Somogyi Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-20 / 17. szám

10. oldal - Somogyi Hírlap 2001. Január 20., szombat j$i||:| Király Nely versei Mindenki Mindenki átmegy a maga poklain. Mindenki leszáll a maga holdjain. Mindenki jobb lesz a maga jobbjain. Még Te is. Mindenki túlél pár halált. S többet veszít, mint amennyit talált. Mindenki rohan a semmibe. És senki nem térhet meg senkibe, még Te sem. Nagykapomok Némán és színpompásan öleli át a hegytetőt s a lomha dombokat. Fest ragyogót és tompa foltokat, míg e múló pillanatban elidőz az ősz. Valahol Valahol mégis őrizlek, ahogy istenek őriznek néma ajkakon szavakat. Valahol mégis őrizlek, mint megfejtett titkokat a kétkedők, oly mélyen, ahogy te őrződ magadat. Templom Az eleven lélek már nyitva áll résnyire S miközben születni kész az ige felszentelt ajkakon Még magamban elmondom, ami ma megváltásra vár, S, ahogy a szó szentsége szíven talál Kezeim közt megszelídül a halál. Oldozott Szerették a szavak, mert rezdülésnyi idő alatt hámozta a felszínt, s lent a lényeg megmaradt. Szerették a színek, mert a megtörő ívek lágy anyaggá formálták benne a lézengő rímet. Szerették a mozdulatok, mert kéznyújtásra kezet adott. Kötődni vágyott és olykor oldozott. Szeretem Szeretem az esti csendet, mikor az elmélázó gondolat rak rendet az elhadart mondatok között. Mikor a lámpafényben az árnyék remeg. Mikor még meg-megmozdul a kezed az álom küszöbén, de már nem nyújtod felém. A tehenészbrigád találkozói az irodalommal Moldova György: Az EU-csatlakozással a máz eltűnik, marad, a salak, Európa előszobájából a hátsó udvarba kerülünk Moldova György Kossuth- és József Attila-díjas író volt a Várdai Ifjúságért és Polgárokért Egyesület legutóbbi vendége. A találkozóra a nemrég megjelent Európa hátsó udvara című riportkönyv szolgáltatta az alapot.- Az egyik internetes újság fórumában nemrég a legújabb könyvéről volt szó. Az egyik vélemény szerint: Moldova igazat ír, de csak a rosszat látja.- Aki ezt írta, biztosan eltöltött a Nyír­ségben hozzám hasonlóan másfél évet, és velem ellentétben rengeteg pozitívu­mot is észrevett. Őszintén irigylem. Amennyiben magamat írónak nevezhe­tem, akkor a dolgom nem más, mint a törött váza szilánkjainak felkutatása. Hosszú és boldog szerelemről mégsem lehet írni amikor a váza törött, mert vala­kik nem vigyáztak rá. Az igazság az, hogy néhány éve még azt mondták: Zá­hony lesz Kelet kapuja. A vidékfejleszté­si miniszter azt állította, hogy nincs messze az idő, amikor a nyíregyházi re­pülőtérről felszálló gépek viszik a virágo­kat és a gyümölcsöket Floridába. Ehhez képest 40 százalékos a munkanélküliség, és öreg parasztok siratják a műveletlen földjüket. Ehhez jött két év aszály, majd a belvíz és az árvíz. Ezek után talán nem csoda, hogy erről írtam, s nem arról, hogy milyen szép szemük van a szabol­csi menyecskéknek. Talán az sem megle­pő, hogy Nyíregyházán nem található meg a könyvesboltok kirakatában a könyvem, holott már a harmadik kiadást is megérte, és a minap a negyvenötezre­dik példányát nyomtatták ki.- A másfél éves anyaggyűjtés alatt mely területeket kereste fel, és milyen meghatározó élményekkel tért haza?- Főként Nyíregyháza környékén, Kárpátalján, Szlovákiában és a ma ro- - mán Partium területén beszélgettem az emberekkel. Amikor nekiláttam a mun­kának, akkor csak annyit tudtam, hogy a helyzet rossz. Most már látom: a hely­zet nem rossz, hanem egyenesen kilá­tástalan. Határon túli magyarokat éhbér­ért dolgoztatnak halálra, miközben meg­szűntek a kisgazdaságok. Az öreg gaz­dálkodók fiai beköltöztek a városba, ahol tanultak. Megkapták az utolsó pénzt az apjuktól lakásra meg kocsira, s ezzel végleg befejeződött a tőkekivonás a mezőgazdaságból. Mindezek követ­kezménye a rendkívül erős alkoholiz­mus, a hajléktalanok és csencselők töm­kelegé. Pusztul a szabolcsi alma, ami el­adhatatlanná vált, a dohánykereskede­lem pedig halálra van ítélve. Úgy adták el a dohánygyárakat, hogy nem kötötték ki, mek­kora arányban kell ma­gyar termékeket fel­használniuk. Az uniós csatlakozás előtt úgy dolgoznak itt a kárpát­aljai magyarok - rosz- szabb esetben a cigá­nyok -, mint a magya­rok nyugatabbra. A te­hetősebb keleti urak még nyíregyházi bank­ban tartják a valutát, akárcsak a valutaszám­la megszűnésének hí­resztelésekor mi a só­goroknál. Az uniós csatlakozáskor mindez véget ér mert a máz el­tűnik, marad a salak. Hát így lesz ez Európa előszobájából a hátsó udvar.- Generációk nőttek fel szociográfiáin, er­kölcsi felelősséget kuta­tó írásain. Mi lehet az oka an­nak, hogy az olvasóközönség kezd közönybe burkolózni ezekkel az igaz­ságkereső írá­sokkal szem­ben?- Csak bele kell gondolni abba, hogy ez a könyv például több ezer forint, míg annak idején a Bűn az élet című börtön­riport 98 forintba került. Az a könyv 520 ezer példányban fogyott, most egy ver­seskötet háromszáz példány fölött már jónak számít. Ennek az oka nemcsak szegénység, hanem az is, hogy nem mondanak a szerzőik olyat, ami az em­bereket érdekli. Belterjes lett az iroda­lom, manapság az írók egymásnak ír­nak. Olyanról sem tudok, hogy valaki el­ment volna másfél évre egy olyan hely­re, ahol nem tudni mit hoz a holnap. Én voltam bányász, útépítő, vasutas, nevelő Moldova György 1934. március 12-én született Budapes­ten. A Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgiai szakán tanult, majd film forgatókönyvek írásával foglalko­zott. 1955-től Irodalmi folyóiratokban jelentkezett elbe­széléseivel. Regényeket, riportokat, forgatókönyveket és színműveket is irt. Munkája elismeréseként SZOT-díjat, két ízben József Attlla-dijat és Kossulh-dijat vehetett át. egy javítóinté­zetben és még sorolhatnám a különféle mun­kákat, ma már csak hivatásos hallgató vagyok. Ha kell, hát reggelig hallgatom azokat az embereket, akiket már a saját családjuk sem hallgat meg. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ma már nincsenek Galgóczy Erzsébetek, de még egy Végh Antal sincs.’ Maradtam utóvédnek és céltáblának. Nyílt támadá­sok érnek és kiközösített az írótársada­lom. Sosem voltam párttag, de vállalom a baloldaliságomat. Kifejezetten jól esett, amikor itt Várdán Szász Endre úgy üdvö­zölt: három rendes kommunista volt eb­ben az országban, mégpedig a Kádár, a Grósz, meg a Moldova. Szeretném, ha a szocialisták nyernék a következő válasz­tásokat, de ha kell, utána nyomban ne- kiugrok a torkuknak.- Az utóbbi pár könyve a magyar vi­dékről szól. A Zselicről milyen élmény­anyaga van?- Ráhibázott, mert úgy volt, hogy ide­jövök egy zselici riportkönyvet írni. Az­tán mégis jobban vonzott Szabolcs- Szatmár. Talán éppen azért, mert a vi­dék problémája ott még hatványozot­tabban felszínen van. Úgy is mondhat­nám, hogy magasabb az alkoholtartal­ma annak a térségnek, és hát valahogy ott találtam rá arra a csapatra, akikkel szívesen dolgoztam. Voltaképpen senki nem kért fel erre, nem volt nekem szponzorom sem. Ami Somogyországot illeti, azért van személyes élményanyag, hiszen Böhönyén voltam katona. Ez azonban annyira régen volt, hogy nem is érdemes felidézni.- Min dolgozik jelenleg?- Most a golyóstollról írok könyvet, mivel Bíró László személyében ma­gyar feltalálója van, míg tökéletesítője Goy Andor technikus volt. Jártam Ar­gentínában, és beszélgettem Bíró Lász­ló lányával, akinél egy nagyon érdekes anyagot sikerült összeszednem. Emel­lett elkezdtem egy önéletrajzi írások­ból álló könyv szerkesztését, de írok a baloldali útkeresésről, azaz Horn Gyu­láról, Pozsgay Imréről és Thürmer Gyu­láról is. A Rádiókabaréban vagy a Hó­cipőben már nem vállalkozom írásra, mert kilencvennégytől megváltozott az általam egyébként azóta is tisztelt csapat magatartása. Elveszett a szatíra éle, mert azzal az illúzióval nem lehet senki fenekét nyalni, hogy az majd aranyeret okoz. Nem véletlen, hogy a zseniális Hofi Géza nincs a mai humor- heroldok között. Ami viszont öröm számomra, hogy szerencsére meghív­nak havonta 6-7 ilyesfajta találkozóra is, ahol sokféle impulzus ér, s főleg po­zitívak. Ezzel kapcsolatban mégis egy különös történet a kedvencem, amikor valahol a Bácskában egy téesz dolgozó­inak tartottam élménybeszámolót. Az - előadás végén lehetett kérdezni tőlem, de csak nem akart megszólalni senki sem. Sokadik biztatásra felállt egy né­ni, és miután még egyszer megkérdez­te, hogy valóban mindent meg lehet-e tudakolni, erőt vett magán. Azzal állt elő, hogy miért mindig a tehenészbri­gádnak kell eljönni író-olvasó találko­zóra? TAKÁCS ZOLTÁN 2001 a nyelvek európai éve Új bélyeg kibocsátásával kapcsoló­dik a Magyar Posta a nyelvek euró­pai évének programjához, amit az unió és az Európa-tanács szervez; alapvető célja a nyelvtanulás nép­szerűsítése. A sokszínű Európa számára kulcsfontosságú a nyelvismeret. Számos országban a legtöbb em­ber számára természetes, hogy leg­alább három nyelven beszél. Könnyebben jutnak külföldre, akár tanulmányaik folytatására, akár, hogy munkát vállaljanak. Ők használhatják ki legjobban az eu­rópai állampolgárság és az egysé­ges piac kínálta előnyöket. Az Eu­rópai Bizottság szeretné, ha min­denki egyformán élvezné ennek előnyeit, s az unió is széles körű te­vékenységet folytat a nyelvtanulás népszerűsítéséért. 2001 a nyelvek európai éve, s ez is segít, hogy még inkább a figyelem középpontjába kerüljön a nyelvtanulás. Az új bé­lyeg egymás felé fordított két jelké­pes arca s megannyi színe utal jel­képesen a nyelvi sokféleségre. A 40x30 milliméteres perforált bélyeget, amit Molnár Kálmán ter­vezett, a héten hozta forgalomba a posta. Ofszet nyomással készült, értéke 100 forint. ■ Egri csillagok musical Uj változatban, a Magyar Kultúra Napja rendezvényeként hétfőn este mutatja be a Mandala Dal­színház Várkonyi Mátyás-Béres Attila: Egri csillagok című törté­nelmi musicaljét a nyíregyházi művelődési központban. Dobos László, a társulat vezetője, a da­rab rendezője elmondta: a Gárdo­nyi Géza regénye nyomán ké­szült, először 1996-ban bemuta­tott musicalt a szerzőkkel együtt dolgozták át, s a változtatások miatt az előadás ősbemutatónak is tekinthető. Megújították a dísz­letet is, amely monumentális, mé­reteivel és arányaival lenyűgöző alkotás lesz, legmagasabb pontja eléri a 6,2 métert. A jelmezek zö­me a budapesti Operaház műhe­lyében készült, a ruhákhoz több, mint két kilométer hosszú anya­got használtak fel. A musicalben 60 szereplő lép színpadra. ■ Könyvespolc Berta Bulcsú: Amerikai fiúk Berta Bulcsú, kiváló prózaírónk és szoci- ográfusunk 66 éve született és négy éve halott. Születésének évfordulójára jelen­tette meg a szekszárdi Babits Kiadó a rendkívül kifejező című és tartalmú soro­zatában, a „Korjellemző Magyar Iroda- lom”-ban az író „Amerikai fiúk” című munkáját. „Az Amerikai fiúk” az oly sok­színű alkotó újabb arcát állítja elénk, meggyőzve az olvasót arról, hogy Berta Bulcsú a drámairodalomban is maradan­dót tudott alkotni. A kötet tulajdonképpen hangjátékok gyűjteménye, a végén egy nagyobb terje­delmű szatirikus játékkal, „A fürdőigaz- gató”-val. A mű oroszlánrészét - címé­nek megfelelően - az „Amerikai fiúk” cí­mű hangjátéksorozat teszi ki, amely 11 darabból áll. Ezek az amerikai fiúk nem Taszáron szolgálatot teljesítő amerikai katonák. Nem. A két főhős, Hontai György és Jaksa Péter, két minden hájjal megkent, dörzsölt fiatalember, akik a szorosan összekapcsolódó jelenetek so­rán állandóan ingáznak az óhaza és az újhaza között. Ám sem Magyarországon, sem Amerikában nem találják föl igazán magukat. A felpörgetett amerikanizáció sokszor éppúgy fárasztja Őket, mint a bü­rokratikus megkötöttségek. És sem egy­más nélkül, sem egymás mellett nem tudnak élni, hiszen mindkettőjük célja a másik örökös becsapása és félreállítása... A többi szereplő csak keret, vagy úgyis mondhatnánk, zenei aláfestés ezekben a hol groteszken szomorú, hol vitriolosan szatirikus jelenetekben. Akik az olvasó­val együtt sokszor maguk is megdöbben- ten figyelik a két főszereplő, Hontai György (szójátékkal úgy is mondhat­nánk, hogy Hontalan) és Jaksa Péter el­képesztő húzásait... Az „Amerikai fiúk” a rendszerváltás elején játszódik. Egyesek, így Hontai György és Jaksa Péter is, a meggazdago­dás érdekében minden eszközt lehetsé­gesnek tartanak. Ám látszólagos ke­ménységük ellenére sokszor tele vannak lírai vonásokkal is. Régi hazai ízeket, ha­zai tájakat, hazai emlékeket, hazai barát­ságokat keresnek. És oly nehezen tudják (tudjuk!) elfogadni, hogy immár minden megváltozott... A riasztóan hiteles embe­ri sorsok széttört tükör cserepeihez ha­sonlítanak... és ezek a szilánkok jelképe­sen belevágnak az olvasóba is... A hangjáték-sorozat egyik legmeghök- kentőbb darabja a „Ház a föld alatt.” Jaksa Péter amerikai feleségének, Jane- nek (akit csak százkilós ősanyának hív) a Balaton-parton házat akar építtetni, amelynek „alul lesz a teteje és fölül a lá­ba...” Feje tetejére áll a lakásépítés is, akárcsak a világ... Egy másik jelenetben, a „Stefi unatkozik”-ban már újra Ameri­kában vagyunk. A feldühödött, féltékeny Jaksa Péter belő Stefi néni ajtaján, hogy megbüntesse az ott rejtőzködő Hontai Györgyöt... Stefi néni boldo­gan kapja föl az éppen utazáson lévő férje puskáját: „Ha a Jocó fuvarba megy, megőrülök az unalomtól... Az Isten küldött benneteket ide...” Egy maréknyi Amerika... Vagy talán nemcsak az...?! A hangjáték-sorozat egyik legro­konszenvesebb alakja Emese, Hontai György terhes élettársa. Egyszerű munkásszármazású, de múltját, jö­vője érdekében, meg kell tagadnia. Hontai György így oktatja ki: „A me- lós apádat nálam nem fogod eladni, kicsikém... Túl sokat fecceltem” bele a te személyiségedbe... Ha elrontod, nagyon sajnálom, de csődre én nem vagyok ve­vő... A törtetés, a kíméletlenség, a hajsza mellett valami más is kihallatszik ezek­Bertha Bulcsú (Eigel István rajza) bői a jelenetekből. Ahogy az író megfo­galmazza: „A legyőzöttek varázsa...” Halk, alig hallható, de mélységesen me­leg, emberi a szavuk... Rajtunk is áll, hogy minél többen meghallják... DR. SÍPOS CSABA------------—------------------­________________HÉTVÉGE___________

Next

/
Oldalképek
Tartalom