beszélve szinte hihetetlenül szélsőséges természetéről. Mint a szorongatott farkas, csapdát sejtett ott is, ahol segítő kezek nyúltak feléje... És akkor még nem is szóltunk családja széthullásáról, a gyermekkor ezernyi keserűségéről... Mégis - vagy talán éppen ezért! - megalkotta az egyik legnagyobb huszadik századi prózai életművet... Érdeklődése és olvasottsága hihetetlenül széleskörű volt. A gyönge, törékeny testű fiú ezzel akart kitűnni diáktársai közül. És ez a sokoldalú érdeklődés egész írói alkotóútját is végigkíséri... Tüskés Tibor hűen követi Kodolányi életét és életművét. Azét az alkotóét, akinek „tollát a szenvedély és indulat vezérelte” egész életében... Ha van író, akinek szinte minden műve önéletrajzi fogadtatású, Kodolányi János az. És ez nemcsak a korai elbeszéléseibe vagy kisregényekre érvényes. Átsüt a sorsa nagy magyar történelmi regényein csakúgy, mint az archaikus múltban játszódó regényfolyamokon... És a különböző műcímek! Mennyire kifejezőek, mennyire egyéniek, mennyire kodolányi- sak! Sötétség (ezzel az 1922-ben megjelent novellával robbant be tulajdonképpen az irodalmi életbe), Süllyedő világ, Keserű ifjúkor, Jajgatunk és kacagunk... Szinte belénk marnak ezek a szavak, hűen kötődve az író vallomásához: „Nem szórakoztatni, hanem felrázni, javítani akarok...” Ez jellemzi talán legnagyobb regényét is, a Boldog békeidőket. Az oly idilli cím egy család széthullását állítja elénk, a huszadik század elejéről, számos önéletrajzi elemet is beleszőve... (Ezzel a művével tért (térhetett!) vissza Kodolányi János az ötvenes évek közepén az irodalomba...) Milyen keserű lehetett ez a visszatérés... És mennyi tüskével teli... Hiszen ekkor már túl volt élete nagy alkotói korszakán. Már megjelent A vas fiai, a Boldog Margit, a Julianus barát, a Vízözön -, hogy csak néhányat említsünk a hatalmas regényfolyamok közül..! És körvonalozódik, készül az Új ég, új föld, az Én vagyok, az Égő csipkebokor... Kodolányi János kiszorulása a magyar irodalmi életből az 1940- es évek végén szinte törvényszerű volt. Az új hatalom reszketett a népi íróktól, hatalmas szellemi befolyásuktól. Kodolányi maga is ott volt a híres, 1943-as szárszói találkozón, sőt ő mondta a nyitó beszédet. Megrázó szavai a mai olvasónak is üzennek: „Mi nem hazudhatunk magunknak. De azt sem engedhetjük meg, hogy nekünk hazudjanak. Szemünket éjjelnappal, jóban-rosszban magunkon és az örökkévalóságon kell tartanunk. Ha nem követelünk magunknak örökkévalóságot, elveszítjük a mát is...” DR. SÍPOS CSABA Kodolányi János Szobrok a kert lakói Bőszénfa Egy kétméteres alabárdos, egy csuhás és egy indián totem őrzi a bőszénfai Papp András portáját, ahol a kertben a szobroké a főszerep. A ház bejáratával szemben pénzből kivert oszlop áll. A fafaragó szerint a pénzt az emberek egy része gyűjti, a másik szórja, ő inkább szobrot formáz róla. A 71 éves gépszerelő tíz éve - amikor nyugdíjba ment - választotta otthonául a lakótelep helyett a nyugalmas falut. Először a kis ház rendbehozatalánál kamatoztatta ügyességét, majd lassan farigcsálni kezdte a kezébe kerülő rönköket. Most 18 szoborlakója van a kertnek, az alapanyaguk fa vagy saját készítésű műkő. A focife- nomén Pelét futballrajongó felesége kedvéért formázta meg, Dajka Margit kedvenc színészként, Petőfi tisztelt költőként, Szent István a millenniumi évben került Bőszénfára. A faragás a nyárhoz kötődik, télen az ecsetet kezeli. Meséli, hogy a festésre egykor bátyja ösztönözte, első rajzait színes virágokkal színezte. A faluban érkezők gyakran bekopognak hozzá, néha eladja egy-egy munkáját, hogy legalább a festékrevaló visszajöjjön. Megrendelésre nem dolgozik, ennek ellenére három falunak - Bőszénfa, Gálosfa és Bánya - készített egy- egy kopjafát. Á rönkök közül a tölgyet faragja a legszívesebben, ebben pedig bővelkednek a kör- nyező erdők._______________ lé. Négy kislány irigység nélkül A négy egyforma ruhába öltöztetett kislány feltűnést kelt mindenütt, ahol csak megjelennek: az emberek hol sajnálják, hol dicsérik az anyát, aki 26 évesen már nagycsaládos. Azt nem tudják, hogy eredeti vágya még nem is teljesült, férjével ugyanis öt gyermeket terveztek. Az anya Nyitrainé Perák Bernadett szerint a gyerekek egyéni fejlődésére jó hatással van a sok testvér. Megtanultak alkalmazkodni, nincs önzés, irigység közöttük, természetes számukra, hogy mindent elosztanak. A bőszénfai Nyitrai család 1995-ben kezdett el építkezni az önkormányzattól kapott telken, három évvel később beköltöztek, de még ma is bőven akad tennivaló az épület körül. Egy keresetből és a gyerekek után járó juttatásokból élnek. Az asz- szony 26 évesen irányítja a nagycsaládot, melyben a legidősebb kislány nyolc-, a legkisebb négyéves.- Volt, aki megkérdezte, hogy mind a négy lány az enyém-e, és valamennyinek ugyanaz-e az apja? Megszóltak azért is, miért vállaltam a mai világban ennyi gyereket? Amíg az egykék több csokiért, cukorért hisztiznek az üzletben, addig a én lányaim négyen megelégednek eggyel. Meséli az anyuka, hogy megszokta a nagy közösséget: mielőtt saját házba költöztek, az anyósánál laktak 14-en. Kezdetben még automata mosógépe sem volt, mégis tíz emberre mosott, most a gépet naponta háromszor is el kell indítania. Egy hónapban 9 kiló mosóport használ, tejből 70-80 liter is elfogy, ami már önmagában tetemes költség. Elkeseríti az új rendelet, amely szerint kötelező az autóba beszerelni a gyermekülést. Azt mondja, az öreg Zsiguli nem ér annyit, mint amennyibe a négy ülés kerülne, ráadásul ennyit beszerelni sem lehet. A jövőről beszélgetve azonban már a szeme is elhomályosodik.- Óvónőképzőbe szeretnék menni, de csak a gyesen és gyeden lévő anyáknak adnak mentesítést a tandíjfizetés alól, a főállású anyának nem. Szívesen tanulnék varrni is, csakhogy sokba kerül a tanfolyam és a buszköltség. Egyelőre nem tudom, mivel kereshetnék pénzt majd három év múlva, amikor lejár a gyermekek utáni kedvezmény. Egy mosollyal azután gyorsan letörli arcáról a gondokat, nem akar szomorúnak mutatkozni, hiNyitrainé Perák Bernadett fotói láng szén várja haza az iskolából és az óvodából a kicsiket. Elhárít minden kérdést, ami a nagycsalád ellátásának nehézségéről szól, mondván, az nem teher. IZMÉNYI ÉVA Somogyi Hírlap ÍÍPtVPPP ' ™" 2001. Február 17., Szombat jPHIE 9 0LDAL
