Somogyi Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-28 / Vasárnap Reggel, 4. szám

2001. január 28. ★ KÖZELRŐL ★ 3 Gyermekveszejto nyomorúság Ot gyereket helyeztek állami gondo­zásba egy rinyaszentkirályi család­ból. Az áldatlan életkörülmények, a szülők italozó életmódja súlyosan veszélyeztette a gyermekeket. Magasodik az utca azon a részen, ahol a kis ház áll. Látszik, hogy takaros por­ta volt valamikor, kis verandával, a ház előtt kerekes kúttal, rózsabokrokkal. A cseréptető most megroggyant, átlátha­tatlan kosz az ablakokon, a kikapcsolt villanyóra háza tárva-nyitva, régóta nem számlálja már az áramfogyasztást. Az udvari vízcsap körbebugyolálva szakadt rongydarabbal, nem fagyhat be, mert ivóvíz csak innét jut az ócska tálakba, vödrökbe, amik a verandán áll­nak egy rogyadozó asztalon. A két szo­bában villany nélküli sűrű homály, ko­szos ruhadarabok, rongyok szerteszét, néhány roggyant fekhely, egy aprócska gyermekágy, középen sparhelt a régi cserépkályha helyén. Most meleget ad, mert otthon a ház ura. Mint mondja, bemegy másnap a kórházba, mert ott van az asszony. Az ideggondozóban. Persze dolgozni is kell másnap, a hal­gazdaságban, meg disznóvágáshoz is hívták, meg kell fogni a malacokat. Munka van mindig. Csak az a züllés, az ne lenne. Akkor minden másként len­ne. Mert most üres a ház, pedig néhány napja még öt gyerek élt itt. Aztán jött az autó, orvossal, gyámügyi felelőssel, s rendőrrel, hogy el tudják vinni a 17 éves nagylányt, a 13 éves ikerpárt, a két éves és a nyolchónapos kicsiket. Végső és kényszerű megoldás, hogy az állam gondoskodásával adjanak utolsó esélyt nekik az élhető életre, s talán az életben maradásra.- Hosszú ideje figyeljük a családot, mert súlyosan veszélyeztetettek a gye­rekek - mondta dr. Németh Szilvia há­ziorvos. - A szülők, elsősorban az anya italozó életmódja miatt a legelemibb el­látásban sem részesültek a gyerekek. A három nagyobb gyermek iskolaköteles, s tavaly április óta nem jártak iskolába. Fogyatékosak, s korábban is a somo- gyvári otthonban voltak elhelyezve, de a húsvéti látogatás után nem vitték vis­sza őket a szülők. A 17 éves nagylány betegségét operálással meg lehetett vol­na gyógyítani, de a szülők nem egyez­tek ebbe sem bele. Minden eddigi fi­gyelmeztetés, felszólítás, a gyermekjó­léti és családsegítő szolgálat tevékeny­sége is eredménytelen volt, változtatni semmit sem tudtunk a gyermekek ér­dekében. A két kisebb titkolt terhesség­ből született, otthon. A legkisebb nyolchónapos kisfiún már most meg­látszanak az áldatlan körülmények, le­lassult a testi-lelki a fejlődése, veszély­ben az egészsége. Nem várhattunk to­vább, muszáj volt beavatkozni, mielőtt valami nagyobb baj történne. Jól tudnak minderről a szomszédok is. Pár házzal odébb elsősegély nyújtó család lakik, afféle patrónusként támo­gatták a családot. Szomorúan mesélnek a megtapasztalt rettenetről, de nevük elhallgatását kérik.,-“ A gyerekeket sajnáljuk nagyon. So­kat jártak ide is, jó szándékúak és szorgalmasak. Segítettek a nagyszülők is, pedig idősek, de sokat voltak a gye­rekek náluk is. Elképzelhetetlen, mit kellett ezeknek átélni, nem volt az élet, ami itt érte őket - mondja a szomszéd. - Ha beivott az anyjuk, volt, hogy há­rom napig se tudott magáról. Iszik az apjuk is.- A kicsiket a nagyobbak gondozták, már amire egy ilyen gyerek képes, még mostak is, főztek, abban a sötétben, hi­degben, villany nélkül vakoskodva. Vé­gignézték azt is, ahogy szült az anyjuk, utána jöttek át éjjel, hogy menjünk gyorsan segíteni, mert az anyu szült egy kisfiút - mondja a szomszédasz- szony. - Én kötöttem el a köldökzsi­nórt, láttam el a kicsit a sötétben egy gyertya fényénél, mert villany sem volt, meg víz se, de még egy tiszta rongydarab sem a házban. így volt a másik gyerek szülésénél is, azt is titkol­ta az asszony, s hiába sejtettük, nem le­hetett mit tenni. Pedig nem is olyan régen még más­ként volt. Az apa legénykorában vette a kis házat, s az első gyerek születéséig nem is éltek rosszabbul az asszonnyal, mint mások. Aztán ahogy az ital vált az úrrá, hogy enyészett minden a ház kö­rül. Az apa otthon, egyedül. Hever az ágyon, sűrű félhomályban, kezében ci­garetta, rakja a tüzet az üres házban. Az egyik gyerek a kaposvári nevelő ott­honban, az ikrek Somogyváron, a leg­kisebbek a nagybajomi otthonban hajt­ják most álomra afejüket. ,Talán vissza­vágynak az otthonnak alig nevezhető házba,'s táláft"JóbB"erét'VSriájuk; Más­hol. Bíró Mária Somogybán mintegy ezer fiatal részesül átmeneti vagy tartós állami nevelésben Eladósorban az örömlányok Kaposváron az utóbbi né­hány évben soha nem látott méreteket öltött a prostitú­ció. Az amerikai katonák megjelenésével együtt ide­települtek a legősibb mes­terséget űző hölgyek és az őket „patronáló” urak is... És az iparág virágzik, job­ban, mint valaha... Kaposváron 6-7 olyan szórako­zóhely van, ahol a betérő telje­sen biztosra veheti, hogy talál szexuális szolgáltatásokat nyúj­tó örömlányokat. De a többiben sem kizárt, persze... Most már az a hely a kivétel, ahol nincse­nek prostituáltak. Ott István rendőr őrnagy, a Somogy Me­gyei Rendőr-főkapitányság vizs­gálati osztályának munkatársa szerint Kaposváron az utóbbi években rosszabb a helyzet, mint másutt. 2-3 éve kezdődött ez a folyamat, az amerikai kato­nák megjelenésével: a 20-30 ezer forintos tarifát legfeljebb ők tudják megfizetni. A kapos­vári prostituált-piac egyébként meglehetősen átalakult az utób­bi időben és egyre vegyesebb képet mutat. Több száz hölgy űzi itt a legősibb mesterséget, sokan helybeliek, még többen az ország legkülönbözőbb ré­szeiből jönnek, kizárólag az „amerikai üzlet” reményében. A prostituáltak fele igazi profi, „főfoglalkozásban” űzi az ipart, Sokszor megfizethetetlen a „szabadulás" ára FOTÓILLUSZTRÁCIÓ: LÁNG de legalább ennyien vannak olyanok is, akik csak pénzki­egészítésként. A rendőrök talál­koztak például olyan’háziasz- szonnyal, aki akkor látogatott le törzshelyére, amikor a férj által kiporciózott kosztpénz elfo­gyott. Egy óra, húszezer forint, és máris van miből bevásárolni a másnapi ebédhez... De van­nak fiatalkorúak, diáklányok is... Persze a „kitartók” is hozzá tartoznak a prosütuáltak világá­hoz. Kaposváron újabban az a jellemző, hogy a lányok meg­próbálnak elszakadni kitartó­juktól, ám ez nem egyszerű: a futtató vagy megveri a lányt, vagy pénzben megfizetteü vele szabadulása árát. Ebből persze rengeteg konfliktus származik. Bár a lányok félnek a következ­ményektől, az utóbbi időben egyre gyakoribb, hogy feljelen­tik a stricijüket, és így egyre több üyen ügy jut a rendőrség tudomására. Ott István szerint az egész „szexpiacot” felgöngyölítem le­hetetlen. Ám sokszor egy-egy ügy kapcsán jókora „szeletét” megismerhetik és megsemmi­síthetik a rendőrök a rejtett ipar­nak. Ilyen volt például az az ügy, amely néhány hónapja fel­borzolta a kedélyeket Kaposvá­ron, s amelyben még talán hó­napokig is eltarthat a nyomo­zás. Az ügy még november első napjaiban egy razziával kezdő­dött egy kaposvári bárban. A helyről már volt némi informá­ciójuk a rendőröknek. Az akció valóban sikeres volt: megtalál­ták a lányokat, sőt volt olyan „párocska”, akit éppen tetten értek a rendőrök a raktár mű­anyag rekeszein... A prostituál­tak között egyébként voltak fia­talkorúak is, akiknek a szülei nem is sejtették, mit művel éj­szakánként a kislányuk. A rendőrök maguk sem gon­dolták volna, mekkora munká­ba kezdenek, amikor elkezdték a lányok kihallgatását. Eddig több mint húsz lány tett tanú- vallomást. A nyomozás már két és fél hónapja tart, s még min­dig csak a jéghegy csúcsa, amit látni lehet... Először is kiderült, hogy a fent említett bár tulajdo­nosa volt a „főnök”, a bevétel fe­lét neki adták le a lányok. De nem csak erre derült fény. Kép­be került egy másik bár üzemel­tetője, aki szintén lányok futta­tásával foglalkozott - bár meg kell jegyezni, hogy ő sokkal em­berségesebb volt, meg is védte „lányait” és menetenként csak ötezer forintot gombolt le tőlük. Persze, a kaposvári „éjszakai élet” mindkét ismert figuráját le is kapcsolták a rendőrök, azóta is előzetesben vannak. A kör pedig egyre bővült. Az eredetileg kerítés és kitartottság miatt indult ügyből azóta em­berkereskedelem is lett. A kihall­gatások során ugyanis kiderült, hogy a lányok „vándoroltak”: az egyik delikvens - az első razzia színhelyéül szolgáló bár tulajdo­nosa - átadta „kollégájának” - a fent említett másik, előzetesben levő bártulajdonosnak - ezért öt­százezer forintot kért. A három lány aztán szabadulni szeretett volna, vagy ismét „átigazolni”, nem tudni, minden esetre új fut­tatójuk kérte a veszteség megté­rítését. Mondván: ő akkoriban ötszázezret fizetett, most fizes­senek a lányok új lovagjai is: 200, 200, illetve 100 ezer forin­tot. Az is előfordult információ­ink szerint, hogy a prostituáltak beleszerettek a kuncsaftjukba, és szerettek volna elmenni velük - két ilyen lányt is meghallgatott a rendőrség - de a futtatójuk nem adta ingyen a lányokat: több százezer forintot kért értük. A történet vége az lett, hogy a lá­nyok megszöktek, egyikük ma már Amerikában él. Az pedig a legfrissebb információ az ügy­ben - csupán az elmúlt két nap kihallgatásai során derült ki - hogy a kör még szélesebb, mint a rendőrség korábban gondolta,, ugyanis a gyanúsítottak - a rend­őrség információi szerint - kül­földre is közvetítettek lányokat. Jakab Edit [Büntetlen] itelefon- | i betyárok i i i i i POSTÁRA ADTAK AZ ELHUNYT CSONTJAIT I l l Tizenegy évvel ezelőtt elhunyt nő csontjait adták föl postán a siófoki rendőrök. A címzett a pécsi orvostu­dományi egyetem, ott állapítják meg ugyanis, hogy a hölgy baleset, vagy gyilkosság áldozata lett-e. Több, mint egy évtizede Siófokon tűnt el a hölgy, akinek a csontjait most Solt külterületén egy kútban megtalál­ták. A Somogyi Hírlap Vasárnap Reg­gel úgy tudja: sorozatbetöröt keresett a debreceni rendőrség, s ennek során önként feladta magát egy férfi; többek közt azt is előadta: 1990 tavaszán Sió­fokon teherautójával elütötte sógornő­jét, majd a holttestet Solt külterületére szállította, ahol egy kútba dobta. A fér­fi el is vezette a Bács-Kiskun megyei, debreceni és siófoki rendőröket a hely­színre, s az emberi maradványok való­ban előkerültek a kútból. A siófoki rendőrök a pécsi orvostudományi egyetem szakvéleményét várják: ki volt az áldozat és miként halt meg. Az 1990-ben eltűnt nő szülei infor­mációnk szerint eddig úgy tudták, hogy lányuk külföldre szökött. Fonal Imre Nincs olyan jogszabály, amely lehetőséget adna a telefonbe­tyárok lefülelésére. A fonyódi- ak megunták a zaklató telefo­nokat. A belügyminisztertől ké­rik a megoldást. Terjesszen a parlament elé olyan jogszabály módosítást, amely betekintést enged a telefonhívásokba. Két fonyódi egészségügyi intéz­mény is célpontja volt egy őrült szó­rakozásának az elmúlt hetekben. Az illető durva, obszcén szövegek-1 kel zaklatta az egészségügyi alkal-l mazottakat. Valószínűleg azért vá­lasztotta őket, mert kötelesek, külö­nös. ,. az ügyeleti telefont felvenni. Szerencsére tragédia nem történt amiatt, hogy a szexuális zaklató le­foglalta az ügyeleti telefont. A tragi­kus viszont az, hogy nem tudnak a végére járni a dolognak. Az intézmények ugyanis a rend­őrséghez fordultak. A meghallgatá­sok során annyi kiderült, hogy felte­hetően ugyanaz a férfihang borzolta a kedélyeket több alkalommal. A rendőrök azonban nem tudták foly­tatni a nyomozást, mert ez a tevé­kenység a jelenlegi jogszabályok szerint nem bűncselekmény, tehát hiába kérik a telefontársaságtól a hí­vások ellenőrzését vagy a zaklató te­lefonszámát. Mint dr. László Győző, a polgármesteri hivatal aljegyzője, általános hatósági főosztályvezető elmondta, hogy a szabálysértési ha­tóság is tehetetlen, mert a telefonbe- tyárkodás még szabálysértésnek sem minősül. A belügyminiszterhez fordult tehát, hogy kezdeményezze a jogszabály változtatást. Megítélése ■ szerint ez nemcsak fonyódi, hanem I országosan is probléma. Egyelőre® E ' Jtelenek vagyunk az ilyen atro- ■ sok ellen. Gáldonyi I

Next

/
Oldalképek
Tartalom