Somogyi Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-18 / 15. szám

8. oldal - Somogyi Hírlap 2001. Január 18., Csütörtök Úgy élt, ahogy prédikált Dubovay Géza esperes a kaposvári evangélikus gyülekezetben végzett csaknem öt évtizedes szolgálatáért kap­ta a Somogy Polgáraiért kitüntető díjat. A megye legnagyobb elismerését azzal indokolták: nehéz körülmények között is rendületlenül támogatta a megfárad­takat, és bátorította az elesetteket. Dubovay Géza vegyészmérnöknek készült, jelentkezett is a fővárosban a műegyetem­re, de időközben rájött: nem ezen a pályán van a helye. Akkoriban alakult egy kis gyü­lekezet Budapesten, s oda mindennap el­ment, így abbahagyta tanulmányait.- Az édesapám is lelkész volt, de majd­nem húsz évnek kellett eltelnie, mire ráéb­redtem, hogy én is ezt az utat akarom járni- avatott be a múlt rejtelmeibe az esperes.- Sopronban végeztem az egyetem hittudo­mányi fakultásán, majd Szombathelyre ke­rültem, ahol egészségügyi kiképző-tanfo­lyamon kellett részt vennem. Életem követ­kező állomásán, Sárszentlőrincen két és fél évig tartott a Ielké- szi szolgálatom. Akkor szerettem meg a falusi életet. Fábián Imre főesperestől pedig megtanultam, hogy bízni kell az emberek­ben.- A bombázások idején, 1944-ben került Kaposvárra. Mihez tudott kezdeni egy isme­retlen városban?- Nagyon nehéz idők jártak akkoriban Dubovay 6éza 1919-ben született Pápán. 1942 ben szerzett diplomát a pécsi hittudományt egyetem soproni fakultásán. 1944-töl szolgált Kaposváron; 1970-ben volt az esperesl beiktatá­sa. 1994 óta nyugdíjas. Nős, két gyermeke és négy unokája van. az egyházra. Istentisz­teletre mindössze 20-30 ember jött. Igye­keztem úgy hirdetni Isten igéjét, hogy akik hallgatják, azok gazdagodjanak, kapjanak valami többletet. Kerestem az emberek tár­saságát, akkor már nagy gyakorlatom volt a látogatásokban. Nemcsak az időseket, a betegeket kerestem föl rendszeresen, ha­nem a munkásokat is. A feleségem főztjét, befőttéit, lekvárjait sokan ismerték, hiszen gyakran vittem belőlük a rászorulóknak. Először gyalog, majd biciklivel tettem meg a több kilométeres utat. 1971-ben kaptam az első szolgálati autómat, egy Trabantot, azzal mind a 25 hozzám tartozó vidéki gyülekeze­teket végiglátogattam, s megismertem az ott élőket is.- Hét évvel ezelőtt vonult nyugdíjba. Az egyháztól minden bizonnyal nem szakadt el. Milyen most ez a kapcsolat?- Az utódommal, Szemerei Jánossal na­gyon jó viszonyban vagyunk; az első hóna­pokban, ha megkért, gyakran helyettesítet­tem. Mostanában ez ritkán fordul elő, de minden hívásra örömmel mondok igent. Néha bibliaórákat is tartok. Az egykori híve­imtől is nagyon sok szeretetet kapok; meg­állítanak az utcán, jókat beszélgetünk. So­kuk nevére és arcára sem emlékszem már, de jólesik, ha megszólítanak. Azt a szót, hogy unalom, most sem ismerem. Az évti­zedek során felhalmozódott teológiai és iro­dalmi könyveket most van időm újraolvas­ni, de szívesen segítek feleségemnek is a háztartásban. Most is ugyanolyan rövidnek érzem a napokat, mint abban a 21 évben, amikor esperesként tevékenykedtem. Aki ismeri Dubovay Gézát, tudja, hogy a gyülekezetei családjaként szerette és tisztel­te, ennek ellenére saját hozzátartozóit sem hanyagolta el. Prédikációi nem egymás után rakott mondatok voltak; nemcsak hirdette az igét, hanem a szerint is élt. Megtanulta: a magányos emberekkel nem elég beszélget- ni, meg is kell hallgatni őket. szabó kinoa Plébános Somogy polgáraiért Örül, hogy a papi hivatást vá­lasztotta. Intemetezik és időnként Eddát hallgat. Jól kijön a fiatalokkal, de az idő­sek is megbíznak benne. So­kat dolgozik, mégis úgy érzi, hogy a többszörösét kapja vissza, mint amennyit ad. A megyei közgyűlés a Somogy Polgáraiért elismeréssel dí­jazta a megyenapon; Kiss Ivánnak, Marcali plébánosá­nak a hitoktatói munkáját ismerték el. Ugyanazt a tevé­kenységet, amiért alig 15 éve komoly megrovást kapott. Marcali- A hitoktatási felügyelet vezetője­ként én ellenőrzőm az egyházme­gye hittantanárait - mondta Kiss Iván. - Annak idején részt vettem a hittanoktatás megszervezésében is. Az egyházmegyében 16 800 di­ák tanul hittant; Somogybán 12 ezer, Marcaliban pedig több mint 700. Ez országos összehasonlítás­ban is nagyon szép eredmény. Sok a hittanosunk, s ez nagyon jó ér­zés. A marcali eredményre meg különösen büszke vagyok.- Somogy polgáraiért végzett munkáját ismerték el, elsősorban a hitoktatóit. Mit tett ezenkívül a me­gyepolgáraiért?- Huszonhét éve szenteltek pap­pá, ebből 25 évet Somogybán tevé­kenykedtem. Bejártam szinte az egész megyét; voltam kis faluban és városban is. Mindenhol a legtöbbet adtam, amit adhattam. Szerető fi­gyelemmel fordultam az emberek felé, és igyekeztem a legnehezebb időkben is megtartani bennük a hi­tet. Ezt tartom a legfontosabbnak abból, amit tettem. Lehet, ez most nem mond sokat. De ha arra gondo­lok, hogy 1984-ben azért hivattak az akkori illetékesek, mert Somogyváron az egy évvel korábbi­nál eggyel több hittanos csoportom indult, ez is jelzi: teljesen más volt akkor a mi hivatásunk. Most ugyan­ezért a munkáért elismerés járt.- Mit kapott ezen az elismerésen kívül cserébe?- Ó, ez az elismerés csak a rá­adás; nagyon örültem neki, de zavarban is voltam. Ugyanis úgy érzem, hogy az emberek között megsokszorozódott az én szere­tetem, és mindig sokkal többet kaptam tőlük, mint amennyit ad­tam. Érzem, hogy szeretnek a hí­vek. Ez mindig élmény, s a leg­több, amit tőlük kaphattam.- Megtalálta a hangot a fiatalok­hoz, ők belevaló papnak tartják. Mit gondol: mién?- Fiatal vagyok; a kitüntetet­tek közül is én voltam a legfiata­labb. S egyébként is úgy gondo­lom: nekünk az a dolgunk, hogy összegyűjtsük az embereket. Jé­zus a példaképem. Jelen volt ő is örömben és bánatban is. Borrá változtatta a vizet, ha arra volt szükség, s ha kellett, gyógyított. Szeretek a hívekkel találkozni, velük lenni nemcsak a misén vagy az ünnepeken.- Van legkedvesebb bibliai példázata?- A tékozló fiú. Mert azt mondja, hogy Isten irgal­mas, mindig jelen van és megbocsát. Aki pedig hi­szi az Istent, öröme lesz és bocsánatot nyer.- Önnek van mit meg­bocsátani?- Persze. Hirtelen haragú ember vagyok. Gyorsan kijövök a sodromból, és ezzel már sok hozzám közel álló Kiss Iván 1949-ben született Várvölgyön. A győri bencéseknél Járt gimnáziumba, s a fővá­rosban a piaristáknál volt papnövendék. 1974-ben Veszprémben szentelték pappá. Szolgálata 27 évéből 2Sőt Somogybán töl­tött, a legtöbbet - tíz évet - a somogyvárl plébánián. 1993 éta Marcali esperes-plébáno­sa. A megyei közgyűlés a Somogy Polgáraiért kitüntetéssel ismerte el a munkáját. Szabad­idejében Internetezlk és zenét hallgat. Egye­dülálló az egyházi zenei gyűjteménye. embert megsér­tettem. Ez, gon­dolom a bűneim közé tartozik. Igaz, sosem tar­tok haragot, mert a következő pilla­natban már el is felejtem, s ugyan­olyan szeretet van bennem, mint an­nak előtte. __________________________ FÁBOS ERIKA Ka posvár a második otthona Agg József főes­peres évtizedek óta mély hittel és humanizmussal munkálkodik egyházi közössé­ge és hívei érde­kében. Példamu­tató elkötelezett­ségével, szerény­ségével minden ember - hívő és nem hívő - tisz­teletét kivívta. Érdemei elisme­réseként ítélte neki a megyei közgyűlés a So­mogy Polgáraiért díjat. Agg József ugyan 18 éves korában döntötte el, hogy pap lesz, de mindig is úgy érezte, er­re a pá­lyára szü­letett, pe­dig a családjában senki sem vá­lasztotta ezt a hivatást. Nem volt azonban egyszerű az ide vezető út. A középiskolai tanulmányait a kaposvári Somssich gimnázi­umban kezdte, de végül Veszp­rémben érettségizett. Dolgozott segédmunkásként, majd két év katonai szolgálat után megkezd­hette teológiai tanulmányait.- Az első állomáshelyem Sümegcsehi volt, ezt követte Balatonboglár, majd Látrány és Nemesdéd - sorolta Agg József lelkipász­tori tevékenységének helyszíneit. - 1974-től 1985-ig Kaposfőn tel­jesítettem szolgálatot. Tizenhat évvel ezelőtt kerültem Kaposvárra. Nem bántam a változ­tatásokat, hiszen így nagyon sok embert megismerhettem. Volt részem plébánia, templom és ravatalozó építésében, tatarozásában is; ezek a híveim önzetlen segítsége nélkül nem valósulhattak volna meg. Fiatal plébánosként is köny- nyen elfogadtak, s én igyekez­tem tanulni is az emberektől.- Hol könnyebb egy pap élete: falun vagy városban?- Falun több időm volt, de el­lentétben a várossal: sok helyre kellett mennem. Itt, Kaposváron csak este jut időm a magánélet­re, de ehhez is hozzászoktam. Hajnalban kelek, hiszen nap­közben gyakran cseng a telefon; jönnek hozzám, s ezenkívül ta­nítok is az egyetem pedagógiai főiskolai karán. Sokan szemé­lyes problémáikkal keresnek föl; az a dolgom, hogy meghallgas­sam őket, és a lehetőségeimhez képest segítsek is nekik. Egyre több felnőttet kell felkészíteni a szentség felvételére. Termé­szetesen nem panaszkodom, hi­szen a papoknak van a legna­gyobb családjuk.- A Jézus Szíve plébánia terü­lete a legnagyobb a városban. Mekkora terhet jelent ez nap nap után?- Tizenötezer hívő tartozik hozzám, közülük rendszeresen körülbelül kétezren járnak misé­re. A templomon kívül négy plé­bánia is van a körzetemben. Évente 120-180 teme­tési, 80-90 keresztelői és 14-20 esküvői szertartást végzek. A papok 75 éves koruk­ban kérhetik a nyug­díjazásukat, nekem addig még egy fél év­tized hátra van. A na­pi munkát el tudom látni, bár előbb elfára­dok, mint fiatalabb koromban. Szüleimnek, a testvéremnek és a munkatársaimnak kell köszöne­tét mondanom, hiszen fáradozá­suk nélkül nehezebb lenne az életem. Azt azonban sohasem bántam meg, hogy ezt a hivatást választottam.- Mit jelent önnek Kaposvár?- Diákköri emlékek tömkele­gé jut eszembe a neve hallatán, de most már második otthonom­nak is tekintem. Rengeteg az is­merősöm. Még senkivel nem volt konfliktusom, s igyekszem mindenkit meghallgatni. A sza­badidőmben zenét hallgatok, ehhez erősen kötődöm, hiszen zongorázni és orgonálni is ta­nultam. Szívesen olvasok, s emellett szeretek nézelődni is a városban. SZABÓ KINGA Agg József 1931-ben született Somogytarnécán. 1957-ben fejezte be teoló­giai tanulmányait az esztergomi hittudományi főiskolán. 1957-ben szentelték pappá Veszp­rémben. 1985-ben került Kaposvárra, a Jé­zus Szive plébániára. Imahét a keresztény egységért Balás Béla megyéspüspök prédi­kációjával vasárnap este 6 órakor kezdődik az ökumenikus imahét Kaposváron a református temp­lomban. A január 28-án záruló programsor mottója: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”. Érre az alkalomra egy füzet is megje­lent a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, valamint a Magyar- országi Egyházak Ökumenikus Tanácsa kiadásában. Dr. Márkus Mihály református püspök és dr. Seregély István érsek az imákat, elmélkedéseket, bibliai szövegeket felsorakoztató kiad­vány előszavában azt hangsúlyoz­za, hogy az egyház egységéért fel­ajánlott ima és könyörgés nem korlátozható csupán az esztendő egy hetére; vélhetően a különbö­ző hitvallásúakat és felekezetűe­ket majd további közös imádko­zásra ösztönzi. Kurdi Zoltán metodista lelkész hétfőn a Jézus Szíve-templom- ban, Dani Zsolt baptista lelkész kedden a Szent Kereszt-templom­ban hirdeti az igét. Szerdán Nyéky Kálmán káplán - Atyám házában sok lakóhely van címmel - az evangélikus templomban elmél­kedik, csütörtökön pedig Ittzés János evangélikus püspök lesz a Szent Imre-templom vendége. Pénteken Bellái Zoltánná refor­mátus lelkész hirdet igét a Szent Margit-templomban, Csendes Sándor káplán pedig szombaton a baptista templomban prédikál. A keresztények egységéért szervezett imahét vasárnap a szé­kesegyházban zárul; dr. Márkus Mihály református püspök, a Ma­gyarországi Egyházak Ökumeni­kus Tanácsának elnöke osztja meg a hívekkel gondolatait. Az ökumenikus imaórák este, 18 órakor kezdődnek. a Magyar Katolikus lágyba. inra \ katolikus, fan. Egyházi üzenet katolikusokhoz Képeslapot juttat el január má­sodik felétől minden házhoz a katolikus egyház; célja a lakos­ság személyes megszólítása és közvetlen tájékoztatása. S mivel nincs nyilvántartás a mintegy hat és fél millió katolikus hívé­nek a lakcíméről, ezért küldi el minden családhoz, minden egyes háztartás postaládájába. Aki megkapja azonnal eldönthe­ti, hozzá szól-e; az egyház öröm­mel veszi, ha kérése mindenkit a saját hite megvallására késztet. Üzenetével Seregély István ér­sek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke fordul a hí­vekhez; felhívja a címzettek fi­gyelmét arra, hogy ötven év után a népszámlálás során - hitük és meggyőződésük szerint - ismét tanúságot tehetnek vallási hova­tartozásukról. ■ _________EGYHÁZA K ÉLETE

Next

/
Oldalképek
Tartalom