Somogyi Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-15 / 12. szám
12. oldal - Somogyi Hírlap 2001. Január 15., Hétfő ||1 A ’70-es évek elején, amikor Gyarmathy Ágnes díszlet- és jelmeztervezőként férjével, Gilicz Mátyással, a Szegedi Nemzeti Színház akkori igazgatójával Szeged belvárosában letelepült, el sem tudta képzelni, hogy valaha is egy Buda környéki családi házban rendezi be otthonát, annak tetőterében pedig a dolgozószobáját. A tágas tetőtér szinte valamennyi dísztárgya egy-egy, Ágnes által tervezett jelmez-, illetve A tetőtér mérete lehetővé tette, hogy az ne csak dolgozó, hanem egyúttal pihenőhely is legyen a hangulatosan berendezett szobából A tíz évvel későbbi állásváltozások - a férj a fővárosba, Ágnes Kecskemétre került - gyökeresen megváltoztatták korábbi életformájukat. Szegedi ingatlanuktól megválva fővárosi lakhelyet kerestek maguknak. Barátaik javaslatára néztek körül a hegyek közti kis településen, ahol jó áron sikerült megvenniük egy háború előtt épült, négyszobás családi házat. Nagyon nagy falat lett volna a gyors és teljes körű átalakítás, fölújítás egyszerre. Csak többéves szünetekkel, három szakaszban sikerült megvalósítani az elképzelésüket. Első nekifutásra lakhatóvá tették az épületet, majd kisebb átalakítások, bővítgetések után alakították ki mai formáját. Ekkor építették be a tetőteret is, hogy végre teljesen szeparált, nyugodt körülményeket biztosító műhelyük is legyen. A legnagyobb átalakítás a konyha és az aránytalanul nagy spájz egybenyitása volt, így végre kellemes és kényelmes méretű konyha-étkezőhöz jutottak. S minthogy nagyon szeretik a természetes, natúr színeket, az IKEA-ban összeválogatott fenyőfa konyhabútorral rendezték be. A nappalival egy légtérben, ám mégis külön helyiségben kapott helyet a házi könyvtár. A nappali óriási sarokablaka mellett ugyanis ott már nem jutott volna hely a könyveknek. Az igazán izgalmas hely a tetőtér, s benne a műhely. Remek példa arra, hogy a kedves tárgyak milyen sajátságos hanA déditől örökölt, paraszt barokk ülőgarnitúrának érdekes kiegészítője a Janka névre keresztelt, talán a bútornál is öregebb házi angyal gulatot teremtenek környezetünkben: a kellemes belmagasságú, igényesen kialakított térbe lépve, a fehér falat látványosan osztó, natúr színű gerendák, s az ezernyi, föltehetően már régen lefutott színházi előadás rekvizítumai díszítik. A házigazda olyannyira szereti a lakásnak ezt a részét, hogy még fekhelyet is beállított ide. A körülötte lévő, nagyrészt színházi tárgyak ihletadók, gyakran átsegítik egy-egy mélyponton. Bolondos lámpák A francia, Ligne D névre keresztelt lámpák első pillantásra úgy festenek, mintha pergamenpapírból lennének. Ám a burák anyaga fémgőzzel átitatott, gyűrt textília. A textilgyűrődések esetlegességét követve a lámpatestek kedvesen bolondos formákat alkotnak. A kerá- miaszilárdságú darabokból - a falikartól a mennyezeti lámpáig - számos variáció készül. SCHÖNER WOHNEN Kis helyen is sokra képes Hasznos játék Régi tárgyaink vallomása Ha alaposan megnézzük a kerámiatálcás mosogatóasztalkát, meglepődünk sokoldalúságán. Mert nemcsak mosogatáshoz kiváló, hanem fiókjaival, polcaival és kihúzható pultjával egy szekrény feladatait is átveszi. Mindez minimális helyigényű, mindössze 92 x 120 x 60 centiméteres. zuhause wohnen A gyerekbútoroknak, különösen a legkisebbeknek szánt daraboknak illik egyszerre hasznosnak és szellemesnek lenni. Ilyennek tekinthetők ezek az alapjában véve egyszerű és játékos kis székek, amelyeket mintha nemcsak ülésre és tárolásra terveztek volna, hanem játék- ként is gondolkodtak róluk. schöner wohnen A tárgyak kultuszáról már számtalan kiállítást rendeztek. Egy-egy korszak kultúrájáról, embereinek életmódjáról mindennél ékesebben vallanak az akkor használt tárgyak. íme egy kis ízelítő az ötvenes-hatvanas évek tárgykultúrájából, életérzéséből. Az ötvenes évek magyar valóságát leginkább a buk- léval kárpitozott fotelok, a Rakéta porszívó, a házilagosan eszA kenyérpirító ma is kellemes látvány kábáit térelválasztók és a drótból hajlítgatott pálmafák jellemezték, de a kiállításból nem maradtak ki a politikai élet rekvizítumai sem. A tárgyaknak furcsa erejük van, néha kicsit suták, kicsit némák, csak funkcionálisak, de ami köréjük rakódik a használat során, főleg érzelmileg, az lassan rendkívül fontossá válik. Azt illusztrálják, hogy régen emberek generációi váltották egymást a tárgyak állandó díszletei között, ma viszont már tárgyak generációi követik egymást akár egy-egy ember életében is. ■ Enteriőr az ötvenes evekből: Burián Juciit tervezte székek, az első televíziók egyike, és hajlított drótból készített újságtartó OTTHONUNK