Somogyi Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-04 / 3. szám

8. oldal - Somogyi Hírlap W Y U G D ÍJ A S 0 K 2001. Január 4., Csütörtök ü fljf Idősmegtartó családot, közösséget, államot A nyugdíjasok kiszolgáltatottságával, érdekérvényesítési esélyeikkel, az Idősügyi Karta szükségességével, az uniós csatlakozás után várható változásokkal kapcsolatos kérdése­inkre válaszoltak jeles szakértők, politikusok múlt heti olda­lunkon. Dr. Iván László, a SOTE Gerontológiai Központjának igazgatója, az Idősügyi Tanács társelnöke megtisztelő ala­possággal és részletességgel fogalmazta meg a kérdéskörrel kapcsolatos gondolatait. „Több mint hárommillió honfitár­sunk kényszerül nyugdíjból, nyug­díjszerű járadékból megélni” - fo­galmaz a kérdés. - Igen, a statiszti­ka szerint ilyen széles réteget érin­tő gondról van szó, azonban le­gyen szabad megjegyeznem, hogy a 60 évesnél idősebbek aránya elér­te a húsz százalékot népességünk­ben - ami 2 millió embert jelent -, ily módon több mint egymillió honfitársunk gondja nem a koruk­ból adódó probléma, ha a 65 év fe­letti népességünket nézzük, akkor az említett eltérés még nagyobb. Az idősügy és a nyugdíjasság, jára­dékosság ügye ily módon különvá­lik és nem szabad egybemosni a kettőt, még ha természetesen az időseknél meghatározó a nyugdí­jasság státusza és velejáró problé­maköre. Bonyolítja a kérdéskört az is, hogy az idősek népessége is rendkívül heterogén és csak bizo­nyos mutatók szerint átlagolhatók, minősíthetők, rendkívül nagy a kü­lönbség egyénenként is. Geronto- lógiailag az az állásfoglalásunk, hogy nincs két egyformán idősödő ember, és mindinkább idősödünk, annál inkább különbözünk egy­mástól - magatartásban, lelki mű­ködésben, tapasztalatban, szemlé­letben, reagálásban örömre-bánat- ra -, normál idősödési változása­inkban épp úgy, mint korunk elő­rehaladtával szaporodó bajainkkal, betegségeinkkel. Mindezzel azt kí­vánom csupán jelezni, hogy általá­nosítani népességünk ezen rétegé­ről semmiképpen nem lehetséges. Eltérő sajátosságok Még kevésbé lehet egy csoportot vagy egy réteget kiemelni összné- pességi rendszeréből, összefüggé­seinek, előzményeinek, történeti­ségének szerves alakzatából, va­gyis rendszeréből. Ugyanakkor az is gond, hogy sem a nyugdíjasok, sem az idősek valós életét, háttér jellemzőit, személyes szükséglete­it, igényeit, vágyait, lehetőségeit és képességeit hitelesen nem ismer­jük. Személyes életsorsok, kiugró tragédiák, nyomasztó elhagyatott- ságok, rokkantságok, szegénysé­gek nemcsak az érintettek, hanem mindannyiunk számára lélekseb- zők és igazságosságot követelők - közel és régmúltunkban egyaránt -, de most a jelenben, az „elvárá­sok és a nyilvános lét demokráciá­jában” még inkább megrázóak. Ezeket a tragédiákat nem enyhíti természetesen, hogy vannak nagy­szerű nyugdíjas és idős életsorsok, harmonikus és alkotóan boldog idősek, családban és jólétben élők és nagyon sokan olyanok, akik nem a nyugdíjukból és járadékok­ból élnek. Mások pedig szerény kisnyugdíjukból is adnak unokáik­nak, gyermekeiknek vagy akár rá­szoruló másoknak. A magyar viszonyok a társadal­munk rohamos átalakulásából kö­vetkező olyan sajátosságokat tük­röznek, melyek nagyban eltérnek az EU országok életétől és csatla­kozásunk előtt ezek a különbségek rendkívüli erőfeszítéseket igényel­nek, mi több, követelnek, hogy egyéni módon törekedjünk EU- harmonizációra a szociálpoliti­kánkban is. Meg kell jegyeznem, hogy sokkal gazdagabb, magasabb életszínvonalú országokban újabb adatok szerint (a tagországok kö­zül 11-ben gyűjtött mintáról van szó) 26 és 51 százalékos arányban vélekednek úgy, hogy a nyugdíjak­ból csak nehézségekkel lehet meg­élni. Hazánkban nemcsak a megél­hetési problémákról tudunk, ha­nem arról is, hogy nálunk a fogyat­kozó családok, a romló emberi kapcsolatok, a támasz nélkülivé válás, a napi problémákkal való megküzdés gyengesége és a nem­zedékek közötti magatartászava­rok nagymértékben terhelik lelki­leg, testileg az időseket - nem is szólva a gyakori jogsérelmekről. Több évtizedes orvosi, oktatási, képző és szakképző, valamint szo­ciálpolitikai, tudományos és köz­életi tevékenységem alapján úgy látom, hogy ez a problémasor egy­ben felhívást és útmutatást is jelez, melyek révén problémakezelő - és nem utolsósorban megelőző - fel­adatok fogalmazhatók meg és olyan programok alakíthatók ki, melyek közép- és hosszú távú ter­vezés mellett a közvetlen jelen ba­jok enyhítését eredményezhetik. A civü szerveződések létfontos­ságát az EU felelős intézményei új­ra és újra deklarálják - ezek evo- lutív befolyása az EU Bizottságban és az EU Parlamentben meghatá­rozóvá vált. A nyugdíjasokat mind­inkább a társadalom „alvó erejé­nek” - a gazdaságba újra bevonha­tó „Negyedik Pillérének” emlege­tik -, újabb irányelvek és karták fo­galmazódnak meg, melyekben a nyugdíjas létre, az idősségre vonat­kozó ön- és közvédelmi követelé­sek, jogok kodifikálódnak, erőtel­jes nyomást gyakorolva kormá­nyokra, intézményekre, de maguk­ra az egyénekre és csoportjaikra, érdekképviseleteikre, és tagjaikra egyaránt. A szolidaritás szükséges­Dr. Iván László sége előtérbe került mind a nemze­dékek közötti viszonyokban, mind a munka világában, mind a politi­kában. A munkaadók és a gazda­ság meghatározó szereplői erőtel­jesen hangoztatják a fogyasztói tár­sadalom alaptételét, hogy a piac törvényszerűségeit nem lehet „ ké­zi vezérléssel megerőszakolni”. Azt is hangsúlyozzák, hogy a gaz­dasági növekedést ma már az „új nemzedékek” innovatív ereje és lendülete biztosítja elsődlegesen, mellettük Európában úgy tűnik hangot kapott az a bizonyos Ne­gyedik Erő (a tapasztalatilag meg­határozó idősebb nemzedékek ere­je!) is. A szociálpolitika is mindin­kább előbbre sorolódik a döntések­nél, jelezve, hogy az államok, a kormányok nem vonulhatnak ki a nyugdíjasok és idősek egészségé­nek, életminőségének biztonságát szavatoló kötelezettségekből, még ha biztosítási rendszerek fejleszté­sében érdekeltek is. Előkészíti a törvényt Magyarországon is egyértelműen gazdaságfüggő szociálpolitika ér­vényesülhet, ez megkérdőjelezhe­tetlen mind az egészség, mind az alapvető megélhetési, jóléti ügyek­ben egyaránt. A humánus, vagy igazságosság követő elosztás, ter­vezés, ügykezelés, törvény-előké­szítés, esélyközeli beállítódás azonban megkövetelhető és erőtel­jes érdekképviseleti érvekkel és ja­vaslatokkal, úgynevezett civü erő­vel „kikényszerítővé” válhat. Az Idősügyi Tanács 1996-tól, el­ső megalakulásától, majd 1998-as újjáalakulásától intézményes ta­nácsadóként, közvetítőként, javas- lattevőként és problémafeltáróként egyaránt következetes munkát vé­gez, de nem hatóság, nem szak- szervezet, nem valamiféle nyugdí­jasok és idősek civil csúcsszerve­zete, nem ez a jogosítványa. A tes­tületet civil szervezetek és szak­mák képviselői alkotják, működési feltételeit kormányzati (jelenleg a Szociális és Családügyi Minisztéri­um) háttér biztosítja. Eddigi műkö­dését a témák sokoldalú megköze­lítése és konszenzusos döntések, állásfoglalások jellemezték. Meghívásra részt vett eddig az Idősügyi Tanács ülésein az egész­ségügyi miniszter, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigaz­gatója, a miniszterelnök és hivatal­ból, mint a kormány oldaláról el­nök, a szociális és családügyi mi­niszter. A témák között szerepelt a nyugdíjkérdés, az egészségügyi helyzet, az időseket érintő szociá­lis törvény, a fogyatékosságügyi törvény, az úgynevezett szociál- egészségügyi ellátórendszerek kér­dése, a gyógyszertámogatások problémaköre, a nemzedéki szoli­daritás kérdése, a civil szerveződé­sek fejlesztésének ügye, szenior ta­nácsadó testületek létrehozása, újabban a nemzedéki tanácsok le­hetősége és legutóbb az úgyneve­zett Magyarországi Idősügyi Charta tervezete, mely alapját ké­pezné egy Magyarországi Idősügyi Törvény előkészítésének! Anyagi biztonságot Az idősügyi charta az Európai Szo­ciális Chartából kimaradt idősügyi vonatkozásokat kívánja rögzíteni, az Alkotmány „jelzéseinek” lebon­tásával és jogi értelmezésével az idősek egészsége, jóléte, aktivitása, foglalkoztatása, társas-társadalmi bevontsága, emberi méltósága, el­ismertsége, diszkrimináció mente­sítése érdekében. A charta azon­ban természeténél fogva nem köte­lező erejű a kormányokra, intéz­ményekre, ezért morális erejének garantált megvalósulása érdeké­ben, szükségesnek tartjuk idős­ügyi törvény kidolgozását. A nyugdíjas lét meghatározó alapjai: az anyagi biztonság, a nyugdíjak tisztességes életet nyúj­tó szintje, a személyes tevékeny­ség biztosítása diszkrimináció nél­kül, az egészségszolgáltatások és a betegellátás, a megelőzéssel, reha­bilitációval és ápoló-gondozás, va­lamint gondoskodás és életvégi el­látás emberi méltóságának garan­ciája, a helyváltoztatás lehetősége, a részmunkaidő, a fokozatos nyugdíjbamenetel, az azonos telje­sítményért azonos bér, a tanulás, továbbképzés lehetősége a harma­dik életszakaszban is, az időskor sajátosságainak megfelelő szolgál­tatások, szakosodott ellátások elér­hetősége, végül, de nem utolsó sor­ban a családon belüli és család nél­küli életet segítő, támaszt jelentő intézmények fejlesztése, adóked­vezményes működtetése. Az idősügy pártok feletti köz­ügy, így kell megjelennie a politi­kában is, a szakmapolitikában pe­dig az időskor sajátosságainak fi­gyelembe vétele szükséges. Nem nélkülözhető a nemzedéki és in­tézményi szolidaritás gondolatá­nak elterjesztése - már óvodában, iskolában -, az idősmegtartó csa­lád, az idősmegtartó közösség és az idősmegtartó állam megvalósí­tása. ■ Idősügyi tanács sebtében December elején a nyugdí­jas szövetség küldöttgyűlé­sén dr. Gyenesei Istvánnak, a megyei közgyűlés elnöké­nek előterjesztése nyomán megalakult a somogyi idős­ügyi tanács. Svajda József, az MSZOSZ elnöke megle­petéssel fogadta a hírt.- Másfél éve egy nálunk tartott ta­nácskozáson fogalmazódott meg a testület létrehozásának gondolata- ismertette az előzményeket Svajda József. - Kovács Lajos a megyei szövetség, Székely Sándor a kaposvári egyesület és Wágner József a szakszervezeti nyugdíjas egyesületek megyei elnöke kértek meg, hogy írjak egy levelet a me­gyei közgyűlés elnökének, és te­gyek javaslatot idősügyi tanács megalakítására. Örömmel vállal­tam, hiszen a somogyi idős korú lakosság országos átlagot megha­ladó aránya indokolttá tette a tes­tület létrehozását. Nem sokkal ké­sőbb előkészítő megbeszélésen a tanács összetételéről, működési szabályzatáról tárgyaltunk, aztán hosszú ideig nem történt semmi. Másfél hónapja dr. Kolber Istvánt, a megyei közgyűlés MSZP-s képvi­selő csoportjának vezetőjét arra kértem, interpelláljon az ügyben. Valószínűleg ennek hatására fel­gyorsultak az események decem­berben egy nyugdíjas tanácskozá­son sebtében megalakították a ki­lencfős testületet. Mi, a kezdemé­nyezők, erről hivatalos értesítést nem kaptunk. A tanács összetéte­lét is csak hallomásból ismerem, és sajnálattal kell megállapítanom, hogy néhány kivételtől eltekintve legtöbbjüknek semmi köze az idő­sekhez. Nem azért mondom ezt, mert a több mint tízezer szakszer­vezeti nyugdíjas nem jutott képvi­selethez, hiányolom többek kö­zött a speciális jogszabályokat is­merő nyugdíjbiztosítási igazgató­ság és az egészségbiztosítási pénz­tár szakembereit. Mi persze nem akarunk ebbe beleszólni, dolgoz­zanak, kívánjuk, hogy végezzék a munkájukat eredményesen a me- gye időseinek hasznára.______ ■ CSILLOGÓ GYERMEKSZEMEK. A Ságvári Szivárvány Nyugdíjas Klub a nagy ünnep előtt egy nappal a falu gyerekeinek rendezett karácsonyi ünnepséget. Műsorral, ajándékokkal, süteményekkel készültek az óvodások megvendégelésére, sokan betegen is vállalták a fáradságot azért, hogy örömet szerezzenek a kicsiknek. Együtt gyújtották meg a szeretet lángját, s áhítattal állták körül a hatalmas, díszes fenyőfát. Meghatóan szép ünnepet, igazi karácsonyi élményt adtak az unokáknak a ságvári nyugdíjasok.____________________■ Évzáró közgyűlés Marcaliban December végén közgyűlésen összegezték az elmúlt esztendő eseményeit a Marcali Honvéd Nyugállományúak Klubjának tagjai. Nagy József elnök felidéz­te a budapesti, zalaegerszegi, soproni, badacsonyi, szennai, szombathelyi kirándulások élmé­nyeit. Részt vettek a somogyvári Szent László-ünnepségen, meg­látogatták Varasdon horvát baj­társaikat, Marcaliban is vendégül látták a varasdi, Csáktornyái és nagykanizsai obsitos katonákat. Színházi előadásokat néztek meg a fővárosban és Zalaegerszegen, a Honvéd Művészegyüttes két­szer, a Pécsi Nemzeti Színház művészei egy alkalommal ven­dégszerepeitek Marcaliban. A millenniumi találkozón ezeréves történelmünkre emlékeztek, az unokáknak gyereknapot, Miku­lás-ünnepséget rendeztek. Az élménygazdag, eredmé­nyes évhez persze pénz is kellett. Támogatást kaptak a Honvédel­mi Minisztériumtól, a városi ön- kormányzattól, amit köszönettel nyugtázott Nagy József elnök. Emellett a tagdíj, a közhasznú te­vékenységből származó bevétel és a tagok befizetései tették lehe­tővé, hogy bepótoljanak valamit abból, amit aktív korukban a szi­gorú szolgálat miatt elmulasztot­tak. Az évértékelő közgyűlés - amelyen megemlékeztek a klub megalakulásának 30. évforduló­járól is - a jutalmak átadása után vacsorával, táncmulatsággal zá­rult. ■ Hírek FOGADÓNAPOK. A Megyei Nyugdíjbiztosító Igazgatóság és az Egészségbiztosítási-pénztár munkatársai januárban az alábbiak szerint tartják fogadónapjaikat a megye városaiban: ma, 4-én reggel 8-tól délután 4-ig Csurgón, holnap, 5-én reggel 8-tól délután fél 2-ig Barcson, 8-án, hétfőn reggel 8-tól 4-ig Marcaliban, 9-én, kedden reggel 8-tól délután 4-ig Siófokon, 10-én, szerdán reggel 8-tól délig Tabon, délután 1- től 4-ig Balatonföldváron, a szokott helyen várják az ügyfeleket a két biz­tosító munkatársai. BETEGSÉGMEGELŐZÉS. - A Megyei Önkormányzati Hivatal Nyugdíjas Klubja egészségvédő sorozatának következő előadására január 9-én, kedden kerül sor. Ezúttal az idős kori csontritkulás megelőzésére kaphatnak tanácsokat az érdeklődők a megyeháza földsz­inti tanácstermében délután fél hatkor kezdődő rendezvényen. KŐRÖSHEGYI SZILVESZTER. A 2000. év utolsó éjszakáján nosztal­gia-nótákkal, műsorral búcsúztak az óévtől és köszöntötték az újat a kőröshegyi nyugdíjasok. Éjfélkor pezsgős koccintással kívántak egymás­nak boldog új évet, évszázadot, évezredet. TAVASZI TERVEK. A Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületében elkészítet­ték az idei tavaszi klubprogramok tervét. Az első, Utószilveszter című találkozót hétfőn délután 3 órától tartják a Szent Imre utcai ház félemeleti nagytermében.______________________________________■ Oldalszerkesztő: KATONA CSONGOR Korral, sajgó ízületekkel, derékkal nem törődve, hajnalig tartott a szilveszteri bál FOTÓ: LÁNG RÓBERT Szilveszteri lendületben Egy nappal korábban, december 30- án tartotta szilveszteri bálját a Kaposi Őszi Napfény Nyugdíjas Klub, egyrészt azért, hogy másnap éjfélkor a családdal együtt köszöntsék az új évet, másrészt azért, hogy részt vegyenek a Kossuth téri Álomalapítás prog­ramjában, tanúi legyenek az évezredváltó tűzijátéknak. Az Együd Árpád Művelődési Ház szín­házterme most is megtelt, már este hatkor megkezdődött a fergeteges táncmulatság, és korral, nyava­lyákkal nem törődve, apró szüneteket csak a vacsora és a tombola idején tartva, hajnali háromkor kívántak egymásnak boldog új esztendőt. Következő összejövetelükre sem kell sokáig várni, a januári báljukat 10-én szerdán délután 5 órától ren- dezik a megszokott helyen. ______■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom