Somogyi Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-02 / 1. szám

10. oldal - Somogyi Hírlap OTTHONUNK 2001. Január 2., Kedd Legénylakás felsőfokon Házigazdánk olyan vállalkozó kedvű, fiatal festőművész, aki ingatlanforgal­mazó céget alapított, hogy ne érezze magát kiszolgáltatva a művészeket egyáltalán nem kényeztető, bizonyta­lan kornak. Hogy akkor és azt fessen, amikor és amihez kedve van. Úgy te­remtette meg magának az alkotói sza­badságot, hogy mindennapi munkáját - a hivatásának tartott festészet mellett - hobbinak érzi, s erről saját lakása is árulkodik. Már beszélgetésünk elején kiderül, hogy nem ez az első lakás, amit saját magának berendezett.- Az előzőek persze jóval kisebb alap- . területűek lévén, sok megalkuvásra kényszerítettek - meséli vendéglátónk -, ezért is adtam el őket egy idő után. Ami­kor megtaláltam ezt a telket, tudtam, hogy olyan társasházat építtetek ide, amelyben végre kompromisszumok nél­kül alakíthatom ki a saját lakásomat.- Nem tudom, milyenek lehettek a ko­rábbi lakóhelyei, ezt mindenesetre nagy­- Minthogy a lakás kétszintes, a kiseb­bik, alsó szinten az előszobából nyíló, komplett vendégszobát, pontosabban egy harmincöt négyzetméteres kis ven­déglakosztályt rendeztem be. A fölső szinten pedig a közel száz négyzetméter­rel szabadon gazdálkodhattam.- Vagyis az igazán hasznos lakótér, a konyha-étkező-nappali, a háló- és fürdő­szoba a fölső szinten maradt úgy, hogy az intim szférának számító utóbbiak mint két egybenyíló, szeparált kubus sza­kadtak ki a közös légtérből. S ezek tetejé­re - ügyesen kihasználva a nagy belma­gasságot - még egy látványos galériára is futotta - szemlélődöm tovább.- Társaságkedvelő lévén gyakran jön­nek barátok, ismerősök hozzám, s a ga­léria az a hely, ahol ha valaki elfárad, ak­kor ott éjszakázhat - mondja. - Visszaka­nyarodva a színekhez, nagyon kedvelem ezeket a meleg, mediterrán árnyalatokat. Ám minthogy ez legénylakás, valamilyen hidegebb-ridegebb anyaggal igyekeztem ellensúlyozni a lágy színvilágot. A ková­csoltvas étkezőgarnitúra a gránitburkola­A galéria a könyvespolccal és a vendég „hencserrel” vonalú extravagancia jellemzi - vetem közbe. - Nem csupán a nagy belmagas­ságú, rilérész elrendezésű terekre értem, hanem a meleg színek, valamint az üveg- és fémkiegészítők izgalmas keveré­kére is.- Az előzőek hatvan négyzetméter­nyi alapterületűek voltak, ezekből nagy csodát nem lehetett kihozni - magya­rázza. - Itt százharminc négyzetméter állt rendelkezésemre, s minthogy a ház fölső szintjét választottam, szinte kor­látlan lehetőség nyílt az elképzeléseim megvalósítására. Ráadásul az építész - dongamennyezetet alkalmazva - a tető­térrel jócskán megnövelte a belmagas­ságot, s ezzel még további, fantázia­próbáló, izgalmas belsőépítészeti játék­nak adott terepet. tón például jellegzetesen ilyen ellenpont. Természetesen a nappali kék ülőgarnitú­rája a hozzá tartozó, megmunkálatlan gránitlábakon álló üvegasztallal, vala­mint a nappali sarkába telepített dolgozó mészkőkúpon nyugvó üvegasztala is eb­be a sorba tartozik. Lényegében a maga­sított, gránit díszcsíkkal szegett dolgozó- sarok - a mészkőoszloppal együtt - is ezt az ellenpontot képviseli. Miként a nappa­li teljes terét befedő szőnyeg, harmoni­zálva az ülőgarnitúrával, szintén tompító hatású.- Láthatóan remekül érzi magát ebben a lakásban. Úgy tűnik, mintha ez lenne az áhított otthona...- A korábbi lakásaimhoz mérten itt valóban kedvem szerint rendezkedtem be. Ám ha most építeném, sokkal több Pillantás a galériáról a nappali-étkezőre Lépcső vezet a galériára extravaganciát engednék meg magam­nak. Például a fürdőszobát kitolnám az épület síkjából, s a városra néző oldalát óriási ablakkal vagy üvegfallal határol­nám úgy, hogy a kádban ülve gyönyör­Méretre készült a konyha ködhessek a fantasztikus panorámában. Lenne még egy-két ötletem, amelyeket talán majd a soron következő lakásom­ban valósítok meg. Külön tanulmányt érdemel a konyhát határoló, lámpákat tartó fémszerkezet. A házigazda ötlete a konyha negatív sarká­ba helyezett gránitoszlop és a rajta elhe­lyezett üvegfej. Ő tervezte a szintén grá- nitlábakon álló étkezőasztalt is. A házi­gazda által festett kép színvilágához iga­zodik az étkező gránitburkolata. A művész kettős élete Kádasi Éva keramikus munkáit sokan ismerik. Nevét hosszú évekig elsősorban az általa gyártott, és igen keresett készlethez kapcsolták, ma a Deforma-csoport tagjaként újabb és újabb formákkal, mázakkal és mintákkal keres friss utakat és lehetőségeket. Épp húsz éve végezte az Ipar- művészeti Főiskolát, de kísérlete­ző kedve még mindig töretlen. Kissé romantikus hangulatú, játé­kosan gazdag formavilágú, festett porcelán teás- és kávéskészleteit, letisztult, egyszerű vonalú edé­nyeit, tálkáit finom érzékkel és nagy anyagismerettel készíti.- Igazából véletlenül lettem ke­Mezőtúrra, a fazekasokhoz kerül­tem. Itt alaposan meg kellett ta­nulni a mesterséget, aminek ké­sőbb nagyon nagy hasznát vettem a főiskolán. Eszközként tudtam ramikus - idézi fel pályájának kezdeteit. - Textiles akartam len­ni, de Szegeden, a gimnáziumban nem volt textilszak. Valami szép, színes területet szerettem volna - így választottam a kerámiát, amit annyira megszerettem, hogy az­után nem is akartam semmi más­sal foglalkozni. A főiskolára nem vettek fel első alkalommal, így használni azokat a mesterségbeli fogásokat, amivel a többiek csak akkor ismerkedtek meg, miköz­ben én már szellemi kalandokba kezdhettem.- A diplomáját is ebben a kísér­letező szellemben készítettel- Éppen a nagy design-korszak közepén, hetvenkilencben ké­szült, de én mégis kézműves ház­tartási edényt, teás- és kávéskész­letet terveztem, az akkor erősen érezhető angolszász hatásra. De nemcsak formai megoldásaival, hanem a technológiájával is mély­rehatóan kezdtem foglalkozni. Addig nem igazán volt magas tü­zű kerámia a kisműhelyekben, a diplomámban pedig teljesen új minőségű, különböző, egészség­re ártalmatlan mázakat kísérletez­tem ki hazai anyagokból. Igazi hőskorszak volt, alapanyag-kuta­tásokat végeztünk, feltérképeztük és megvizsgáltuk az itthoni maté­riákat, és mint frissen végzett fia­tal, rögtön indultam is a diploma- munkámmal a Kerámia Bienná- lén és a Formatervezői Trien- nálén. Bár a kőcserépkészletem- mel díjat akkor nem nyertem, sok dicséretet kaptam, csak gyártó nem akadt. Ekkor kezdtem el ma­gam gyártani, és tíz évig folyama­tosan árusították a Képcsarnok, valamint az Iparművészeti Válla­lat boltjaiban. Akkor ez újdonság­nak számított - még hiánygazda­ság volt és nem árultak más, ha­sonlóan személyes hangú, kicsit kézműves jellegű készletet a piacon.- A gyártás igazából nem a ter­vező feladata lett volna. Jutott ide­je mellette mással is foglalkozni?- Bár sok minden érdekelt, vonzott a képzőművészet meg az iparművészet is, valójában hiány­zott a komoly feladat. Igaz, tisz­tességesen megéltem belőle, ám lassan pénzkeresetté vált, nem volt hozzá sok közöm. A véletlen segített ahhoz, hogy rendet te­gyek ebben keveredésben: egy éven belül eljutottam a világ há­rom igen érdekes pontjára, és új­ragondolhattam, mit jelent Euró­pa, és mit jelent ezen belül ma­gyarnak lenni. Ekkor döntöttem úgy, hogy felhagyok a gyártással, a kettős élettel. Rendkívül nehéz, viszont érdekes időszak követke­zett: eljutni újból oda, ahol ismét vállalni tudtam önmagam.- Ha jól értem, most már nem válik szét az egzisztencia és a mű­vészet.- Igen, egyértelműen úgy ér­zem, hogy végre azt csinálom, ami valójában én vagyok. A leg­utolsó munkám, a salátástálka - ami egy nagyobb készlet első da­rabjaként tavaly született - azt hi­szem összefoglalója mindannak, amit valaha tanultam és láttam. Étkészletet tervezni egyébként olyan, mint nehezített akadálypá­lyán végigfutni. De úgy kezdtem bele, hogy éreztem, tudok olyat tervezni, ami nem okoz semmifé­le tudathasadást, mert belőlem is van benne valami. ■ Villany kontra gáz A konyhai villany kontra gáz versenyben az elektromosság sokakat meghódított. A Whirl­pool új, elektronikus vezérlésű gázfőzőlapja mindkét energia- forrást hasznosítja. Ha a huzat eloltja, a készülék újragyújtja a lángot, s ha a láng kialszik, mű­ködésbe lép a biztonsági lekap­csoló. A „pánikgomb” megnyo­mására minden égő kialszik, a főzési műveletek elektromos ve- zérléssel programozhatók. ■ Letörölhető terítő Az olasz Bassetti egyik idei új­donsága a tiszta pamut alapanya­gú asztalterítő, amely a hagyo­mányos viaszosvászon jó tulaj­donságai­val is ren- elke­zik. „Használatos” oldalát speci­ális eljárással víztaszítóvá tették, a ráömlött folyadékot nyom nél­kül letörölhetjük róla. Jó tulaj­donságát mosás után is megtart- ja, ha a fonákján vasaljuk. ■ Óriás kerámia A MegaCeram cég új terméke - nevéhez híven - egy igazi „mega” kerámialap-család. A 60x100 centiméteres fali, és a hozzájuk tartozó 60x60-as pad­lóburkolók, valamint a kiegészí­tő bordűrök rendkívül elegán­san hatnak nemcsak a konyhá­ban^ a fürdőben, hanem a szo­babelsőkben is. ■ Mint a hátizsák A kis alapterületű lakások hely- kihasználását segíti ez a hat tar­tóból álló, létraszerű polcrend­szer. A festett fémvázú, stabil szerkezetet ugyanis bármelyik ajtóra fölakaszthatjuk. Különö­sen spájzban és gyerek-, illetve fürdőszobában tehet jó szolgá­latot. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom