Somogyi Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-11 / Vasárnap Reggel, 6. szám

2001. február 11. ★ KÖZELRŐL * 3 Gyilkosságok Keresztáron A legtöbb településen évtize­dek telnek el úgy, hogy nem történik életellenes bűncse­lekmény. Balatonkeresztúron az utóbbi három év alatt, öt embert gyilkoltak meg...- Lassan szé­gyellni kell, hogy ebben a faluban lakunk- mondta Bállá György vállal­kozó. - Az egész település erről beszélt a héten. Számol­gatjuk, hogy ez már az ötödik ember volt, akit úgy gyilkoltak meg. Borzasztó. Régen nem ilyen volt ez a település. Amikor még mindenki mindenkit ismert, nem volt ennyi betelepülő. Szerintem ez annak is köszönhető, hogy az ember mást se lát a tévében, mint az erőszakot. Én képviselő vagyok a faluban. Többször felszólaltam már a bögrecsárdák ellen. Szerin­tem az sem jó, hogy így van. Ad­nak olyannak is, akinek nincs rá pénze, aztán meg megy a vita, ki Három év, öt halott Három év leforgása alatt öt embert gyilkol­tak meg Balatonkeresztúron. Az elkövetők összesen 32 évet kaptak. A településen a múlt hétvégi eset volt a negyedik a sorban. A falu lakóit a közösség papjának. Szemes Jó­zsef, apátnak a brutális meggyilkolása rázta meg legjobban. A tetteseket egyébként min­den esetben gyorsan elfogta a rendőrség. mivel tartozik. Jobb lenne az ilyesmit elkerülni. Az áldozat Szakos Károly vala­ha jó kedélyű ember volt. Előbb if­júsági rendezvényeket szervezett, majd az öregfiúk focicsapatának lelkes mindenese lett. Családja nem volt, feleségét fiatalon temet­te el. Az utóbbi időben sokat bete­geskedett és a kedve sem volt a ré­gi. Ismerősei szerint sértődékeny, piszkálódó hangulatban volt hó­napok óta. Testvére családja istá- polta. Szakos Géza korábban falu­felelős rendőr volt Keresztúron, most nyugdíjas. Megviselte testvé­re halála. Nyilatkozni nem akart, csak annyit mondott, hogy szerin­te több rendőrre lenne szükség a faluban. Korábban ugyanis tíz egyenruhás dolgozott itt, de évek óta már csak négyen vannak. Dr. Bollók Sándor, a tele­pülés háziorvo­sa, pszichiáter. Őt is elgondol­kodtatták a gyil­kosságok. Azt mondta, egyik elkövető sem állt pszichiátriai kezelés alatt. Utólag úgy lát­ja, mindannyiuknak szüksége lett volna szakemberre. Az orvos sze­rint szomorú, de Balatonkeresztúron is jellemző, hogy egyre több család esik szét, és egyre több a mér­tékvesztő alkohol fo­gyasztó a települé­sen. Kevésbé össze­tartó a falu, mint volt és egyre nagyobb a közönyösség. A hét­végi tragédiát is el le­hetett volna kerülni, ha azok akik délután tanúi voltak a két férfi vitájának közbe lépnek. Nem tették. A gyilkosság szom­szédságában lévő cukrászdában Az utolsó gyilkosság helyszíne a Pálma cukrászda Gyilkosság-kronológia 1997 őszén Szemes József apátot két cigány származású férfi halálra rugdos­ta. Azért törtek be a köztiszteletben ál­ló paphoz, hogy pénzt raboljanak. 1999 nyarán egy féltékeny férj tőle kü- lönváltan élő feleségét és annak élettár­sát lőtte le fényes nappal. 2000 tavaszán meggyilkolták a telepü­lés egy ismert vállalkozóját. Később ki­derült: a fodrászt saját fia ölte meg. 2001 január 27. Meggyilkoltak egy 58 éves férfit, aki italkiméréssel foglalko­zott otthonában. A gyilkosságot egy 23 éves helybeli fiatalember követte el, aki rendszeres vendége volt az áldozatnak. Szóváltásba keveredtek, a vita pedig végzetes verekedéssel végződött. azt mondják, a 23 éves elkövető többször megfordult náluk. Szolid, csendes ember volt. Az egyik ven­dég szerint véletlen baleset lehe­tett a gyilkosság. Szerinte a fiú nem akart embert ölni. Bárdos József, Balatonke- resztúr polgármestere szerint az, hogy a pénteki temetésen több száz ember részt vett annak a bi­zonyítéka, hogy összetartó és együtt érző a falu közössége. A te­lepülés első embere szerint, a bru­talitást csak szigorúbb törvények­kel lehetne visszaszorítani. A pol­gármester sajnálja ami történt, de szerinte ha több rendőr lenne a te­lepülésen akkor sem lehetett vol­na megelőzni ezeket az eseteket és szerinte ezektől az ügyektől el­tekintve megfelelő a közbiztonság a faluban. Fábos Erika Már csírázik az arborétum Kéthelyen van Somogy legna­gyobb magári-növériygyűjte- ménye. A Havasi testvérpár négyezer féle ritkaságot gon­doz, a kétezer négyzetméteres virágos sátorban. Havasi Attila lakatos volt, Havasi Károly pedig péknek ta­nult. Aztán kipróbálták a bá­nyászatot és az állattenyésztést is. Mindig másra vágytak, míg­nem a szülői házból kapott egyetlen örökségként növény- szeretetükkel próbálkoztak. A kertészkedés lett az életük. En­nek virágos bizonyítéka a pá­ratlan gyűjtemény, 4000 fajta növényből áll. A szobadísze­ken kívül, számos gyümölcs- termő, szabadföldi virág és fű­szer valamint aroma növény is a Havasi kertészet büszkesége.- Kaktuszból 6-700 fajta, cit- rusból legalább 30 féle, lean­derből 40 különböző van ná­lunk - meséli Havasi Attila ab­ban a növényházban ami leg­inkább egy dzsungelre hason­lít. Párás és virágillatú össze­visszaság, ahol csak a testvér­pár nem téved el az egzotiku­mok között.- Szinte az ország összes bo­tanikusával, arborétum tulaj­donosával barátságban va­gyunk - tette hozzá Havasi Károly. - A növények nagy ré­sze tőlük jutott el hozzánk. Gyakran kapunk postán is ma­gokat, a világ minden tájáról. Aki egyszer járt nálunk, általá­ban visszatér és ha különleges­séggel találkozik, ki tudja mi­ért, mi jutunk eszébe. A nagy álom, egy arboré­tum, amelynek első példányait tavaly nyáron elültették. A mindig virágos jókedvű kéthe- lyi kertészek azt mondják: négy-öt év múlva már arról emlegetik őket. lösszehozta i az elvált párt! Egy társkereső irodá­hoz nem kell más, csak egy telefon és némi szabadidő. Nem mellékes a rendsze­res hirdetés sem, hi­szen minél több név szerepel a listán, an­nál nagyobb az esély a tökéletes társ megta­lálására. Tóthné Krisán Rózsa jóval több esküvőn, keresztelőn vett részt, mint bármelyi­künk. Persze csak vendég­ként. Tíz évvel ezelőtt egyik barátnőjével együtt gondolták ki, hogy társke­reső „vállalkozásba” fog­nak. Akkor még gyerekci­pőben járt Kaposváron ez a kezdeményezés.- Nem a pénz miatt közvetítek, inkább nevez­ném ezt egy karitatív te­vékenységnek - fogalma­zott Tóthné Krisán Rózsa. - A jó indulat és a segítő- készség vezérelt és vezé­rel még mindig. Akik hozzám fordulnak, törő­dést, odafigyelést igé­nyelnek. Érdekes, hogy régebben inkább a höl­gyek hívtak, de ma elő­térbe kerültek a férfiak. Ebbe a tendenciába bese­gítettek az itt állomásozó amerikai katonák is. Ma már nemcsak az öz­vegyek és a középkorúak fordulnak társkeresőhöz, hanem a 20-35 év körüli fiatalok is. Tóthné Krisán Rózsa minden hozzá for­dulóról nyilvántartást ve­zet. Az adatlapok tartal­mazzák a családi állapo­tot, az iskolai a végzettsé­get, a foglalkozást, a cí­met, a telefonszámot, a magasságot, a súlyt és a káros szenvedélyeket. A társra vagy szabadidő partnerre vágyó leírja mi­lyen férfit vagy hölgyet szeretne, ennek alapján kap telefonszámokat vagy címeket. Mielőtt találkoz­nának - ezek helyszíne ál­talában kávéház vagy cuk­rászda - fényképen is lát­hatják egymást. A kun­csaftok nemcsak kaposvá­riak, a hirdetésnek kö­szönhetően az egész me­gyéből hívják, de különö­sen sokan érdeklődnek a Balaton-partról. Mindig ragaszkodik a személyes találkozáshoz, hiszen csak levélből és fénykép­ről nehéz eldönteni, ki­hez, milyen társat párosít­son. Tóthné Krisán Rózsá­ra az első találkozástól kezdve számíthatnak az „ügyfelek”. Előfordult, hogy neki kellett közölnie a hölggyel, hogy nem nyerte el a férfi tetszését.- Az elmúlt évek alatt annyi érdekesség, furcsa­ság történt, hogy felidézni is nehéz. Az mindeneset­re örökre emlékezetes ma­rad, amikor két megözve­gyült ember keresett fel, és amikor találkoztak, ak­kor derült ki, hogy isme­rik egymást, egy iskolába jártak. Az eset hét éve tör­tént, azóta boldog házas­ságban élnek. Megesett, hogy egy megromlott há­zasság után jelentkezett nálam a pár, én pedig ki­közvetítettem őket egy­másnak, mert adataik, el­képzeléseik alapján ösz- szeillettek. Arról termé­szetesen nem tudtam, hogy ők ismerik egymást. Az idő bebizonyította, hogy jól cselekedtem, hi­szen ismét együtt élnek. A párválasztásban a kor sem számít. Mün­chenben élő ötven év kö­rüli férfi szabadságra jött Kaposvárra. A Somogyi Hírlapban olvasta a hirde­tést, és felhívta Tóthné Krisán Rózsát. Fiatal fele­séget keresett, a nyilván­tartásban pedig szerepelt egy 27 éves hölgy. Egy­másba szerettek, összehá­zasodtak, és Németor­szágba költöztek. Ez a pár azóta rendszeresen küld képeslapot, ha Magyaror­szágon járnak, mindig fel­keresik jótevőjüket. A társkereső különösen ked­veli az ünnepeket, mert akkor megszámlálhatat­lan üdvözletét kap. Szabó Kinga Egyperces letartóztatásban Egy egész percig volt letartóztatásban az a magyar állampolgár, aki a határőrök szá­mítógépes nyilván­tartása szerint lopott útlevéllel jelentke­zett átlépésre a bar­csi határátkelőn. Ez az egy percnyi idő kellett ahhoz, hogy kiderüljön: az utas csupán magától lop­ta az útlevelét. Az is nagyjából ennyi idő alatt derült ki, hogy a honpolgár a kelle­metlenségért csak magát okolhatja. - A férfi nemrég elve­szettnek hitte a do­kumentumot, és a lopást bejelentette a rendőrségen mondta Tóth László őrnagy, a barcsi át­kelő parancsnoka. - A bejelentés beke­rült a határőrség adatbázisába. Ké­sőbb azonban meg­került az útlevél, mert csupán elkeve­redett. Ezt azonban a gazdája már elfe­lejtette bejelenteni a rendőrségen, így az útlevélre továbbra is érvényben maradt a körözés. A határra érkezésekor ezt azonnal jelezte ?z útlevélkezelő számí­tógépe. Nyilvánvaló volt ugyan, hogy az útlevélképen ő sze­repel, ez azonban önmagában még ke­vés, hiszen az arc­kép kicserélhető. A szakember el­mondta, hogy efféle feledékenységgel máskor is találkoz­tak már a határőrök. Nemrég két másik magyarral pontosan ugyanez esett meg, kis híján előállítot­ták őket is a saját út­levelük ellopása mi­att. N. L. Tojóval tüzelik a hím versenyzőt A magyar csapat aranyér­mes lett a fiatal postaga­lambok dél-afrikai világ- bajnokságán; a siófoki Csernák József galambja is ott volt; a győztes szár­nyasokat - a szokások­nak megfelelően - a VB után ott nyomban elárve­rezték.- Nem sajnáltam, van nekem még kiváló postagalambom elég - állította Csernák Jó­zsef, akit az országban a leg­jobb postagalamb-tenyésztők között ismernek. Úgy mond­ta: a belga, holland szárnya­sok a legjobbak - ő is onnan vásárolja a galambjait -, ám a magyarok nagyon jó nevelők, remekül megtanítják az állat­kákat a versenyezésre. Tizenhatan küldhették Dél-Afrikába egy-egy galam­bot, ezekkel versengett - si­kerrel - a magyar csapat. Az árverés során nyilván magas árat ütött le a kalapács, sokat adtak a világbajnokokért. Számos, hasonlóan jól röpülő madarat nevelt már föl a sió­foki tenyésztő. - Naponta egy evőkanál, vagyis négy deka sárgarépa-granulátumot adok a verseny-galambjaimnak - magyarázta. - Versenyidő­szakban ennél is kevesebbet. Kell a jó kondíció, nem ehetik degeszre magukat. Középtá­von a leggyakoribb távolság egy erőpróba során négy-öt­száz kilométer leküzdése. Ál­talában Prágába viszik el a galambokat; reggel hatkor feleresztik őket, s még aznap hazatérnek. Jó hátszéllel 120 kilométer/órás sebességre is képesek, ám az áltag 70-80 kilométer. Légvonalban, de nem egyenesen jönnek, fi­gyelembe veszik a légáramla­tokat. Ennyit, vagyis 440 kilo­métert leszállás nélkül meg tudnak tenni a jó versenyző galambok. Csernák József azt mond­ta: a tudósok máig sem tud­ták kideríteni, valójában mi is az a képesség, amelynek a segítségével a galambok ha­zatalálnak. - A honvágy, a szerelem hajtja őket, az biz­tos - tette hozzá. - Verseny­időszak előtt, a tavaszi költést követően özveg­yijük a galambokat. Ez azt jelenti, hogy külön vá­lasztjuk a párjuktól. Indu­lás előtt azután két percre megmutatjuk a verseny­zőnek a párját - a tojót a hímnek -, amúgy „feltüze- lésül”. Amikor visszatér­nek, tíz percet-fél órát együtt lehetnek - attól függően, hogy hányadik Csernák József kisgyermek kora óta galambá- szik. 1980 óta versenyez. Többszörös országos győztes, legjobb eredményének azt tartja, amikor 1988-ban megnyerte az ötven évente megrende­zésre kerülő székesfehérvári Szent István emlék- versenyt. Középtávon a hazai postagalamb-röpte- tők egyik legjobbja, egy galambja részt vett a dél-alrikai világbajnokságon a közelmúltban, ahol a magyar csapat aranyérmes lett. 440 kilométert is megtesznek leszállás nélkül fotó: eszes helyezést értek el -, azután újra mennek külön. A faj- fenntartás, a szaporulat az életcéljuk, ezért mondom, hogy a szerelem is lehet a hajtóerő. Biztos vagyok ben­ne, hogy a mágne­sességnek köze van a remek tájékozódó képességükhöz. Van a postagalamb­ok orrán egy jelleg­zetes dudor, talán éppen eb­ben rejtőzik a titkuk... Csernák József szerint semmihez sem hasonlítható élmény, amikor várják a ga­lambok visszatértét, s azok föltűnek az égen. Van, hogy harminc-negyven is röpül egyszerre; ilyenkor egyéb­ként megállás nélkül, az egy­napos út után azonnal beül­nek a helyükre. A leghosz- szabb távolság eddig, amit a galambjai megtettek, 1200 ki­lométer volt; a belgiumi Ant­werpen mellől indult hét, s mind haza is tért harmad­napra. Fónai Imre Elárverezték a VB-győzteseket - A dudorukban lehet a titkuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom