Somogyi Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-17 / 14. szám

6. oldal - Somogyi Hírlap 2001. Január 17., Szerda ÚJ CSALÁDI OTTHONOK. Ú] házba költözhet a falu szociális- lakás-építési programjának vég­hezvitelével a négy legrosszabb körülmények között élő kadar­kúti család. Már eladtak néhány önkormányzati tulajdonú szol­gálati lakást, s az ezekért kapott összegből fedezik a négy családi ház fölépítéséhez szükséges pá­lyázati pénz önrészét, (tz) BÖLLÉR AZ ISKOLÁBAN. Magyaregresen: az egyik vállal­kozó által felajánlott disznót az iskola udvarán vágták le; a disz­nóölésen részt vettek a pedagó­gusok, a szülők és a gyerekek is. A feldolgozott húst lefagyasztot­ták, s január 27-én használják föl a jótékonysági bálon; ennek a be­vételéből pedig fajátékokat állíta­nak föl az iskola udvarán, (tz) A TETŐT IS FÖLRAKTÁK. Bárdudvarnokon életveszélyes­sé vált az általános iskola épüle­te, s bár a tanulók száma nem éri el a törvényben meghatáro­zott huszonötöt osztályonként, az önkormányzatnak mégis át kellett építtetnie az iskolát. Az új épületrészre már fölrakták a te­tőt is, a munkát a belső burko­lással, a szerelvényezéssel, s a tanterem kialakításával folytat­ják. (szá) KÖNYV KAZSOKRÓL. Négy százezer forintot költött a kazso- ki önkormányzat a falukróniká­ra. A kemény kötéses, szép köte­tet a településről elszármazott Szalai László állította össze. A fa­luhoz való kötődést kívánta erő­síteni a képviselő-testület azzal, hogy a lakosokhoz, minden ház­hoz ingyen eljuttatta a könyvet; az érdeklődők és az elszármazot­tak pedig megvásárolhatják, (ié) TÁMOGATÁS DIÁKOKNAK. A Bursa Hungarica pályázat elbí­rálásával a Dombóvári Fiatal Ér­telmiségért közalapítvány kura­tóriumát bízta meg a város kép- viselő-testülete. A diákok kérvé­nyét a szociális körülményeik­nek figyelembevételével felállí­tott pontrendszer alapján bírál­ták el, s az ötvenhat pályázó kö­zül harmincnégyet támogattak a testület által elkülönített tízmil­lió forintos keretből, (tz) Terefere a Singer mellett A tanítónő mindenről tud Kazsok A barátságos varrómű­hely kedvelt találkahely Fonóban. A cserépkályha melegében, a varrógép halk berregése mellett cserélnek gazdát a hírek, itt találkoznak össze a tévésorozatok történetei s csendesednek el az éppen vetített részek kavarta indulatok. Dodó soha nem jut nyolc óra előtt a tévé közelébe, mégis min­denről jól értesült. ____Fonó A terebélyes szabóasztal és uralta műhely egykor kocsiszínként szolgált, ma kosztümöket, báli ru­hákat próbálnak öreg fa­lai között. Szép kort meg­élt már a tükör és a pró­bababa is, de azért nem vetekedhet a hetvenéves Singer varrógéppel. A negyvenes Neumann-nak külön története van; Berek Kati, a nagyszerű szí­nésznő hozta Dódénak, aki nagyon vágyott már egy elektromos szerkezetre. Azóta úgy hozzá­nőtt, hogy maga javítja az apróbb hibáit is; hiába van egy újabb gépe, az majd becsomagolva éri meg az öregkort.- Nem kell a régit mindig félredobni - mondta -, ha szépen, igényesen akarok megtűzni egy ru­hát, csak a Singerhez ülök le varrni, mert az eb­ben utolérhetetlen. A mindig vidám, szívélyes Cséplő Rózsáról - mert ez Dodó anyakönyvezett neve - nehezen hiszem el, hogy közelebb van a nyolcvanadik évéhez, mint a hetvenedikhez. Alig­ha tévedek, ha azt mon­dom, kevés hasonló korú asszony dolgozik ilyen ki­meríthetetlen energiával. Egyedül a vasárnapot tartja szentnek, amikor megérkeznek testvére felnőtt gyerekei, akiknek egyébként a becenevét is köszönheti. Olyankor együtt a család, tízen ülik körül az asztalt. Akkor várhat az estélyi, a télikabát, a kiszabott blúz, a kis műhely háttérbe szorul. Hétköznapokon amúgy is központi szerepe van: a helybéli idő­sek egyik kedvelt találkahelye. Komaasszonya, Jónás Józsefné másnaponta beköszön, és itt tölt néhány órát. Most is a pádon üldögél, szívesen bekapcsolódik a beszélgetésbe. Azt mondja, ne­hezen viseli a magányt az, akit korábban nagy család, öt gyerek vett körül. Egyik lánya meg­halt, az unokát most ő neveli, de a középiskolás tinédzser csak hét végén hoz egy kis életet a házba. A többi négy gyerek mind Budapesten él, A hetvenéves Singer mellett cserélnek gazdát a legfrissebb hírek FOTÓ: KOVÁCS TIBOR ritkán jutnak el a kis somogyi faluba. Marad hát a Dodónál töltött néhány óra. A szüntelenül sür- rogó varrógép nem zavarja a beszélgetést. Fel­idézik a múltat is. A tizenéves Cséplő Rózsa anyjától leste el a varrás fortélyait, majd 16 éve­sen letette a mestervizsgát. Azóta csak az anya­gokkal foglalkozott, megtanult bánni a csúszós, nehezen kezelhető kelmékkel és a munkát csak ímmel-ámmal végző tanulókkal is. Harminchá­rom lánynak tanította meg a szakmai fogásokat, mindegyikben a maga egykori lelkesedését ke­reste. Voltak köztük ügyesek, és olyanok is, akiknek semmi érzékük nem volt a szakmához. Hetvenöt-évesen azután felhagyott a tanulók ne­velésével. Most inkább a maga korabeliekkel törődik, és közösen szervezgetik a klubot.- Ha csak kéthetente is, de jó együtt lenni azokkal, akikkel közö­sen telt a fiatalságunk. Most már jut időnk a be­szélgetésre. Olyannyira összemelegedett a társa­ság, hogy énekkart is alakítottunk, egy nagyberki tanár igazítgatja helyre a nótákat. A varróműhely hírei szerint már csak a nyugdíjasegyesület hivatalos megalakítása van hátra, s azután megpróbálnak pályázatokkal pénzt szerezni. Merthogy programokat szeretné­nek, s azokhoz pénz is kell. A mostani lelkes magot harminc idős fonói lakos alkotja, de szíve­sen fogadnak minden újabb érdeklődőt. így lett állandó vendége az énekpróbáknak egy német férfi is, aki az egyik elhagyatott házban alakította ki második otthonát. Nagy odaadással tanulja és énekli a népdalokat, tört magyarsága különös színt visz a dalárda előadásába. izményi éva A közös múlt, a hasonló érdeklődés, a min­dennapi gondok egyesületté kovácsolják az idősek közösségét Fonóban. Kazsokiak pénzszűkében Egyazon gonddal küszködnek a somogyi kis települések: kevés a pénzük. Szűkösek a lehetősége­ik, a költségvetést terhelő kötele­ző önkormányzati feladatok azonban egyre növekednek. Fej­lesztésre önerőből már nem futja nekik, az egyeüen kiút a pályázat lenne, de sokszor még az ehhez szükséges önerőnek sincs meg a fedezete. Ilyen akadályokkal küzd a 360 lakosú Kazsok önkor­mányzata is, amely tavaly hiába pályázott a ravatalozó felújításá­ra, nem került be a kedvezménye­zettek közé. A probléma persze ezzel még megmaradt, s most újabb pályázati kiírásra várnak. Közben a képviselő-testületet nyomasztja a művelődési ház ál­A matematika óra közepébe csöp­pentünk Kisgyalánban. Tizen­nyolc csillogó szemű apróság fi­gyelte Márta nénit, Szegvári Józsefnét. - Több mint tíz éve ta­nítok Kisgyalánban, összevont - négy osztályt. Egyre több az isko­lás korú gyerek, jövőre minden pad megtelik, szűkös lesz a tante­rem. A tornaterem, a szertár, a raktár minden ebben az egy he­lyiségben van. Egy sportpálya már nagy segítség lenne, de a pá­lyázatunkat elutasították. Né­hány éve még az iskola fennmara­dása is kétséges volt, de az önkor­mányzat és a szülők ragaszkod­tak hozzá. Támogatást is tőlük kapunk. Az eltelt idő alatt megis­mertek a szülők, valamikor a buszmegállótól, az iskoláig min­den helyi pletykát megtudtam: ki­nek ellett meg a tehene, mit fő­zött Mari néni, vagy kinek ment ittasan haza az ura. Mára persze változtak az emberek, de a jó vi­s z o n y megma- r a d t . Szegvári Józsefné új mód­szerrel d o 1 g o - zik, a párhuza­mos óra­vezetés híve.- Ez egyrészt fejlesztő, más­részt felzárkóztató oktatás. A NAT előírásainak megfelelő leg­szükségesebb felszereléssel ren­delkezünk, ám nagyon hiányzik egy számítógép. Erre ígéretet kap­tunk, gépet még nem. A göllei központi iskolában a gyerekek angolt, németet tanulhatnak, ze­neiskolába járhatnak, működik sportkör is. Nem jelent hátrányt számukra a falusi kis iskola. SZARKA ÁGNES Férfimunka női kézben Edde Somogybán két női falugondnok tevékenykedik; egyikük, Fel- vinczy Irén Eddén segíti a kis telepü­lés lakóit. Az Er­délyből áttelepült asszony teljesítmé­nyét férő kollégái is elismerik. Eddén a hivatalos be­jegyzésénél előbb in­dult a falugondnoki szolgá­lat. A polgármester Trabant­jával ugyanis Felvinczy Irén már 1993-tól szállította a meleg ételt és a gyógyszereket a rászoruló idő­seknek. Abban az időben még nem akadt más jelentkező erre a feladatra.- A háromezer forintos fizeté­semből 2600 forintot kaptam kéz­hez, s közben ugyanolyan erőbe­dobással dolgoztam, mint manap­ság. Aztán 1998. június tizenötödi­ke jeles nappá vált a település éle­tében: megkaptuk a Toyota kis­buszt. Az addigi munkámnak is köszönhettem talán, hogy a jelent­kezők közül engem választottak.-Milyen szépségei és nehézségei vannak a falugondnoki teendők­nek?- Ez a munka nincs időhöz köt­ve. Gyakran megyünk színházba vagy termálfürdőbe, és olyankor este tíz óráig is eltart, mígnem mindenkit hazaszállítok. Napi te­vékenységem gerince, hogy elho­zom az ebédet a nyugdíjasoknak és az iskolában tanuló gyerek­eknek. Sokat beszélgetek az em­berekkel, s rendszeresen megláto­gatom az időseket. Nagyon ked­ves, rendes emberek élnek Eddén; Felvinczy Irén Marosvásárhelyen élt 1990-lg, és egy villamossági gyárban dolgozott minoségel- lenörként. Későbbi férjével megismerkedve ke­rült Eddére, s 1993 éta segíti az itt lakókat, két éve már hivatalosan is falugondnokként. Kadarkút még nincs a csúcson Somogy Polgáraiért díjat adomá­nyozott a megyei közgyűlés Verkman Jánosnak, Kadarkút pol­gármesterének. A köz szolgálatá­ban végzett másfél évtizedes mun­kájáért kapta ezt az elismerést. Tizenöt éve választották Kadarkút első em­berévé Verkman Józsefet, aki egy csapatba gyűjtötte a településért tenni akarókat. Nem volt könnyű dolga, hiszen - főleg a békésnek nevezett átmenet idején - szélsőséges és mérsékelt nézeteket kellett közös nevezőre hoznia. Hogy megvolt erre a képessége és az akaratereje is, azt fényesen bebizonyította az idő.- Nem számítottam erre a kitüntetésre, de tagadhatatlanul jólesett. Talán azért gondol­tak rám, mert 1985 óta állok Kadarkút életé­nek irányító posztján. 1990-től négy évig a megyei közgyűlés elnökségének a tagja vol­tam, azon belül a kisebbségi és vallásügyi bi­zottság elnöke. A második ciklusban a kör­nyezetvédelmi bizottságban tevékenyked­hettem négy évig, most az oktatási bizottság tagja vagyok. Mégis úgy érzem: életem leg­fontosabb feladata a kadarkúti közéletben betöltött szerep. Büszke vagyok rá, hogy a pénzügyi nehézségeink ellenére is tartani tudjuk azt az irányt, amit a kilencvenes évek elején kijelöltünk a település fejlesztésére. Si­került elérnünk akkor kitűzött célunkat, hogy Kadarkút minél szélesebb körű szolgál­tatásaival vezető szerepet töltsön be a kistér­ségben.- Minden bizonnyal érték csalódások, s volt része örömben is. Melyik volt a mélypont és mit tart legnagyobb sikerének?- A legmélyebb csalódás mindjárt a ki­lencvenes választások után ért, az első testü­leti ülésen. Sokaknak szemet szúrt a tanács- elnöki múltam, bár magam semmi kivetniva­lót nem találtam benne. Ma is büszkén válla­lom, hiszen annak idején is kettős jelöléssel és pártonkívüliként választottak meg. Politi­kamentesen, Kadarkút jövőjét szem előtt tartva dolgoztam mindig, és ezt, szerencsére, idővel felismerték az ellenfelei is. Mellém áll­tak, és így közösen értük el azokat a sikere­ket, amelyekre büszkék lehetünk. Ezek kö­zött említhetném a gáz bevezetését, az isko­la felújítását vagy a csatornázásért tett erőfe­szítések sikerét is, de az igazi csúcspont, re­ményeim szerint, a jövőben várható.- Milyen a tökéletes polgármester?- Olyan ember, akinek az ajtaján mindig bekopogtathatnak az emberek. Sőt, talán mindig nyitva is áll az a bizonyos ajtó. Az ideális polgármester mindenkit meghallgat, és a lakosok legkisebb gondját is úgy kezeli, mintha az lenne a leg­nagyobb. Mindez, persze 1941. július 5-én született Mikében. A gépipari tech­nikumban értettségizett Pécsen, az első munkahelye a Oédász nagyatádi üzemvezetősége volt. Dolgozott a nagyatádi konzervgyárban, majd a mikei téesz mű­szaki vezetője volt 1985-ig. Akkor választották meg Kadarkút tanácselnökének, majd 1990-től a település polgármestere. Kedvenc Időtöltése a vadászat. csak abban az esetben működőképes, ha a lakosság bizalmával felvértezve munkakörét nem hatalmi beosztásnak, hanem szolgálat­nak tartja. Ennek a mércének nehéz megfe­lelni. Még egy nagyon fontos tényező kell, hogy mindez teljesüljön: hasonlóan gondol­kodó munkatársak. Tisztában vagyok vele, hogy társak és támogatottság nélkül semmi­re sem mennék.- Elképzelte már Kadarkutat úgy ötven év múlva?- Hogyne. S mindenképpen városnak kép­zelem el. De ehhez nem kell már ötven évet Vámi... TAKÁCS ZOLTÁN Kisvárosi tervek Kadarkút Évek óta zajlik a település köz­pontjának rekonstrukciója. A tervek szerint már csak egy ház vár lebontásra és a parkosítás után a díszburkolattal, valamint parkolóhelyekkel ellátott tér egy majdani kisváros központja le­het. Az egészségügyi minisztéri­umtól érkezett visszajelzés alap­ján egy mentőállomással is gaz­dagodik a település, amely az ígéretek szerint két éven belül megkezdheti működését. Az új évszázad első évének fontos fel­adata még a vízelvezetés megol­dása. Mivel a település központ­jában a Rákóczi és a Latinca ut­cák mintegy negyven ingatlanját veszélyezteti a belvíz, a további károk megelőzése érdekében mintegy 20 millió forintos költ­séggel szeretnék lefektetni a szükséges csatornarendszert. ■ SOMOGY I TÁJAK becsületes munkát végezve öre­gedtek meg, s ezért értékelni is tudják, ha valaki valamit csinál. Csak a kutyák és a leláncolt kert­kapuk az ellenségeim. Aki tisztel és megajándékoz a bizalmával, annak ezt megpróbálom meghá­lálni.- Hogy fogadta a többi falu­gondnok, hogy itt asszony látja el a szolgálatot?- Valóban furcsa, hogy ilyen ke­mény fizikai munkát igénylő fog­lalkozást nő végez. Nem mon­dom, hogy néha nem fáradok el a sok vezetésben és cipekedésben, de az itt élőknek már kezdettől fogva természetes, hogy én látom el ezt a munkakört. A többi falu­gondnokkal csak egy-egy találko­zón vagy továbbképzés alkalmá­val futok össze, de eddig nem hal­lottam tőlük rosszindulatú meg­jegyzést vagy élcelődést, sőt... A legutóbbi találkozón egyik kollé­gám nekem szegezte a kérdést: Iri­na, ugye, jól érzed magad közöt­tünk? Ez a kérdés azóta sem megy ki a fejemből. Úgy érzem, ezzel véglegesen befogadott a férficsa­pat. TAKÁCS ZOLTÁN lapota is. Boldog Géza polgármes­ter számításai szerint legalább két és fél, de inkább hárommillió fo­rintra lenne szükség a 250 négy­zetméteres épület külső tatarozá­sára. Az idén ezt is tervbe vették, mert tudják, hogy minél tovább halogatják a renoválását, annál inkább romlik az épület állaga. _____________________________________LÉ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom