Somogyi Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-27 / 23. szám

Somogyi Hírlap 2001. Január 27., Szombat Hétvége 9. OLDAL A múltidéző üvegablakok Ötvenhét nemesi család cí­mere díszíti a megyei levéltár egyik szárnyának üvegabla­kait. A díszes ablakok olyan nemesi famíliák címereit áb­rázolják, amelynek tagjai több évszázadon át a megye életének meghatározó sze­mélyiségei voltak. A címerek az üvegtáblák valódi elhelye­zése szerint kaptak helyet a közelmúltban bemutatott, A somogyi levéltár üvegablakai című kötetben. A kiadványban Gőzsy Gáborné színes fotói mellett a családok történetét és címerük leírását is megtalálhatjuk, amelyeket Gőzsy Zoltán a magyar nemesi családok és a megye történetével foglalko­zó kiadványokból merített. Az if­jú levéltáros csaknem ugyanazo­kat a köteteket használta, mint amelyekből Molnár István főlevéltáros az üvegablakok elhe­lyezése idején dolgozhatott. Hazánkban az 1930-as években erősödött fel az a mozgalom, amelynek célja az volt, hogy a múl­tat méltó keretek között őrizzék meg. A soproni levéltárban a har­mincas évek közepén festették a le­véltár üvegablakaira a nemesi csa­ládok címereit. Nemesdédi Stephaich Pál, az akkori somogyi alispán - akinek fia a „hűség” váro­sában katonáskodott, ezért több­ször megfordult nyugat-magyaror­ben, többen iskolákat, gimnáziu­mokat alapítottak, gyárakat létesí­tettek az évszázadok alatt. Közéjük tartoztak például az Esterházyak, akiknek a XVIII. század elejétől Ka­posvár is a birtokában volt, a Szé­chenyiek pedig a XX. század köze­péig a megye legnagyobb földbirto­kosai voltak a megyében.- A címer egyszerűsített érte­lemben tulajdonosának jelképe, s már az Iliász óta ismerjük jelleme- sítő erejét. Gondoljunk csak Achilleusz pajzsára, vagy Meneleosz által hordott oroszlán­bőrre! Ezek aztán a későbbi korok­ra is jellemzőek voltak. A Bánó csa­lád tagjai azért kaptak nemességet a krónikák szerint, mert kiszabadí­tottak egy elrabolt hercegnőt és le­Az 52 esztendős Gőzsy Gáborné Kaposváron, a Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett, majd fényképészeti ismereteket tanult. Több évig a Somogyi Nép­lap fotóriportere volt, majd 25 éve a Hippi-Rónai Múzeum tárgy- fotósaként dolgozik. Gőzsy Zoltán 1974-ben született. A Táncsics gimnáziumban érett­ségizett, 1999-ben szerzett dip­lomát a Pécsi Tudományegye­tem történelem szakán. Jelenleg latin-ógörög szakos végzős egyetemista. 1997 októbere óta dolgozik a levéltárban. szági településen - fejében fogant meg a gondolat, hogy a soproni le­véltár mintájára a somogyi intéz­ményben is hasonló emléket kelle­ne állítani a múltnak. Az alispán Molnár Istvánt, a megye főlevéltárosát küldte helyszíni szemlére Sopronba, a megyei köz­gyűlés pedig 1935. november 27- én elfogadta a levéltár átépítésé­nek, ezzel együtt az üvegdíszek el­helyezésének tervét.- Hosszú folyamat és sok mun­ka eredményeként kerültek végső helyükre az üvegablakok - mesélte Gőzsy Gábor. - Utána kellett járni azoknak a családoknak, akik sokat tettek a megyéért, Molnár István pedig alapos kutatásba kezdett a címerekről. A levéltár megkereste a nemesi családok leszármazottait, hogy járuljanak hozzá a költségek­hez. Az üvegdíszeket Lovrits Kál­mán rajzoló címerterveiből végül Kopp Ferenc ezüstkoszorús mester készítette el, majd a sopronihoz hasonlóan a Kaposváron is az abla­kok hat táblájára kerültek. Gőzsy Zoltántól azt is megtud­tuk: némely család története egé­szen az Árpád-korig nyúlik visz- sza. Többen, köztük a Bánó és Mérey családok, nagy tettekkel vív­ták ki maguknak a nemesi címet, sokan pedig a török hódoltság ide­jén szereztek nemességet famíliá­juknak. A nemesek szinte mind­egyike a megye közéletének, veze­tésének aktív tagja volt: sokan a tö­rökök kiűzése után vettek részt az újratelepítésben és újjáépítések­Áldott csend Civilizált és globalizált, kritizált és ideali­zált, azaz kissé túlbonyolított korunkban sokszor nagyon nehéz megkapni az egysze­rű, de fontos dolgokat. Egyebek mellett mintha hiányozna életünkből a csend. Régóta szokás már, hogy a televízióban vetített filmek utolsó képkockáját hirtelen, minden átmenet nélkül a következő műsor (többnyire persze a reklám) követi. Pedig amúgy tartana még a filmzene, nézegethet­nénk a szereplők listáját, s közben kicsit kifújhatnánk magunkat. És megemészthet­nénk a látottakat. Ezt a részt, ami szerve­sen már nem tartozik a filmhez, nyilvánva­lóan felesleges kacatnak tartják, és kidob­ják az adásból. Hogy milyen szakmai oka lehet még ennek, nem tudom, és őszintén szólva nem is nagyon érdekel. Csak min­den esetben fájón érint, hogy ilyenkor nincs időm elrendezni magamban a látotta­kat, és levezetni az élményt - már ha volt ilyen. Az „üsd, vágd” akciófilmek után valóban nem nagyon hiányzik ez a bizonyos szünet. Számtalanszor megtörténik, hogy a főhős vizenyős tekintete egyik pillanatról a másik­ra (legfeljebb egy rövid ideig látható „The end” felirat közbeiktatásával) összefolyik az éppen időszerű liberóreklámmal, meg még ki tudja, mi mindennel. Hát, nem túl nagy veszteség... Egy komolyabb, igényesebb al­kotás azonban (mert szerencsére azért ilye­nek is akadnak) bizony megkívánnak vala­miféle jótékony csendet, amibe beleágya­zódhat a mondanivaló. A tévében tapasztalható jelenség termé­szetesen nem kivétel: egyszerűen csak pél­dája annak, ami a világban körülvesz ben­nünket. De ne tessék arra gondolni, hogy mindenért csak az állandó „rohanás” a fele­lős, meg az, hogy nincs „időnk” egymásra, meg a „korszellem” -, hogy csak a legunal­masabb közhelyeket soroljam. Igen, persze ilyesmiről is szó van, de ezek a fogalmak nem tőlünk függetlenül léteznek. Nem az idő rohan körülöttünk, hanem mi rohangá­lunk benne. Tulajdonképpen olyan körül­mények között élünk, amilyeneket megér­demlőnk... Ha csakugyan úgy gondoljuk, hogy jól tudnánk hasznosítani néhány perc megszentelt csendet, tehetnénk már valamit az ügy érdekében. Mert úgy tűnik, valóban nem árt, ha időnként elrendezhetjük a gon­dolatainkat, és lapozhatunk egyet. Feltehetőleg nem valamiféle keleti élet­forma átvétele a megoldás, nem arra lenne szükség, hogy fiatalok és idősebbek, serény családanyák és nyüzsgő üzletemberek minduntalan megtorpanjanak, keressenek egy üres széket és transzba révülve mered­jenek maguk elé félórákig. Nyújtózkodásra, egy mély lélegzetvételre és pár perces hall­gatásra azonban tényleg szükségünk lehet, és nem csupán televíziózás után. Ha megkapnánk ezt a kis nyugalmat egymástól - s ha lenne erőnk megadni ma­gunknak -, talán kellemesebb életet élhet­nénk valamennyien, s jobban figyelhetnénk azokra a dolgokra, amelyeket körülölel, megoltalmaz, s amelyeknek valódi értelmet ad ez a néhány perces áldott csend. Persze csak akkor lehet hasznos szá­munkra a csend, ha megvan bennünk a rend is. Mert jó lelkiismeret híján a legmé- lyebb csend is lehet fülsiketítő, nagyzoltán győztek egy osztrák vitézt. Ezért szerepel a címerükön, hogy két oroszlán megkoronáz egy nőala­kot, a sisakdíszen pedig egy vitéz kapott helyet. Gyakori címerelem a pelikán, amely a saját melléből vé­rével táplálja gyermekeit. Ez a jel­kép odaadást jelent a családért és hazáért. Az a család, aki haditettek­kel érdemelte ki nemesi címét, an­nak oroszlán; az államigazgatás­ban közreműködőknek pedig író- toll, vagy kéz szerepel címerében. Gőzsy Gáborné fotográfus har­minc évvel ezelőtt fedezte fel a le­véltárban az üvegablakokat, s több megyei kiadványba is fotózta a sokak számára ismeretlen cso­dákat. A Rippl-Rónai Múzeum tárgyfotósa négy évvel ezelőtt fo­tózta le az üvegtáblákat fia segít­ségével. A képekből egy albumot készítettek, amelynek nyomán dr. Bősze Sándor, a megyei levéltár igazgatója bíztatta a szerzőket, hogy nézzenek utána a címerek történetének és próbálják egy kö­tetbe szerkeszteni a megye törté­nelmének jeles emlékeit. Dr. Bő­sze Sándor szerint a millennium ünnepén méltó megemlékezés a magyarság ezeréves történetéről ez a reprezentatív kiadvány. Az előzetes tervek szerint, s ha az anyagi források is megengedik, akkor még ebben az évben német és angol nyelvű kiadások is napvi­lágra kerülhetnek. Az érdeklődők egyébként a Somogy Megyei Le­véltárban 1500 forintért vásárol- hatják meg a kötetet, szellő gAbor i.tt/ss Zoltán (.ti/s\ A SOMOGYI I I VII IAK ÜVl GABI AKAI r tffj ? P .>* /( | éá IgriS JÁR A KEDVEZMÉNY. JÁR AZ AJÁNDÉK. JÁR AHÖL0¥. HÉTFŐNKÉNT, AHOGY MEGSZOKTA! Összecsengő előnyök mindenkinek. ■ 1419 Ft -ot takaríthat meg, >Lakáskultúra éves előfizetés esetén, és 3 hónapig ! « ­ingyen jár Önnek a lakáskultúra magazin. jj 568 Ft a megtakarítása lél éves előfizetés esetén. Válasszon a Gyöngy • _ £ női magazin, vagy ; a Színes Kethetes y(Jgy -2^ * MEGRENDELHETI: SEÍLu-ii F#*'- = 2001. február 28-ig fA^S­ufli'Aiüifrflíl 9kA| ingyenes zöld számon munkanapokon 8 és 20 óra között ifjj, faxszámon: íl I (06-1)488-5689 I vagy küldje vissza 1 évre 25% 1 419 Ft + 3 hónap a megrendelőlapot az alábbi címre: Lakáskultúra előfizetés esfpf 1 ioSt Kiadúi K,t' 6 hónapra 20% 568 Ft +2 hónap M Színes Kéthetes TV műsormagazin vagy Gyöngy női magazin előfizetés “SUg.,,. 3 hónapra 15% 213 Ft _____________________________^________t_______________________________________________-r^„„ HÖ IGYVI1ÁG magazint. Nyomtatott betűkkel kírjük kitölteni! i A megrendelő .-----------------------------------------------------------------1 ■ példány ö ■ I—| neve: I----------------------------------------------------------------1 1 év I I x 4257 ft-ért, 1419 Ft megtakarítással, 5676 Ft helyett | ' 6 hónapra □ x 2270 Ft-ért, 568 Ft megtakarítással, 2838 Ft helyett i—11—11—i i—i | Irányítószám: I__II__II__II__I I_I Gyöngy I_I Színes Kéthetes TV műsormagazin i----------------------------------------------------------------1 > __ Település: I_______________________________________I I 3 hónapra __I x 1206 Ft-ért, 213 Ft megtakarítással, 1419 Ft helyett , I ' I 1 U t, utca, tér: I_______________________________________I ! i i , Házszám, emelet, ajtó: □ □□ □□□ □□ | ................................ ..............................’SSm Telelő.,lám, □□□□□□□□□□□ | A feltüntetett előfizetési díjak belföldi kézbesítés esetére érvényesek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom